Mózes ötödik könyve a későbbi írásokban

Alapige: „De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvokat: titeket választott ki ő utánok minden nép közül, amint e mai napon is látszik” (5Móz 10:15).

A Bibliával, de különösen az Ószövetséggel kapcsolatban az is igen érdekes, hogy milyen gyakran utal vagy céloz önmagára. Vagyis az Ótestamentum későbbi írói a korábbiakra utalnak, azokat az írásokat felhasználva fejtik ki a mondandójukat.
A 81. zsoltár például Mózes második könyvéig megy vissza, és szinte szó szerint idézi a Tízparancsolat bevezető részét: „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéről” (Zsolt 81:11).
Az egész Ószövetség idézi Mózes első könyvét, különösen a teremtés történetét, mint például itt: „Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága” (Jer 4:23; vö. 1Móz 1:2).
Az Ótestamentum későbbi írói, így a próféták is visszautaltak Mózes ötödik könyvére, aminek központi szerepe volt az ősi Izrael szövetséges életében. Ezen a héten arra összpontosítunk, hogyan jelenik meg Mózes ötödik könyvének tartalma a később írásokban, mely részeiből vettek át és milyen gondolatokra irányították a figyelmet, amelyek ma is fontosak a számunkra.

December 11. – Imaheti adományok

EGW idézet:

Legnagyobb érték a Biblia, mivel az Isten élő szava. A világ összes könyve közül leginkább a Szentírást érdemes tanulmányoznunk, hiszen örök bölcsességeket  tartalmaz.  A  bibliai  történelem  beszél  nekünk a világ teremtéséről, és végigvisz letűnt korszakokon át. Nélküle csak a feltevések és a legendák kényére-kedvére lettünk volna hagyva, és nem ismernénk a múlt történéseit. A Biblia nyilatkoztatja ki az ég és a föld Teremtőjét, az egész világegyetem Alkotóját, de ezenfelül dicsőséges fényben mutatja be az eljövendő világot is. A Biblia szántóföld, melybe mennyei kincsek vannak rejtve, és ezek a kincsek addig maradnak eltakarva a szemünk elől, míg alapos feltárás nyomán nem kerülnek felfedezésre. A Biblia felbecsülhetetlen értékkel bíró ékszerdoboz, amelyet úgy kell bemutatni, hogy láthatóvá váljon rejtett kincseinek ragyogása. – Counsels to Parents, Teachers and Students, 421. o.

A zsoltáríró így szól: „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.” (Zsolt 119:130) Semmi nem múlja felül a Biblia nevelő hatalmát. Semmiféle tudományos munka nem alkalmas olyannyira a gondolkozás fejlesztésére, mint a Biblia nagyszerű és létfontosságú igazságain és gyakorlati tanulságain való elmélkedés. A legnagyobb gondolkozók is, ha keresésükben nem Isten Igéje vezeti őket, zavarba jönnek, és nem értik meg a Teremtőt és műveit. Azonban ha az elmét az örök igazságok megragadására és mérlegelésére állítjuk rá, erőnket összeszedve erőfeszítést teszünk, hogy Isten Igéjének gazdag tárházában kutassunk az igazság kincsei között, akkor gondolkozásunk sohasem lesz földhözragadt és elgyengült, mint amikor engedjük, hogy hétköznapi dolgokon időzzön. – A keresztény nevelés alapjai, 84. o.
 
[Krisztus] az emberek gondolatát az Ószövetségre terelte, hogy jobban megvilágítsa az ott hirdetett örökkévaló témákat. Izrael népe századok óta fokozatosan eltávolodott Istentől, és szem elől vesztette a rábízott értékes igazságokat. Babonás formaságokkal és szertartásokkal takarták el azokat, ezek pedig elrejtették valódi jelentőségüket. Krisztus azért jött, hogy eltakarítsa a szennyet, ami eltakarta az igazság ragyogását. Mint drágaköveket, új foglalatba helyezte azokat. Bebizonyította, hogy mi sem áll távolabb tőle, mint a régi igazságok lenézése. Az volt inkább a célja, hogy valódi erejükben és szépségükben tárja az emberek elé a régi igazságokat, amelyek dicsőségét kortársai közelről sem ismerték fel. Ő volt a kijelentett igazságok szerzője, ezért meg tudta nyitni az emberek előtt valódi jelentőségüket. Megtisztította azokat a nép vezetőinek félremagyarázásaitól és hamis elméleteitől, amit Isten szeretetének hiányában lelki nyomoruknak, látásuknak és megszenteletlen állapotuknak megfelelően rákentek. Eltávolította mindazt, ami ezeket az igazságokat megrabolta a bennük lüktető élettől és hatalomtól. Visszaadta azokat a világnak teljes eredeti frissességükben és erejükben. – Bizonyságtételek, V. köt., 709–710. o.
 

Jósiás mindössze nyolcéves volt, amikor Júdában trónra lépett és harmincegy évig uralkodott (Kr. e. 640–609), amíg meg nem halt a csatatéren. Uralma tizennyolcadik évében történt valami, ami megváltoztatta Isten népének történelmét, legalábbis egy időre.
1. Olvassuk el 2Királyok 22. fejezetét! Mi a tanulsága ennek az esetnek?

A teológusok már régen arra a következtetésre jutottak, hogy „a törvénykönyv” (2Kir 22:8) nem más, mint Mózes ötödik könyve, ami azelőtt hosszú időre elveszett.
„Jósiás mélyen megrendült, amikor első ízben hallotta az ősi iratban foglalt intéseket és figyelmeztetéseket. Eddig nem volt igazán tudatában, hogy Isten ilyen világosan tárta Izráel elé »az életet és a halált, az áldást és az átkot« (5Móz 30:19)… Isten a könyvben sokszorosan ígéri, hogy kész mindent megtenni azok megmentésére, akik bizalmukat teljesen belé vetik. Amiként munkálta az egyiptomi szolgaságból való megszabadításukat, oly hatalmasan munkálja majd letelepedésüket az ígéret földjén, s a föld népeinek fejévé teszi őket” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 247–248. o.).
A következő fejezet egészében azt látjuk, hogy Jósiás király milyen komolyan igyekezett „az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívből és lélekből megőrizni” (2Kir 23:3). A reformáció kiterjedt arra is, hogy megtisztította az országot minden utálatosságtól, „amelyek meg vannak írva a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált meg az ÚR házában” (2Kir 23:24, ÚRK). Mózes ötödik könyve tele van intésekkel és figyelmeztetésekkel, hogy a zsidók ne kövessék a környező népek szokásait. Azt mutatják Jósiás rendelkezései és tettei, köztük a samáriai, bizonyára bálványimádó papok kivégeztetése (2Kir 23:20), hogy milyen messze eltért Isten népe a rájuk bízott igazságtól. Ahelyett, hogy megmaradtak volna szent népnek, amilyennek lenniük kellett volna, a világhoz hasonultak, miközben gyakran úgy képzelték: Rendben van az Úrral való kapcsolatunk. Milyen veszélyes önbecsapás!
Mi mindentől kellene alaposan megtisztítanunk az otthonunkat vagy akár egyházi intézményeinket, hogy valóban teljes szívünkkel-lelkünkkel szolgáljuk az Urat?
 

EGW idézet:

Jósiás javasolta, hogy a legfőbb tisztségviselők a néppel együtt ünnepélyesen fogadják meg az Úr előtt, hogy közös erőfeszítéseket tesznek igazi változások létrehozására. „Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben.” A hatás nagyobb volt, mint amire a király számított: „És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.” (2Kir 23:3) Az ezután következő reformációban a király figyelme a bálványimádás maradványainak felszámolására irányult. Az ország lakossága olyan régóta követte a környező népek szokásait, a faés kőszobrok imádatát, hogy szinte emberfelettinek látszott e gonoszság minden nyomának eltávolítása. Jósiás azonban rendületlenül tisztogatta az országot. Könyörtelenül végzett a bálványimádással: megölte „az áldozóhalmok összes papjait”. „Jósiás király megtisztította Júda országát és Jeruzsálemet a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a házi bálványoktól és egyéb bálványszobroktól is, mindazoktól a förtelmes bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált az Úr házában.” (2Kir 23:20, 24) – Próféták és királyok, 400–401. o.

Isten elvárja tőlünk, hogy megvalljuk bűneinket, és megalázzuk szívünket előtte; ám ugyanakkor bíznunk kell benne mint gyengéd Atyánkban, aki nem fogja elhagyni azokat, akik bizalmukat belé vetik. (…) Isten nem mond le rólunk bűneink miatt. Lehet, hogy hibákat követünk el, és megszomorítjuk az  Ő  Lelkét,  de  ha  megtérünk, és bűnbánó szívvel hozzá megyünk, nem fordul el tőlünk. Vannak akadályok, melyeket el kell mozdítani. A szívünkben rossz érzéseket dédelgetünk, és sorainkban büszkeség, önelégültség, türelmetlenség és zsörtölődés található. Ezek a dolgok elválasztanak az Úrtól. A bűneinket meg kell vallanunk; szívünkben komolyabban kell munkálkodnia a kegyelemnek. Akik gyengének és bátortalannak érzik magukat, azok Isten erőteljes gyermekei lehetnek, és nemes munkát végezhetnek a Mesterért. – Hit, remény, cselekvő szeretet, 35. o.

Bűnvallomást őszinte bűnbánat és javulás nélkül Isten nem fogad el. Egész életünknek át kell alakulnia, és mindazt, ami Istent sérti, el kell hagynunk. Ez lesz az eredménye a bűneink felett érzett őszinte bánatunknak. A következő szavak tisztán és érthetően mutatják kötelességeinket: „Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemem elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni; tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét,” (Ésa 1:16–17) – Jézushoz vezető út, 39. o.
 

Mózes ötödik könyve világossá teszi, hogy központi jelentősége volt a törvénynek és a szövetségnek, nemcsak Izraelnek az Istennel való kapcsolata szempontjából, hanem azért is, hogy be tudják tölteni a „kiválasztott nép” szerepét (5Móz 7:6; 14:2, 18:5).
2.  Olvassuk el 5Móz 10:12-15 szakaszát, amelyben kiemelkedik a törvény és Izrael kiválasztottságának szerepe. Mit jelenthet „az egeknek egei” kifejezés? Mire utalt ezzel Mózes?

Nem teljesen világos „az egeknek egei” jelentése, legalábbis a vers közvetlen környezetében nem, de Mózes minden bizonnyal Isten fenséges voltára, hatalmára, nagyságára utalt. Vagyis nemcsak az ég az Úré, hanem „az egeknek egei” is. Ez valószínűleg olyan szólás, ami rámutat Istennek az egész teremtett világ feletti kizárólagos uralmára.
3. Olvassuk el az alábbi igehelyeket, amelyekben az először a Mózes ötödik könyvében található kifejezés tűnik fel! Minden esetben mire kerül a hangsúly? Hogyan látszik ezekben a versekben Mózes ötödik könyvének hatása?
1Kir 8:27      
Neh 9:6      
Zsolt 148:4      
 
Főleg Nehémiás 9. fejezetében hangzik világosan, hogy Isten a Teremtő, egyedül Ő méltó az imádatra. Ő teremtette meg „az eget, az egeknek egeit és minden seregöket” (Neh 9:6). A fejezet 3. verséből még azt is megtudjuk, hogy „olvastak az ÚRnak, az ő istenüknek törvénykönyvéből” (ÚRK), valószínűleg mint Jósiás korában, ekkor is Mózes ötödik könyvéből. Ezért is használhatták néhány verssel később a léviták Isten dicsőítése és imádata közben a közvetlenül Mózes ötödik könyvéből származó „egeknek egei” kifejezést.
Isten nemcsak a föld, hanem „az egeknek egei” Teremtője is, és gondoljunk bele, hogy Ő vállalta a keresztet! Tehát miért méltó az imádatunkra Isten ezért a tettéért is?

EGW idézet:

Amikor Sátán kijelentette Krisztusnak, hogy enyém a világ  királysága és dicsősége, és annak adom, akinek akarom, csak részben mondott igazat. Azért, hogy csaló szándékát megvalósítsa, az ördög elragadta Ádámtól az uralmat, Ádám viszont a Teremtő képviselője volt, nem pedig független uralkodó. A föld Istené, és Ő mindent a Fiának adott. Ádámnak Krisztus alattvalójaként kellett uralkodnia. Amikor Ádám az uralmat Sátán kezére játszotta, Jézus maradt a jogos Király. (…) Sátán csak addig gyakorolhatja bitorolt hatalmát, amíg Isten megengedi neki.
Amikor a kísértő felajánlotta Krisztusnak a világ országait és dicsőségét, azt javasolta, hogy az Üdvözítő mondjon le a világ feletti királyságáról, és Sátán alattvalójaként uralkodjék. (…) Krisztus kijelentette a kísértőnek: „Eredj el, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!” (Mt 4:10) – Jézus élete, 129–130. o.

Ezt énekelték a léviták a Nehémiás által feljegyzett dicsénekükben: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van… és te adsz életet mindnyájuknak.” (Neh 9:6) (…) Isten keze vezeti a bolygókat, és tartja pályájukon, hogy szabályszerűen járják égi útjukat. Ő „kihozza seregüket szám szerint, mindnyájukat nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincsen” (Ésa 40:26). (…) Mindennek Isten a forrása. Minden igaz tudomány összhangban van az Úr művével; minden igaz nevelés az Ő kormányzata iránti engedelmességhez vezet. A tudomány új csodákat tár elénk; magasba szárnyal, és új mélységeket kutat fel, de semmi olyat nem hoz elő, ami ellentétben áll az Atya kinyilatkoztatásával. A tudatlanság megpróbálhat a tudományra hivatkozva hamis nézeteket támogatni Istenről, de a természet könyve és az írott Ige fényt áraszt egymásra. Mindez arra indítja az embert, hogy imádja a Teremtőt, és tudatosan bízzon Igéjében. – Pátriárkák és próféták, 115–116. o.

A  két  legnagyobb  uralkodó   közül   valamelyiknek   az   alattvalói vagyunk. Egyikük az ember és a világ mindeneknél hatalmasabb Teremtője. Minden ember teljes engedelmességgel tartozik az Úrnak. Ha Ő vezérli az értelmet, és ha Ő uralja az elme erőit, akkor minden nap új erőt nyerhet a minden bölcsesség és erő Forrásától. Erkölcsi áldások és mennyei szépségek képezik majd minden ember jutalmát, akinek az elméje a mennyei dolgokon időz. Lehetőségünk van olyan mennyei dolgokat felfedezni, amelyek meghaladják a földi szem rövidlátását, de amelyek meghaladják még a legélesebb elme képzelőerejét is. – Our High Calling, 80. o.
 

Évekkel ezelőtt egy fiatal agnosztikus férfi szenvedélyesen kereste az igazságot, bárhol legyen is, bárhová is vezesse. Végül hitre jutott az Atya Istenben és Jézusban, és a hetednapi adventista üzenetet is elfogadta. A kedvenc bibliaverse Jer 29:13 volt, ami így hangzik: „És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” Évekkel később a Bibliát tanulmányozva ismét rátalált erre a versre, akkor Mózes ötödik könyvében. Jeremiás tehát Mózestől vette ezt.
4. Milyen összefüggésben hangzik Izraelnek 5Móz 4:23-29 ígérete? Hogyan vonatkozik ez ma ránk?

Amint láttuk, Mózes ötödik könyvét megtalálták Jósiás király uralkodása idején. Akkoriban kezdte el a szolgálatát Jeremiás. Nem csoda tehát, hogy ennek a könyvnek a hatása érezhető az írásában.
5. Mit mondott Jeremiás a népnek Jer 7:1-7 szakaszában? Hogyan kapcsolódik ez a Mózes ötödik könyvében leírtakhoz?

Mózes ötödik könyve újból és újból hangsúlyozza, hogy a nép csak bizonyos feltételekkel élhet Kánaán földjén. Ha nem engedelmeskednek, nem maradhatnak abban az országban, amit Isten kiválasztott nekik. Figyeljük meg Jer 7:4 intő szavait, amelyek arra utalnak, hogy igen, ott van Isten temploma és valóban ők a kiválasztott nép, de mindez mit sem számít, ha nem engedelmeskednek.
Az engedelmességükhöz hozzátartozott az is, hogy miként bánnak az idegenekkel, az árvákkal, az özvegyekkel. Ez a gondolat közvetlenül visszavezet Mózes ötödik könyvéhez, a szövetségi feltételekhez, amelyeket követniük kellett: „A jövevénynek és az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját el ne vedd zálogba” (5Móz 24:17; lásd még 10:18-19; 24:21; 27:19).
Olvassuk el Jer 4:4 versét, majd vessük össze 5Móz 30:6 versével! Milyen üzenetet kapott itt a nép? Hogyan vonatkozik ez az elv éppen úgy ránk is?

EGW idézet:

Az Úr azt fogja jelenteni számunkra, amit mi megengedünk neki. Közömbös, félszívvel mondott imáink nem fognak mennyei hasznot hozni. Ó, milyen nagy szükségünk van arra, hogy kitartóbbak legyünk a könyörgésben! Kérjetek hittel, várjatok hittel, kapjatok hittel, és örüljetek reménységben, mivel aki keres, talál. Ilyen téren tanúsítsatok fokozott lelkesedést! Teljes szívetekből keressétek az Urat! Az emberek képesek mulandó dolgokért is lelkesedni, mígnem siker koronázza az erőfeszítéseiket. Tanuljátok meg, hogyan kell megfelelő komolysággal keresni az Isten által megígért gazdag áldásokat, hogy kitartással és elszántsággal részesülhessetek az Ő világosságából, igazságából és gazdag kegyelméből.
Őszinte szívvel és szomjas lélekkel kiáltsatok az Úrhoz! Küzdjetek meg a mennyei hatalmakkal, mígnem elnyeritek a győzelmet! Teljes lényeteket helyezzétek az Úr kezébe, és határozzátok el, hogy szeretetteljes, odaszentelt életű szolgái lesztek, akiket az Ő akarata, gondolata és Lelke vezérel.
Őszinte lélekkel tárjátok Jézus elé a szükségleteiteket. Nem kell hoszszú előadást vagy prédikációt taratanotok Isten előtt, hanem csak megbánó szívvel mondjátok el neki bűnös voltotokat: „Uram, ments meg, különben elveszek!” Az ilyen lélek számára van remény. Az ilyen emberek keresnek és találnak, zörgetnek, és kinyitnak nekik. Miután az Úr Jézus eltávolítja róluk a lelküket terhelő bűnt, meg fogják tapasztalni Krisztus békéjének áldását. – Our High Calling, 131. o.

Első és legfontosabb kötelességünk megbizonyosodni afelől, hogy Krisztusban maradunk. Neki kell elvégeznie a munkát. Nekünk csak keresnünk kell az Úr szavát, és alá kell vetnünk magunkat az Ő vezetésének. Ha Krisztus Lelke lakik bennünk, akkor minden megváltozik. Csak a Megváltó biztosíthatja azt a békét és nyugalmat, amelyre olyan nagy szükségünk van. Meghív, hogy keressük az Urat, és maradjunk benne. A meghívás tehát nemcsak arra szól, hogy keressük Őt, hanem arra is vonatkozik, hogy benne kell maradnunk. Erre Isten Lelke késztet bennünket. Amikor békét és nyugalmat találunk benne, aggodalmaink többé nem vezetnek durva, tiszteletlen magatartásra. Többé nem a saját utunkat és akaratunkat követjük, hanem minden vágyunk Isten akaratát cselekedni és Krisztusban, a Szőlőtőben maradni. – This Day With God, 140. o.

Isten igényeinek elismerésén kívül a Mózes által adott törvényeket semmi sem jellemzi jobban, mint a szegények iránti bőkezű, gyöngéd és vendégszerető lelkület. Bár Isten mérhetetlen áldásokat ígért népének, mégsem volt az a szándéka, hogy a szegénység ismeretlen legyen közöttük. Kijelentette: szegények mindenkor lesznek az országban. Mindig lesznek népe között olyanok, akik együttérzésüket, gyengédségüket és jóakaratukat igénybe vennék. Akkor éppúgy, mint manapság, voltak, akiket szerencsétlenség, betegség ért, és elveszítették tulajdonukat; mégis mindaddig, amíg az Isten által adott utasításokat követték, nem volt köztük koldus, sem olyan, aki hiányt szenvedett táplálékban. – Pátriárkák és próféták, 530. o.
 

Írásaik nagy részében a próféták hűségre szólítottak, és nemcsak általánosságban, hanem konkrétan azzal kapcsolatban, ami az izraeliták része volt annak a szövetségnek az értelmében, amit az ígéret földjére való belépésük előtt erősített meg velük az Úr. Mózes ötödik könyve ír Isten és Izrael szövetségének a megerősítéséről. A negyven évnyi kitérő után az Úr elkezdte teljesíteni további szövetségi ígéreteit – ez a megállapodás rá eső része. Mózes tehát arra figyelmeztette a népet, hogy ők is tegyék meg a saját részüket. A próféták írásainak jelentős része alapvetően ugyanez volt: a nép lelkére beszéltek, hogy tartsanak ki a szövetség rájuk eső része mellett.
6. Mit mondott népének az Úr Mik 6:1-8 szakaszában? Hogyan kapcsolódik ez Mózes ötödik könyvéhez (lásd még Hós 6:6; Ám 5:24)?
 
Teológusok a „szövetség perét” látják Mikeásnak ezekben a verseiben. Az Úr „perli” a népét, mivel megtörték a szövetséget. Mikeás úgy fogalmaz, hogy „pere van az Úrnak az ő népével” (Mik 6:2). A héber szó (rib) a fordításban „per”, jelentheti azt, hogy „peres ügy”, „vita”. Az Úr perbe fogja népét. Ez a jelképes kifejezés arra utal, hogy a szövetségnek a kapcsolati vonatkozása mellett van egy törvényi oldala is, ami nem meglepő, hiszen a szövetségben központi szerepe van a törvénynek.
Figyeljük meg azt is, hogy Mikeás Mózes ötödik könyvének a szavaiból kölcsönöz: „Most pedig, ó, Izráel, mit kíván az ÚR, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az URat, a te Istenedet, hogy mindenben az ő útjain járj, és szeresd őt, és tiszteld az URat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. Tartsd meg az ÚR parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen” (5Móz 10:12-13, ÚRK)! Mikeás nem szó szerint idéz, a „törvény betűje” helyett a „törvény lelkületére” teszi a hangsúlyt, azaz az igazságra és a könyörületre. Itt arról van szó, hogy bármilyen legyen is a látszata a vallásosságuknak, a kegyességüknek (rengeteg állat feláldozása, pl. „ezernyi kosok” [Mik 6:7]), nem az az Isten és Izrael közötti szövetséges kapcsolat lényege. Mi haszna ugyanis a látványos kegyességnek, ha pl. „Megkívánják a mezőket, és elrabolják; a házakat is elveszik. Nyomorgatják a gazdát és háza népét, az embert és birtokát” (Mik 2:2, ÚRK)? Isten azt akarta, hogy Izrael a világ világossága legyen, csodálattal mondja róluk a többi nép: „Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet” (5Móz 4:6)! Ezért kell bölcsen és értelmesen élniük, aminek része az is, hogy igazságosan és kegyelmesen bánnak az emberekkel.

EGW idézet:

„Mert szeretetet kívánok én, és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat. De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hűtlenül ellenem.” (Hós 6:6–7) Az Úr szemében azért volt utálatos a zsidó áldozatok sokasága és az engesztelő áldozatok patakokban folyó vére, mert nem tértek meg igazán, és nem bánták meg a bűneiket… Nem lehet kedves Isten előtt a drága adomány és a szentségre csupán hasonlító magatartás. Irgalmáért cserébe alázatos lelkületet, igazságra nyitott szívet, az embertársak iránti szeretetet és megértést és olyan lelkületet vár el, amelyet nem rontott meg a kapzsiság és az én szeretete. A papok és az elöljárók nem rendelkeztek ilyen létfontosságú tulajdonságokkal, így nem lehettek kedvesek Isten előtt, és drága adományaik és pompás szertartásaik utálatosak voltak előtte. – Signs of the Times, 1878. március 21.

Közvetlen azelőtt, hogy beléptek az ígéret földjére, ezt üzente az Úr Mózessel: „Most pedig, Izrael, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj mindenben az Ő útjain, szeresd Őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra!” (5Móz 10:12–13) Jahve szolgái korszakról korszakra elismételték ezeket a tanácsokat azoknak, akiket az irgalmasság elfelejtésének veszélye és formai vallásosság fenyegetett.

Amikor Krisztustól – földi szolgálata idején – megkérdezte egy törvénytudó: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22:36–40) A próféták és a Mester e világos kijelentéseit úgy kell fogadnunk, mint Isten szavát, amely mindenkinek szól. Ragadjunk meg minden alkalmat a terheket hordozók és a lesújtottak iránti irgalmasságra, a szerető gondoskodásra és a keresztény szívességre! Ha nem tudunk többet tenni, öntsünk bátorságot és reményt azokba, akik nem ismerik Istent, és akiket nagyon könnyen megközelíthetünk együttérzéssel és szeretettel. Sok-sok ígéret szól azoknak, akik éberen  figyelik,  mikor  vihetnek örömöt és áldást mások életébe. „Ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ésa 58:10–11) – Próféták és királyok, 326–327. o.
 

Az egész Ószövetség egyik legismertebb imáját Dániel próféta könyvének 9. fejezetében találjuk. Jeremiás próféta könyvét olvasva Dániel megtudta, hogy hetven évnek kell eltelnie „a rommá lett Jeruzsálem fölött” (Dán 9:2, ÚRK). Ez az idő hamarosan letelt, ezért Dániel komoly imába kezdett.
És micsoda imádság ez! Szívbemarkoló, könnyes fohász, amelyben megvallja a saját és népe bűneit, ugyanakkor elismeri, hogy Isten igazságos a rájuk szakadó nehézségek között is.
7. Olvassuk el Dán 9:1-19 szakaszát! Melyik téma kapcsolódik közvetlenül Mózes ötödik könyvéhez?
 
Dániel imája pontosan azt foglalja össze, amitől Isten óvta a népet Mózes ötödik könyvében, hogy mi lesz, ha nem teljesítik a szövetség rájuk eső részét. Dániel kétszer is visszautal Mózes törvényére (Dán 9:11, 13), aminek bizonyosan része Mózes ötödik könyve, itt konkrétan utal is rá: Elűzik őket a földjükről, ahogy Mózes ötödik könyve mondta (lásd 5Móz 4:27-31; 28. fejezet), mivel nem engedelmeskedtek. Mózes is éppen ezt vetítette előre (5Móz 31:29).
Tragikus módon, ahelyett, hogy a környező népek ezt mondták volna:
„Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!” (5Móz 4:6), Izrael inkább
„gyalázattá” lett közöttük (Dán 9:16).
Dániel a könnyei és a könyörgései között sem kérdezte, hogy „Miért?”, amit pedig sokan mondanak, ha nagy bajba kerülnek. Nem kérdezte, mert Mózes ötödik könyvéből pontosan tudta az okát. Dániel (és a többi fogoly) ebből az iratból megértette az összefüggéseket, hogy nem a vak sors, a balszerencse miatt szakadt rájuk a sok rossz, hanem az engedetlenség következményeként, amire Isten figyelmeztette is a népet.
Viszont Dániel kifejezte az imádságában, hogy még az események dacára is van remény! Isten nem hagyta el őket, még ha úgy is tűnhetett. Mózes ötödik könyvéből nemcsak a helyzetük összefüggéseit érthették meg, hanem megtalálhatták a helyreállítás ígéretét is.
Olvassuk el Dán 9:24-27 szakaszát, a Jézusra és kereszthalálára vonatkozó próféciát! Vajon Dániel (és mindenki más) miért éppen Izrael fogságával és a visszatérés ígéretével összefüggésben kapta ezt az üzenetet?

EGW idézet:

Az a bölcsesség, amelyet Isten [Dánielnek] adott, annyira felette állt a világ nagyjai bölcsességének, mint amennyire a déli nap ragyogása túlszárnyalja a parányi csillag pislákolását. És most mérlegeljük azt az imát, amely az Istentől annyira kedvelt és kitüntetett férfi ajkáról hangzott el. Mély alázattal, könnyekkel és megtört szívvel könyörög magáért és népéért. Kiönti szívét Isten előtt, beismeri saját méltatlanságát, és magasztalja az Úr fenségét és nagyságát. Milyen őszinteség és bensőség hatja át imáját! Hitben emeli fel kezét, hogy a Mindenhatónak soha el nem múló ígéreteit megragadja. Lelke a legnagyobb aggodalommal küzd Istennel. De meg van róla győződve, hogy imája meghallgatásra talál. Tudja, hogy győzni fog. Ha mi, mint nép, úgy imádkoznánk, mint Dániel, ha úgy küzdenénk Istennel, és ha lelkünket hozzá hasonlóan meg tudnánk alázni, akkor éppúgy meghallgatásra találnánk, mint Dániel. – Megszentelt élet, 46–47. o.
 
Utasítást kaptam, hogy így szóljak hozzátok: haladjatok előre körültekintőn, tegyétek mindenkor, amit az Úr parancsol. Haladjatok bátran! Legyetek biztosak benne, hogy az Úr azokkal lesz, akik szeretik és szolgálják Őt. Isten fáradozni fog szövetségét megtartó népe javára. Nem tűri el, hogy szégyenné váljanak. Az Úr megtisztít mindenkit, aki átengedi neki magát, és a föld dicséretévé teszi őket. A világon semmi sem olyan becses előtte, mint a gyülekezete. Nagy hatalommal tevékenykedik az alázatos és hűséges embereken át. Krisztus így szól ma hozzátok: „Veletek vagyok, együttműködöm hűséges, bízó törekvéseitekkel, és értékes győzelmet adok nektek. Mikor szolgálatomra szentelitek magatokat, megerősítelek. Mikor a bűnöktől és vétkektől halott lelkek fölrázásán fáradoztok, eredményessé teszlek.” A szilárd hit és az önzetlen szeretet legyőzi a nehézségeket, melyek a kötelesség ösvényein támadnak a támadó hadviselés kerékkötőiként. Mikor a lélekmentés munkájában a hittől ihletettek előretörnek, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. – Bizonyságtételek, VII. köt., 242–243. o.

Beszéljünk mi is így, hálás szívvel, mint akik értékeljük Isten nagy jóságát és szeretetét, irántunk, mint nép, és mint egyének iránt. „Bízzál, Izrael, az Úrban mostantól fogva mindörökké!” „Akik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban, dicsérjétek az Urat, mert kiválasztotta magának az Úr Jákobot, Izraelt a saját örökségéül. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.” Gondoljátok meg, kedves testvéreim, hogy népe van az Úrnak, választott népe, tulajdon egyháza, erős vára, melyet fenntart ebben a bűn verte, lázadó világban: tekintélye és törvényadója gyanánt ez az egyház csak Őt ismerje el! – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 15. o.
 

Isten csodálatos kegyelme: „Teljes szívből” című fejezet. Az evangélium szolgái: „A jövő kilátásai” című fejezet.

„Ez [Mik 6:1-8] az ÓT egyik legfontosabb szakasza. Ám 5:24 és Hós 6:6 verseihez hasonlóan tömörített összefoglalója a Kr. e. 8. századi próféták üzenetének. A törvényes szövetségi megállapodás gyönyörű példájával kezdődik ez a rész, amelyben a próféta felszólítja a népet, hogy hallgassák meg, Jahvénak mi a panasza ellenük. A hegyeket és a halmokat hívja ítélőkül, mivel már hosszú ideje tanúi lehettek annak, ahogyan Isten Izraellel bánt. Isten nem vádolja Izraelt direkt módon a szövetség megtörésével, inkább azt kérdezi tőlük, hogy van-e valami panaszuk ellene. »Mit tettem? Mivel fárasztottalak titeket?« Az igazságtalanságok hatására a szegények között akadhatnak olyanok, akik »belefáradnak a jó cselekedetekbe«. A gyors meggazdagodás lehetőségével szembesülve voltak olyan gazdák, akik talán belefáradtak a szövetségi törvény betartásába” (Ralph L. Smith: Word Biblical Commentary. Micah-Malachi. Grand Rapids, MI, 1984, Word Books, 32. köt. 50. o.).
„Az ezután következő reformációban a király figyelme a bálványimádás maradványainak felszámolására irányult. Az ország lakossága olyan régóta követte a környező népek szokásait, a faés kőszobrok imádatát, hogy szinte emberfölöttinek látszott a gonoszság minden nyomának eltávolítása. Jósiás azonban rendületlenül tisztogatta az országot” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 252–253. o.).

KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN 
Zsidók 10 – Jakab 3; Evangelizálás,„Mindenkiért dolgoznunk kell” c. alfejezet
1.    Mi célból kell vigyáznunk egymásra?      
2.    Milyen felelősségek hárulnak ránk a „bizonyságok ily nagy fellege” miatt? 
3.    Mely két áldozat tetszik Istennek?
4.    Melyik az a terület, ahol ha nem vétkezik az ember, tökéletesnek minősül?
5.    Milyen módszerrel juthatott el Pál prédikálása minden néphez?
 

Alapszöveg: 5Móz 10:15; 5Móz 4:29
I.    ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
A bibliai kinyilatkoztatás első szakasza lévén, várható, hogy a Tóra, azaz Mózes első öt könyve a Szentírás azon része, amelyre a leggyakrabban történik utalás a később írt könyvek szövegében. Mózes első könyve az ég és a föld teremtéséről, a Bábel tornyáról és főleg a pátriárkák és József történeteiről szóló leírással együtt elevenen lüktet a próféták, a zsoltárírók és Izrael népének közösségi emlékezetében. A Pentateukhosz többi könyve – a Kivonulás, Mózes harmadik és negyedik könyve – jelen lesz az imádati szolgálatban, és ihletni fogja a papok, királyok és próféták elmélkedéseit. Az előttünk álló hét folyamán Mózes ötödik könyvére összpontosítunk, amelynek a Biblia bármely más könyvénél nagyobb hatása volt Izrael népének lelki fejlődésére. Ez volt az a könyv, amely emlékeztette a népet Isten Törvényére, ezért kedvelt viszonyítási pont volt számára a reformok bevezetésekor, vagy amikor a Törvény útmutatásaitól eltávolodott emberek feddéséről volt szó.
Megvizsgáljuk Mózes ötödik könyvének jelenlétét a későbbi írásokban, és olyan ismerős témákat fedezünk fel, amelyek újjáélednek az új történelmi helyzetekben, hogy újból fontosak, meghatározóak legyenek a „régi utak”.
A tanulmány témái:
–    Jósiás reformja: a hűséges vezető tanításai.
–    Nehémiás imája: Újjáébredésen és reformon alapuló mély igazságok.
–    Dániel imája: A veszteség miatti sajnálkozás.
– Mikeás vallása: Mi az igazi vallás?
II.    MAGYARÁZAT
Jósiás reformja
A Törvényhez való radikális visszatérés elsősorban Jósiás jellemének és mélységes kegyességének köszönhető. Izrael történetében egyetlen király sem volt annyira közel a Tóra által hirdetett eszményképhez. Az elődei által összegyűjtött bálványokat „kipusztíttatta arról a helyről”, Mózes ötödik könyvének eszménye szerint (5Móz 12:2–3). Isten tehát megáldotta Jósiás uralmát (Kr. e. 639–608), amely több mint harminc évig tartott, sokkal többet, mint amennyi ideig az elődei uralkodtak. Jósiás mindössze nyolc éves volt, amikor megválasztották királynak. Uralkodásának tizenkettedik évében hozta meg első hivatalos intézkedését, amely a jeruzsálemi templom helyreállítására vonatkozott. Az Isten által kiválasztott imádati hely megtisztításának kérdése nyilvánvaló módon Mózes ötödik könyvének középpontjában is szerepel (5Móz 12:1–7). Jósiás első helyreállítási munkája tehát a teljes vallásos rendszert érintette.

A jeruzsálemi templomot kijavították és kitakarították. Az összes kánaánita és asszír bálványt kisöpörték Isten házából, és adományok által az egész ország részt vett az újjáépítésben. A következő lépésre azonban majd csak Jósiás uralkodásának 18. évében került sor. Ezúttal azonban a reform nemcsak a szertartások szintjén valósult meg, hanem jól meghatározott lelki jellege is volt. Amikor a király megkérdezte a főpapot, hogy miként haladnak a helyreállítási munkálatok, Hilkia felfedezte az Úr házában a Törvény könyvét (2Kir 22:8). Ezt az eredeti mózesi kéziratot átadták Sáfánnak, a király írnokának, aki nyomban elment a királyhoz, hogy felolvassa neki.
A bibliai leírás alapján, amikor Jósiás meghallotta ennek a könyvnek a szavait, zaklatottá vált, megértette, hogy Isten haragjáról és átkokról van szó benne. Megszaggatta ruháit, ily módon fejezve ki bűnbánatát, és megparancsolta a papoknak és a királyi udvar többi szolgálattevőjének, hogy kérjék ki Hulda prófétaasszony véleményét. Ez egyike azon ritka eseteknek, amikor egy király prófétától kér tanácsot valamely nehézség megoldásához. Több jel is arra utal, hogy a Törvény e könyve Mózes ötödik könyve, amelyben ugyanazok a szavak szerepelnek (lásd 5Móz 31:24–26). A királyt felkavaró szövegrészlet valószínűleg a 28. és a 29. fejezetek szakasza, amely feltárja előtte a két utat – az élet és a halál útját –, valamint az ezek mentén kapott áldásokat és átkokat, amelyek a szövetség feltételeit képezik. Az említett fejezetek tartalmazzák továbbá az Úr haragjára vonatkozó utalásokat (5Móz 29:20), valamint Mózes Izraelhez intézett felhívását, hogy az igaz utat válassza (5Móz 28:13). Jósiás király nagyon meghatódott. Amint véget ért a könyv felolvasása, megértette a helyzet súlyosságát, és azonnal reformot hirdetett, amelynek többnek kellett lennie egyszerű kultikus intézkedéseknél: mély és általános lelki ébredést szorgalmazott az egész országban. Jósiás újra megerősítette, hogy az imádat központja Jeruzsálem, ennek ellenére a reform átlépte Júdea határait, és eljutott az északi országrészbe, Izraelbe is. Mózes ötödik könyvének köszönhetően Jósiás hirdethette a nép lelki egységét, amire addig soha
egyetlen zsidó király sem volt képes.
Elmélkedésre és megbeszélésre: Milyen módszert alkalmazott Jósiás az egység hiánya – a nép megosztottsága – problémájának megoldására? Milyen magatartást tanúsított Jósiás, amikor megtérésre szólította a népet?
Nehémiás imája
Jósiás reformjához hasonlóan a Nehémiás által szorgalmazott megújulást is Isten Igéjének olvasása váltotta ki. Ebben az esetben is a nép a Törvénynek ugyanabból a könyvéből olvasott (Neh 9:3), ugyancsak a megtérés utáni erőteljes vágy lelki kontextusában (Neh 9:1–2). A gyülekezésre és a különleges böjtölésre „ugyanezen hónak [a hetedik hónapnak] huszonnegyedik napján” került sor (Neh 9:1; vö.: Neh 8:14). Mindez az engesztelési nap alkalmával történt, amely az alázat napja volt, és amit rögtön a sátoros ünnep követett, s amely az ünnepség „nyolcadik” napját is magába foglalta (a harminckettedik nap). Ezzel a gyülekezéssel ért véget az ünnepség (vö.: Neh 8:11; 3Móz 23:39). Jegyezzük meg, hogy ez ugyanaz a huszonnégy napos periódus, amely alatt Dániel böjtölt és bánkódott (Dán 10:1–3).
Nehémiás imája tele van utalásokkal Mózes ötödik könyvére. A fohász egy a mindeneknél „magasabb” (Neh 9:5; vö.: 5Móz 6:4), az „egeknek egeit” alkotó (Neh 9:6) Teremtőhöz intézett áldással és segítségkéréssel kezdődik. Az „egeknek ege” szókapcsolat a felsőfok kifejezése, Isten hajlékának legmagasabb helyét jelöli, ahol a mennyei seregek, az Istent imádó angyalok lakoznak (5Móz 10:14; vö.: 1Kir 8:27). Az imádság a szövetségről való megemlékezéssel folytatódik, ez az az alaptéma, amely köré Mózes ötödik könyve szerveződik, valamint utal mindarra, amit Isten Izraelért tett: negyven éven keresztül gondját viselte a népnek a pusztában (Neh 9:21; vö.: 5Móz 2:7; 8:4; 29:5), annak ellenére, hogy Izrael makacs, keménynyakú gyermekei fellázadtak ellene (Neh 9:16; vö.: 5Móz 1:26–33; 31:27). Nem hagyták el törvénytelen cselekedeteiket (Neh 9:35; vö.: 5Móz 28:45–47). Nehémiás sajnálkozik amiatt, hogy Isten népe múltbéli engedetlenségeinek „gyümölcseit” kénytelen learatni, és érvényesek rá nézve a szövetség átkai (Neh 9:35–37; vö.: 5Móz 28:47–48).
Nehémiás a szövetség titkának gondolatával zárja imáját. A héber ubekol zo’t kifejezés, amellyel Nehémiás következtetése kezdődik, és amelyet a „de” ellentétes értelmű kötőszóval fordítanak (Károli is, a ford. megj.), tulajdonképpen egy idiomatikus kifejezés, amelynek jelentése: „mindezek ellenére”. Nehémiást meglepi ennek a szövetségnek a látszólagos ellentmondása, amely a királyok, hercegek és papok törvénytelenségei ellenére köttetett meg (Neh 9:34, 37).
Elmélkedésre és megbeszélésre: Miért nevezi Nehémiás az „egek egének” Isten lakhelyét? Miért kezdi a próféta az imáját azzal, hogy a teremtés Istenére és a mennyei seregek imádatára utal?
Dániel imája
Nehémiáshoz hasonlóan a szintén bánkódó és imádkozó Dániel próféta is olvassa „Mózes Törvényét”, és az Isten hitetlen népét ért szerencsétlenségek miatt siránkozik (Dán 9:13; vö.: 5Móz 28:15–68).
Mikeás vallása
Mikeás úgy kezdi a beszédét, mint Mózes, ugyanazt a megható kérdést teszi fel: „És mit kíván az Úr te tőled?” (Mik 6:8; vö.: 5Móz 10:12). Ez az egyik legfontosabb, vallással kapcsolatos kérdés. Hogyan közeledhetnek az emberek Istenhez? Miként felelhetnek meg az elvárásainak? A hagyományos válasz ekképpen hangzana: áldozatok, drága adományok, Istenért végzett jó cselekedetek által. Mikeás válasza azonban – a Mózes válaszához hasonlóan – nem ajándékok felajánlását említi, hanem az igazság cselekvését, az irgalmasság szeretetét és az alázatos járást (Mik 6:8). Mikeás a szavai által Mózes ötödik könyvének üzenetét idézi fel. Az „igazság cselekvése” kifejezés és a „szeretet” mint kulcsszó mindkét szövegben feltűnik. Mikeás nem azt mondja, hogy az áldozatok és az adományok téves megnyilatkozások lennének, hanem azt, hogy az Istennel és a felebaráttal való helyes kapcsolat hiányában a vallásos indíttatású cselekedeteknek semmi értékük sincs.
Elmélkedésre és megbeszélésre: Jósiás, Nehémiás és Dániel példái alapján mi a legelső követelmény a bűnbánat folyamatának elkezdésében? Miért volt szükséges kikérni a próféták – Mózes, Hulda, Jeremiás – tanácsát ahhoz, hogy elkezdődjék Isten népe életében a megtérés, és áldás áradjon az emberekre?

Megosztottság
 
III.    ALKALMAZÁS
 
Gyülekezeted egyik vezetője vagy, és szenvedsz, amikor látod, hogy a közösségedben megosztottság uralkodik. Válassz egyet az alábbi lehetőségek közül:
•    Az egyik tábor pártját fogod, és tévedéssel vádolod a másikat.
•    Mindkét csoport álláspontját meghallgatod, és felismered, hogy mindkettőnek hol, miben van igaza, majd segíted őket, hogy meglássák egymás értékeit.
•    Rájössz, hogy te is részét képezed gyülekezeted problémáinak, és mind a két csoportot megkéred, hogy veled együtt imádkozzon, miközben elemzed önmagad, hogy nem tévedtél-e valamiben a viták közepette.
A gyülekezet
Gyülekezeted nem minden területen él a szerint a világosság szerint, amelyet Isten adott neki. Hogyan viszonyulsz ehhez a helyzethez? Melyek a legjobb módszerek lelki megújulásra buzdítani a közösséget? Milyen elvek, tanulságok vonhatók le az e heti tanulmány anyagául szolgáló bibliai leírásokból, és hogyan alkalmazhatjuk ezeket a gyülekezet életében?