„Jöjjetek énhozzám…”

Alapige: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28).

Gyönyörű ígéretet adott itt Jézus! Elvégre ki nem fáradt volna meg közülünk, ha nem is annyira a munkától (bár gyakran ez a helyzet), mintsem az élet okozta terhektől? Krisztus pedig azt mondja itt, hogy Ő valóban tudja, min megyünk keresztül, és képes segíteni nekünk, ha hagyjuk.

Ezután úgy folytatja, hogy vegyük magunkra az Ő igáját, „Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű” (Mt 11:30, RÚF). Más szóval: szabaduljatok meg a saját igátoktól és terheitektől, amiket cipeltek (adjátok nekem), és helyette vegyétek magatokra az enyémet, amit könnyebb elhordani!

Miként tapasztalhatjuk azt a nyugalmat, amiről Jézus beszél?  Elvégre olyan világban élünk, amiről a bűneset után az Úr azt mondta Ádámnak, hogy „arcod verejtékével egyed a kenyeret” (1Móz 3:19, RÚF). Ezért tudtuk meg, hogy milyen érzés dolgozni és – legalábbis számunkra – túl nehéznek tűnő terheket cipelni.

EGW idézet:

Nem a munka, hanem a pihenő időszakok nélküli túlmunka töri le az embereket, veszélyeztetve az életerejüket. Akik túlhajtják magukat, hamar eljutnak odáig, hogy remény nélkül dolgoznak. Az Úrnak végzett munkát vidáman és bátran csináljuk. Isten azt akarja, hogy lelkesedést, életet és reményteljességet vigyünk a munkánkba. A szellemi munkások szenteljenek kellő figyelmet arra, hogy az emberi gépezet összes részének a leterhelése kiegyenlített legyen. A bölcsen összeillesztett testi és szellemi erőfeszítés jó erőnlétben tartja az embert, ami kedves a menny előtt. Hozzunk napi munkánkba reményteljességet, bátorságot és jó kedélyt. Ne dolgozzuk agyon magunkat. Sokkal  jobb  elvégezetlenül hagyni napi terveink egy részét, mint ártani magunknak, túlterhelni magunkat, csüggedést támasztani, holott bátorságra van szükségünk a holnapi feladathoz. Ne sértsd meg az egészség törvényét, hogy ne veszítsd el a holnaphoz szükséges erőt. – Értelem, jellem, egyéniség, II. köt., 375–376. o.

Krisztus nagyon szeretné, ha a gondterhelt, elfáradt, megsanyargatott ember hozzá fordulna. Szeretné neki adni azt a fényt, örömöt és békét, amelyet sehol máshol nem találhat. A legbűnösebbet is mélységesen szánja és szereti. Elküldi Szentlelkét, hogy szeretetével körülvegye és magához vonzza. – Krisztus példázatai, 225. o. 

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:28) Jézus a vigasztaló szavakat az Őt követő sokaságnak mondta. A Megváltó kifejtette, hogy az ember csak általa juthat el Isten ismeretére. Úgy beszélt tanítványairól, mint akiknek megadatott a mennyei dolgok ismerete. Mindamellett senki sem érezhette magát kizárva gondoskodásából, szeretetéből. Mindenki hozzá jöhet, aki megfáradt és megterheltetett. – Jézus élete, 328. o.

Mivel a Fiú által nyerjük el a nyugalmat, a menny már itt elkezdődik. Engedünk hívásának – „jöjjetek, tanuljatok tőlem” –, megyünk, és ezzel elkezdődik számunkra az örök élet. A menny: szüntelen közeledés Istenhez Krisztus által. Minél többet időzünk a menny fényességében, annyival nagyobb és nagyobb dicsőség tárul fel előttünk, és minél többet tudunk Istenről, annál inkább növekszik a boldogságunk. Mivel már ebben az életben Jézussal járunk, eltölthet a szeretete, kielégíthet a jelenléte. Amit csak befogadhat az emberi természet, azt itt megkaphatjuk. De mi ez ahhoz képest, ami ezután következik? Ezek „vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az Ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátrát felettük. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemükről minden könnyet.” (Jel 7:15–17) – Jézus élete, 331. o.
 

1. Olvassuk el Mt 11:20-28 szakaszát. Milyen szövegkörnyezetben hangzik el ez a kijelentés? Hogyan ad Jézus ilyen nyugalmat?

Hozzánk hasonlóan Jézus is mindig valamilyen szövegkörnyezetben szólt. Az adott állítás körülményeivel is tisztában kell lennünk, ha szeretnénk Őt megérteni, és főként, ha nem akarjuk félreérteni! Máté evangéliuma 11. fejezete fordulópont a könyvben. A főbb galileai városokat bíráló kijelentései az evangélium addigi legkeményebb szavai. Jézus nem hízeleg, egyenesen rámutat a hibára. „Rossz” emberek társaságát keresi (Mt 9:9-13). A vallási vezetők botrányosnak tartják a kijelentését, hogy képes megbocsátani a bűnöket (Mt 9:1-8). Jézus itt valóban szigorú, elítélő szavakat mond az embereknek, sőt még Sodomához is hasonlítja őket, amit akkor (mint ma is) elképesztően gonosz városnak tartottak. „Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének köny­ nyebb lesz az ítélet napján, mint neked” (Mt 11:24, RÚF).

Egyre nagyobb a feszültség, miközben Krisztus sebességet vált és valódi nyugalmat kínál. Azért teheti ezt, mert „az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a fiút, csak az Atya” (Mt 11:27, RÚF). Jézus azért képes nyugalmat adni, mert Ő Isten, egy az Atyával. Mielőtt letehetnénk a terheinket, meg kell értenünk, hogy miért nem hordozhatjuk egyedül azokat. Tulajdonképpen a legtöbben nem is mennénk hozzá azelőtt, hogy felismernénk, milyen helyzetben is vagyunk valójában. Jézus a szükségletünk miatt hív bennünket.

Az eredeti görög írásban Mt 11:28 verse felszólító módú igével kezdődik. A „Jöjjetek” nem egy választható lehetőség, hanem a nyugalom megtalálásának az előfeltétele. Azt jelenti, hogy át kell adnunk az irányítást. Az életünk természetes iránya nem Jézus felé vezet most, amikor az okostelefonunkkal annyi mindent kényelmesen lebonyolíthatunk. A legtöbb ember számára éppen az a legnehezebb a keresztény életben, hogy át kell adják az irányítást Istennek.

Helyes, ha szívesen beszélünk mindarról, amit az Úr Krisztusban értünk tett, hogy nem tudjuk magunkat megmenteni és ehhez hasonlók. Mindez igaz. Ám végül csak meg kell hozzuk a tudatos döntést, hogy Jézushoz térünk, ami egyet jelent önmagunk átadásával. Itt válik a keresztény élet központi kérdésévé a szabad akarat valósága.

Milyen terheket cipelünk? Hogyan tanulhatjuk meg azokat átadni Jézusnak, hogyan tapasztalhatjuk azt a nyugalmat, amit Ő kínál, amiért akkora árat fizetett?

EGW idézet:

Az Úr Lelke sürget, hogy mondjam meg nektek: ma van a kiváltságok, megbízatások és áldások napja számotokra. Kihasználjátok-e? Isten dicsőségéért dolgoztok-e, vagy önző érdekeitekért? A világi sikerek ragyogó kilátásait tartjátok szem előtt, amelyek önző nyereséget hoznak nektek? Ha igen, akkor keserűen fogtok csalódni. De ha tiszta és szent életre törekedtek, ha naponta megtanuljátok Krisztus iskolájában a kiszabott leckét, hogy szelídek és alázatos szívűek legyetek, akkor olyan béke vár rátok, amelyet semmilyen földi körülmény nem zavarhat meg. A Krisztusban elrejtett élet a békesség élete. A békétlenség, elégedetlenség és nyugtalanság az Üdvözítő hiányáról árulkodik. Ha befogadjátok Jézust, akkor életetek a Mesterért végzett jó és nemes munkával telik meg. Nem jut majd eszetekbe, hogy magatoknak szolgáljatok, hanem közelebb, egyre közelebb húzódtok kedves Megváltónkhoz. Jellemetek Krisztuséhoz hasonló lesz, és mindenki tudni fogja rólatok, hogy Jézussal voltatok, és tőle tanultatok. – Bizonyságtételek, V. köt., 487. o.

Krisztus az élet kútforrása. Jobban megismerni Őt – erre van szükségük az embereknek. Türelmesen, szelíden és mégis határozottan kell tanítani őket arra, hogyan tárhatják ki egész lényüket a menny gyógyító hatásainak. Ha Isten szeretetének napsugara fénnyel árasztja el a lélek homályos zugait, akkor eltűnik a nyugtalanság, kimerültség, elégedetlenség, és megelégedett öröm eleveníti meg a lelket, erősíti és gyógyítja a testet. (…) Ne engedjük, hogy a jövő a maga súlyos problémáival és nyugtalanító kilátástalanságával elcsüggessze a szívünket, remegővé tegye a térdünket, a kezünket pedig erőtlenné! „Fogja meg erősségemet – mondja a mindenható Isten –, kössön békét velem, békét kössön velem.” (Ésa 27:5) Akik Isten vezetésére bízzák és szolgálatának szentelik az életüket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van vezetőnk, aki igazgatja utunkat; bármilyen bonyolult is a problémánk, biztos tanácsadónk van; bármi a bánatunk, veszteségünk, vagy bármilyen elhagyatottak vagyunk is, együttérző barátunk van. – A nagy Orvos lábnyomán, 247–248. o.

Megértetted teljes mértékben a kegyelemteljes hívást: „Jöjjetek énhozzám!”? Jézus azt mondta: „Maradjatok énbennem”, és nem azt, hogy maradjunk ővele. „Értsétek meg a hívásomat, és jöjjetek hozzám!” Aki hozzá jön, hogy életet nyerjen, azoknak ingyen felkínálja áldásait. Nagy előjogod, hogy benned lakhat itt, amíg rövid ideig végzed az élet teendőit… De talán a félelem, a kételyek és a gondok eltávolítanak téged Krisztustól? Talán kevésbé Istentől függ az életünk a munkahelyen, a mezőn vagy bevásárláskor? (…) Az Úr Jézus mindenütt veled lesz. – In Heavenly Places, 55. o.
 

2. Olvassuk el Mt 11:29-30 szakaszát! Miért utasított Jézus az igája felvételére éppen azután, hogy kérte, adjuk neki át a terheinket és úgy találjunk igazi nyugalomra?                                                   

Mt 11:28 versének „Jöjjetek” hívását két másik felszólítás követi (Mt 11:29): „Vegyétek föl” és „tanuljátok meg”, amelyek Jézusra terelik a hallgatóság (és az olvasók) figyelmét. Az Ő igáját kell felvennünk, tőle kell tanulnunk. A Szentháromságban az Atya és a Fiú meghitt kapcsolata (amit Mt 11:25-27 része is mutat) kiváló magyarázatot kínál az igeszakasz iga-metaforájára. Az Atya és a Fiú egységben dolgozik az emberiség megmentésén. Az iga jelképezi, hogy átadjuk az életünk fölötti irányítást (lásd Jeremiás 27. fejezet), ugyanakkor ez az egységes célra is utaló hasonlat. Magunkra vesszük az Ő igáját, elfogadjuk a tőle kapott feladatot a környezetünk áldására. Nem mi hordozzuk az igát, hanem vele együtt vagyunk az igában, mert az Ő igája „jó” és az Ő terhe „könnyű” (Mt 11:30, RÚF). Ezt a gondolatot ismétli meg a második felszólítás: „tanuljátok meg tőlem”. A „tanulni” ige görögül is rokon a „tanítvány” szóval. Ha Jézustól tanulunk, valóban az Ő tanítványai vagyunk. Az engedelmesség és az elkötelezettség a tanítványság jellemzője.

3. Mi a különbség a leterheltség (Mt 11:28) és Jézus igájának felvétele között (Mt 11:29)?

A judaizmusban az igát általában a törvényre utaló jelképnek tartották. ApCsel 15:10 verse a körülmetélés törvényével kapcsolatban használja a kifejezést. Gal 5:1 verse szembeállítja a Jézus által felkínált szabadságot a szolgaság igájával, ami a törvény általi megigazulásra utal. Krisztussal egy igában lenni az engedelmességet, a követése melletti elkötelezettséget, illetve a küldetésében való részvételt hangsúlyozza. Semmit sem adhatunk hozzá az üdvösséghez, mert azt Jézus szerezte meg nekünk a kereszten. Viszont lehetünk a követei, elmondhatjuk a körülöttünk levőknek a jó hírt. Jézusnak a Hegyi Beszédben (Máté 5–7. fejezetei) adott törvénymagyarázata még radikálisabb a farizeusok értelmezésénél. Szívműtét kell hozzá, átformálja a szándékainkat, de az Ő igája gyönyörűséges és az Ő terhe könnyű (Mt 11:30).

Milyen csodás ígéret! Nyugalmat találhatunk a lelkünknek! Tapasztaltuk már ezt a nyugalmat? Milyen érzés? Hogyan ismerhetjük meg ezt, ha Jézusra összpontosítunk és arra, amit felkínál?

EGW idézet

Krisztus a szavaival: „Maradjatok énbennem…”, a nyugalom, az állhatatosság és a bizalom gondolatát akarja kifejezni. Ilyen meghívással fordul hozzánk: „Jöjjetek énhozzám…, én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:28) A zsoltáros szavai ugyanezt a gondolatot fejezik ki: „Csillapodjál le az Úrban, és várjad Őt…” (Zsolt 37:7) Ésaiás próféta a következőkről biztosít bennünket: „Csöndességben és reménységben” lesz erősségetek (Ésa 30:15). Ezt a nyugalmat korántsem a tétlenségben találjuk, mert hisz magában a meghívásban benne foglaltatik már a felszólítás a munkára: „Vegyétek fel az én igámat…, és nyugalmat találtok.” (Mt 11:29) A szív, amely állandóan Krisztusban találja meg nyugalmát, folytonosan és komolyan fog őérte munkálkodni. – Jézushoz vezető út, 71. o.

Jézus hívja a megfáradtakat és megterhelteket. Pihenést ígér nekik, ha hozzá jönnek. Hívja őket, hogy cseréljék fel kíméletlen igájukat – az önzés, az irigység jármát, mely a pénz istenének rabszolgáivá nyomorítja őket – az Ő igájával, mert az gyönyörűséges, és az Ő terhe könnyű… Akik nem hajlandók elfogadni a könnyítést, melyet Krisztus ajánl fel nekik, és tovább viselik az önzés borzasztó igáját, akik végsőkig feszítik lelküket pénzszerző terveikkel, csakhogy önző kielégülésre költsék az összegeket, azok nem kóstoltak bele a békébe és a nyugalomba, melyet az Üdvözítő igájának viselése hoz, sem a lemondás és a jótékonyság terhének emelésébe, melyet pedig Krisztus is hordott értük. – Bizonyságtételek, III. köt., 384. o.

Krisztussal viselni ugyanazon igát azt jelenti, hogy az Ő elgondolása szerint munkálkodunk, hogy társai leszünk a szenvedéseiben és az elveszett emberiségért folyó fáradozásaiban. Azt jelenti, hogy a lelkek bölcs tanítójává válsz. Azzá válunk, amivé Jézus által hajlandók leszünk válni a próbaidő drága óráiban. Olyan edények leszünk, amilyenekké engedjük, hogy Ő formáljon minket. A formáló és alakító folyamatban össze kell fognunk Istennel, akaratunkat a menny akaratának vetve alá. – A Te Igéd igazság, V. köt., 1092. o.

Már megállapítottuk, hogy Máté evangéliumában az „iga” szó használata azt tükrözi, ahogyan a judaizmusban, illetve más újszövetségi igeszakaszokban hivatkoznak a törvény helytelen értelmezésére.

5. Mt 11:30 versének azt a görög kifejezését, ami a Károli-fordításban „gyönyörűséges”, vissza lehet még úgy is adni, hogy „jó”, „kellemes”, „hasznos” és „jótékony”. Körülöttünk sokan szigorúnak tartják Isten törvényét, mint amit nehéz betartani, sőt mint ami időnként nem is helytálló. Hogyan segíthetünk nekik felismerni a törvény szépségét? Hogyan ébreszthetünk szeretetet másokban a Törvényhozó iránt?

A szülők jól emlékeznek arra a pillanatra, amikor a gyerekük az első lépéseket megtette. Az imbolygó kezdő lépést egy másik próbálkozás követi, majd egy harmadik – addigra a gyerek minden bizonnyal megbotlik és elesik. Néhány könnycsepp is kicsordulhat, talán még egy kis seb is keletkezik, de tapasztalva a mozgás szabadságát, a kicsi ismét fel fog állni és újra fogja próbálni. Lépeget, elesik, felkel, lépeget, elesik, felkel. Sokszor megismétlődik ez a sorozat, mire a járása biztos lesz. Mégis a számtalan botlás és esés közepette a büszke kis arcról az sugárzik, hogy anya, apa, tudok járni!

Nem mindig könnyű Jézussal járni, de mindig az a helyes döntés. Időnként megbotlunk, el is eshetünk, de mégis fel tudunk kelni és tovább tudunk menni úgy, hogy közben Ő mellettünk áll.

6. Gal 5:1 versében Pál azt írja, hogy „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (RÚF). Mit jelent ez? Hogyan tett Krisztus szabaddá? Mi a különbség az általa kínált iga, illetve a „szolgaság” igája között, amitől Pál óv bennünket?

Biztosak lehetünk abban, hogy amit Pál értett a „szolgaság” igája alatt, az nem az Isten törvénye, a Tízparancsolat iránti engedelmességre vonatkozott. Épp ellenkezőleg, mert pontosan az engedelmesség, a hit és a megértés által válik biztossá a megváltásunk, ami nem a törvényen, hanem Krisztus minket befedő igazságosságán alapszik. Ezért találhatunk igazi nyugalmat és szabadságot!

Miért van az, hogy az Isten törvénye iránti engedelmes élet nagyobb nyugalommal jár, mint a törvényszegés?

EGW idézet:

„Vegyétek föl magatokra az én igámat” (Mt 11:29) – kérlel Jézus. Az iga a szolgálat eszköze. Az ökröt munkavégzésre fogják be az igába, az iga feltétlenül szükséges a hatékony munkához. Ezzel a példával Krisztus arra tanít minket, hogy élethosszig szól elhívásunk a szolgálatra. Fel kell vennünk az igáját, ha vele együtt akarunk munkálkodni. A szolgálatra szólító iga Isten törvénye. Az Édenben kinyilatkoztatott, a Sínai-hegyen kihirdetett és az új szövetséggel a szívbe írt nagy szeretettörvény az, ami az emberi munkást Jézus akaratához köti. Ha saját elgondolásainkra hagyatkoznánk, saját akaratunk után mennénk, Sátán uszályába sodródnánk, és felvennénk a jellemvonásait. Ezért Isten körülvesz minket akaratával, amely nagy, nemes és  felemelő. Arra vágyik, hogy türelmesen és bölcsen vállaljuk a szolgálat kötelességét. A szolgálat igáját maga Krisztus viselte az emberként. Így szólt: „Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.” (Zsolt 40:9) „Azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” (Jn 6:38) Az Isten iránti szeretet, az Ő dicsőségéért érzett buzgalom, a bukott emberiség szeretete hozta le a földre Jézust szenvedni és meghalni. Ez volt életének irányító ereje. Ezt az elvet akarja velünk elfogadtatni. – Jézus élete, 329–330. o.

Jézus utolsó kijelentése Mt 11:30 versében a teherhordozás képét idézi: „Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

7. Mózes nagyon örült, amikor újból találkozhatott Jethróval, az apósával, miután Izrael elhagyta Egyiptomot és átkelt a tengeren. Olvassuk el 2Móz 18:13-22 szakaszát! Hogyan mutatkozik meg ebben a történetben a másik terhének hordozása?                                                                                                                    

2Móz 18:13 verséből megtudjuk, hogy az emberek reggeltől estig mentek Mózeshez igazságszolgáltatásért. Amikor az apósa ezt meglátta, azt tanácsolta a vejének, alakítson ki egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi, hogy ő a nagy dolgokra figyeljen, az egyszerűbb feladatokat pedig másokra bízza. A Szentírás szerint Mózes hallgatott Jethró tanácsára, megtette a szükséges változtatásokat.

Jézus arra akart emlékeztetni, amikor a terhe könnyűségéről beszélt, hogy bízhatunk benne, a nagy Teherhordozóban. Mózeshez hasonlóan nekünk is meg kell tanulnunk, hogy szükségünk van másokra a terheink hordozásában. 1Kor 12:12-26 részében Pál remekül bemutatja Krisztus testének a képével, milyen is az egymás terhének a hordozása. Bármilyen teher cipeléséhez jól működő test kell, láb, kar, váll, izomzat és ínak.

8. Olvassuk el Gal 6:2 versét! Hogyan segít Krisztus törvényét betölteni az, ha egymás terhét hordozzuk?  

Ennek a versnek a közvetlen szövegkörnyezete a segítségünkre lehet. Gal 6:1 versében Pál azt állítja, hogy a szelídség lelkületével helyreigazíthatjuk azt, aki kísértésbe esett (emlékezzünk csak arra, hogy Mt 11:29 versében Jézus szelídnek mondja magát). A teherhordozás azt jelenti: segítünk visszatalálni annak, aki félresiklott, hogy tapasztalhassa az isteni kegyelmet. Még azt is jelenti, hogy segítünk egymásnak a nehézségekben. Görögül a „teher” szó nehéz súlyra vagy kőre utal. Emlékeztet, hogy mindannyian hordozunk terheket, és szükségünk van olyanokra, akik segítenek cipelni azokat. Isten által elrendelt gyülekezeti tevékenység egymás terheinek a hordozása, ami kedvességet igényel és együttérzést szül.

Gondoljunk arra, amikor legutoljára segített nekünk valaki olyan terhet hordozni, ami számunkra igen nehéz volt! Miért jelentett az nekünk olyan sokat? Kinek a terhét segíthetjük most mi hordozni?

EGW idézet:

Sokak szíve sajog a gondok terhe alatt, mert fel akarnak nőni a világi követelményekhez. A világ szolgálatát választották, elfogadták kuszaságait, magukévá tették szokásait. Így jellemük beszennyeződik, életük megkopik. Érvényesülésük, világi vágyaik kielégítése érdekében megsebzik lelkiismeretüket, a szemrehányás még nagyobb terhét veszik magukra. A szüntelen aggódás kimeríti az életerőt. Urunk azt szeretné, ha elvetnék a szolgaság igáját. Hívja őket, hogy az Ő igáját hordozzák, ezt mondja: „Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:30) Megparancsolja, hogy keressék először Isten országát és igazságát, ígérete szerint minden, ami e földi élethez szükséges, megadatik. Az aggodalmaskodás vak, nem láthat a jövőbe, Jézus azonban kezdettől fogva látja a véget. Minden nehézségben van kész útja, amely a szabaduláshoz vezet. Mennyei Atyánk ezerféle módon gondoskodik rólunk és ezekről sejtelmünk sincs. Akik elfogadják azt az egy elvet, hogy az Istennek való szolgálatot és az Ő tiszteletét mindenek fölé helyezik, azok aggodalmai szertefoszlanak, sima ösvény tárul a lábuk elé. – Jézus élete, 330. o.

Jézus most felszólít arra, hogy tegyétek le az eddig viselt igát, amely fölsebzi a nyakatokat. Vegyétek magatokra az Ő igáját, mert édes, az Ő terhét, hiszen könnyű. Milyen fárasztó is az önszeretet, a másé kívánása, a büszkeség, a szenvedély, irigység és aljas gyanúsítás terhe! Az emberek mégis mennyire ragaszkodnak ehhez az átkokhoz, és vonakodnak lemondani róluk. Krisztus tudja, mennyire ártalmasak e magunk vállalta terhek, azért is szólít, hogy tegyük le azokat. Hívja a megterhelteket, hogy jöjjenek hozzá; és a magukra kötött súlyos teher helyett vegyék föl inkább az Ő terhét, mert az könnyű. Így szól: „Nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, az én terhem könnyű.” Megváltónk követelményei mind következetesek, mind összhangban állnak egymással, és ha jókedvvel viseljük, békét és nyugalmat nyújtanak a lelkünknek. – Bizonyságtételek, IV. köt., 240. o.

Krisztus a bűnösökért hagyta el mennyei hazáját, és jött a földre, hogy értünk szenvedjen és haljon meg. Ezért dolgozott, szenvedett és imádkozott, míg végre megtört szívvel és azoktól elhagyva, akiket meg akart menteni, a Golgotán kilehelte a lelkét. Sokan visszarettennek az olyan élettől, mint amilyet Üdvözítőnk élt. Úgy érzik, hogy igen nagy áldozatukba kerülne példájának követése, a hozzá hasonló gyümölcsöknek a termése. Sőt, még Isten megtisztító metszéseit is tűrni kellene, hogy több gyümölcsöt teremhessenek. Ám ha a keresztény csak csekély eszköznek tekinti magát Jézus kezében, és ha állandóan igyekszik minden kötelessége teljesítésére, bízva az Úr által megígért segítségben, úgy a Megváltó igáját könnyűnek találja, azt szívesen hordja, és az Úr terheit könnyűeknek nevezi. Bátran tekinthet fel, és bizalomteljesen mondhatja: „Tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni.” – Megszentelt élet, 82. o.

„Biztosra vehetjük, hogy nem Krisztus igáját hordozzuk, amikor nehéznek találjuk a munkánkat, amikor panaszkodunk a nehézségek és a megmérettetések miatt, amikor azt mondjuk: nincs erőnk ellenállni a kísértésnek, nem tudjuk legyőzni a türelmetlenségünket és a keresztény élet erőltetett hegymenet. Egy másik úr igáját vettük magunkra” (Ellen G. White: Child Guidance. 267. o.).

„Szükségünk van állandó éberségre és buzgó, szeretetteljes elkötelezettségre, de ezek természetesen jönnek, amikor Isten ereje tartja meg az ember lelkét, hit által. Semmit, egyáltalán semmit nem tehetünk azért, hogy kedvessé váljunk Isten előtt! Nem bízhatunk sem magunkban, sem a cselekedeteinkben. Ám ha tévedő bűnösként Krisztushoz térünk, nyugalmat találhatunk szeretetében. Isten elfogad mindenkit, aki teljes mértékben a keresztre feszített Üdvözítő érdemeiben bízik. Fellobban a szeretet lángja a szívünkben. Lehet, hogy nem kerít hatalmába az érzelmek mámora, de maradandó, békés bizalmat fogunk tapasztalni. Minden teher könnyű, mert könnyű az az iga, amit Krisztus tesz ránk. Örömteljessé válik a kötelesség, az áldozat pedig élvezetessé. A korábban sötétségbe burkolózó utat beragyogják az igazságosság Napjának sugarai. Ezt jelenti az, ha Krisztus világosságában járunk” (Ellen G. White: Faith and Works. 38–39. o.).

 Jn 12–18; Evangelizálás,„A legnagyobb Tanító példája” c. alfejezet

1. 1. Ki volt az a próféta, aki lelkileg vakokról és kemény szívűekről írt?
2. 2. Mivel indokolta meg az Úr, hogy nekik és nem a világnak jelentette ki magát?   
   3. Miért feledkezik meg az asszony a szülési fájdalmairól?
3. 4. Mit tesz minden ember, aki az „igazságból való”?
   5. Milyen volt Jézus, amikor a kisés nagyvárosokon haladt át?

I.    ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
Érezted-e valaha, hogy túl nehéz a teher, amit hordoznod kell? Érezted-e már, hogy a benned felgyülemlett stressz átlépte a tűréshatár küszöbét, és nem tudod többé kezelni a helyzetet? E heti tanulmányunk gyakorlati segítséget nyújt azokra az esetekre, amikor elérjük a kritikus pontot. Tulajdonképpen akár szélsőségesen nehéz, akár viszonylag könnyű terheket kell viselnünk, Jézus meghív, hogy nála keressünk enyhülést.
A hét aranyszövege Mt 11:28-30 verseiben található: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Felfigyeltetek a három specifikus parancsra Jézus kijelentésében? Először ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám!” Jézus a mi békénk és erőnk forrása, egyedül Ő veheti le a vállunkról a terheket, egyedül Ő szabadíthat meg a nyomasztó stressztől, amely időnként ránk telepszik.
Jézus második parancsa: „Vegyétek föl magatokra az én igámat!” Az igába fogott ökrök együtt szolgálnak. Amikor egyesülünk Krisztussal avégett, hogy másoknak szolgáljunk, terhünk könnyebbé válik. Az előttünk álló héten meg fogjuk vizsgálni, mit jelent „felvenni Krisztus igáját”.
A harmadik parancs ekképpen hangzik: „Tanuljátok meg tőlem!” Jézus a vállára vette e világ összes terhét, és ennek ellenére mégis a mennyei béke légkörében élt. Nem szorongott a kihívások miatt, amelyekkel szembe kellett néznie. Tanulmányunkban részletesen elemezzük az említett igeszakaszt, és kihangsúlyozzuk Jézus azon kívánságát, hogy benne nyugodjunk meg, benne találjuk meg szívünk és elménk békéjét.

II.    MAGYARÁZAT
Mesélik az idős földműves gazdáról, hogy egy nap nehézkesen haladt – hátán egy zsák burgonyával – egy szűk, poros falusi úton. Már-már összecsuklott a teher súlya alatt, léptei egyre lassúbbakká váltak. Kánikulai nyár volt, a homlokán patakzott a verejték. Lelke kissé felélénkült, amikor egyik falubelije megállt mellette a lovas szekerével, és megkérdezte, hogy nincs-e szüksége segítségre. Az öregember boldogan felmászott a szekérre. A szekér tulajdonosa észrevette, hogy az idős bácsi még mindig a hátán tartja a zsák krumplit. Ezt mondta neki: „Kérem, tegye le azt a zsákot, és helyezze magát kényelembe!” Az idős bácsi ezt válaszolta: „Jó voltál hozzám, és felvettél az úton. Nyilván, kitalált történetről van szó, viszont kiválóan szemlélteti e heti tanulmányunk központi gondolatát. Megtörténhet, hogy a terheinket azután is viseljük, hogy Jézushoz jöttünk. Üdvözítőnk vágyik arra, hogy megszabadítson ettől a stressztől. Át akarja venni tőlünk a terheinket. Tanulmányozzuk együtt, hogyan szabadulhatunk meg az örömünket megrontó terhektől.

Jöjjetek Jézushoz!
Jézus magához  hív  minket. Mit jelent ez a gyakorlatban? Elsősorban akarnunk kell Jézus elé járulni, ez személyes döntés kérdése. Megváltónk mindannyiunknak megadta a választás szabadságát, Ő senkit sem kényszerít, senkire sem gyakorol nyomást. Jóakaratából kifolyólag ösztönöz minket a Szentlélek által, de ahhoz, hogy közeledjünk hozzá, ezt személyesen el kell döntenünk. Bíznunk kell az Ő erejében, hogy leveheti vállunkról a terhet. Hit által jövünk hozzá, hisszük, hogy Ő hatalmasabb a mi problémánknál és nehézségünknél, erősebb a kihívásnál, amellyel szembenézünk. Ellen G. White bátorító üzenete erőt ad nekünk: „»Jöjjetek énhozzám« (Mt 11:28) – szól hívása. Bármi legyen is aggodalmatok, megpróbáltatásotok, tárjátok ügyeteket az Úr elé. Lelketeket megerősíti, hogy mindezt el tudjátok viselni. Megnyílik az út, hogy kitéphessétek magatokat szorultságotokból, nehézségeitekből. Minél gyöngébbnek és gyámoltalanabbnak érzitek magatokat, annál erősebbekké váltok az Ő ereje által” (Jézus élete. 329. o.).

Magunkra véve Jézus igáját
Amikor Jézushoz jövünk, megkér, hogy vegyük föl magunkra az Ő igáját. Ezek a szavak ismertek voltak az első századi keresztények számára, nekünk azonban furcsának hangozhatnak. William Barclay a Mt 11:28-30 szakaszához fűzött magyarázatában ekképpen értelmezi Jézus szavait: „Jézus megkér, hogy vegyük magunkra az Ő igáját. A zsidók ezt a kifejezést abban az értelemben használták, hogy »egy személy valakinek az alávetettje«, »valaki, aki engedelmes valakinek”. A Törvény igájáról, a parancsolatok igájáról, Isten igájáról beszéltek.” Magunkra venni Krisztus igáját azt jelenti, hogy engedelmeskedünk az Ő akaratának. Amikor a járomfőt az ökör nyakára tették, az állatnak engedelmeskednie kellett gazdája akaratának.
Barclay szerint Jézus szavainak itt mélyebb jelentése is van, éspedig: „Lehetséges, hogy Jézus e kérés megfogalmazásakor sokkal inkább a háztáji gazdaság, mint a vallás világából merített ihletet. »Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű« – mondta Jézus. A görögben a »könnyű«-ként fordított szó a »chrestos«, amelynek jelentése: »valami, ami jól illik valamihez«. Palesztinában az ökrökre feltett jármok fából készültek. Fogták az ökröt, és lemérték a nyaka és a feje kerületét, és ennek alapján vágták, faragták ki az igát, majd megint behozták az állatot a műhelybe egy újabb »próbára«. A jármot gondosan a türelmes állat nyakára tették, vigyázva arra, hogy ne sértse meg a bőrét. Mértékre készítették, hogy passzoljon az állat méreteihez.”
Az az iga, amit Jézus tesz ránk, hogy egyesüljünk vele a szolgálatban, szintén illik hozzánk, a mi méreteinkre készült. Így társunk lesz a „fáradozásban”, hisz velünk együtt rajta is iga van. Jézus szavait ekképpen is értelmezhetjük: „Az élet, amit nektek szántam, nem lesz teher számotokra. Küldetéseteket hozzátok mértem, hogy megfeleljen az adottságaitoknak.” Mindaz, amit Isten küld nekünk, pontosan talál a szükségleteinkhez és a képességeinkhez. Pál apostol mondta: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek” (1Kor 10:13). Ugyanazon igát viselve, mint Jézus, teljes bizonyosságunk lehet abban, hogy Urunk meg fog minket erősíteni, s így le fogunk tudni győzni minden kísértést, próbát és keserűséget, amivel életünk során találkozunk. A Jézus által adott pihenés a biztosítéka annak, hogy Ő mellettünk van, és segít növekednünk az élet bármely kihívása által.
Ellen G. White hozzáteszi: „»Vegyétek föl magatokra az én igámat« (Mt 11:29) – mondja Jézus. Az iga a szolgálat eszköze. Az ökröt munka végett fogják igába, az iga feltétlenül szükséges a hatékony munkához. Ezzel a példával Krisztus arra tanít minket, hogy elhívásunk a szolgálatra élethossziglan szól. Fel kell vennünk az igáját, ha Vele akarunk munkálkodni.
A szolgálatra szólító iga Isten törvénye. Az Édenben kinyilatkoztatott, a Sínai hegyen kihirdetett és az új szövetségben a szívbe írt nagy szeretet-törvény az, ami az emberi munkást Jézus akaratához köti. Ha saját elgondolásainkra hagyatkoznánk, saját akaratunk után mennénk, Sátán uszályába sodródnánk, felvennénk jellemvonásait. Ezért Isten körülhatárol minket akaratával, amely nagy, nemes és felemelő. Arra vágyik, hogy türelmesen és bölcsen vállaljuk a szolgálat kötelességét” (Jézus élete. 329. o.). Magunkra venni a Jézus igáját azt jelenti, hogy alávetjük magunkat az Ő akaratának, és akaratának engedelmeskedve, a szabadság és béke legfelemelőbb érzése kerít bennünket hatalmába.

Tanuljatok Jézustól!
„Tanuljatok tőlem!” – hangzik Jézus egyik parancsa Mt 11:29 versében. Jézus életét tanulmányozva feltűnik számunkra, hogy egy bizonyos téma többször is megismétlődik. Krisztus az Ő életét az Atya akaratának teljesítésére szentelte. Jn 8:29 versében ezt mondja Jézus: „Mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki [az Atyának] kedvesek.” Utolsó közbenjáró imájában,
 
Jn 17. fejezetében pedig ezzel egészíti ki: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned” (Jn 17:21).
Megszakíthatatlan és felbonthatatlan egység volt Jézus és az Atya között. Földi élete során Jézus sohasem cselekedett vagy gondolkodott Atyja akarata ellen. Még élete legnehezebb pillanatában is teljesen az Atya akaratának vetette alá magát. A Gecsemáné-kertben, amikor éppen a világ sorsa dőlt el, és Sátán a legádázabb kísértésekkel támadta, Jézus így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár! Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te!” (Mt 26:39). A tökéletes, mennyei béke akkor keríthet hatalmába minket, amikor a szívünk és az elménk eggyé válik Krisztus gondolatával. Ha megszakad a kapcsolat köztünk és Jézus között, lelki békénk helyét átveszi a zaklatottság. Jöjjünk Jézushoz, cselekedjük akaratát, és vállaljuk fel az Ő igáját a szolgálatban, hiszen Jézus megígérte: „Nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek” (Mt 11:29).

III. ALKALMAZÁS
Van-e valami az életedben, ami megakadályoz abban, hogy teljesen átadd magad Istennek? Mi az, ami miatt nem jöhetsz Jézushoz? Sokan úgy hiszik, hogy csak akkor járulhatnak az Úr elé, ha előbb megtérnek és lemondanak a káros szokásaikról. Az igazság az, hogy úgy jöhetünk Jézushoz, ahogy vagyunk, hiányosságainkkal együtt, bűntudattól gyötörve, emberi természetünk miatt szenvedve. Jézus tárt karokkal vár, és felajánlja nekünk a megtérés ajándékát. Elfogadja bűnvallomásunkat, fiaiként és leányaiként ölel magához. Erőt ad a győzelemhez. Ugyanazon igában lévén Krisztussal, új teremtményekké válunk benne. Az előttünk álló héten kezdd úgy a napjaidat, hogy figyelembe veszed az alábbi két kijelentést:
•    Jézus, ma hozzád jövök. Alázatosan elismerem, hogy Te vagy a békém és örömöm forrása, Te vagy életem és céljaim értelme. Akaratomat alávetem a Te akaratodnak, és a terveimet leteszem a lábaid elé.
•    Jézus, mutasd meg, hogy mi az az életemben, ami nincs összhangban a Te akaratoddal! Tárd fel előttem az akaratoddal nem egyező érzéseimet, magatartásbeli megnyilatkozásaimat, vágyaimat és szokásaimat! Tetszeni akarok neked!