Mózes II. könyve 15

1Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úr nak: Éneket mondok az Úr nak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. 2Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. 3Az Úr vitéz harcos, „az Úr ” az ő neve. 4Szekereit, hadát a fáraónak tengerbe vetette, válogatott, legjobb harcosai belevesztek a Vörös-tengerbe. 5Elborította őket a mélység, kőként szálltak a mélybe. 6Jobbod, Ur am, dicső az erőtől, jobbod, Ur am, szétzúzza az ellenséget. 7Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz. 8Haragod szelétől föltornyosultak a vizek, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. 9Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség. – Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk. Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket. 10Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger. Mint ólom merültek el a hatalmas vízben. 11Kicsoda olyan az istenek között, mint te, Ur am? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te? 12Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld. 13Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. 14Hallják a népek, s beleremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. 15Megrémülnek majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbeesik Kánaán minden lakosa. 16Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Ur am, míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál. 17Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén, melyet lakóhelyednek készítettél, Ur am, a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá. 18Az Úr uralkodik örökkön-örökké! 19Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén. 20Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva. 21Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az Úr nak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett! 22Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. 23Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának. 24Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk? 25Ő pedig az Úr hoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz. Ott adott az Úr rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket. 26Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úr nak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód. 27Azután elérkeztek Élimbe. Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.