Nyugalom családi körben

Alapige: „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek, hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké” (2Pt 3:17-18).

A fiatalember a horizontot kémlelte, majd végre megpillantotta a testvéreit. Már napok óta kereste őket. A komor arcú csoport felé közeledve integetett és kiabált nekik, de távolról sem lett meleg fogadtatásban része. A saját testvérei tulajdonképpen meg akarták ölni. Talán nem is volna mit elmesélni, ha nincs ott Ruben. Ő azonban meggyőzte a többieket, hogy csak lássák el az öccsük baját, aztán hajítsák egy kiszáradt kútba. Később Júda azzal a nagy tervvel hozakodott elő, hogy adják el a fiút az arra haladó rabszolgakereskedőknek. Így megszabadulnak tőle, ráadásul még egy kis pénzhez is jutnak.

Milyen rosszul működő család!

Sok mindent megválaszthatunk az életünkben, de a családunkat nem. Senki nem tökéletes, egyikünknek sincs tökéletes családja, sem tökéletes családi kapcsolatai. Némelyek élvezhetik annak az áldását, hogy a szüleik, testvéreik és egyéb családtagjaik tükrözik Isten szeretetét, de sokaknak a helyzete kevésbé idilli. A családi kapcsolatok gyakran bonyolultak és fájdalmasak, nyugtalanítanak, megsebeznek bennünket, és olyan érzelmi terhet  rónak ránk, amelyeket aztán másokon vezetünk le. Hogyan találhatunk nyugalmat Istenben életünknek ezen a terén? A héten József és a családja történetéhez lapozunk, hogy megfigyeljük, hogyan akar Isten gyógyulást és érzelmi megnyugvást adni a rosszul működő családi kapcsolatok ellenére is.

EGW idézet:

Az ember már nem az, ami lehetne, és amit Isten akart, hogy legyen. Sátán emberiség fölötti erős hatalma alantas szinten tartja őt; ez mégsem elkerülhetetlen, máskülönben Énok nem válhatott volna olyan emelkedetté és nemessé, hogy az Úrral járjon. Az ember élete folyamán nem szükségszerű, hogy megtorpanjon a szellemi és lelki növekedésben. Mégis sokak gondolatai annyira magukkal és önző érdekeikkel vannak lekötve, hogy nem hagynak helyet a magasabb és nemesebb gondolatoknak… Kevesen értik meg, hogy folyamatos munka vár rájuk kifejleszteni magukban a türelmet, együttérzést, szeretetet, lelkiismeretességet, hűséget: az olyan jellemvonásokat, melyek elengedhetetlenek a felelős tisztségek betöltőinél. (…) Az ember nem szeretheti Istent mindenek fölött és embertársát, mint magát, ha hideg, mint a jéghegy. Nemcsak a Mindenhatótól lopják el a neki járó szeretetet, hanem a felebarátaiktól is. A szeretet olyan mennyei növény, aminek ápolásra és táplálásra van szüksége. A szeretetteljes szív őszinte, nyájas szava boldog családi kört teremt, és felemelően hat a környezetére. – Bizonyságtételek, IV. köt., 547–548. o.

Ha Isten igazsága szívben lakó vezérelv, olyanná lesz, mint a zubogó forrás. Megpróbálhatják eltorlaszolni, elfojtani, de akkor máshol bukkan majd elő – él, és lehetetlen elnyomni. A szívben lakó igazság az élet kútfeje. Felfrissíti a megfáradt elmét, és megzabolázza a gonosz gondolatokat és érzelmeket. Hát nem elég baj történik körülöttünk ahhoz, hogy felismerjük a ránk leselkedő veszélyt? Emberi roncsokat látunk mindenfelé. Elhagyott családi oltárokat, szétdúlt családokat. Az igaz elvek érthetetlen felrúgását látjuk, és az erkölcsi színvonal süllyedését. A bűnök egyre sokasodnak. Ez hozta a földre Isten büntetését az özönvíz idején és Szodoma pusztulásakor is. Közeledünk a véghez. Az Úr régóta tűri már az emberek romlottságát, a büntetés azonban biztos. Akik a világ világosságának tartják magukat, vessenek el minden gonoszságot maguktól! – Bizonyságtételek, V. köt., 600–601. o.

Amely otthonban a családtagok tisztelettudóak és előzékenyek, ott a jó befolyása kerekedik felül. Más családok is felfigyelnek ezen otthonok eredményességére, és a példájukat követve a maguk során ők is óvakodnak a sátáni befolyásoktól. Isten angyalai gyakran felkeresik azt az otthont, ahol az Atya akaratát cselekszik, és ahol a menynyei kegyelem ereje által az otthon a megfáradt és elcsüggedt vándorok felüdülését szolgálja. Ott az ént éber figyelemmel tartják féken, és helyes szokások alakulnak ki. Ott mindig elismerik mások jogait. A szeretet által munkálkodó és lelket megtisztító hit kormányozza az egész családot. Az ilyen otthon szent befolyása alatt az Isten Igéjében bemutatott testvériség elvét ismerik el és fogadják el. – Sons and Daughters of God, 258. o.
 

József jól tudta, hogy milyen az élet egy rosszul működő családban. Már a dédszüleivel, Ábrahámmal és Sárával kezdődött. Sára, aki meddő volt, meggyőzte a férjét, hogy menjen be Hágárhoz, a szolgálójához. A versengés azonnal elkezdődött, amint Hágár teherbe esett. Izmael és Izsák is továbbvitte a feszültséget a saját családjába, mivel ilyen légkörben nőttek fel. Izsák mindig Ézsaunak kedvezett, Jákób pedig egész életében az édesapja szeretetét és tiszteletét igyekezett elnyerni. A későbbiekben Jákóbot rászedték, ezért vett el két lányt is, testvéreket, akik nem jöttek jól ki egymással, és azon versengtek, melyikük tud több gyereket szülni a férjének. Még a szolgálóikat is bevonták a versenybe, akiktől Jákóbnak szintén lettek gyerekei.

1. Olvassuk el a Mózes első könyve 34. fejezetében leírt esetet! Hogyan hatott mindez az egész családra, illetve a fiatal József érzelmeire és kapcsolataira is?                                                                    Az anyák közötti rivalizálás egyértelműen átcsapott a gyerekekre is, akik úgy nőttek fel, hogy folyton készen álltak a harcra. József bátyjai még fiatalon lemészároltak minden férfit Sikhem városában. Ruben, a legidősebb pedig azzal akarta a korosodó apja fölötti hatalmát és a vele szembeni ellenállását mutatni, hogy lefeküdt Rákhel szolgálójával, Bilhával, aki Jákób több gyerekének az anyja is volt (1Móz 35:22). József másik bátyja, Júda prostituáltnak hitte megözvegyült menyét, aki aztán ikreket szült neki (Mózes első könyve 38. fejezete).

Jákób csak olajat öntött a tűzre azzal, hogy nyíltan kivételezett Józseffel, amikor drága, színes kabátot adott neki (1Móz 37:3). Ha van diszfunkcionális (rosszul működő) család, a pátriárka családja bizonyára az volt.

2. Miért lehet, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób is szerepel a hithősök listáján Zsid 11:17-22 szakaszában, noha zűrös családi kapcsolatokban éltek?

Isten hithősei gyakran nem értek fel sem a saját, sem az Úr elvárásaihoz. Nem a zavaros családi kapcsolataik miatt említi őket A zsidókhoz írt levél 11. fejezete, hanem éppen azok ellenére! Többnyire nehéz úton tanulták meg a leckét a hitről, a szeretetről és az Istenben való bizalomról, miközben a családi problémákkal küszködtek.

A mi családunk milyen gondokat örökölt? Hogyan segíthet kitörni ebből a mintából, legalábbis a jövőben, ha átadjuk magunkat az Úrnak?

EGW idézet:

Jákob bűne, valamint az események sora, amelyekhez ez a bűn vezetett, rossz befolyást árasztott, és hatása keserű gyümölcsöt érlelt fiai jellemében és életében. Amikor a fiai felnőttek, súlyos hibák fejlődtek ki bennük. A családban megmutatkoztak a többnejűség következményei. Ez az iszonyú bűn kiszáríthatja a szeretet forrását, és hatására meglazulnak a legszentebb kötelékek. Az anyák féltékenysége megkeserítette a családi kapcsolatot. A gyerekek egymással versengve, irányítást nem tűrve nőttek fel, és az apa életét aggódás és fájdalom árnyékolta be. – Pátriárkák és próféták, 208. o.

József nem felejtette el édesapja tanításait, és félte az Urat. Inkább hallgatott az édesapjától kapott igaz tanácsokra, mint a testvérei szavára. Nagyra értékelte ezeket a tanácsokat, és teljes szívvel vágyott az Isten iránti engedelmességre. Megszomorította őt némely testvérének a viselkedése, és alázattal kérte őket, hogy járjanak az igaz úton, és hagyjanak fel gonosz tetteikkel. Ezzel azonban még inkább felboszszantotta őket. József annyira gyűlölte a bűnt, hogy nem nézhette el, ahogy testvérei a menny ellen vétkeznek. Édesapja elé tárta a dolgot, és remélte, hogy az atyai tekintély képes lesz a helyzet megoldására. A testvéreit viszont felháborította, hogy fény derült a bűneikre. Észrevették, hogy apjuk nagyon szereti Józsefet, és irigykedni kezdtek rá. Irigységük aztán gyűlöletté, végül pedig gyilkos gondolatokká változott. – Spiritual Gifts, III. köt., 138. o.

Édesanyja halála után József egyre közelebb került az édesapjához, és az idős Jákob szíve is ehhez a gyermekéhez vonzódott. „Izrael pedig minden fiánál inkább szerette Józsefet.” (1Móz 37:3) Csakhogy épp ez a kötődés lett a zavargások és a szomorúság okozója. Jákob  nem tanúsított  bölcsességet  azzal,  hogy  különösen kedvelte Józsefet,  mert  ezzel  felkeltette  a  testvérek  féltékenységét… A drága ruha, amit szintén a bölcsesség hiányában ajándékozott Józsefnek, ahhoz a feltételezéshez vezetett a többi gyermekében, hogy atyjuk talán kész Rákhel fiának adni az elsőszülöttségi jogot. Gonoszságukat csak növelte, amikor József egy nap elmesélte nekik az álmát. (…) A testvérei előtt álló fiatalember arca csak úgy ragyogott az ihletés Lelkétől, és ők nem tudták elrejteni csodálatukat. Mégsem tértek le gonosz útjaikról, sőt, meggyűlölték a bűneiket megfeddő tisztaságát. A Kaint uraló lelkület lobbant lángra a szívükben. – Conflict and Courage, 72. o.

Azt az otthont, amit megszépít a szeretet, a rokonszenv és a gyöngédség, szívesen látogatják az angyalok, és ott megdicsőítik Isten nevét. A gyermekés az ifjúkor éveiben a gondosan őrzött keresztény otthon befolyása a legbiztosabb védelem  a  világ  romlottsága  ellen. Az ilyen otthon légkörében a gyerekek megtanulják szeretni földi szüleiket, valamint mennyei Atyjukat. (…) Minden keresztény család mutassa be a világ előtt a keresztény befolyás erejét és kiválóságát… A szülők ismerjék fel felelősségüket, és tartsák távol otthonuktól az erkölcsi romlottság minden foltját. – Boldog otthon, 19. o.

József fájdalmat, kapcsolati bonyodalmakat és szorongást hordozva haladt Egyiptom felé, ahol később eladták rabszolgának. Nem volt pihentető az útja, a könnyeivel küszködött.

„Időközben József a kereskedőkkel útban volt Egyiptom felé. Ahogy a karaván délre – Kánaán határai felé – haladt, a fiú meglátta a távolban a dombokat, amelyek között atyja sátrai álltak. A magányos, fájó szívű fiú szerető atyjára gondolva keservesen sírt. Újra felrémlett előtte a dótháni jelenet. Látta dühös testvéreit és magán érezte vad pillantásaikat. Fülében csengtek a kétségbeesett könyörgésére adott gúnyos, sértő szavaik. Remegő szívvel gondolt a jövőre. Hogy megváltoztak körülményei! A szeretettel dédelgetett fiúból megvetett, tehetetlen rabszolga lett. Mi lesz a sorsa egyedül, társtalanul az idegen országban, ahová tart? József egy ideig teljesen átadta magát a fájdalomnak és rémületnek…

Azután gondolatai atyja Istene felé fordultak. Gyermekkorában megtanították arra, hogy szeresse és félje Istent. Atyja sátrában gyakran hallgatta annak a látomásnak történetét, amelyet az otthonából száműzöttként és szökevényként menekülő Jákób látott… Most ezek a drága leckék felelevenedtek lelkében. József hitte, hogy atyái Istene az ő Istene is. Akkor és ott teljesen átadta magát az Úrnak, és azért imádkozott, hogy Izrael Megtartója legyen vele száműzetése földjén” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 172–173. o.). Egyes kultúrák a közösség szerepét az egyén fölé helyezik, míg mások arra hajlanak, hogy az egyént állítsák a közösség elé. E kettő között egyensúlyt találhatunk a Szentírásban, ami egyértelműen felszólít az Isten iránti személyes, illetve közösségi elköteleződésre is. József úgy kezdett nyugalomra találni a kapcsolataiban, hogy elhatározta: az Urat fogja követni.

3. Mit tanítanak a következő versek a személyes elköteleződésről: 5Móz 4:29; Józs 24:15; 1Krón 16:11; Zsolt 14:2; Péld 8:10; Ézs 55:6?

El kell határozzuk magunkban, hogy Istent fogjuk követni, így találunk nyugalomra! A hit és a lelkiség nem örökölhető, még akkor sem, ha a felmenőink hithősök voltak. Emlékezzünk arra, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei!

Miért olyan fontos, hogy mindennap, a nap minden pillanatában átadjuk magunkat Istennek? Mi történik, ha ezt nem tesszük meg?

EGW idézet:

József hatalmas csapásként élte meg, hogy a testvérei eladták őt Egyiptomba, ellenben megértette, hogy feltétlenül bíznia kell Istenben úgy, ahogy talán sohasem tette, míg édesapja oltalmát élvezte. (…) Az isteni gondviselés úgy rendelkezett, hogy ez a tapasztalat is áldást jelentsen számára. Néhány óra alatt megtanulta azt, amit éveken keresztül nem volt képes elsajátítani. Erős és kedves édesapja részrehajló szeretetével és engedékenységével csak rosszat tett. A testvérei ezért haragudtak meg Józsefre, és ezért követték el ezt a szörnyűséget, elszakítva őt az otthonától. Mindennek hatásai meglátszottak József jellemében is. Ezeket a hibákat most kellett kijavítani. – Conflict and Courage, 73. o.

Egyiptomban Józsefet eladták a testőrség parancsnokának, Potifárnak, akinél tíz éven keresztül szolgált, és ahol különleges kísértéseknek lett kitéve. Bálványimádó emberek között élt. A bálványimádás pedig királyi fényűzéssel társult, amit az akkori legfejlettebb civilizáció gazdagsága és kultúrája táplált. Mindezek mellett József megőrizte egyszerűségét és Isten iránti hűségét. Minden lépését kísértő szenvedélyek hívásai követték, ő azonban úgy tett, mint aki se nem lát, se nem hall. Nem hagyta, hogy gondolatai tiltott dolgokon időzzenek. Bár igyekezett az egyiptomiak jóindulatában járni, mégsem mondott le az elveiről. Ha ez megtörténhetett volna, akkor a kísértésekben alul marad, ő azonban nem akart szégyent hozni szülei vallására, sőt, egyáltalán nem próbálta titkolni, hogy Jehovát imádja. (…) Potifár egyre jobban bízott Józsefben, míg végül házának felvigyázójává tette, ami azt jelentette, hogy a teljes ellenőrzése alá vetette minden vagyonát. – Conflict and Courage, 74. o.

Ezrek és ezrek ajkáról visszhangzik ma is ugyanez a lázadó panasz Isten ellen. Nem látják be, hogyha Ő megfosztana bennünket a választás szabadságától, akkor elrabolná tőlünk azt az előjogunkat, hogy értelmes lényekként éljünk, és pusztán gépies teremtményekké alacsonyítana bennünket. Az Úrnak nem az a szándéka, hogy az akaratunkon uralkodjon. Az Örökkévaló szabad erkölcsi lényeknek teremtett bennünket. Az összes többi világok lényeihez hasonlóan nekünk is alá kell vetnünk magunkat az engedelmesség próbájának. Sohasem kerülünk olyan helyzetbe, hogy a gonosznak való behódolásunk elkerülhetetlen legyen. Soha semmi olyan kísértés vagy próbatétel nem érhet bennünket, amelynek képtelenek lennénk ellenállni. Isten olyan bőségesen gondoskodott rólunk, és látott el bennünket mindazzal, amire szükségünk van, hogy egyáltalán nem kell vereséget szenvednünk a Sátánnal való küzdelmünkben. – Pátriárkák és próféták, 331. o.
 

Ha József egy kicsit is reménykedett abban, hogy elszökhet és valahogy hazatalál, a vágya azonnal szertefoszlott, amint Egyiptomba ért, ahol eladták. Egy előkelő házba került. 1Móz 39:1 versében az áll, hogy „egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka” vásárolta meg „az izmaelitáktól” (RÚF). A fiatalember hirtelen egy furcsa, új kultúrába és nyelvi közegbe került.

A családunknak és a velünk szoros kapcsolatban lévőknek óriási a szerepe az önértékelésünk kialakulásában. József abban a tudatban nőtt fel, hogy különleges: a legkedvesebb feleség elsőszülött fia (1Móz 29:18). Vitathatatlanul ő volt az édesapja kedvence, egyedül ő kapott gyönyörű, tarka kabátot (1Móz 37:3-4). Mégis mi lett most belőle? Rabszolga, akit az emberek kényük-kedvük szerint adhattak, vehettek. Figyeljük meg, milyen gyorsan megváltozott a helyzete! Hirtelen mintha ellene fordult volna az élet.

Józsefnek is meg kellett tanulnia azt a leckét, amit mindannyiunknak. Ha másoktól várjuk, hogy megmondják nekünk, mennyit érünk, igen rázós utunk lesz, szörnyen összezavarodunk, mert nem mindenki fogja értékelni azt, akik és amilyenek vagyunk. Abban kell megtalálnunk önmagunk értékét, amit Isten gondol rólunk, ahogy Ő lát bennünket, nem pedig abban, hogy éppen milyen szerepet töltünk be.

4. Hogyan lát bennünket Isten (Ézs 43:1; Mal 3:17; Jn 1:2; 15:15; Róm 8:14; 1Jn 3:1-2)?         

Isten kegyelemmel színezett szemüvegen keresztül tekint ránk. Olyan lehetőséget, szépséget és tehetséget lát, amit el sem tudunk képzelni. Elvégre kész volt értünk meghalni, hogy azzá válhassunk, aminek teremtett bennünket. A kereszt rámutat bűnös állapotunkra, ugyanakkor arra is, hogy Ő milyen nagy árat fizetett értünk, mert annyira értékesnek és drágának tart bennünket. Függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak rólunk, vagy akár mi mit gondolunk saját magunkról, Isten szeret bennünket, meg akar váltani nemcsak a bűneink hatalmától, hanem az azok okozta örök haláltól is. A nagy kérdés tehát mindig ugyanaz: hogyan válaszolunk Isten szeretetére, ami Jézus Krisztusban mutatkozik meg?

Sokan mondják, hogy szeressük magunkat úgy, ahogy vagyunk, kritika nélkül fogadjuk el önmagunkat. Miért önbecsapás ez valójában? Miért olyan fontos, hogy az értékünk mástól, nem önmagunkból ered, hanem attól, aki megalkotott és valóban tudja, mire vagyunk képesek?

EGW idézet:

A rabbik értették, hogy Krisztus a vámszedőkre és bűnösökre vonatkoztatja példázatát. A példázatnak azonban tágabb értelme is van. Az elveszett juhval Jézus nemcsak egyes  bűnösöket  ábrázol, hanem az Istentől elszakadt, bűntől megrontott egyetlen világot is. E világ csak egy atom abban a roppant mindenségben, amelyet Isten kormányoz. Mégis ez a kis bukott világ – az egyetlen elveszett juh – drágább a szemében, mint a kilencvenkilenc, ami nem tévelyedett el a nyájtól. Krisztus, a menny szeretett Parancsnoka lehajolt a magasságból, félretette Atyjánál élvezett dicsőségét, hogy megmentse az egyedül elveszett világot. Ezért hagyta el a magasságot, a bűntelen világokat, a kilencvenkilencet, akik szerették, és jött el erre a földre, ahol „megsebesíttetett bűneinkért”, és „megrontatott a mi vétkeinkért” (Ésa 53:5). Isten odaáldozta önmagát Fiában azért az örömért, amelyet az elveszett juh megtalálása nyújt. „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy az Isten fiainak neveztetünk!” – Krisztus példázatai, 190–191. o.

Krisztusnak, a megfeszítettnek kellene gondolkodásunk középpontjában tartózkodnia, ennek kellene feléleszteni lelkünkben a legmélyebb érzéseket. Jézus valódi követői nagyra becsülik a csodálatos megváltást, melyet Ő vívott ki számukra; és bárhová vezeti is őket, követni fogják. Bármilyen terhet hárít is rájuk, előjognak tartják, ha hordozhatják. Csakis a kereszt által tudjuk felbecsülni az emberek üdvösségének értékét. Olyan becsesek az emberek, akikért Krisztus az életét adta, hogy az Úr nem tartotta túlzottnak a végtelen árat az ember megváltásáért. Átengedte Fiát, hogy meghaljon az üdvösségünkért. Micsoda bölcsesség, könyörület és tökéletes szeretet nyilvánul itt meg! Csakis úgy tudjuk felbecsülni az ember értékét, ha a Kálváriára megyünk Jézus keresztjének titka által. – Bizonyságtételek, II. köt., 634. o.

Isten mindenkor kész segíteni a szükség idején. Ismeri szívünk legrejtettebb gondolatait, sőt, még lelkünk szándékait és terveit is. Ha nehézségek közé kerülünk, Ő már azelőtt intézkedik a szabadulásunkról, mielőtt beszélnénk neki a bajról. Sosem hagyja figyelmen kívül a gondjainkat. Mindig tudja, hogy mi a legjobb és legszükségesebb gyermekei számára, és azon az úton vezet, amelyet mi is választottuk volna, ha úgy ismernénk a szívünket és a szükségleteinket, ahogy Isten ismeri azokat. A korlátolt ember azonban nem ismeri önmagát, és nem érti meg saját gyengeségeit… Az Úr sokkal jobban ismer, mint mi magunkat, és tudja, hogy kell vezetnie bennünket. – Our High Calling, 316. o.
 

József egyiptomi története eleinte kedvezően alakult. A fiú Istenre bízta magát, aki megáldotta, így olyan tisztségbe emelkedett Potifár házában, amit korábban el sem képzelhetett volna.

5. Istennek mely áldásait vehetjük észre József életében? Milyenek voltak József emberi kapcsolatai? Olvassuk el 1Móz 39:1-6 szakaszát!

Úgy tűnik, hogy József nagyon jól kijött Potifárral, és a viszonya kedvezően alakult a ház személyzetével meg a földeken dolgozókkal is. Csakhogy már gyülekeztek a viharfelhők. Valaki a házban nyughatatlan volt.

6. Milyen kapcsolati probléma leselkedett Józsefre? Ő hogyan kezelte a helyzetet? Olvassuk el 1Móz 39:7-10 részét!

Józsefnek Potifár feleségével volt problémája. Persze ezt inkább úgy kellene fogalmazni, hogy Potifár feleségének volt gondja: „tárgyként” tekintett másokra, mint akiket manipulálhat és használhat. „Használni” akarta Józsefet. Józsefről azt olvassuk, hogy „szép termete és szép arca volt” (1Móz 39:6, RÚF). A Biblia ritkán említi az emberek fizikai jellemzőit, mert Isten szerint

„nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16:7, RÚF). Ebben az esetben, miközben József tisztaságra és az Isten elvei iránti hűségre törekedett, a jó kiállása inkább hátrányos tényezőnek számított. Az erkölcstelen nő erősködésének ellenálló József tette inkább hátrányosnak tűnhetett. Ő azonban a bibliai elveket követte minden emberi kapcsolatában, mint ahogy Potifár felesége esetében is.

A kapcsolatokra vonatkozó bibliai elvek nem ódivatúak, amint ezt alátámaszthatják mindazok, akik már elszenvedték a bűn következményeit. A bibliai beszámoló kiemeli, hogy ez nem egyszeri kísértés volt. Potifár felesége újból és újból megkörnyékezte Józsefet (1Móz 39:10), aki megpróbálta elmagyarázni neki, mi vezeti a döntésében (1Móz 39:8-9), de mindhiába. József felismerte, hogy nem irányíthatja mások választásait, ő viszont elhatározta: Istent tisztelve fog élni, úgy szereti az embereket, úgy bánik velük. Megtanult az Úr jelenlétében élni, ez pedig segített neki ellenállni a kísértésnek.

Mindig törekszünk a Biblia elveit alkalmazni, még akkor is, ha a másik nem „játszik szabályosan”? Milyen eredményt tapasztaltunk? Olvassuk el Mt 5:43-48 szakaszát! Miért fontos, hogy így éljünk?

EGW idézet:

Milyen heves támadás érte József erkölcsi tisztaságát. A kísértés olyan befolyásból eredt, amely a legvalószínűbb volt, hogy félrevezeti. Mégis milyen készségesen és szilárdan ellenállt. Szenvedett az erényessége és feddhetetlensége miatt, mivel az, aki el akarta csábítani, megbosszulta erényességét, amelyet nem tudott megrontani. Befolyására börtönbe vetették őt, és ocsmány bűnnel vádolták meg. József itt azért szenvedett, mert nem akarta feladni a feddhetetlenségét. A hírnevét és érdekeit azonban Isten kezébe tette le. Bár egy ideig eltűrte a szenvedéseit, hogy előkészítsék egy fontos tisztség betöltésére, az Úr mégis féltve őrizte őt, hogy a gonosz vádoló által befeketített hírneve később felragyogjon a menny által legjobbnak látott időben. Az Atya még a börtönt is felemelkedésének útjává tette. Az erény idejében meghozza jutalmát. Az a pajzs, amely József szívét megvédte, Isten félelme volt, és ez arra indította, hogy hűséges legyen Urához, igazságos Gazdájához és igaz Istenéhez. – A megváltás története, 102. o.

Isten szava – befogadásának és követésének arányában – lesz hatással a tetteire, és érinti a jellem minden megnyilvánulását. Minden gondolatot megtisztít, minden vágyat szabályoz. Akik az Úr szavába vetik bizalmukat, bátran viselkednek, és erősek lesznek: fölemelkednek minden alantas dolog fölé, egy olyan légkörbe, amely minden szennytől mentes. Ha az ember közösségben van Istennel, az életét makulátlanul tisztává teszi az a rendíthetetlen szándék, amely megőrizte Józsefet és Dánielt a pogány udvar romlottsága között. Jellemruhája hótisztaságú lesz. Életében Krisztus világossága ragyog fényesen. Változatlan dicsőségével jelenik meg fölötte a fényes Hajnalcsillag. – A nagy Orvos lábnyomán, 136. o. 

Az Üdvözítő tanítása, hogy „ne álljatok ellen a gonosznak”, kemény beszéd volt a bosszúálló természetű zsidóknak. Morgolódtak is emiatt maguk között. Jézus Krisztus azonban még ennél is erősebb kijelentéseket tett: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai.” (Mt 5:43–45) (…) Azok Isten gyermekei, akik isteni természetének a részesei. Nem földi rang, születés, nemzetiség vagy vallásos előjog bizonyítja, hogy a mennyei család tagjai vagyunk, hanem az egész emberiséget magába foglaló szeretet. Még a bűnösök is, akik nem zárkóztak el teljesen az Úr Lelke elől, fogékonyak a szeretetre. Bár gyűlöletre gyűlölködéssel felelhetnek, a szeretetet mégis szeretettel viszonozzák. Egyedül az Atya lelkülete viszonozza szeretettel a gyűlöletet. Szeretettel kell legyünk a hálátlanok iránt, tegyünk jót azokkal, akiktől semmi viszonzást nem várunk. Ez a mennyei uralkodó pecsétje. A Magasságos gyermekei ezzel a biztos jellel igazolják küldetésüket. – Gondolatok a Hegyibeszédről, 73, 75. o.
 

József az elvi döntése miatt szenvedett, ahogy azt a történetet olvasva megtudjuk (1Móz 39:11-20). Börtönbe vetették. Mint Potifár tulajdonát, ott helyben megölhették volna, kérdés nélkül. Egyértelmű, hogy Potifár nem hitt a feleségének, viszont tennie kellett valamit a hírneve védelmében. A Szentírás a rettenetes körülmények dacára is azt mondja, hogy „az Úr Józseffel volt” (1Móz 39:21, RÚF).
Nem igazságos az élet a földön. A jó nem mindig kap jutalmat és a rossz sem bűnhődik meg azonnal minden esetben. Mégis van egy jó hír: József nyugalmat talált a börtönben, mert Isten vele volt, pedig kesereghetett is volna a helyzete igazságtalanságán vagy elfordulhatott volna az Úrtól.
7. Mit tett József, míg a börtönben volt? Hogyan viszonyult a környezetében levőkhöz? Olvassuk el 1Móz 39:21–40:22 szakaszát!
 
József az adott helyzetéből indult ki, nem várt az ideális körülményekre. Kapcsolatokat épített, segített másoknak, pedig a börtönviszonyok távolról sem lehettek ideálisak. Segítséget is mert kérni, vállalta, hogy sebezhetővé teszi magát. A pohárnokhoz fordult, akinek megfejtette az álmát.
8. Pál szélesebb képet ad a kapcsolatokról Ef 6:1-13 részében. Mire mutat rá?

Emberi viszonyaink az Isten és Sátán között zajló, korokon átívelő nagy küzdelem miniatűr tükörképei. Ez azt jelenti, hogy nincsenek tökéletes kapcso­ latok. Van bizonyos fejlődési dinamikájuk, az ördög pedig arra akarja használni ezeket – főként a hozzánk legközelebb állók esetében –, hogy ártson nekünk és hátráltassa Isten ránk vonatkozó tervét. Hálásak lehetünk, hogy nem kell egyedül megvívnunk ezeket a csatákat! Isten Igéje felvázolja emberi kapcsolataink elveit, és a bölcsességre vonatkozó ígéret (Jak 1:5) ezekre is kiterjed. Az Úr bátorít: amikor a kapcsolataink túlságosan bonyolultakká válnak, velünk is ott lesz, ahogy Józseffel volt.
Gondoljunk Isten ígéretére Jak 1:5 versében, majd imádkozzunk, hogy kapjunk bölcsességet a kapcsolatainkhoz! Hogyan lehetünk ezen a téren is nyitottak a Szentlélek indítására?

EGW idézet:

József egyike volt a keveseknek, akik helytálltak e kísértésben. Bebizonyította, hogy csakis Isten dicsősége fontos számára, bebizonyította, hogy Isten akaratát becsüli a legtöbbre. Magával vitte hitét, bárhová ment, bármilyen körülmények közé került, akár bebörtönözték, akár a trón mellé állították. Az igazi vallásosságnak mindent átható ereje van, befolyással van mindarra, amit az ember tesz. Nem kell félrevonulnotok a világtól, hogy keresztények lehessetek, hanem belevihetitek vallásotok megszentelő erejét mindenbe, amiről szóltok, amit tesztek. Akkor tudtok eleget tenni az elhívásotokkal járó kötelességeknek, ha a mennyeiekre figyeltek. Ezzel megtöritek a varázst, amely meggondolatlan kapcsolataitok miatt uralkodik rajtatok. – Bizonyságtételek, V. köt., 124. o.

Ebben a viharos világban, ahol az erkölcsi sötétség diadalmaskodik az igazság és erény felett, a keresztény számára az élet soha el nem csituló harc lesz. A keresztény ráébred, hogy soha nem veheti le a fegyverzetét, mert olyan erőkkel kell viaskodnia, amelyek soha nem fáradnak el, olyan ellenséggel, aki sosem alszik. Észrevesszük majd, hogy számtalan kísértés ostromol bennünket, ezért Krisztusban kell erőt találnunk, hogy legyőzzük ezeket, mert ha nem, ők győznek le minket, akkor pedig elveszítjük örök életünket. Nagyméretű és komoly munka vár ránk, és milyen riasztó lesz a veszteségünk, ha most vereséget szenvedünk. – Bizonyságtételek, III. köt., 453. o.

Sokan nem értik meg, hogy ádáz küzdelem zajlik Krisztus és Sátán között az emberek lelkéért. Nem tudatosul bennük, hogy ha Immánuel fejedelem vérrel áztatott zászlaja alá szeretnének állni, akkor ki kell venniük a részüket az Ő harcaiból, és erőteljesen kellene küzdeniük a sötétség hatalmasságai ellen. Pál  erre  a  küzdelemre  gondolva  tanácsolta  ezt  az  efézusiaknak: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:11–12) Az örök életet állandó küzdelem és  nézeteltérés közepette lehet elnyerni. Folyton a hit igaz harcát kell vívnunk. Krisztus katonájaként mindenkinek nehéz munkát kell végeznie, ami szinte teljesen kimeríti az erőforrásait… A győzelem nem szerezhető meg pompás ceremóniák által, hanem csakis a menny Urának engedelmeskedve. Aki bízik az Úrban, az sosem fogja megismerni a kudarcot, a veszteséget. Az Isten iránti engedelmesség szabadít ki a bűn, az emberi szenvedélyek és indítékok fogságából. Így az ember legyőzheti önmagát, a hajlamait, a hatalmasságok erejét, a „sötétség világbíróit” és a „gonoszság lelkeit, melyek a magasságban vannak”. – In Heavenly Places, 259. o.
 

Ellen White a következőt írta József és Potifár feleségének esetéről: „Ez példa minden földi nemzedék számára… Isten ott lesz, hogy megvédjen bennünket, a Lelke a pajzsunk. Létezik olyan erőforrás, amihez fordulhatunk és amivel még a legsúlyosabb kísértéseknek is ellenállhatunk. Heves támadás érte József elveit, ráadásul egy befolyásos ember részéről, aki a leginkább eltéríthette volna. Ő mégis azonnal, határozottan ellenállt neki... Jóhírét és érdekeit Isten kezébe helyezte. Bár egy ideig szenvednie kellett, hogy így készüljön fel egy fontos tisztség betöltésére, az Úr ügyelt a gonosz vádoló által befeketített hírnevére, ami később, a megfelelő időben felragyogott. Isten még a börtönt is felhasználta arra, hogy felemelje Józsefet. Az erény idővel meghozza jutalmát. Isten félelme pajzsként védte Józsefet, emiatt maradt hűséges az urához, illetve Istenhez. Megvetendőnek tartotta volna a hálátlanságot, hogy visszaéljen gazdája bizalmával, még ha ő sosem tudta volna meg a dolgot” (Ellen G. White: The Spirit of Prophecy. 1. köt. 132. o.).

KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN

Jn 19 – ApCsel 4; Evangelizálás,„A bibliamunka eredményei” c. alfejezet
1. Szokásuk szerint hogyan temették el a halottaikat a zsidók?
2. Feltámadása után mikor jelent meg Jézus harmadszor a tanítványoknak?
3. Hol van megemlítve Dávid pátriárkáról, hogy próféta volt?
4. Hogyan osztották szét a hívek között az eladott javakból származó pénzt?
5. Milyen az az ember, aki átadta magát Krisztusnak?
 

I.    ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
Talán sokuknak furcsának tűnhet az e heti tanulmány címe. Hogyan találhatsz nyugalmat a családodban, ha az működésképtelen? Mit teszel, ha az édesapádnak zsarnok megnyilvánulásai vannak? Talán nem túl közeli a kapcsolatod az édesanyáddal? Rivalizálsz a testvéreiddel? Természetesen sok családban összetartás, szeretet van. A családi otthonnak a támogatás helyének kell lennie, ahol a szeretetet szabadon kifejezésre juttatják. De nem minden család ilyen.
Bátorságot meríthetünk József tapasztalatából. Irigy testvérei elutasítóak voltak vele szemben, eladták rabszolgaként, elszakadt a családjától, igazságtalanul elítélték és tömlöcbe zárták, mégsem vesztette el a hitét. A próbák nem töltötték meg a lelkét ellenséges érzésekkel, hanem meggyőzték, hogy ezek dacára még jobban bízzon Istenben. A próbák által Isten alakította József jellemét, felkészítette arra, hogy a későbbiekben megfeleljen az egyiptomi magas tisztség követelményeinek. Egy napon ugyanis bizalmi tanácsosként és a gazdasági források felügyelőjeként a fáraó mellett ült Egyiptom trónján.
E heti tanulmányunk két örök igazságra összpontosít. Először is a tény, hogy próbákon megyünk keresztül és nehézségekkel küzdünk meg, egyáltalán nem jelenti azt, hogy Isten elhagyott minket, vagy hogy már nem szeret annyira. Szeretete elér hozzánk, bárhol lennénk is, bármilyen csapásokat kelljen elviselnünk az életben. Másodsorban, a kihívások, amelyeket le kell győznünk, még nagyobb próbák elviselésére készítenek fel. Mindezekben Istennek terve van velünk, és azon dolgozik, hogy elérje legmagasabb célját az életünkben. József hűséges volt Istenhez, annak ellenére, hogy működésképtelen családban nőtt fel, és Isten éppen arra használta fel őt (többek között), hogy ezt a családot megmentse és helyreállítsa a tönkrement kapcsolatokat szeretteivel.

II.    MAGYARÁZAT
A „Cradles of Eminence” (A kiválóság bölcsője) c. tanulmány, amelyet Victor és Mildred George Goertzel írt, több mint 400 „kiváló” ember gyermekkori tapasztalatát elemzi. A kiválóság felsőbbrendűséget feltételez, a kitűnőség elérését az élet valamely területén, gondolok itt a tudósokra, politikusokra, filmsztárokra, vállalkozókra, szerzőkre, forgatókönyvírókra vagy a sport világának hőseire. A tanulmány szerzői felteszik a kérdést: Milyen gyermekkori tapasztalatok alakították ezeknek a figyelemre méltó képességekkel bíró embereknek a jövőjét?
A két pszichológus szerző nagyon meglepődött azon, amit felfedezett. Sokan traumán mentek keresztül gyermekkorukban. Egyesek betegeskedtek, mások működésképtelen családban nőttek fel, megint mások komoly sérüléseket szenvedtek el zsenge korukban. Voltak azonban olyan, a későbbiekben sikereket elérő gyermekek is, akik szerető családban nőttek fel, és támogatásban volt részük. A könyv sokkoló igazsága azonban az, hogy alapvető választásaink és életünk igazi céljának felfedezése többet nyom a latban az eredetnél vagy a környezetnél az elérendő magaslatok meghatározásában.
Minden bizonnyal ez a József történetében is igaz volt. Gondolj csak a genetikai hátterére. Az Ábrahám, az Izsák és a Jákob bűnével jelzett eredetvonalon érkezett. Családfájában voltak hazugok és tolvajok. Az otthona gyakorlatilag működésképtelen volt: az apja kényeztette őt, amit a testvérei nem néztek jó szemmel. Irigykedtek rá, és emiatt kapzsik voltak és ellenséges érzéseket tápláltak vele szemben. Az egyedüli megoldás számukra az volt, hogy megszabaduljanak Józseftől. Gondolj József utazására, genetikai hátterére és problémás családi környezetére.
Kihívások József életében
Józsefet rabszolgaként adták el 17 éves korában (1Móz 37:2). Egyiptomban, miután hűséggel szolgált Potifár házában, igazságtalanul elítélték és börtönbe zárták. Még azután is két évig bezárva tartották, hogy megfejtette a pohárnok és a sütőmester álmát. Amikor a fáraó a hét kövér és a hét sovány tehénről, valamint a hét teljes és a hét kiszáradt gabonafejről álmodott, a pohárnoknak eszébe jutott József és álomfejtő adottsága. 1Móz 41:46 verse szerint József akkor harminc éves volt. Tizenhét nehéz esztendő telt el azóta, hogy a testvérei eladták. Mindez idő alatt József hűséges maradt Istenhez. Megingathatatlan hitének, igazi erkölcsi tartásának és látnoki bölcsességének köszönhetően kedvező pozícióba került a fáraó előtt, és az Egyiptomi Birodalom második emberévé vált.
József hűsége és Isten áldásai
Az utóbbi tizenhárom év tapasztalatai felkészítették Józsefet a jelen kihívásaira. Tizenhárom évvel azelőtt – a Szentírás beszámolója szerint – Potifár látta, „hogy az Úr van ő vele [Józseffel], és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében” (1Móz 39:3). József hűséges volt Istenhez, és még a legmegpróbálóbb körülmények között is részesült az Ő jóakaratában. Amikor Potifár felesége folyamatosan kihívóan viselkedett vele és erkölcstelen ajánlatokat tett neki, József inkább elmenekült, minthogy vétkezzen vele. Válasza már-már szállóigévé vált: „Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném az Isten ellen?” (1Móz 39:9).
Igazságtalanul börtönbe vetették, de vezetői képessége és tiszta hírneve lenyűgözte a börtöntartót, így itt is vezetői pozícióba került. Isten gondját viselte. A Bibliában ezt olvassuk róla: „De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét, és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt” (1Móz 39:21). Miután megmagyarázta a két egykori tisztségviselő álmát, Józsefnek nem volt többé gondja a börtönben. Hitt és bízott Istenben, és a továbbiakban is elkötelezte magát, hogy a tőle telhető legjobban teljesíti a rá bízott feladatokat. Amikor arra kapott felkérést, hogy magának a fáraónak az álmát értelmezze, és ezt sikeresen meg is tette, semmilyen érdemet nem tulajdonított magának:
„Nem én, hanem Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van” (1Móz 41:16)
–    mondta. A fáraó megértette álma értelmét és jelentőségét, majd megbízta Józsefet a feladattal, hogy építtesse meg a hét bőséges esztendő búzatermését tároló raktárépületeket, mert úgy találta, hogy „Isten lelke” lakozik Józsefben,
„az értelmes és bölcs emberben” (1Móz 41:38-39). Nem József genetikai öröksége vagy eredetének környezete volt az, ami meghatározta jövőjét, hanem helyes választásai, amelyeknek az alapja az Istenbe vetett bizalom volt. A hite többet nyomott a latban, mint az eredete.
A következő arisztotelészi idézet a jó választásokról szól, amelyeket nem befolyásolhat sem az illető helyzete, sem az illető személy környezete: „A kiválóság nem a véletlen műve, hanem mindig a magas célokért való törekvés, az igazi erőfeszítés és a megfontolt megvalósítás eredménye, a bölcs választás a számos lehetőség közül. Nem az esély, a lehetőség, hanem a választás határozza meg a sorsunkat.”
A próbák tették Józsefet sikeressé
A József Isten iránti hűségével kapcsolatos legfontosabb tényező annak a ténynek az elismerése volt, hogy nem a körülményeknek kellett meghatározniuk, milyen kapcsolata legyen Istennel. Isten gondot viselt róla, szerette és megerősítette őt az élet minden körülményeiben, a nehéz próbák közepette is. Ellen G. White írta az isteni gondviselésről: „A megpróbáltatások és akadályok Isten fegyelmező eszközei – a siker Isten által megszabott feltételei. Ő, aki olvas az emberek szívében, jobban ismeri jellemüket, mint ők maguk. […] Az a tény, hogy próbákat kell elviselnünk, tanúsítja azt, hogy az Úr valami értéket lát bennünk, amit fejleszteni akar. Ha nem látna bennünk semmi olyat, amivel nevének dicsőséget szerezhetnénk, akkor nem fordítana időt a csiszolásunkra. Értéktelen köveket nem vet kohójába. Értékes érc az, amelyet Ő tisztít. A kovács tűzbe veti a vasat és az acélt, hogy megtudja, miként viselkednek ezek a fémek. Az Úr beleengedi választottait a szenvedések kohójába, hogy meglássa, milyen a természetük, és hogy alkalmassá tehetők-e szolgálatára” (A nagy Orvos lábnyomán. 471. o.).
Tizenhárom, kihívásokkal teli esztendőre volt szükség ahhoz, hogy Isten felkészítse Józsefet egy még magasztosabb küldetésre. Józsefnek fogalma sem volt, melyek voltak Isten tervei. Nehezen képzelhette el, hogy a gödörből a börtönbe, majd onnan egyenesen a palotába vezeti Isten, aki előrelátó bölcsességében József legmagasabb javát tartotta szem előtt. Ez által az egyedüli ember által Isten egy egész népet megmentett. József egyiptomi tartózkodása nemcsak hogy megtartotta Egyiptomot a válság idején, hanem Izraelt is megszabadította az éhhaláltól.
József sosem felejtette el, hogy Istennek örök időkre szóló terve volt az ő életével. Ahogy Ézsaiás írta századokkal később: „És most, ó Jákob, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged” (Ézs 43:1-2). Isten örök ígérete József számára és minden hűséges gyermeke számára az, hogy mivel kedvesek és becsesek vagyunk az Ő szemeiben, szeret bennünket: embereket ad helyettünk, és népeket a mi életünkért (Ézs 43:4). Sosem fog elhagyni minket (Zsid 13:5). Függetlenül a környezettől, amelyből származunk, a családunk helyzetétől, amelynek tagjai vagyunk, Isten mellettünk áll, hogy segítsen és támogasson. Tekintetünket felemeli arról, ami van, arra, ami az Ő kegyelméből lesz. Ihlet minket a terveivel, amelyeket örök jólétünk érdekében fektetett le számunkra.

III.    ALKALMAZÁS
Bármilyen is lenne (vagy volt) a családi életünk, Józsefhez hasonlóan mindannyian át fogunk menni nehéz tapasztalatokon az életben. E heti tanulmányunk központi gondolata a következő: Isten nem hagy magunkra, amikor az élet próbáival küzdünk. Ha mi is úgy döntünk, hogy hűségesek maradunk a nehéz időkben, Isten egy sokkal magasztosabb jövőre készít fel minket, mint azt el tudnánk képzelni.
•    Olvassátok el együtt a csoportban Zsoltár 139:17-18 verseit, majd kérd meg a résztvevőket, hogy mondják el, miként segít nekik ez az igeszakasz hűségesnek maradni a nehéz körülmények között.
•    Ef 2:19-20 szakasza Krisztus befogadó családját mutatja be, amelynek mindannyian tagjai vagyunk. Olvassátok el a szöveget a csoportban, és elemezzétek az üzenetét mindannyiótok számára személyesen, külön-külön. Krisztus által mind „Isten házának” tagjai vagyunk. Mit jelent ez a gyakorlatban?
A hét folyamán elmélkedj József tapasztalatán. Hűséges volt Istenhez, még az alatt a tizenhárom hosszú és nehéz esztendő alatt is. Mindez idő alatt Isten áldása volt rajta. A jelenben tanúsított hűség és Istenbe vetett bizalom egy a képzeletedet meghaladó jövőre készít fel, és ajtók nyílnak meg előtted.