Krónika I. könyve 21

1A Sátán Izráel ellen támadt: felingerelte Dávidot, hogy vegye számba Izráelt. 2Dávid pedig ezt mondta Jóábnak és a hadinép parancsnokainak: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és terjesszétek elém, hadd tudjam meg a számukat! 3Jóáb azonban ezt felelte: Szaporítsa meg az Úr a népét százannyira, mint amennyi most! De uram, királyom, hiszen mindnyájan az én uram szolgái ők. Miért firtatja hát ezt az én uram? Miért bűnhődjék ezért Izráel?! 4A király szava azonban erősebb volt Jóábénál. Elindult tehát Jóáb, bejárta egész Izráelt, és visszatért Jeruzsálembe. 5Jóáb jelentette Dávidnak a népszámlálás eredményét: egész Izráelben egymillió-egyszázezer kardforgató ember volt, Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató ember. 6Lévit és Benjámint azonban nem vette számba közöttük, mert utálatosnak tartotta Jóáb a király parancsát. 7De Isten rossznak látta ezt, és megverte Izráelt. 8Akkor ezt mondta Dávid az Istennek: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem! 9Ekkor így szólt az Úr Gádhoz, Dávid látnokához: 10Eredj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három lehetőséget adok neked; válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled. 11Bement tehát Gád Dávidhoz, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Válassz! 12Három esztendeig tartó éhínség legyen? Vagy dúljanak három hónapig támadóid, és érjen utol ellenséged fegyvere? Vagy legyen három napon át az Úr fegyvere, a dögvész az országban, és pusztítson az Úr angyala Izráel egész területén? Most azért döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött! 13Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem az Úr kezébe, mert igen nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem! 14Az Úr tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember. 15Az Isten angyalt küldött Jeruzsálem ellen is, hogy pusztítsa azt. De alighogy belekezdett az a pusztításba, odanézett az Úr, bánkódni kezdett a veszedelem miatt, és ezt parancsolta a pusztító angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! Az Úr angyala akkor éppen a jebúszi Ornán szérűje mellett állt. 16Dávid fölemelte a tekintetét, és meglátta az Úr angyalát, amint ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a vének zsákruhába burkolózva arcra borultak. 17Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hiszen én mondtam, hogy számlálják meg a népet! Én magam vagyok az, aki vétkeztem, és nagy gonoszságot követtem el. De az én nyájam nem követett el semmit! Ur am, Istenem, sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra, de a népedet ne bántsd! 18Ekkor az Úr angyala azt üzente Gáddal Dávidnak, hogy menjen, és állítson oltárt az Úr nak a jebúszi Ornán szérűjén. 19Elment tehát Dávid, Gád szavai szerint, amelyet az Úr nevében mondott. 20Amikor Ornán arra fordult, meglátta az angyalt; négy fia, akik vele voltak, erre elrejtőzött. Ornán éppen búzát csépelt. 21Dávid ekkor odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt. 22Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd építsek itt oltárt az Úr nak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a népet ért csapás! 23Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegyen az én uram, királyom, ahogyan jónak látja! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a cséplőeszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok! 24De Dávid király ezt felelte Ornánnak: Így nem! Csak teljes áron fogadom el tőled, mert nem akarom az Úr nak adni a tiedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni. 25Adott tehát Dávid Ornánnak azért a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat. 26Azután oltárt épített ott Dávid az Úr nak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az Úr hoz kiáltott, ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra. 27Az Úr pedig szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe. 28Abban az időben Dávid, látva, hogy az Úr a jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatta be az áldozatokat. 29Az Úr hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon volt. 30Dávid azonban nem mert többé odajárulni, hogy ott keresse fel az Istent, úgy megrettent az Úr angyalának a kardjától,