Krónika I. könyve 16

1Az Isten ládáját bevitték, és odatették annak a sátornak a közepére, amelyet Dávid vont fel. Akkor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt. 2Miután Dávid bemutatta az égőáldozatokat és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Úr nevében. 3Majd minden izráeli férfinak és nőnek osztott egy-egy darab kenyeret, préselt datolyát és aszú szőlőt. 4Dávid szolgálattevő lévitákat rendelt az Úr ládája mellé szolgálatra, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az Ur at, Izráel Istenét. 5Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semírámót, Jehíél, Mattitjá, Elíáb, Benájá és Óbéd-Edóm. Jeíél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányéron játszott. 6Benájá és Jahazíél papok voltak az állandó harsonások az Úr szövetségládája előtt. 7Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és annak rokonságát, hogy magasztalják az Ur at. 8Adjatok hálát az Úr nak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! 9Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! 10Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Ur at! 11Folyamodjatok az Úr hoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! 12Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, 13ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott! 14Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései. 15Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára, 16amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött. 17Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül: 18Neked adom – mondta – Kánaán földjét kiosztott örökségül! 19Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen éltetek ott mint jövevények. 20Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez. 21De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: 22Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! 23Énekelj az Úr nak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap! 24Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! 25Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden istennél. 26Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója. 27Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén. 28Népek törzsei! Magasztaljátok az Ur at! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát! 29Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben! 30Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog. 31Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! 32Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van! 33Ujjongnak majd az erdő fái az Úr előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön. 34Adjatok hálát az Úr nak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 35Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! 36Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre! És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az Úr nak! 37Otthagyta azért Dávid az Úr szövetségládája előtt Ászáfot és rokonságát, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint, 38továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc rokonát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök. 39Cádók főpapot és annak rokonait, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon, 40hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az Úr nak az égőáldozati oltáron: reggel meg este egészen úgy, ahogyan meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt. 41Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az Úr nak: Örökké tart szeretete! 42Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak. 43Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.