A nyugalom ára

Alapige:„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51:12).

Sokan mintha kétségbeesetten keresnék a békét és a csendet, még fizetni is készek érte. Több nagyvárosban internetmentes helyiségek bérelhetők egyegy órára, szigorú szabályokkal: nem szabad hangoskodni, sem látogatókat fogadni. Az emberek hajlandóak fizetni azért, hogy csak csendben üljenek és gondolkodjanak vagy aludjanak. Reptereken lehet alvó kapszulákat bérelni, de a zajszűrő fülhallgatók is népszerű termékek. Még vászonkapucnik és összecsukható, egyszemélyes kapszulák is vásárolhatók, amelyeket az ember a fejére vagy a testére húzhat a munkahelyi gyors kikapcsolódás idejére.

A valódi nyugalomnak ára van. Az önsegélyezést hirdető médiaszószólók azt akarják velünk elhitetni, hogy képesek vagyunk meghatározni a saját sorsunkat, a nyugalom pedig csupán döntés vagy tervezés kérdése. Csakhogy őszintén átgondolva felismerjük, hogy önmagunkban képtelenek vagyunk valódi nyugalomra lelni. Ágoston, a 4. századi egyházatya remekül összefoglalta ezt Vallomások c. könyvében (1. kötet), amikor Isten kegyelméről gondolkodott: „Önmagadnak alkottál bennünket, a szívünk addig nyugtalan, amíg benned meg nem nyugszik.”

Ezen a héten röviden betekintünk az Isten szíve szerint való ember életébe, és megtudjuk, ő hogyan fedezte fel az Úrtól jövő nyugalom valódi árát.

EGW idézet:

Nem lehet túl nagyra becsülni azt a munkát, melyet az Úr fog elvégezni azokon a választott edényein keresztül, akik teljesítik akaratát, és véghezviszik célját. (…) A Szentlélek soha nem jelenik meg ilyen módon, ilyen tébolyszerű zsivajban. Ez Sátán találmánya arra, hogy elfedje ravasz módszereit, melyeket a napjainkra szóló őszinte, felemelő, nemesítő és megszentelő igazság hatástalanítására használ… A zajok tébolya megbénítja a józan észt, és megakadályozza azt az áldást, amit egyébként az összejövetel helyes levezetése jelenthetne. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, II. köt., 36. o.

Akik megfogadják Krisztus szavát, lelküket  vele  őriztetik,  életüket parancsainak alávetik, békességet és nyugalmat lelnek.  A  világon semmi sem képes elszomorítani őket, ha Jézus boldogítja őket a jelenlétével. A tökéletes belenyugvásban tökéletes béke van. Az Úr ezt mondja: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik.” (Ésa 26:3) Életünk összekuszálódhat, de ha alávetjük magunkat a bölcs Mesterművesnek, Ő olyan mintázatú életet és jellemet alakíthat ki, amely az Ő dicsőségére szolgál. Az olyan jellemet, amely Krisztus dicsőségét – jellemét – fejezi ki, befogadják Isten Paradicsomába. Megújult nemzetség fog vele járni fehérben, mert méltó lesz rá. – Jézus élete, 331. o.

Amikor fáradt vagy, és kételyeid támadnak… amikor az ellenség arra próbál rávenni, hogy zúgolódj, akkor emeld fel a tekintetedet Jézusra, és bízz Megváltódban! Ez az egyetlen gyógymód… Ha engeded, hogy a figyelmed elkalandozzon, akkor az ellenség látni fogja, hogy mennyire elfoglalt vagy. Ilyenkor megpróbálja a szemed elé tenni saját szemüvegét, amin keresztül a nehézség kis halmai hatalmas hegycsúcsnak fognak tűnni… Meg kell értened, hogyan bízhatsz Istenben. A Szentlélek által formált bölcs szív nagy előjoga áll a rendelkezésedre, ami bármely boldogság alapja. Az Úr azt szeretné, hogy bízz az Ő szeretetében, és mindig őrizd meg tisztán a lelkedet. Zárd be gondolataid kapuját, hogy mindent az ellenőrzésed alatt tarthass. Amikor megengeded magadnak az önsajnálatot, akkor az ellenség a leggonoszabb és legbutább gondolatokat fogja sugallni azokkal szemben, akik különben csak a javadat akarják. Hallgass Jézusra, fogadd meg az Ő tanácsát, és akkor nem fogsz elidegenedni a bölcs és hatalmas Tanácsadódtól, az egyedüli Vezetőtől, aki békét, boldogságot és teljes örömöt adhat számodra! (…) Bármit is gondolnak mások rólad, és bármit is teszel, semmi sem zavarhatja meg az egységedet Krisztussal és a közösségedet a Szentlélekkel. Tudnod kell, hogy Jézuson kívül sehol sem találhatsz nyugalmat. – Sons and Daughters of God, 298. o.
 

Egy illatos este Dávid király nyughatatlanul sétálgatott palotája tetején. A seregével kellett volna lennie, a Jordán túlpartján. Isten népét kellett volna vezetnie, hogy legyőzzék az ammonitákat, békét biztosítva az országnak.

1. Dávid előtt kinyílt a kísértés ajtaja, amikor nem ott volt, ahol lennie kellett volna. Olvassuk el 2Sám 11:1-5 szakaszát! Mi történt? Milyen nagy bűnt követett el a király?

Dávid meglátott a tetőről egy „igen szép” (RÚF) nőt, aki éppen fürdött. Bűnös indulatai kerekedtek aznap este felül, és lefeküdt Betsabéval, egy hűséges katonatisztje feleségével. Mint az ókori királyok, Dávid is teljhatalommal bírt. Uralkodóként nem kellett betartania azokat a szabályokat, amelyek mindenki mást vezéreltek. Ám családjának az ezek után következő, fájdalmas története arra emlékeztet, hogy valójában királyként sem állt Isten törvénye felett. A törvény védelmet, oltalmat jelent, és amikor a király átlépte a határát, rettenetes következményekkel kellett szembenéznie. Dávid az élete minden területén érezni kezdte Isten törvénye megszegésének következményeit. Azt hitte, hogy szenvedélyes félrelépése titokban marad, csakhogy Betsabé teherbe esett, miközben a férje messze járt.

2. Olvassuk el 2Sám 11:6-27 részét! Hogyan próbálta Dávid takargatni a bűnét?

Még Dávid legravaszabb tervei is kudarcba fulladtak, amelyekkel Úriást haza akarta juttatni Betsabéhoz, a feleségéhez. Úriás, a kiváló hírű férfi így felelt Dávid célozgatására: „A láda meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és a feleségemmel háljak” (2Sám 11:11, RÚF)? A kétségbeesett Dávid végül „távirányítással” ölette őt meg, hogy fedezze a bűnét.

Nehéz elhinni, hogy ilyen mélyre süllyedt Dávid, akinek Isten annyi mindent megadott! Milyen figyelmeztetést kell mindannyiunknak leszűrnünk ebből a történetből?

EGW idézet:

Veszélyes dolog dicsérni vagy felmagasztalni az embereket; mert ha valaki szem elől téveszti az Istentől való teljes függősége tényét, és a saját erejében bízik, biztos, hogy elbukik. Az ember olyan ellenségekkel küzd, amelyek erősebbek nála. „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:12) Lehetetlen nekünk saját erőnkből megállni a küzdelemben. Mindaz, ami eltereli a gondolatainkat Istenről, ami önmagunk felmagasztalásához vagy az önmagunktól való függőségünkhöz vezet, vereségünk útját készíti elő számunkra. (…) A magabiztosság és önfelmagasztalás lelkülete készítette elő a Dávid bukásához vezető utat. A hízelgés, a hatalom és a pompa csábítása hatással volt rá… Mindez hajlamossá tette Dávidot arra, hogy csökkenjen az érzéke a bűn súlyossága iránt. Ahelyett, hogy alázatosan Jahve hatalmára támaszkodott volna, a saját bölcsességében és hatalmában kezdett bízni. Abban a pillanatban, amikor Sátán el tudja választani a lelket Istentől, az erő egyetlen biztos forrásától, felébreszti az ember testi természetének szentségtelen vágyát. Az ellenség nem váratlanul, nem mindjárt az elején, hirtelen és meglepő módon végzi a munkáját – ő titokban ássa alá az alapelvek erődítményeit. Látszólag kis dolgokkal kezdi a munkáját: az Istenhez való hűség és a rá támaszkodás elhanyagolásával, a világ szokásainak és gyakorlatának követése iránti hajlammal. (…)
Amikor azonban kényelmében és biztonságában elengedte Isten kezét, engedett Sátánnak, és bűnnel szennyezte be a lelkét. Dávid, akit az ég jelölt ki népe vezetőjének, akit az Úr választott ki törvénye végrehajtására, megtörte a menny parancsolatát. (…)
Most azonban a bűnös és bűnbánat nélküli Dávid nem a mennyből kérte a segítséget és a vezetést, hanem saját maga igyekezett kiszabadítani magát azokból a veszedelmekből, amelyekbe bűne sodorta. Bethsabé, akinek szépsége csapdának bizonyult számára, a hitteus Uriásnak volt a felesége. Uriás egyike volt Dávid legbátrabb és leghűségesebb tisztjeinek. Senki sem tudta előre, hogy mi lenne a következménye annak, ha a bűn kitudódna. Isten törvénye a házasságtörő bűnére halálbüntetést szabott ki. Az volt a kérdés, hogy ez a becsületes, büszke katona, akinek a becsületébe ilyen szégyenletes módon belegázoltak, vajon nem a király életének elvételével vagy pedig a nép fellázításával áll-e bosszút a rajta esett sérelemért?
Dávid minden erőfeszítése, amit bűne eltitkolása céljából elkövetett, hiábavalónak bizonyult. Kiszolgáltatta magát az  ördög hatalmának. Veszedelem vette körül. A halálnál is keserűbb becstelenséggel kellett szembenéznie.
Úgy tűnt, hogy csak egy útja van a menekülésnek. Kétségbeesésében sietett gyilkossággal tetézni a házasságtörést. Az, aki végrehajtotta Saul megsemmisítését, most arra törekedett, hogy Dávidot is romlásba döntse. Bár a kísértések különbözők voltak, mégis mind Isten törvényének az áthágásához vezettek. Dávid úgy okoskodott, hogyha Uriás a csatában esne el az ellenség kezétől, akkor halálának bűne nem tudódna ki, és nem terhelné a királyt. Így Bethsabé szabad lenne, és Dávid feleségül vehetné. Ezzel minden gyanú elhárulna róla, és a tisztessége is megmaradna. – Pátriárkák és próféták, 717–719. o.
 

Dávid életének egyik legsötétebb órájában is találunk jó hírt: Isten elküldte a prófétáját. Nátán és Dávid jól ismerték egymást. A próféta már korábban adott tanácsot a királynak a templom építésével kapcsolatban (Sámuel máso­ dik könyve 7. fejezet). Ekkor viszont más feladatot kellett ellátnia a királynál.

3. Miért dönthetett úgy Nátán, hogy egy történetet mond el, és nem egyből nevezi és szégyeníti meg Dávidot? Olvassuk el 2Sám 12:1-14 részét!

Nátán tudta, mit kell mondania, és azt úgy közölte, hogy Dávid is megértse. Olyan történetet mesélt, ami a király szívéhez szólt, aki annak idején pásztor volt. Ismerte Dávid fejlett igazságérzetét, tisztességét. Azt is mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben a próféta csapdát állított, amibe a király egyenesen belesétált.

A mit sem sejtő Dávid a saját halálos ítéletét mondta ki, mire Nátán így felelt: „Te vagy az az ember” (2Sám 12:7)! Ez többféleképpen is elmondható. Lehet kiáltani, vádolhatjuk a másikat, ujjal is mutogathatunk rá, de aggodalommal és gondoskodással is mondhatjuk. Nátán szavai bizonyára kegyelemmel szóltak. Abban a pillanatban a király valószínűleg megsejthette, milyen fájdalmat érez Isten, amikor egyik gyermeke átlépi akarata korlátját. Valami felvillanhatott Dávid elméjében, valami megszaggathatta a szívét.

4. Miért válaszolt Dávid úgy, hogy„Vétkeztem az Úr ellen”? Azt is mondhatta volna, hogy „Vétkeztem Betsabé ellen”, vagy „Gyilkos vagyok” (2Sám 12:13; lásd még Zsolt 51:6)!

Dávid ráeszmélt, hogy a minket nyugtalanító bűn elsősorban Isten, a Teremtő és Szabadító ellen irányul. Magunknak okozunk kárt és másokra is hatással vagyunk, szégyent hozunk a családunkra és a gyülekezetünkre, végső soron azonban Istennek okozunk fájdalmat, egy újabb szöget verünk az ég felé mutató, durva, golgotai fába.

„A próféta dorgáló szavai megérintették Dávid szívét. Lelkiismerete felébredt. Bűne a maga teljes szörnyűségében jelent meg lelki szemei előtt. Remegő ajakkal mondta: »Vétkeztem az Úr ellen!« Mindaz a rossz, amit mások ellen cselekszünk, a megsértettről mindig Istenre hat vissza. Dávid súlyos bűnt követett el úgy Uriás, mint Bethsabé ellen, és ezt mélyen át is érezte. Végtelenül nagyobb volt azonban az, amit Isten ellen követett el” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 672. o.).

EGW idézet:

Isten megparancsolta Nátán prófétának, hogy dorgáló üzenetet adjon át Dávidnak. Az üzenet a maga szigorúságában rettenetes volt. Kevés uralkodónak adhattak át ilyen feddést úgy, hogy a dorgálónak ne kellett volna az életével fizetnie érte. Nátán megingathatatlanul továbbította az Úr ítéletét olyan mennyei bölcsességgel, hogy elnyerte vele a király rokonszenvét, felébresztette a lelkiismeretét, és kimondatta az önmaga feletti ítéletét. Nátán úgy fordult Dávidhoz, mint népe jogainak Istentől kijelölt oltalmazójához. A próféta egy történetet mondott el neki a roszszról és az elnyomásról, amely elégtételt követelt. (…) A próféta dorgáló szavai megérintették Dávid szívét. Lelkiismerete felébredt. Bűne a maga teljes szörnyűségében jelent meg lelki szemei előtt. Remegő szájjal mondta: „Vétkeztem az Úr ellen!” Mindaz a rossz, amit mások ellen cselekszünk, a megsértettről mindig Istenre hat viszsza. Dávid súlyos bűnt követett el úgy Uriás, mint Bethsabé ellen, és ezt mélyen át is érezte. Végtelenül nagyobb volt azonban az, amit Isten ellen követett el. – Pátriárkák és próféták, 720–722. o.

Az izraelitákat akkor csábították bűnre, amikor külső nyugalomban és biztonságban voltak. Nem tartották szüntelen maguk előtt Istent, elhanyagolták az imát, és elbizakodott lelkületet ápolgattak. A kényelem és a vágyak kielégítése őrizetlenül hagyta lelkük bástyáit, és ezért lealacsonyító gondolatok lopakodtak be oda. A falakon belüli árulók az elvek erődítményét legyőzték, és elárulták Izraelt az ördög hatalmának. Sátán még mindig keresi, hogy a lélek romjait körülvegye. Hosszú és a világ előtt ismeretlen előkészítő folyamat megy a szívben végbe, mielőtt a keresztény nyilvános bűnt követne el. A tisztaságból és szentségből az értelem nem hirtelen zuhan le a romlottságba, a bűnbe és a gonoszságba. Időbe telik, hogy azok, akik Isten képére lettek teremtve, az állati vagy sátáni szintre lesüllyedjenek. Szemlélődés által változunk el. A tisztátalan gondolatok megtűrése által az ember arra nevelheti értelmét, hogy az egykor még gyűlölt bűn már kedves lesz számára. – Pátriárkák és próféták, 459. o.

Szánjanak időt olvasásra, tanulásra, elmélyedésre és imára. Töltsék meg fejüket helyes ismeretekkel. Tanulják meg kívülről a Szentírás egy-egy szakaszát, kövessék nyomon a jövendölések beteljesedését, és tanulják meg a leckéket, melyeket Krisztus adott a tanítványainak. Ha vonatra ülsz, vagy ha állomáson várakozol, vigyél magaddal egy könyvet. Minden tétlen percet használj ki valamire, így hathatósan bezárod az ajtót ezernyi kísértés előtt. Ha Dávid valamilyen hasznos dologgal foglalkozott volna, nem vált volna vétkessé Uriás meggyilkolásában. Az ellenfél mindig készen áll foglalkoztatni azt, aki nem talál elfoglaltságot. Amely értelem szakadatlanul arra tör, hogy a szellemi kiválóság magasságát érje el, nem lesz ideje közönséges, balga gondolatokra, melyek a gonosz tettek szülői. – Bizonyságtételek, IV. köt., 412. o.

7. Dávid megvallotta a bűnét anélkül, hogy kifogásokat keresett volna vagy szépíteni próbálta volna azt, majd egy kéréssel fordult Istenhez. Mit kért tőle? Olvassuk el Zsolt 51:8-14 szakaszát!

Minden izraelita jól tudta, aki valaha járt a szentélyben, hogy mire gondolt Dávid, amikor az izsóp tisztító erejét említette. Mózes törvénye a rituális tisztulásra hivatkozva (3Móz 14:4) arra utal, hogy az eljövendő áldozat – az Áldo­ zat – elveszi majd a világ bűneit.

Dávid ezek után „…vidámságot és örömöt” (RÚF) is kért. Nem arcátlan ez egy kicsit, a bűne hatalmas voltát tekintve?

Talán segít, ha más szavakkal megfogalmazzuk: „Mondd nekem, hogy megbocsátottál, akkor ismét beléphetek a szentélybe és láthatom, ahogyan vidáman és örömmel imádnak téged!”

8. A bűneset után Ádám és Éva elrejtőzött Isten elől (1Móz 3:8). Miért annyira más Dávid kérése, a bűne elkövetése után? Olvassuk el Zsolt 51:13-14 verseit!

Dávid nem akart Isten jelenlétén kívül élni. Felismerte, hogy nincs ereje a Szentlélek nélkül. Tudta, hogy ismét bűnbeeshet, olyan könnyen, ahogy Betsabéval történt. Szertefoszlott az önbizalma.

Tudatában volt annak, hogy nem ő aratja majd a jövőbeli győzelmeket, azokat egyedül Isten adja, ha teljesen rábízza magát.

Nem csak rajtunk áll a győztes keresztény élet, Jézustól függ! Az Ő jelenlétére, Lelkére vágyunk, az Ő szabadításának örömét akarjuk. Felismerjük, hogy megújulásra és helyreállításra van szükségünk. Az Ő nyugalma – Isten újjáteremtő tette kell nekünk. Nincs egymástól távol a teremtés és a bűnbocsánat nyugalma. „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51:12). Ez a vers a teremtés nyelvezetével él. Az Ószövetség egyedül Istenre mutatva használja a „teremt” (bara’) igét. Miután újjáteremtett bennünket, megnyugodhatunk.

Mi tart vissza attól, hogy tapasztaljuk a bűntudattól való szabadulás örömét és boldogságát, ha ez még nem történt volna meg? Mit tanulhatunk ebből a történetből, ami a segítségünkre lehet?

EGW idézet:

Dávid imája, melyet bűnbeesése után mondott, megismerteti velünk a bűn feletti őszinte szomorúság lényegét. Nem látjuk, hogy bűneit elfedezi, mentegeti, vagy a fenyegető ítélet elől menekülni igyekezett volna. Dávid látta bűneinek nagyságát, a lelkén tapadó szennyet, és átérezte vétkei terhét. Nemcsak bűnbocsánatért, hanem a szíve megtisztításáért is könyörgött. A szentség öröme és az Istennel való közösség visszaállítása után vágyakozott. Lelke érzelmeit azért ilyen szavakkal fejezte ki: „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál… Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” – Jézushoz vezető út, 24–25. o. 

Isten megbocsátása nem pusztán egy bírósági, jogi aktus, amelylyel a büntetés alól felment: Ő nemcsak megbocsátja a bűnt, hanem meg is akar szabadítani tőle. A megbocsátás túláradó szeretete átalakítja a szívet. Dávid tényleg megtapasztalta ezt, amikor így imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt 51:12) Máshol pedig így szólt: „Amilyen messze van a napkelet a napnyugattól, oly messzire veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (Zsolt 103:12) (…) Hagyjátok, hogy Krisztus, az isteni élet lakjon bennetek, és általa mennyei szeretet nyilatkozzon meg bennetek! Ez ad reménységet a kétségbeesetteknek és a bűnök terhétől meggörnyedt lelkeknek menynyei békességet. Ha Istenhez közeledünk, csak úgy nyerhetünk bűnbocsánatot, ha mi is készek vagyunk irgalmasan cselekedni. – Gondolatok a Hegyibeszédről, 114. o.

Hagyatkozzatok teljesen Jézus karjára. Csodáljátok nagy szeretetét, miközben értünk hozott végtelen áldozatán elmélkedtek, melynek eredményeképpen hihetünk benne, és szívünk szent örömmel, békével, nyugalommal és kimondhatatlan szeretettel töltekezhet fel. Miközben Krisztussal beszélünk, és imában meghívjuk Őt, meggyőződhetünk arról, hogy személyes és szerető Megváltónk meg fog erősíteni. Az Ő jelleme egyre kellemesebb lesz számunkra… Várjátok hittel az Úr válaszát. Urunk magához vonzza az imádkozó lelket, és megérezteti vele értékes szeretetét. Ekkor nagyon közel és édes közösségbe kerülünk vele. Ezáltal különlegesen megértjük az Ő jóságát és irgalmát, és szívünk valósággal megolvad a felkínált szeretetet csodálva. (…) Békességünk olyan, mint a folyó – a dicsőség hullámai árasztják el egymás után a szívet, és ilyenkor valóban Jézussal vacsorázunk, és Ő mivelünk. Megértjük Isten szeretetét, és ebben a szeretetben nyugszunk meg. Ezt emberi nyelv ki sem fejezheti, mivel meghaladja az ismereteinket. Egyesülünk Krisztussal, és életünk Istenben rejtőzik el Jézussal együtt. Ígéretet kaptunk, hogy amikor majd megjelenik Ő, aki az életünket jelenti, akkor majd mi is vele leszünk a dicsőségben. Teljes bizalommal nevezhetjük Istent a mi Atyánknak. – 52. levél, 1894. január 5.

Valamilyen szégyenteljes kudarcélmény, majd a megbocsátás után talán azt tartjuk a legtermészetesebbnek, hogy megpróbáljuk elfelejteni az esetet. A kudarc emléke igen fájdalmas lehet.

9. Mihez akart Dávid kezdeni ezzel a fájdalmas helyzettel? Olvassuk el Zsolt 51:15-21  szakaszát!

Amikor egy edény vagy egy értékes váza leesik és széttörik, általában sóhajtunk és eldobjuk a hasznavehetetlen darabokat. Japánban azonban létezik egy tradicionális művészet a törött edények helyreállítására, amit kintsugi­ nak neveznek. Nemesfémekkel, például folyékony arannyal, ezüsttel ragasztják össze a darabokat, a törött tárgyat gyönyörűvé, értékessé téve.

Valami mindig változik, amikor Isten megbocsátja a vétkeinket és újjáteremt bennünket. Bűnbocsánata összeforrasztja életünk széthullott darabjait, a látható törésvonalak pedig felhívják a figyelmet drága kegyelmére. Így Isten hangszóróivá válhatunk. „…dicséretedet hirdeti szám” (Zsolt 51:17, RÚF). Nem próbáljuk önmagunkat megjavítani, nem önmagunk akarunk fejlődni (fokozatosan sem)! Összetört lelkünk és bűnbánó szívünk fénysugárként dicsőíti Istent, amit a környező világ is lát. Ha megbocsátást nyertünk, a mi tapasztalatunk más bűnbocsánatra vágyókat szintén odavonz.

10. Mi a kapcsolat az 51. zsoltár és 1Jn 1:9 verse között?

1Jn 1:9 verse röviden összefoglalja az 51. zsoltárt. Dávid jól tudta, hogy „a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg” (Zsolt 51:19)! János is arról biztosít, hogy „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). A szaván foghatjuk Istent!

Ismét leszögezzük, hogy Dávid nem hozhatta helyre azt a rettenetes kárt, amit a tettei okoztak, sem a példát, amit a családja előtt mutatott. El kellett szenvednie a döntései és a tettei következményeit. Mégis tudta: Isten megbocsátott neki és bíznia kell abban, hogy Isten Báránya egy nap eljön és a helyére lép.

Hogyan igényelhetjük 1Jn 1:9 ígéretét a saját életünkben? Mit érezhetünk, miután ezt megtettük, tudva, hogy az ígéret nekünk is szól?

EGW idézet:

Ebben a szent énekben – amelyet nyilvánosan kellett énekelni a nép nagy összejövetelein az udvar, a papok, a bírák, a fejedelmek és a harcosok jelenlétében, és mely ének megőrzi a legutolsó nemzedékig bukásának történetét – Izrael királya elbeszélte bűnét, bűnbánatát és reménységét az Isten irgalmassága útján elnyerhető bocsánatban. Ahelyett, hogy elrejtette volna bűnös voltát, azt akarta, hogy bukásának szomorú története útbaigazítson másokat. – Pátriárkák és próféták, 725. o.

Forduljunk hittel Istenhez, tárjuk fel előtte a kéréseinket, higgyük el, hogy fáradozni fog értünk és azokért, akiket meg szeretnénk menteni. Szenteljünk több időt a buzgó imára. A kisgyerek bizakodó hitével forduljunk mennyei Atyánkhoz, számoljunk be neki a szükségleteinkről. Ő mindenkor készen áll megbocsátani és a segítségünkre sietni. Az isteni bölcsesség tárháza kifogyhatatlan, és az Úr arra bátorít, merítsünk bőven belőle. Ezek a szavak írják le a lelki áldások utáni vágyódást: „Miként a szarvas a folyóvizekre, úgy vágyik lelkem hozzád, Istenem.” Vágyódjunk mélyebben a menny gazdag ajándékai után. Éhezzük, szomjazzuk az igazságosságot, az igaz életet, az isteni, krisztusi jellemet. Bárcsak vágy égne bennünk, hogy gyakorlati ismerettel ismerjük Istent, hogy belépjünk a Magasságos termébe, felnyújtva a hit kezét, és arra vetve tehetetlen lelkünket, aki hatalmas az üdvözítésre. Jobb a Mindenható szívélyes szeretete, mint az élet. – A Te Igéd igazság, III. köt., 1146–1147. o.

Jézus, aki bennetek lakozik, általatok kíván szólni azokhoz, akik Őt még nem ismerik. Lehet, hogy nem olvassák a Bibliát, lapjairól a hozzájuk szóló hangot nem hallják, az Isten műveiből kiáradó szeretetet nem látják. Ha azonban Krisztus őszinte tanítványai vagytok, lehetséges, hogy általatok jutnak istenismeretre, felfogják jó voltát, és megnyerhetők, hogy Istent szeressék, és neki szolgáljanak. A keresztények hivatása, hogy a menny felé vezető úton a világosság hordozói legyenek, és a Megváltóról rájuk sugárzó fényt szétáraszszák az egész világra. Legyen az életük és a jellemük olyan, hogy általa Krisztusról és a szolgálatáról helyes fogalmat alkothassanak az emberek. – Jézushoz vezető út, 115. o.

De nincs ember, aki tudna olyat adni, ami neki sincs. Isten művében nem lehet semmilyen emberek által kezdeményezett dolog. Senki nem lehet a saját erőfeszítéséből az Úr fényhordozója. Az aranyolaj, amelyet a mennyei követek öntöttek az aranycsövekbe, továbbfolyt a templom lámpáiba, és lehetővé tette, hogy állandóan nagy fénnyel égjenek. Az ember is az állandóan rá áradó mennyei szeretet nyomán tud fényt árasztani. Mindazok szívébe, akik hitben Istennel egyesültek, a szeretet aranyolaja bőven ömlik, hogy jó cselekedetekkel és a Mindenható iránti igazi, őszinte szolgálattal továbbítsák a fényt. – Krisztus példázatai, 418. o.
 

„Dávid bűnbánata őszinte és mély volt. Nem tett semmi kísérletet arra, hogy elfedezze bűnét. Nem igyekezett megszökni a fenyegető ítélet elől, ez inkább imára késztette. Látta… beszennyezett lelkét; undorodott a bűntől. Nemcsak bocsánatért, hanem szíve tisztaságáért is könyörgött… A bűneiket megbánó bűnösöknek adott isteni ígéretben meglátta Isten bocsánatát, és ez biztosíték volt, hogy neki is megbocsát…

»Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet óh Isten nem veted te meg!«

Bár Dávid elbukott, az Úr felemelte őt… Dávid azonban megalázkodott és megvallotta bűnét, míg Saul megvetette a feddést, és bűnei meg nem bánásával megkeményítette szívét.

Dávid történetének ez a szakasza… az emberiség harcáról, kísértéseiről, az Isten előtti őszinte bűnbánatról… adott egyik legerőteljesebb szemléltetés. Évszázadokon át… Isten gyermekeinek ezrei, akik bűnbe estek és kétségbeesésükben már-már feladták a küzdelmet, megemlékeztek arról, hogy Dávid őszinte bűnbánatát és beismerését Isten miként fogadta el, noha szenvedett törvényszegéséért, és így bátorságot merítettek a bűnbánatra, és erőt kaptak ismét Isten parancsolatainak útján járni.

Mindenki, aki… megalázza lelkét, amint Dávid is tette, biztos lehet abban, hogy van remény számára… Az Úr egyetlen őszinte lelket sem vet el” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 676–677. o.).

 Jn 5–11; Evangelizálás,„A bibliamunka” c. alfejezet

1. 1. Egészítsd ki a bibliaszöveget: „_______________________; hanem ezeket azért mondom,________________.”

2. 2. A korabeli közemlékezet szerint melyik térségből nem támadt még próféta?              

   3. Mire nem volt még példa addig, „öröktől fogva”?                                              

   4. Miért ment az Úr Efraim városába?                                                                        

   5. Miből tegyünk kevesebbet és miből többet, amikor tanítunk, nevelünk?

I.    ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
Az előttünk álló hétre szóló tanulmány Dávid életének egyik legszomorúbb fejezetével foglalkozik. Izrael királya visszaélt Istentől kapott hatalmával, és bűnre csábította egyik katonája feleségét. Uriás hűséges harcos volt Dávid hadseregében, aki háborúba ment az ő királyáért. Dávid azonban kihasználta a távollétét.
Amikor Betsabé teherbe esett a Dáviddal való házasságtörő együttlét után, a király megpróbálta fedezni a bűnét, ezért visszahívta Uriást a háborúból, hogy időt töltsön a feleségével. A hűséges katona azonban ezúttal is bebizonyította értékes jellemét, és visszautasította a hazamenetelt, tudván, hogy a bajtársai mindeközben harcolnak a csatamezőn.
Amikor látta, hogy kezdeti terve nem sikerült, Dávid megkérte Joábot, hadserege kapitányát, hogy küldje Uriást a harcok frontvonalába, ahol a biztos halál vár rá. Dávid érzéki tekintete romlott, bűnös cselekedetbe taszította: összeesküvést szőtt egy ártatlan, hűséges embere ellen. Az ördög kísértései mindig az ember leggyengébb pontját támadják. Ha van sebezhető terület a jellemünkben, az ördög ott fog támadni minket, hogy bűnre vigyen.
Dávid beismerte a bűnét, miután Nátán próféta egy példázatot mondott neki. Megtört szívvel szívszorító bűnvallomást tett. Megtérése mély volt, hiteles és őszinte. Az 51. zsoltárban bűnbocsánatért és egy új szívért való esdeklését fogalmazza meg. Isten válaszolt Dávid imájára. Megbocsátotta a király bűnét, csakhogy a bűnbocsánat nem törli el a bűn tragikus következményeit is. Dávid élete későbbi szakaszaiban megtapasztalta elkövetett törvényszegése rettenetes következményeit. Isten megbocsátott gyermekeként belépett a menny nyugalmába, ennek ellenére együtt kellett, hogy éljen a bűne okozta szenvedéssel.

II.    MAGYARÁZAT
A kérdések, amelyek rögtön felötlenek bennünk, amikor a Dávid és Betsabé közti törvénytelen, házasságtörő viszonyt elemezzük, a következők: Miért engedte meg Isten, hogy egy ilyen undorító történet benne maradjon a Bibliában? Mi szükség van arra, hogy betekintést nyerjünk Dávid életének intim részleteibe? Miért nem volt elég csupán csak annyit feltárni az olvasó előtt, hogy vétkezett, majd Isten megbocsátott neki?
Vizsgáljuk meg, mit tanít Isten ez által a részletekbe menő történet által. Legkevesebb négy tanulság rejlik a leírásban. 2Sám 11:1 verse egy fontos részletet tár fel előttünk. A próféta néhány szóban felfedi Dávid jellemének egyik hibáját. Tavasz volt, és Izrael népe súlyos konfliktusban állt ellenségeivel. Általában a királyok vezették a háborúban a hadsereget, Dávid azonban Joábot, egyik kapitányát bízta meg ezzel a feladattal. A bibliavers alátámasztja
 mindezt: „Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.” A bátor királyok vállt vállnak vetve együtt harcolnak a katonáikkal, ihletik elcsigázott harcosaikat, hogy tovább küzdjenek. Dávid azonban úgy döntött, hogy inkább a palotájában marad, és élvezi királyi privilégiumait, miközben az emberei az életüket áldozzák a háborúban. Ez az első, fontos tanulságot rejtő mozzanat ebben a történetben. Amikor nem teljesíted a kötelességedet, és mindemellett olyan élvezeteket engedsz meg magadnak, amelyek során könnyen áthághatod Isten törvényét, sebezhetővé válsz Sátán csábító kísértései előtt.
A második tanulság rögtön az elsőt követi. Sátán akkor támad, amikor a legkevésbé számítasz rá. Azon a bizonyos estén, amikor palotája teraszán sétált, Dávid nem számított arra, hogy el fogja őt bűvölni egy másik férfi feleségének szépsége. Példabeszédek 4:23 versében a következő van megírva:
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szíved, mert abból indul ki minden élet.” Salamon írta mindezt, aki Dávid második fia volt Betsabétól. Felnőttként minden bizonnyal tudomást szerzett apja bűnéről. Ha lazítunk a védelmünkön, Sátán azonnal támad, ezért mondta Jézus a tanítványainak: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen” (Mk 14:38). Éppen ez volt Dávid problémája. Egy óvatlan pillanatban teste gyengesége egy olyan bűnbe taszította, amely egész életére rányomta bélyegét.
A bűnös gondolatok bűnös cselekedetekhez vezetnek
A bűn az elmében születik meg. Dávid buja tekintetét a következő lépés követte: érzéki képzelődésben tetszelgett magának. Sátán területére merészkedett, amikor bűnös gondolatai támadtak, és elküldte a szolgáit, hogy érdeklődjenek Betsabé felől. A Szentlélek által nem ellenőrzött ösztönei bűnös cselekedetre indították, ami a figyelmünket a harmadik fontos tanulságra irányítja: habár Dávid megpróbálta elkendőzni a Betsabéval folytatott törvénytelen viszonyt, a bűnt nem lehet sokáig rejtegetni. Mózes sok évszázaddal azelőtt az izraelitákhoz intézett szavai beteljesedtek az ő életében: „Hogyha nem így cselekesztek, íme vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utolér benneteket!” (4Móz 32:23). A sötétség leple alatt elkövetett bűnök egy napon mind kiderülnek. Hiszen „nincs oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk” (Zsid 4:13).
Dávid bűnös cselekedete nem maradhatott többé rejtve. Betsabé teherbe esett. Uriás meghalt. Nátán próféta szembesítette Dávidot a bűnével; Mózes szavai évszázadok múltán is visszhangoznak: „A ti bűnötöknek büntetése utolér benneteket!” A negyedik tanulság, amit itt felfedezünk az, hogy noha
 
Dávid könnyek közt bevallotta tettét, megtért és Isten megbocsátott neki, bűnének következményei megmaradtak.
A bűn olyan, mint a rák: mindent tönkretesz, amihez hozzáér
„Edwin Cooper híres volt Amerikában, igazi nevét mégis csupán kevesen ismerték. Felmenői bohócok lévén, Cooper is már kilenc évesen a porondon ügyeskedett. Miután a Barnum and Bailey cirkuszban gyakornokoskodott, elkezdte tévés karrierjét az 50-es években, és a világ megismerhette őt, Bozót, a bohócot. Amellett, hogy a kicsiket és a nagyokat egyaránt szórakoztatta, Coopernek volt egy üzenete is a barátai és a munkatársai számára, amit hétről hétre elmondott: »Menjetek el rákszűrésre!« Ennek ellenére Coopert annyira lefoglalta a munkája, hogy elhanyagolta, figyelmen kívül hagyta saját tanácsát. Amikor felfedezték, hogy daganatos betegségben szenved, túl késő volt már, állapota kezelhetetlenné vált. Alig 41 évesen halt meg egy olyan betegségben, amelynek szűrésére másokat buzdított.
A bűn sokkal halálosabb, mint a legagresszívebb rák. A bűn mindent tönkretesz és megöl, amihez hozzáér. Ádám bukásától egészen mostanig… ez Sátán célja. Jézus mondta: »A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson.« (Jn 10:10).” („No Laughing Matter”. Reading Eagle. 1961. július 5.)
Dávid bűnének halálos következményei
Dávid bűnének következményei voltak, amelyek a saját és a családja életében is megmutatkoztak. A Betsabéval történt házasságtörő viszonyából született fiúgyermek megbetegedett és meghalt. Amnón fia mostoha húgát, Támárt arra kényszerítette, hogy viszonyt folytasson vele: megbecstelenítette őt. A feldühödött Absolom, Támár testvére két év múlva megölette Amnónt. Dávid élete telve volt bánattal, lelki fájdalommal és csalódással. Absolom, Dávid harmadik fia, akinek az édesanyja Maáka volt, az apa kedvence volt. Jóképű, barátságos és természeténél fogva kalandvágyó férfi lévén belopta magát az emberek szívébe, de végül fellázadt Dávid ellen, és egy harcban életét vesztette. Dávid szíve ismét összetört. A bűn rákja megkeserítette az életét. Habár Isten megbocsátott neki, bűnének következményei nehéz súlyként nyomták a lelkét. Tulajdonképpen ez ennek a történetnek a nagy tanulsága: a bűnnek tragikus következményei vannak. Mindazonáltal Isten mindig kész megbocsátani és helyreállítani az életünket. A Biblia egyik legszebb imája – az 51. zsoltár – tanúskodik erről.
Az 51. zsoltár: Dávid bűnbánó imája
Az 51. zsoltár Dávid bűnbánati imája, amit a Betsabéval való házasságtörő viszony következtében érzett bűntudata miatt mondott. Miközben az imádságot olvassuk, rögtön lenyűgöz bűnvallomásának hitelessége. Dávid fájdalmasan őszinte. Nem hoz fel semmilyen mentséget a bűnére. Istenhez fordul irgalomért, megbocsátásért és helyreállításért esdekelve. Ha megfigyeljük az imában használt szavakat, láthatjuk, hogy melyek Dávid igazi, őszinte szándékai. Ekképpen imádkozik: „Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!” (51:3). „Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog” (51:5). „Tisztíts meg engem… moss meg engemet” (9. vers). „Tiszta szívet teremts bennem!” (12. vers). „Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét!” (14. vers). Miközben olvassuk Dávid fohászát, mintha hallanánk is szívből fakadó kiáltását. Bizonyságtevése meghatja szívünket. A jó hír az, hogy Isten szereti, becsüli „a töredelmes és bűnbánó szívet”. Ellen G. White írta erről: „Oly bűnös, tehetetlen és alárendelt állapotban, amilyenben éppen most vagyunk, jöjjünk Jézushoz. Mint tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte, és bűnbánóan lábaihoz borulhatunk. Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi és minden tisztátalanságunktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik.” (Jézushoz vezető út. 50. o.).
Dávid megtapasztalta Krisztus megbocsátásának tisztító  erejét,  helyreállt a kapcsolata Istennel, a lelke megújult, és újra szolgálni kezdte Istent, Aki megbocsátott neki, szerette, megtisztította és átalakította őt.

III.    ALKALMAZÁS
A bűn kétélű kard: nemcsak bűntudatot, szégyent és ítéletet von maga után, hanem tehetetlenséget és csüggedést is.
•    Krisztus vár téged, hogy hozzá menj úgy, ahogy vagy. Ha úgy mész hozzá, mint Dávid, őszinte szívvel, a bűn fedezésének szándéka nélkül, te is meg fogod tapasztalni Isten megbocsátását.
•    Jézus nem űzött és utasított el soha senkit, aki őszintén kereste az Ő kegyelmét. Tulajdonképpen biztosítja is a bűnöst: „Azt, aki hozzám jő, semmiképp ki nem vetem” (Jn 6:37).
•    Krisztus megbocsátásra és helyreállításra vonatkozó ígéretei ugyanolyan biztosak, mint örök uralkodói trónja. Nem a te érzéseid képezik a kritériumot, mely meghatározza, hogy megbocsáttatnak-e vagy sem a bűneid. Megtörténhet, hogy nem érzed, hogy Isten megbocsátott neked. Megtörténhet, hogy továbbra is bűntudat gyötör, mialatt továbbra is rendelkezel az Isten Igéjén alapuló biztosítékkal, hogy Isten gyermeke vagy és a bűneid meg vannak bocsátva.