Studiul 3 Vezi studiile anterioare 10-16 aprilie
Limba română

„Örök időkre”

imagine-studiu
„Örök időkre”

Alapige: „De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.” (1Móz 6:8)

A baktériumok olyan mikroorganizmusok, amelyek mikroszkóp nélkül láthatatlanok. Egyetlen átlagos kokkusz még ezerszeres nagyításban sem tűnik nagyobbnak egy ceruza hegyénél. A fejlődés számára kedvező körülmények között, ha elég meleg és nedvesség van, az ételbaktériumok különösen gyorsan szaporodnak, például egyszerű osztódással: egy kifejlett sejt kettéválik. Óránkénti osztódással huszonnégy óra alatt egyetlen sejtből több mint tizenhatmillió új baktérium lesz, negyvennyolc óra elteltével pedig a számuk már több százmilliárdra nő.

A természet világában lezajló mikroszkopikus jelenség jól példázza a gonoszság rohamos terjedését a bűneset után. A hatalmas intelligenciával, egészséggel, hosszú élettel megajándékozott, életerős faj elpártolt Istentől, és különleges képességeit áruba bocsátva kereste a gonoszság minden formáját. A baktériumok a napfénytől, magas hőmérsékleten és bizonyos vegyi anyagok hatására elpusztulnak, azonban az erőszakos lázadásnak Isten az egész földre kiterjedő özönvízzel akart határt szabni.

HETI ÁTTEKINTÉS: Mit tett a bűn az Isten által teremtett világgal? Soroljuk fel Noé bizonyos jellemzőit! Melyek voltak a vele kötött szövetség elemei? Hogyan mutatkozott meg Isten kegyelme az özönvíz előtt kötött szövetségben? Mit tanít Isten irántunk való szeretetéről az özönvíz után kötött szövetség?

Április 10–17. – A vallásszabadság hete

Április 17. – A vallásszabadság napja (adománygyűjtés)

EGW idézet:

A földi történelem minden idejében voltak Istennek emberei, akik meg tudták ragadni a kínálkozó alkalmakat. Nekik mondta az Úr: „Ti vagytok az én tanúim.” Mindig voltak istenfélő emberek, akik a fénysugarakat, melyek az útjukat megvilágították, készségesen megragadták, és Isten Igéjét szólták az embertársaiknak. Énokh, Noé, Mózes, Dániel és a sok pátriárka és próféta mind az igazság prédikátora volt. Nem voltak csalhatatlanok, hanem gyenge, tévelygő emberek, azonban az Úr munkálkodott általuk, mivel odaszentelték magukat az Ő szolgálatára. – Az evangélium szolgái, 13. o.

A világ a gyermekkorát élte, de a gonoszság annyira elmélyült és elterjedt, hogy Isten nem tűrhette már tovább, és ezt mondta: „Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről.” (1Móz 6:7) Kijelentette, hogy Lelke nem fogja örökre éltetni a gonosz emberiséget. Ha bűneikkel tovább szennyezik a világot és gazdag kincseit, eltörli őket a teremtettségből, és elpusztítja azokat a dolgokat, amelyekkel olyan nagy örömmel áldotta meg őket. […] „Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, háza népe megtartására bárkát készített, amely által kárhoztatta e világot, és a hitből való igazságnak örökösévé lett.” (Zsid 11:7) Mialatt Noé hirdette intő üzenetét a világnak, cselekedeteivel tanúsította az őszinteségét. Hite így tökéletesedett és lett nyilvánvalóvá. Példát adott a világnak arra, hogy miként kell hinni abban, amit Isten mond. Mindent, amije volt, a bárkába fektette. Amikor elkezdte építeni azt a hatalmas hajót a szárazföldön, tömegek jöttek mindenfelől, hogy megnézzék ezt a furcsa dolgot, és meghallgassák e különös prédikátor komoly, lelkes szavait. A bárkán ejtett minden kalapácsütés egy-egy bizonyságtevés volt az embereknek. – Pátriárkák és próféták, 92, 95. o.

A világ ma sem kedvez jobban a keresztény jellem fejlődésének, mint Noé napjaiban. Az emberek gonoszsága olyan messzeható volt akkoriban, hogy  Isten  így  szólt:  „Eltörlöm  az  embert,  akit  teremtettem, a földnek színéről, az embert, a barmot, a csúszómászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talált az Úr előtt... Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között Istennel járt Noé.” (1Móz 6:7–9) Igen, elkorcsosult korának romlása ellenére Noé örömet tudott szerezni Teremtőjének. A föld történelmének utolsó napjaiban, a bűn és a romlás korában élünk, és nekünk is úgy kell járnunk, hogy Isten örömét lelje bennünk! Dicsérjük azt, „aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 2:9)! Közvetlenül megfeszítése előtt mondott imájában Krisztus így szólt: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy  őrizd  meg  őket  a  gonosztól.”  (Jn  17:15)  –  Szemelvények  Ellen G. White írásaiból, I. köt., 90. o.

 

 

A BŰN ALAPELVE (1Móz 6:5) Duminică, 11 aprilie

A teremtés után Isten úgy nyilatkozott, hogy minden „igen (1Móz 1:31). Majd később tört be a bűn, paradigmaváltást okozva. Attól kezdve a dolgok már nem nevezhetők „igen jónak”. Isten rendezett teremtett világát megrontotta a bűn és minden irtóztató következménye. Noé korára rettenetes méreteket öltött a lázadás, a gonoszság megfertőzte az egész emberiséget. A Biblia ugyan nem nevezi meg a részleteket (lásd még Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 62–64. o.), de nyilván olyan lett a törvénytelenség és a lázadás mértéke, hogy azt még a szeretetteljes, türelmes és megbocsátó Isten sem tűrhette tovább.

Hogyan válhattak a dolgok ennyire rosszá, ilyen gyorsan? Talán nem is olyan nehéz megtalálni a választ. Vajon hányan kérdezik ma, a saját bűneikre gondolva ugyanezt: Hogyan fajulhatott el ennyire a helyzet, ilyen hamar?

1. Olvassuk el az alábbi igéket, majd írjuk le a lényegüket! Figyeljük meg a bűn folyamatos terjedését!

1Móz 3:61Móz 3:11-131Móz 4:51Móz 4:8, 1Móz 4:19, 1Móz 4:23, 1Móz 6:2, 1Móz 6:5, 11                                                                                                                                                                                                                                                           

Az 1Móz 6:5, 11 verseiben leírtak nem légüres térben történtek, megvolt mindennek az előzménye, okkal került sor a rettenetes következményekre. A bűn jellemző módon egyre súlyosbodott. Egészen más, mint a belénk épített, automatikus folyamat következtében gyógyuló seb, vágás; ha nem vigyázunk, megtöbbszöröződik, nem nyugszik, míg teljes pusztulásba, halálba nem dönt. Nem kell nagy képzelőerő hozzá, hogy kitaláljuk, milyen lehetett az élet az özönvíz előtt ennek az elvnek a működésével. Így van ma is mindenütt körülöttünk.

Nem csoda tehát, hogy Isten gyűlöli a bűnt és előbb-utóbb örökre eltörli.

Az igazságos, szerető Isten nem is tehet mást.

Természetesen az a jó hír, hogy miközben az Úr meg akar szabadulni a bűntől, a bűnösöket meg akarja menteni. Éppen ez a szövetség jelentősége.

EGW idézet:

Isten kegyelme híjával az emberek szeretnek rosszat tenni. A sötétben járnak, és nincs önuralmuk. Szabad folyást engednek szenvedélyeiknek és étvágyaiknak, míg el nem veszítik összes jobb érzésüket, és csak állati szenvedélyek uralkodnak rajtuk. Ezeknek az embereknek érezniük kell a magasabb ellenőrző hatalmat, mely engedelmességre kényszeríti őket. Ha a kormányok nem gyakorolják hatalmukat, hogy megrémítsék a gonosztevőt, az állatok színvonalára süllyednek. A világ egyre romlottabbá válik. – Bizonyságtételek, I. köt., 362. o.

Az emberi értelem törvénye, hogy  szemlélés  által  átváltozunk. Az ember nem múlhatja felül az igazságról, tisztaságról és szentségről alkotott fogalmait. Ha gondolatban soha nem emelkedik az emberi szint fölé, ha hitben nem tud elgondolkozni a végtelen bölcsességen és szereteten, akkor egyre lejjebb süllyed. A hamis istenek tisztelői istenségeiket emberi tulajdonságokkal és szenvedélyekkel ruházták fel, ezért őket tekintették jellembeli példaképüknek. Ennek következtében erkölcsük megromlott. „És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. [...] A föld pedig romlott volt Isten előtt, és megtelt a föld erőszakoskodással.” (1Móz 6:5, 11) Isten parancsolatokkal szabályozza az ember életét, de törvényét áthágták, és ennek mindenféle bűn lett a következménye. Az ember leplezetlenül és vakmerően vétkezett. A jogosságot a porba tiporták, és az elnyomottak kiáltása felhatolt az égig. – Pátriárkák és próféták, 91. o.

Vajon Isten kényszerít-e engedelmességre? Kényszeríti-e akaratotokat? Nem, nem soha! Az Úr felruházott képességekkel, értelemmel, ésszel. Elküldte a mennyből egyszülött Fiát, hogy utat nyisson, hogy a halhatatlanságot számotokra hozzáférhetővé tegye. Milyen kifogásokat hozhattok fel Isten előtt gyengeségeitekért, tisztátalanságotokért, gonosz gondolataitokért és gonosztetteitekért? […] Ne gondoljátok, hogy Isten csodát fog művelni, hogy megmentse a gyenge lelkeket, akik bűnt melengetnek, bűnben élnek, vagy pedig, hogy természetfeletti elem költözik életükbe, kiemeli őket önmagukból, magasabb légkörbe, ahol aránylag könnyű lesz, nem kerül különös fáradságba, különleges harcba, nem kerül énjük keresztre feszítésébe. Akik Sátán területén játszadoznak, és várják, hogy ez történjék érettük, a gonosztevővel együtt pusztulnak el. Hirtelen jő rájuk a veszedelem, amelyből nem szabadulhatnak. Isten gondoskodott arról, hogy az ember örök élettel bírhasson. Egyben gondoskodott utakról és módokról, hogy az ember e földi életben eleget tegyen a követelményeknek, nevezetesen, hogy szent életet éljen. Akik igazolják, hogy megragadták az eljövendő életet, ezt gyakorlati életükkel, jellemükkel bizonyítják, nevezetesen, hogy új életben járnak, tisztaságban és szentségben, mert kiélik a kinyilatkoztatásokat. – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 452–453. o.

 

 

Luni, 12 aprilie

2. Az özönvíz előtti világ gonoszságát leíró versekből kiemelkedik Noé, aki egészen más, mint a környezete. Olvassuk el az iménti igehelyet, és figyeljük meg azt a három pontot, amit a Biblia megemlít róla! Írjuk le, hogy szerintünk mit jelentenek ezek!

Noé„igaz ember volt                                                                                                        

Noé„tökéletes” ember volt                                                                                              

„Istennel járt” (ÚRK)                                                                                                             

Egyértelmű, hogy Noé üdvözítő kapcsolatot ápolt az Úrral. Isten fel tudta használni, mert hallgatott rá, engedelmeskedett neki és bízott benne. Ezért vihette végbe az Úr a terveit általa, ezért is nevezte Péter az Újszövetségben úgy, hogy az igazság hirdetője (2Pt 2:5).

3. Hogyan világít Noé és az Úr kapcsolatára 1Móz 6:8 verse?

A kegyelem szó itt fordul elő a Szentírásban először, és világos, hogy ugyanolyan jelentéssel, mint az újszövetségi utalásokban, amelyek Istennek a bűnösök iránti könyörületes, meg nem érdemelt jóindulatát érzékeltetik. Ezért látnunk kell, hogy még ha „igaz, tökéletes férfiú” is volt Noé, bűnös emberként, érdemtelenül ő is Isten kegyelmére szorult. Ebben az értelemben nem különbözött egyikünktől sem, akik őszintén igyekszünk követni az Urat.

Noé Isten kegyelre szorult, mint ahogy mi mindannyian. Ennek nyé­ ben vizsgáljuk meg a saját életünket és kérdezzük meg magunktól: Vajon ró­ lam is elmondható, mint Noéról, hogy „igaz, tökéletes” vagyok és Istennel já­ rok? Írjuk le a gondolatainkat ezzel kapcsolatban, és aki kész rá, mondja is el szombaton a csoportban!

EGW idézet:

Noé sziklaszilárdan meg tudott állni a viharban. Törvénytelenség és erkölcsi romlás vette körül, de még ha le is nézték az embertársai, ő megőrizte szentségét és hűségét. Miközben a körülötte élő emberek megvetették Istent, és minden téren olyan tékozló életet éltek, ami erőszakhoz és csalásokhoz vezetett, a feddhetetlenség hű prédikátora figyelmeztette kortársait, hogy a bűneik miatt özönvíz fogja elpusztítani a földet. Felszólította őket, hogy térjenek meg, higgyenek, és meneküljenek a bárkába. A prédikált üzenet Noé számára valóság volt. Noha a világ gúnyolódásaival szembesült, mégis az Úr eltökélt tanúja maradt. Alázata és feddhetetlensége fényt árasztott maga körül, ami éles ellentétben állt kortársai álnokságával és erőszakosságával. Szavait erő kísérte, mivel maga Isten beszélt szolgája által az emberekhez. A mennyel való kapcsolata határtalan erővel ruházta fel őt… Micsoda egyszerű, gyermeki hite volt Noénak a világ hitetlenségével szemben! – Reflecting Christ, 322. o.

Üzenetébe Noé nem keverte bele Sátán kedvesnek és kellemesnek tűnő álnokságait. Nem értett egyet számos kortársa állításával, hogy Isten túlságosan irgalmas ahhoz, hogy ilyen szörnyűségre vetemedjen. Sokan ugyanis azt hangoztatták, hogy az Úr majd a bűnösöknek újabb próbaidőt ad, Noé azonban nagyon figyelt arra, nehogy azt a következtetést vonják le a szavaiból, hogy az alkalmas időt figyelmen kívül hagyóknak adatik majd egy újabb lehetőség a megtérésre. Ismerte Isten hatalmát, és megértette, hogy a Mindenható véghez fogja vinni tervét. Istenfélelme nem szakította el az Úrtól, hanem még szorosabb kapcsolatba került a mennyel, és kész volt buzgó imában kiönteni lelkét az Úr előtt. – Signs of the Times, 1895. április 18.

Az ihletett író feladatának megfelelően elmondja, milyen bűnök győzték le Noét, Lótot, Mózest, Ábrahámot, Dávidot, Salamont, és azt is, hogy félelmetes próbája órájában még Illés erős lelke is el tudott csüggedni a kísértés súlya alatt. Pontosan följegyezték Jónás engedetlenségét és Izrael bálványimádását. A Szentlélek nem takargatja, hogy Péter megtagadta Krisztust, hogy Pál és Barnabás közt éles ellentét volt, sem a próféták és az apostolok gyöngeségeit és bukásait, hiszen Ő az, aki elvonja a fátylat az ember szívéről. Így ott olvashatjuk a hívők életét összes hibáikkal és ballépéseikkel, melyeket tanulságnak szánt a következő nemzedék számára. Ha teljesen gyarlóság nélkül valók lettek volna, emberfölöttiek is lettek volna. Ez esetben bűnös természetünk kétségbeesne, hogy eléri-e valaha a kitűnőségnek eme pontját. De mikor látjuk, hogyan küzdöttek, és hogyan estek el, majd hogy álltak fel és diadalmaskodtak Isten kegyelme által, akkor bátorságot merítünk belőle, és ez arra serkent bennünket, hogy mi is győzzük le az akadályokat, melyeket romlott természetünk hoz az utunkba. – Bizonyságtételek, IV. köt., 12. o.

Marți, 13 aprilie

„De veled szövetséget kötök, és bemész a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaidnak feleségeivel együtt” (1Móz 6:18, ÚRK).

Ebben az egy versben találjuk meg az alapjait a bibliai szövetségnek, amit Isten kötött az emberrel: Isten egyezséget köt az emberiséggel. Ennyire egyszerű. Ugyanakkor léteznek még olyan elemek, amelyek első látásra nem tűnnek fel. Először is az engedelmesség az emberek részéről. Isten mondta Noénak, hogy a családjával együtt menjen be a bárkába. Ez volt az ő részük, amit meg kellett tenniük, amit ha elhagytak volna, azzal megtörték volna a szövetséget. Akkor viszont a szövetség kedvezményezettjeiként ők lettek volna a vesztesek. Végtére is, mi történt volna vele és a családjával, ha nemet mond Istennek és nem akar a szövetség szerint élni, vagy ha igent mond, de aztán mégis meggondolja magát?

4. Isten kijelenti a Noéval kötött szövetségről, hogy „az én szövetségem” (1Móz 9:15). Mit árul ez el a szövetség alapvető jellegéről? Mennyiben lenne más, ha azt mondta volna, hogy „a mi szövetségünk”?

Valóban egyedi volt ez a helyzet, mégis rámutat a szövetség Isten és ember közötti dinamikájára. Isten ismét kinyilvánította kegyelmét, amikor szövetséget kötött Noéval. Tanúsította kezdeményező készségét, hogy megmentse az embereket bűneik következményeitől. Röviden, ez a szövetség nem tekinthető egyenlő „felek” megállapodásának, amelyben kölcsönösen függnek egymástól. Mondhatjuk, hogy Isten számára „előnyös” a szövetség, de alapvetően más értelemben, mint az ember számára. Neki az kedvez, hogy örök életet kapnak, akiket szeret, de ezért az Úr nem kis áldozatot hoz (Ézs 53:11). Ez azonban nem jelenti azt, hogy számára is olyan előnyös, mint a mi számunkra, akik a szövetség kedvezményezettjei vagyunk.

Gondoljunk bele a következő hasonlatba! A viharos tengeren vízbe esett egy ember. A hajóról valaki odakiáltja neki, hogy ledobja a mentőövet és felhúzza. A vízbe esett embernek is állnia kell az „egyezség” ráeső részét, vagyis meg kell ragadnia a mentőövet. Sok szempontból hasonlít ehhez az Isten és az emberiség közötti szövetség.

Hogyan világítja meg ez a hasonlat a kegyelem fogalmát a szövetségben? Min kell alapulnia ma is az Istennel való kapcsolatunknak? Hogyan érzékel­ teti ez a példa is ezt?

EGW idézet:

Noé hite, kitartása és cselekedetei mondták ki az ítéletet a világ fölött. Ő nemcsak az akkori időre szóló igazságot prédikálta, hanem minden nap gyakorlatba is ültette az általa prédikáltakat. Még ha nem is emelte volna fel a szavát, és nem figyelmeztette volna embertársait, tettei és szent jelleme a gonosz és istentelen világ közepette akkor is az ítélet prédikációit jelentették volna a hitetlenek számára. Krisztus türelmével és szelídségével járt el, miközben folyamatosan kigúnyolták, gyalázták és megvetették. Gyakran imádkozott erőért és támogatásért, hogy eleget tehessen Isten rendeléseinek. Ez az erő ítélte el a hitetleneket. – This Day With God, 235. o.

A világ vakmerően áthágja Isten törvényét. Mivel az Atya régóta tűr, ők lábbal tiporják tekintélyét. Egymást kegyetlenkedésre, az Úr örökségének elnyomására biztatják. Így szólnak: „Mit tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?” (Zsolt 73:11) Van azonban egy határ, amelyet nem léphetnek át, és már közel vannak a határhoz. Már most is majdnem túllépték Isten türelmének határvonalát, kegyelmének és irgalmának határát. Az Úr közbelép, hogy megvédje méltóságát, megszabadítsa népét, és visszaszorítsa a gonoszság áradatát. Az emberek Noé korában semmibe vették Isten törvényét, és szinte már egyáltalán nem gondoltak a Teremtőre. Gonoszságuk olyan méreteket öltött, hogy az Úr elárasztotta a földet vízzel, és elsöpörte gonosz lakóit. Az Úr minden korban megismertette munkamódszerét az emberekkel. A válság idején kinyilatkoztatta önmagát, és közbelépett, hogy meghiúsítsa Sátán terveit. Sokszor engedett meg válságot  nemzetek, családok és egyének életében, hogy megtapasztalják gondviselését. Megmutatta, hogy van Isten Izraelben, aki fenntartja törvényét, és megvédi népét. – Krisztus példázatai, 177–178. o.

Ádám és Éva megteremtésük alkalmával tudomást szereztek Isten törvényéről, és megértették azt. A Mindenható megismertette velük, hogy a törvény milyen igényeket támaszt az emberrel szemben. Utasításait a szívükbe írta. Az ember bukásával  a  törvény  nem  változott meg. Az Úr azonban egy gyógyító rendszert hozott létre, hogy az embert visszatérítse az engedelmességhez. Megváltót ígért, és az áldozati felajánlások előremutattak Krisztus halálára, amin a bűnáldozatok alapultak. […] Ádám megtanította utódainak a menny törvényét. Így a törvény apáról fiúra szállt át, és megismerhették azt az egymást követő nemzedékek. Azonban csak néhányan fogadták el Isten kegyelmes gondoskodását az ember megváltásáról, amit engedelmességükkel viszonoztak. A törvény megszegésével a világ olyan gonosz és romlott lett, hogy meg kellett tisztítani romlottságától az özönvízzel. Noé és családja megőrizték és megtartották a törvényt. A pátriárka megtanította leszármazottainak a Tízparancsolatot. – Pátriárkák és próféták, 363. o.

Miercuri, 14 aprilie

„Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van. Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között” (1Móz 9:12-13, ÚRK).

Kevés természeti jelenség szebb a szivárványnál. Ki ne emlékezne rá, hogy gyerekként mennyire elvarázsolták az égbolton átívelő, csodálatos, fényes csíkok, amelyek valamiféle titokzatos mennyei kapunak tűntek (vagy talán egy bohóc övének)? Nem csoda, hogy ma is különféle dolgok szimbólumaiként használják: politikai szervezetektől, kultuszokon, rockegyütteseken át utazási irodákig. Ha rákeresünk az interneten a „szivárvány” szóra, majd meglátjuk. Nyilván még most is hat az emberek szívére és gondolataira ez a csodaszép, színes ív, éppen ezért választotta Isten.

5. Mit szimbolizál a szivárvány (1Móz 9:12-17)? Mit mondott erről Isten?

Azt mondta az Úr, hogy a szivárvány lesz az én szövetségem jele. Érdekes, ahogy a svetség szót használja, ami ebben az esetben különbözik attól, ahogyan másutt előfordul. Az Ábrahámmal vagy a Sínainál kötött szövetségtől eltérően nem említi a kedvezményezettek konkrét kötelezettségeit (még a Noéét sem). „…minden élőlény… amely testben él (1Móz 9:15, RÚF) – az Úr szavai itt minden embernek szólnak, örök időkre (1Móz 9:12). Egyetemesek, mindenre kiterjedőek, függetlenül attól, hogy az emberek akarnak-e engedelmeskedni neki, vagy sem. Ilyen értelemben tér itt el a svetség fogalma attól, ahogy Isten és az emberek kapcsolatára vonatkozóan a Bibliában másutt előfordul.

6. Milyen értelemben mutat rá ez a szövetség Isten kegyelmére is? Ki kezdeményezte? Végeredményben ki a kedvezményezettje ennek a szövetségnek?            

Ez a szövetség ebben a formában nem tartalmaz konkrét kötelezettségeket ránk nézve (Isten része természetesen az, hogy nem pusztítja el a földet özön­ vízzel). Hogyan késztet mégis az Úr iránti engedelmességre, ha tisztában va­ gyunk azzal, amit a szivárvány szimbolizál? Röviden: ha felnézünk az égre és látjuk a szivárványt, gondolhatunk arra, hogy ez milyen kötelezettségekkel jár számunkra? Gondoljunk bele, hogy mi a háttere a szivárvány szimbólu­ mának! Milyen tanulságokat találunk ebben a beszámolóban?

EGW idézet

A szabadulás öröme Noéval nem feledtette el Istent, akinek gondviselő kegyelme őrizte meg őket. A bárka elhagyása után Noé első dolga az oltárépítés volt, és minden fajta tiszta állatból és madárból áldozatot mutatott be. Így fejezte ki a menny iránti háláját a szabadulásért és Krisztusban, a legnagyobb áldozatban való hitét. Az Úrnak tetszett az áldozat. Az áldás, ami ebből fakadt, nemcsak a pátriárkára és családjára terjedt ki, hanem a föld minden későbbi lakójára is. „És megérezte az Úr a kedves illatot, és mondta az Úr az Ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért [...] Ennekutána míg a föld lesz, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.” (1Móz 8:21–22) Ebből tanulhat minden ezután következő nemzedék is. Noé a kietlen földre lépett ki, de mielőtt magának házat készített volna, Istennek épített oltárt. Az állatállománya kicsi  volt,  és  megőrzése nagy árat kívánt, de szívesen adott egy részt belőle az Úrnak annak elismeréséül, hogy minden az Úré. Így legyen nekünk is a legfőbb gondunk, hogy áldozatainkat önként adjuk Istennek. Irántunk való irgalmának és szeretetének minden megnyilatkozását hálásan kell elismernünk mind odaszentelésünkkel, mind ügyére adott ajándékainkkal. – Pátriárkák és próféták, 105. o.

Isten a bűnös ember iránt táplált végtelen irgalma folytán helyezte az égre az emberrel kötött szövetség jelét, a színpompás szivárványt. A szivárvány arra emlékeztet, hogy az Úr az embereket gonoszságuk miatt volt kénytelen elpusztítani özönvíz által. A terve az volt, hogy amikor a jövendő gyermeknemzedékek meglátják az égen átívelő szivárványt, és a szüleiktől érdeklődnek felőle, akkor az idősebbek meséljék el, hogy a hajdani világ az emberek törvénytelensége miatt lett elpusztítva özönvíz által. Mondják el, hogy az ívelő szivárványt a magasságos Isten helyezte az égboltra annak bizonyítékaként, hogy többé sosem pusztítja el a földet vízzel. Ez az égi jelkép erősítse meg mindannyiunkban az Úr iránti bizalmat, hiszen Ő mennyei irgalommal és jósággal fordul az emberhez. Bár az akkori világot kénytelen volt elpusztítani özönvíz által, azonban irgalma még ma is körülöleli a földet. Isten maga jelentette ki, hogy amikor felnéz a szivárványra, akkor Ő is emlékezni fog. Ez nem azt jelenti, hogy Ő meg tud feledkezni bármiről is, hanem csupán úgy kell értelmeznünk a kijelentést, mint emberi felfogóképességhez igazított igazságot. – Spiritual Gifts, III. köt., 74. o.

Isten Szava és ígérete hitünk egyetlen alapja. Isten Szavát igazságnak, élő, beszélő, neked szóló hangnak tartsd, és hűségesen engedelmeskedj minden  kívánalmának.  Az  Atya  hűséges,  és  az  ígéretet Ő adta. A vezetők és tanítók erőfeszítései által akar dolgozni. Áldásaink a hitünk gyengeségei által korlátozottak. Isten nem vonakodik adni; Ő az erő birtokában van. Táplálnunk kell a szív szelídségét és szentségét. Gazdagok lehetünk az Úr szeretetének és kegyelmének naponkénti bizonyítékai által, melyek önmegtagadó erőfeszítéseinkben nyilvánulnak meg. Kérem szombatiskolánk  munkásait,  öltsék magukra Isten minden fegyverét, és Jézus Krisztus hű katonáiként mutassák meg a hűségüket. Ő minden munkát megjutalmaz, melyet a dicsőségére tettek. – Tanácsok a szombatiskolai munkához, 72. o.

Joi, 15 aprilie

„Eltörölt Isten minden élőlényt, amely a föld színén volt, az embertől az állatig, a csúszó-mászó állatig és az égi madárig. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában” (1Móz 7:23, ÚRK).

A Szentírásban először itt találkozunk „a maradék” fogalmával. Egy másik szóból származik az a szó, amit úgy fordítunk magyarra, hogy megmaradt. Az a szógyök gyakran előfordul az Ószövetségben, a maradék gondolatát közvetíti.

Isten kültt el engem előttetek, hogy munlkodjam a megmaradásoto­kon e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással” (1Móz 45:7, ÚRK). „Aki Sionban megmarad, és Jeruzsálemben életben marad, azt szentnek hívják, mindazokat, akik a jeruzsálemiek közül az élők közé vannak följegyezve” (Ézs 4:2, ÚRK). „És lesz ama napon: az Úr másodszor nyújtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, amely megmaradt” (Ézs 11:11).

Mindezekben az esetekben a vastagon szedett szavak kapcsolódnak 1Móz 7:23 versében ahhoz a szóhoz, ami fordításban így hangzik: megmaradt.

7. Tekintsük át 1Móz 7:23 versét és keressünk más példákat is! Hogyan értjük itt a maradék fogalmát? Milyen körülmények vezettek a maradék kialakulásához? Hogyan kapcsolódik a szövetség és a maradék gondolata?

A világ Teremtője az özönvíz idején a világ Bírája lett. Az egész földre kiterjedő ítélet közeledtével felmerült a kérdés, hogy elpusztul-e minden élet, minden ember? Ha nem, akkor vajon kik élik túl? Ki tartozik a maradékhoz? Ebben az esetben Noé és családja képezte a maradékot. Megmenekülésük a szövetséghez kötődik (1Móz 6:18) – amit a könyörületes, kegyelmes Isten kezdeményezett és hajtott végre. Noé és a családja csak amiatt élhette túl az özönvizet, amit Isten tett értük, bármennyire fontos is volt az együttműködésük. Függetlenül attól, hogy volt-e Noénak bármiféle szövetségi kötelezettsége és mennyire ragaszkodott hűségesen ahhoz, csakis Isten kegyelmében reménykedhetett.

Ismereteink szerint a végidőben is lesz Istennek egy maradék népe (lásd Jel 12:17). Milyen párhuzamot találunk Noé történetében, ami segíthet a fel­ készülésben, hogy mi is a maradék között legyünk? Napi döntéseink hogyan befolyásolják, hogy abban az időben hol állunk majd?

EGW idézet:

Noé kortársainak azért kellett elpusztulniuk, mert a rendelkezésükre álló százhúsz év ellenére is szándékosan a törvénytelenség útját választották. Nem éltek az Isten által felkínált megtérési lehetőséggel.A világ tűzzel történő elpusztítása előtt az emberiség még kap egy próbaidőt. Mindenkinek még egyszer alkalma adódik arra, hogy hűséget tanúsítson az Atya iránt, vagy elutasítsa Őt. Sátán azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy saját tervei alapján képes lesz megújítani a földet. Hívei reformátoroknak vallják magukat, de nem fognak sikerrel járni, mivel nem Krisztus tervei alapján cselekszenek. Hogyan lennének képesek mások életét megreformálni, ha a saját életüket sem tudták megváltoztatni? Isten tanúiként üzenetet kell vinnünk az egész világnak. Az Úrnak még temérdek gyermeke van, aki sosem hallott a jelenvaló igazságról. A menny utolsó figyelmeztetését kell hirdetnünk. – The Upward Look, 88. o.

Isten követei, akiket egyházához küldött, Izrael elhívásának, sikereinek, kudarcainak, Isten kegyeibe való visszafogadásának, a szőlőskert Gazdájától való elfordulásának történetéről, valamint arról beszéltek, hogy a korszakokat átfogó tervet a maradék fogja megvalósítani, melynek életében minden szövetségi ígéret teljesedni fog. […] Izrael! Bízzál az Úrban! A szőlőskert Gazdája még most is gyűjti régóta várt drága gyümölcseit a nemzetek és népek közül! Nemsokára eljön övéihez; és azon a boldog napon végre megvalósul Izrael házával való terve. – Próféták és királyok, 22. o.

Tekintsetek a Kálvária keresztjére, a mennyei Atya határtalan szeretetének és végtelen kegyelmének bizonyságára! Bárcsak mindenki megbánná bűneit, és visszatérne első cselekedeteihez! Amikor a gyülekezetek ezt megteszik, mindenekfelett fogják szeretni Istent, felebarátaikat pedig úgy, mint önmagukat. […] Az Úr népe Krisztusban lakozik, Jézus szeretete feltárul előttük, és egy Lélek eleveníti meg mindnyájuk szívét, megújítva őket a krisztusi képmásban és hasonlóvá formálva lelküket. Az igaz szőlőtő élő vesszőiként mindnyájan egyesülnek Krisztussal, az élő fejjel. Krisztus lakik majd a szívekben, aki vezeti, vigasztalja és megszenteli őket, és a világ elé tárja Jézus követőinek egységét, bizonyságot téve ezzel a maradék egyház mennyei küldetéséről. A Megváltó egyházának egysége bizonyítani fogja, hogy Isten a világba küldte egyszülött Fiát. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, I. köt., 385. o.

Vineri, 16 aprilie

Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, „Az özönvíz” és „Az özönvíz után” c. fejezetei, 62–80. o.,  A megváltás története: „A vízözön” című fejezet.

„Alkalmas szimbólum volt a szivárvány természetes fizikai jelensége arra, hogy Isten megígérte: nem pusztítja el többé a földet özönvízzel. Mivel a föld klímája egészen megváltozott a vízözön után, a világ legnagyobb részén már nem a jótékony harmat nedvesítette meg a talajt, hanem az esőzések, tehát szükség volt arra, hogy valami csillapítsa az ember félelmét, amikor eleredt az eső. A lelki gondolkodású ember képes meglátni a természeti jelenségekben Isten önkinyilatkoztatását (lásd Róm 1:20). A szivárvány annak biztosítéka a hívő számára, hogy az eső nem egyetemes pusztulást, hanem áldást fog hozni” (The SDA Bible Commentary. 1. köt. 265. o.).

KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN

Habakuk 1 – Aggeus 1; Evangelizálás,„A lelkészek tartsanak bibliaórákat” c. alfejezet

  1. Hol olvasunk olyan dolgokról, amelyeket el sem hinnénk, ha nem beszélnének róla?
  2. Kik és milyen módszerrel próbáltak megszabadulni a gonosz hatalmától?
  3. Mit tesz majd a nyomorult és szegény nép?
  4. Mi volt az, ami egyesek szemében semmiségnek tűnt? Kik voltak ezek az emberek?
  5. Hogyan kell erősíteni a gyengélkedő nyájat?