Nyugalom, kapcsolatok és gyógyulás

Alapige: „És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten tielőttetek” (1Móz 45:5).

Egy férfit azzal vádoltak meg, hogy nemi erőszakot követett el. A sértett a rendőrségi szemlén határozottan azonosította a férfit. Bár a bizonyítékok kérdésessé tették a bűnösségét, a nő kitartott amellett, hogy Johnny volt az elkövető. Johnnyt így börtönbe zárták, és tizennégy évig ült egy olyan bűnért, amit nem követett el. Joan, a nő csak akkor ismerte el szörnyű tévedését, amikor a DNS vizsgálatnak köszönhetően felmentették a férfit. Joan találkozni akart Johnnyval, miután szabadon engedték. Vajon mit tesz majd a sokat szenvedett férfi, ha szemtől szembe kerül a nővel, aki annyi évre tönkretette az életét? A nő egy szobában várta Johnnyt. Amikor a férfi odaért, egymás szemébe néztek, Joan pedig sírva fakadt. „Johnny egyszerűen lehajolt, megfogta a kezem, rámnézett, majd azt mondta: Megbocsátok neked. El sem tudtam hinni! Ott állt előttem az az ember, akit annyira gyűlöltem és akinek csak a halálát kívántam, és mégis azt mondta nekem, aki annyit ártottam neki, hogy megbocsát? Akkor kezdtem megérteni, hogy mi a kegyelem. Csak akkor kezdtem el gyógyulni és valóban megnyugodni.”

Ezen a héten a megbocsátásról fogunk gondolkodni és arról, hogyan hat ez a nyugtalan emberi szívre.

EGW idézet:

Ebből a történetből hitet és bátorságot meríthetnek a bűn legyőzöttei és azok, akiket méltatlanságérzés nyomaszt. A Biblia hitelesen mondja el Izrael hitehagyásának következményeit, de mély megalázkodásukról és bűnbánatukról, buzgó odaszentelődésükről és bőkezű áldozatukról is beszámol, amivel az Úrhoz történt visszatérésüket tanúsították. Minden őszinte Úrhoz fordulás maradandó örömöt hoz az életbe. Amikor a bűnös a Szentlélek befolyása alá kerül, meglátja az emberi szív csodálatos vizsgálójának szentsége és a maga vétkes, szennyes volta közötti különbséget. Magát elítélt bűnösként látja. De nem kell kétségbeesnie, mert Krisztus megszerezte számára a bocsánatot. Örömmel töltheti el az a tudat, hogy Isten megbocsátotta a bűneit, és bűnbocsátó mennyei Atyja szereti őt. A bűnbánó bűnöst az Úr magához öleli szeretetével, és körülveszi dicsőségével. Bekötözi a sebeit, megtisztítja bűneitől, és üdvösség ruhájába öltözteti. – Próféták és királyok, 668. o.

Isten szeretete több a vétektől való puszta tartózkodásnál. Cselekvő, tettrekész elv ez, buzgó, élő forrás, amely szakadatlanul árad, hogy mások áldására legyen. Ha Jézus szeretete él bennünk, nemhogy gyűlöletet nem melengetünk embertársaink iránt, hanem minden úton-módon igyekszünk szeretetet tanúsítani irántuk. (…) Amikor állítólag az Urat szolgáljuk, de megbántjuk a testvérünket, vagy ártunk neki, akkor hamisan képviseljük Isten jellemét, ezért be kell vallanunk viselkedésünk helytelenségét, elismernünk, hogy bűnt követtünk el. Vétkünk miatt lehetetlen összhangban lenni a mennyel. Lehet, hogy ez a testvér már súlyosabban bántalmazott minket, mint mi  őt,  ez  mégsem  csökkenti  a  felelősségünket.  Ha  Istenhez  járulva eszünkbe jut, hogy valakinek panasza van ellenünk, hagyjuk ott a könyörgésünk, hálaadásunk ajándékát vagy önkéntes adományunkat, keressük föl a testvérünket, akivel rendezetlen ügyünk van, alázatosan valljuk meg a bűnünket, kérjünk tőle bocsánatot. Ha kárt okoztunk a testvérünknek, vagy megcsaltuk őt, fizessünk neki kárpótlást. Ha akaratlanul  hamis  tanúságot  tettünk ellene, ha megmásítva idéztük szavait, ha bármi módon ártottunk a hírnevének, menjünk el azokhoz, akikkel a testvérünkről beszélgettünk, és vonjuk vissza bántó, elferdítő állításainkat, hazugságainkat. Ha két testvér a köztük támadt nehézséget nem teregeti ki mások előtt, hanem őszintén, nyíltan, a krisztusi szeretet szellemében megbeszélik egymással, mennyi rosszat elfedezhetnének ezzel! A keserűség hány gyökerét irthatnák ki, ahelyett, hogy beszennyezik magukat. Krisztus követői milyen szorosan, milyen gyöngéden egyesülhetnének a szeretetben! – Gondolatok a Hegyibeszédről, 58–59. o.
 

József sorsa végül jó irányba fordult, nagyon is. Nemcsak kiszabadult a börtönből, hanem kinevezték Egyiptom miniszterelnökévé, miután megfejtette a fáraó álmait (1Mózes 41. fejezete). Megházasodott és két gyereke született (1Móz 41:50-52). Egyiptom magtárai megteltek, mire elkezdődött a megjövendölt éhínség ideje. Aztán egy nap József testvérei megjelentek Egyiptomban.

1. Olvassuk el, hogy zajlott le József és a testvérei első találkozása 1Móz 42:7-20 szakaszában! Vajon miért bonyolította József a cselekményt? Mit akart elérni az első találkozóval?

Józsefnek hatalmában állt volna bosszút állni a testvérein anélkül, hogy igazolnia kellett volna magát, őt azonban az otthon maradt családja érdekelte. Aggódott az édesapja miatt. Vajon még él, vagy a diszfunkcionális család pátriárka nélkül maradt? Mi lett Benjáminnal, a testvérével? Most az öccse került József helyzetébe, az apja szeme fénye lett. Vajon már ellene fordult a testvérei fenyegető irigysége? József olyan helyzetben volt, hogy odafigyelhetett családja sebezhető tagjaira, és úgy is tett.
A Biblia elveinek alkalmazása a kapcsolatainkban nem jelenti azt, hogy el kell viseljük vagy fogadjuk azt, ha bántalmaznak minket. Mindannyian értékesek vagyunk Isten szemében! Jézus a legnagyobb árat fizette értünk a kereszten.

2. Miért érinti Jézust személyesen az, ha valakit bántalmaznak vagy elhanyagolnak? Olvassuk el Mt 25:41-46 részét!

Jézus a saját vére árán váltott meg minket, törvényesen az Övéi vagyunk. Aki minket bánt, Jézus tulajdonát támadja. 
A nemi, érzelmi és fizikai erőszak sosem lehet része a családi dinamikának! Ez nem privát családi ügy, amit belül kellene rendezni. Külső segítségre és közbeavatkozásra is szükség lesz. Keressünk szakértő segítséget, ha bántalmaznak minket vagy a családunkban valakit!

Milyen bibliai elveket kell alkalmaznunk az adott nehezebb családi helyzetekben?
 

EGW idézet:

Miután hallottak arról a bőséges gabonakészletről, amelyről Egyiptom királya gondoskodott, Jákob tíz fia felkerekedett, és elment Egyiptomba, hogy gabonát vásároljanak ott. Megérkezésükkor a király helyetteséhez irányították őket, és a többi kérelmezővel együtt megjelentek az ország uralkodója előtt. „És arccal a földre borultak őelőtte.” „Megismerte pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerték meg őt.” (1Móz 42:8) A héber nevét a király más névre változtatta. Egyiptom miniszterelnöke pedig alig-alig hasonlított arra az ifjúra, akit ők eladtak az izmaelitáknak. Amikor József látta, hogy testvérei leborulnak és hódolnak előtte, eszébe jutottak az álmai, és a múlt jelenetei felelevenedtek előtte. Szemrevételezve a csoportot, és éles szeme azonnal felfedezte, hogy Benjámin nincs köztük. Vajon nem esett-e ő is áldozatul az irgalmat nem ismerő férfiak kegyetlenségének? Elhatározta, hogy megtudja az igazságot. (…) József szerette volna megtudni, hogy vajon testvéreiben még mindig ugyanaz a dölyfös lelkület lakozik-e, mint amikor ő még velük volt. Az otthonukról is némi felvilágosítást kívánt szerezni tőlük, de azt is tudta, hogy az állításaik nagyon megtévesztőek lehetnek. – Pátriárkák és próféták, 224–225. o.

Jézus Krisztus szolgáinak nem a természetes szív követelményei szerint kell cselekedniük. Szoros kapcsolatban kell lenniük Istennel, nehogy a kihívás hatására feltámadjon az én, és oda nem illő szóáradatot indítsanak el, amely nem olyan, mint a harmat, sem mint a csöndes eső, ami felfrissíti a hervadó növényeket. Éppen ezt akarja Sátán, ezek az ő módszerei. A sárkány dühös, az ördög szelleme haragban és vádaskodásban nyilvánul meg. Ám Isten szolgái az Úr képviselői. Ő azt akarja, hogy mennyei értékekkel foglalkozzanak, azzal az igazsággal, mely az Ő képmását, címét hordozza. Jézus hatalma az a hatalom, mellyel le kell győzniük a gonoszt. Krisztus dicsősége az ő erejük. Az Ő szépségére kell szegezniük a tekintetüket. Ekkor isteni tapintattal és szelídséggel tudják megjelenteni az evangéliumot. A gondosan ápolt lélek felhívás hatására sokkal hatékonyabban fog szólni az igazság érdekében, mint bármely más, bármilyen erőteljes érv. – Jézus élete, 353. o.

Krisztus a mi egyedüli reménységünk. Feltekinthetünk hozzá, mert Ő a mi Üdvözítőnk. Szaván foghatjuk Őt, bizalmunkat belé helyezhetjük. Ő tudja, hogy mire van szükségünk, mi pedig nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Ha csupán emberi bölcsességben bízunk, hogy irányítson, akkor csak vereség érhet. Ám közvetlenül az Úr Jézushoz fordulhatunk, mert Ő ezt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terhelve vagytok. Én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugodalmat találtok a ti lelketeknek.” Kiváltságunk, hogy Ő tanítson bennünket. (…) Kéréseinket a mennyei hallgatóság elé tárhatjuk. Ne tartson vissza tehát semmi sem attól, hogy Jézus nevében vigyük rendíthetetlen hittel kérelmeinket az Atya elé, hogy hallja az imáinkat, és meghallgassa azokat. Vigyük Istenhez nehézségeinket, alázzuk meg magunkat előtte. – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 186–487. o.

József megbocsátott a testvéreinek. Nem tudjuk, ez pontosan mikor következett be, de egyértelmű, hogy már megtörtént jóval az érkezésük előtt. Talán sosem fordult volna jóra a sora Egyiptomban, ha nem bocsát meg, mert elképzelhető, hogy a harag és a keserűség felemésztette volna a lelkét és tönkretette volna az Úrral való kapcsolatát. Tragédiák túlélői között végzett számos kutatás rámutat, hogy a legrettenetesebb szenvedések áldozatai számára a megbocsátás volt az a döntő tényező, ami segített nekik meggyógyulni és újból összeszedni az életüket. Megbocsátás nélkül áldozatok maradunk. Ha megtesszük, az többet jelent nekünk, mint annak, aki ártott nekünk. József megbocsátott ugyan a testvéreinek, mégsem akarta, hogy ott folytatódjanak a családi kapcsolatok, ahol elváltak: azaz, a kiszáradt dótháni veremben. Meg akarta tudni, hogy változott-e a helyzet.

3. Mit hallott meg József? Olvassuk el 1Móz 42:21-24 szakaszát! Mit tudott meg a testvéreiről?

Minden beszélgetést tolmácson keresztül folytattak, így József testvérei nem is sejtették, hogy érti, amit mondanak. József meghallotta a fivérei vallomását. Azt hitték, hogy ha megszabadulnak tőle, nem tudja beárulni őket az apjuknak. Úgy gondolták, nem kell többé elviselniük sem az álmait, sem azt, hogy ő az apjuk kedvence. Csakhogy a hosszú évek során bűntudat gyötörte őket, megbénította őket az Isten megtorlásától való félelem. József tulajdonképpen sajnálta, hogy szenvednek. Miattuk fakadt könnyekre.
József jól tudta, hogy az éhínség még évekig eltart. Ragaszkodott hozzá, hogy hozzák magukkal Benjámint, amikor legközelebb jönnek gabonát venni (1Móz 42:20), Simeont pedig addig túszként tartotta magánál (1Móz 42:24). Amikor meglátta, hogy Benjámin életben van, nagy ünnepséget rendezett,
és egyértelműen kimutatta, hogy ő a kedvence (1Móz 43:34). Így akarta megtudni, hogy még mindig hajlamosak-e a megszokott irigységre. A testvérek viszont nem mutatták jelét a féltékenységnek, de József tisztában volt azzal, hogy ravaszak tudnak lenni. Elvégre volt már, hogy egy egész várost is sikerült megtéveszteniük (1Móz 34:13). Így minden bizonnyal rájött, hogy az ő sorsáról hazudtak az apjuknak (1Móz 37:31-34). Egy másik próbát eszelt tehát ki (lásd 1Mózes 44. fejezete).

Olvassuk el 1Móz 45:1-15 részét! Hogyan érzett József a testvéreivel kapcsolatban? Mit gondolt a megbocsátásról? Milyen tanulságokat vonjunk le a magunk számára ebből a történetből?

EGW idézet:

Testvérei mozdulatlanul, némán, félelemmel és ámulattal álltak ott. Egyiptom kormányzója nem más, mint az ő testvérük, József, akire irigykedtek, akit meg akartak gyilkolni, és akit végül rabszolgának adtak el! Vele szemben gyakorolt bűnös bánásmódjuk minden részlete hirtelen lepergett szemük előtt. Eszükbe jutott, hogy mennyire megvetették álmait, és miként munkálkodtak azon, hogy azok ne teljesüljenek be. Megdöbbenve ébredtek tudatára, hogy a cselekedeteikkel hozzájárultak az álmok beteljesüléséhez. (…) József, amikor látta zavarukat, kedvesen így szólt hozzájuk: „Jöjjetek közelebb hozzám!” És amikor közelebb mentek hozzá, így folytatta: „Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok Egyiptomba. És most ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradásotokért küldött el engem Isten tielőttetek.” (1Móz 45:4–5) Érezve, hogy már eléggé megszenvedtek az ellene elkövetett kegyetlenségük miatt, nemesen igyekezett száműzni félelmüket és csökkenteni önvádjuk keserűségét. (…) „És nyakába borult az ő öccsének, Benjáminnak, és sírt; Benjámin is sírt az ő nyakán. És megcsókolta mind az ő testvéreit, és sírt őrajtuk; azután beszédbe ereszkedtek vele az ő testvérei.” (1Móz 45:6–12, 14–15) Alázatosan bevallották neki bűnüket, és könyörögve kérték a bocsánatát. Hosszú ideig szenvedtek a nyugtalanságtól és a lelkifurdalástól, és most azon örvendeztek, hogy ő még él. – Pátriárkák és próféták, 230–231. o.

Noha József az ország vezetője lett, mégsem feledkezett meg Istenről. Tudta, hogy idegenként él az országban, atyjától és testvéreitől távol, akik sokszor megszomorították. Mégis meg volt arról győződve, hogy Isten vezette az életét, és helyezte őt ebbe a fontos beosztásba. Szüntelenül az Úrtól tette függővé az életét, és hűségesen végezte Egyiptomban a rábízott feladatokat. (…) Amikor a testvérek megalázkodva vallották meg Józsefnek a vétküket, és kitartóan könyörögtek bocsánatért, nagy öröm töltötte el a szívüket, látva azt, hogy a testvérük még életben van, mivel korábban lelkiismeret-furdalás gyötörte őket a tettük miatt. De most, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy nem követtek el vérontást, olyan hosszú időn keresztül elgyötört lelkük felmentést nyert. József örömmel bocsátott meg a testvéreinek, majd gazdag élelmiszerrakománnyal küldte haza őket. Rendelkezésükre bocsátott mindent ahhoz, hogy apjukkal és családjaikkal együtt Egyiptomba költözhessenek. Édes testvérének, Benjáminnak pedig még több ajándékot adott. Amikor útra keltek, nem mulasztotta el figyelmeztetni őket: „Ne vitatkozzatok az úton!” Attól félt, hogy egymást fogják vádolni a vele megesett kegyetlen bánásmódért. A testvérei így örömmel tértek haza édesapjukhoz. – Spiritual Gifts, III. köt., 152, 167. o.

Jézus ismeri mindenki körülményeit. Mondhatod: nagyon bűnös vagyok. Az lehetsz, de minél rosszabb vagy, annál inkább szükséged van Krisztusra. Ő nem fordul el a síró, megtört emberektől. Senkit sem beszél ki, de minden remegő lélekbe bátorságot önt. Ingyen megbocsát mindenkinek, aki bocsánatért és megújulásért jön hozzá. – Jézus élete,
568. o.
 

A meghatározás szerint a megbocsátás készség arra, hogy a megbántott ember felhagy a sértődés, a kárhoztatás és a bosszú jogával az igazságtalanul eljáró féllel vagy csoporttal szemben. Dr. Marilyn Armour, holokauszttúlélőkkel foglalkozó családterapeuta azt akarta kideríteni, mit tettek ők azért, hogy feldolgozzák a velük történteket. „A megbocsátás egész gondolata az áldozat tudatos döntése, nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik.”
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy nem lesz következménye az esetnek; azt sem jelenti, hogy a bántalmazó fél tovább folytathatja a bántalmazást. A megbocsátás inkább azt takarja, hogy félrerakjuk a sértettségünket, Isten kezébe tesszük le a bosszúvágyunkat, máskülönben a harag, a keserűség, a sértettség és a gyűlölet miatt még sokkal rosszabb lesz a helyzetünk, mint amibe mások sodortak minket.

4. Milyen hatása lesz ránk annak, ha megbocsátunk? Gondoljunk Mt 18:21-35 részére!      

Kérdés sem fér hozzá: ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani, először fel kell mérnünk, nekünk mit bocsátott meg Krisztus. Mindannyian követtünk el bűnt, és nemcsak mások ellen, hanem Isten ellen is. Elvégre a bűn az Úr, az Alkotó ellen szól, Jézusban mégis teljes bocsánatot kérhetünk minden vétkünkre, nem mintha megérdemelnénk, arról nincs szó, csak egyedül Isten kegyelme miatt. Amikor megértjük ezt a szent igazságot, amint el tudjuk fogadni a bűnbocsánatot, ha átéljük az Úr megbocsátásának valóságát, mi is képesek leszünk megbocsátani másoknak. Nem azért bocsátunk meg, mintha mások megérdemelnék, hanem azért, mert mi is megkaptuk Istentől azt, amire szükségünk volt. Mellesleg hányszor érdemeltük meg, hogy mások megbocsássanak nekünk?
Azt látjuk, hogy József adott egy második esélyt a családi kapcsolatoknak. Nem rótta fel a múltat, nem tért vissza arra, ami annak idején történt. József maga mögött akarta hagyni a múltat, és szeretettel, illetve elfogadással igyekezett továbblépni. Ha más hozzáállást tanúsított volna, akkor eltérő, kevésbé boldog vége lett volna ennek a történetnek.
 

„Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít” (Róm 4:7-8). Pál szerint tehát mit kaptunk Jézusban? Milyen hatással legyen ez a csodálatos ígéret arra, ahogyan a minket megbántó emberekhez viszonyulunk?
 

EGW idézet:

Péter ezzel a kérdéssel fordult Krisztushoz: „Hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is?” A rabbik tanítása szerint a harmadik vétséget még meg kell bocsátani. Péter azt gondolta, hogy a Mester tanítását valósítja meg, ha ezt a számot hétre – a tökéletesség számára – emeli. Jézus azonban azt tanította, hogy soha ne fáradjunk el a megbocsátásban. „Nem… hétszer is

– mondta –, hanem még hetvenhétszer is.” Krisztus ezután bemutatta, milyen lelkület késztet megbocsátásra, és milyen veszélyt rejt magában az engesztelhetetlenség. Példázatban mondta el, hogyan bánt egy király a kormányának ügyeit intéző tisztviselőkkel. Egyik-másik közülük nagy állami pénzösszegeket kezelt. Amikor a király ellenőrizte, hogy szolgái miként gazdálkodtak a rájuk bízott összeggel, elévittek egy embert, aki hatalmas összeggel, tízezer talentummal tartozott urának. Kifizetni nem tudta, mert nem volt hozzá pénze. A kor szokása szerint a király megparancsolta, hogy az adós szolgát és minden vagyonát adják el, hogy fizethessen. A megrémült ember az uralkodó lábához borult, és így könyörgött: „Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát elbocsátotta őt, és az adósságot is elengedte néki.” (Mt 18:26) (…) A király megkegyelmezett az adós szolgának. Ez azt jelképezi, hogy Isten minden bűnt megbocsáthat. A király, aki megszánva szolgáját elengedte adósságát, Krisztust ábrázolja. Az embert a törvény, amelyet áthágott, elítélte. Az ember önmagát nem tudja megmenteni. Az Üdvözítő ezért emberi természetet öltött istenségére, és eljött ebbe a világba. Bűntelen életét odaadta a bűnösökért. Feláldozta magát a mi bűneinkért, és minden léleknek ingyen felkínálja a vérrel megvásárolt kegyelmet. – Krisztus példázatai, 243–244. o.

Ha a testvéred vétkezik, bocsáss meg neki! Amikor meg akarja neked vallani a bűnét, ne mondd, hogy nem hiszel az alázatosságában, sem a bűnvallomása őszinteségében! Mi jogon ítélkezel fölötte, mintha olvasnál a szívében? Isten Igéje ezt mondja: „Ha megtér, bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer tehozzád tér mondván: Megbántam – megbocsáss néki.” (Lk 17:3–4) (…) Ne engedjük, hogy a tévelygők elcsüggedjenek! Ne tűrjük meg magunkban a farizeusi szigort, és ne bántsuk meg a testvérünket! Ne adjunk helyet a szívünkben a keserű gúnynak! Beszédünkben még csak nyoma se legyen megvetésnek! Egyetlen szavunkkal, részvétlen magatartásunkkal, gyanakvó, bizalmatlan viselkedésünkkel a pusztulásba sodorhatunk valakit, akinek testvérre, a tapasztaltabb testvér együttérzésére lenne szüksége. Szorítsuk meg a kezét megértő szeretettel, imádkozzunk vele, és Isten gazdag áldását hinti ránk. Az ima eggyé kovácsol minket egymással és a mennyel. – Krisztus példázatai, 249–250. o.

A megbocsátáshoz be kell vallanunk, hogy sérültünk. Ez nehéz feladat lehet, mivel időnként hajlamosabbak vagyunk eltemetni, mint feldolgozni az érzelmeinket. Az teljesen rendben van, ha elismerjük Isten előtt a nem keresztény sértettség, sőt harag érzéseit. Gyakran olvasunk erről A zsoltárok könyvé­ ben. Szabadon elmondhatjuk az Úrnak azt, ami nem tetszett nekünk, ahogy bántak velünk, illetve azt is, ami elszomorít, feldühít.
Ebben a történetben József sírva fakadt, amikor viszontlátta a testvéreit, és újból átélte a múlt egyes érzelmeit.
5. Mit árul el a megbocsátás időzítéséről Jézusnak a kereszten elhangzott kijelentése? Olvassuk el Lk 23:34 versét! 
Jézus nem várt arra, hogy előbb mi kérjünk bocsánatot. Nekünk sem kell megvárni, hogy a sértő fél kérjen tőlünk bocsánatot. Sőt anélkül is megbocsáthatunk a másiknak, hogy ő elfogadná azt!
6. Mt 5:44 és Lk 6:28 verse szerint hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik fájdalmat okoznak nekünk?
A szeretethez hasonlóan a megbocsátás is egy döntéssel kezdődik, nem egy érzéssel. Elhatározhatjuk, hogy megbocsátunk, még akkor is, ha az érzelmeink nem egyeznek a döntésünkkel. Isten tudja, hogy önerőből lehetetlen meghozni ezt a döntést, de „Istennél minden lehetséges” (Mk 10:27). Ezért kell imádkoznunk azokért, akik megbántottak minket. Talán már meghalt az, aki fájdalmat okozott, de még akkor is imádkozhatunk azért, hogy meg tudjunk bocsátani neki.
A megbocsátás kétségkívül nem mindig egyszerű. A fájdalom és az elszenvedett kár pusztító lehet, árthat, megbéníthat és összetörhet. Meg fogunk gyógyulni, ha hagyjuk, de jóval nehezebb lesz a folyamat – ha egyáltalán bekövetkezik a gyógyulás –, ha belekapaszkodunk a keserűségbe, a haragba, a sértettségünkbe.
A kereszt a legjobb példa arra, mibe került Istennek az, hogy megbocsásson nekünk. Ha ezt is elviselte értünk az Úr, noha tudta, mennyien elutasítják Őt, akkor mi is képesek vagyunk megtanulni megbocsátani.
Kinek kell megbocsátanunk – ha nem is annak az illetőnek a kedvéért, legalább a saját érdekünkben?

EGW idézet:

A golgotai kereszt ereje vonz bennünket, és okot szolgáltat szeretnünk Megváltónkat. De mindezek mellett arra is rámutat, hogy miért kell Őt első helyre helyeznünk az életünkben. Alázatos megtérés által kell keresnünk a helyünket a kereszt lábánál. Ott, látva Megváltónk kínszenvedéseit, ahogy Isten feddhetetlen Fia meghal a bűnösökért, megtanulhatjuk a szelídség és az alázatos elme leckéjét. Szemléljétek Őt, aki egy szavával parancsolt, és angyalsereg jött a segítségére, de akit ugyanakkor kigúnyoltak, kinevettek, gyaláztak és gyűlöltek az emberek. Ő önmagát adta a bűnösökért áldozatul. Amikor gyalázták és fenyegették, amikor indokolatlanul vádolták, a száját sem nyitotta meg. A kereszten a kivégzőiért imádkozott. Értük is meghalt, végtelen árat fizetett minden emberért. Zúgolódás nélkül vette magára az emberiség bűnét. – Lift Him Up, 233. o.

A menny fájdalommal és megdöbbenéssel figyelte a kereszten függő Krisztust, a sebzett halántékából folyó vért és a vérrel kevert izzadtságcseppekkel borított homlokát. Kezéből és lábából cseppekben hullott a vére a sziklára, amelyen a kereszt állt. A szegek által hasított sebek egyre tágabbakká váltak a kereszten függő testének súlyától. Nehéz lélegzése egyre szaporább és mélyebb lett, ahogy lelke a világ bűneinek terhe alatt zihált. Az egész menny megtelt csodálkozással, amikor Jézus iszonyatos szenvedései közepette ezt az imádságot ajánlotta fel: „Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23:34) – Jézus élete, 760. o.

A mennyei Tanító, aki nem kisebb személy volt, mint Isten Fia, azért jött a földre, hogy az embereknek kinyilatkoztassa az Atya jellemét, hogy lélekben és igazságban tudják imádni Őt. Krisztus felfedte nekik a tényt, hogy a szertartásokhoz és külsőségekhez való legszigorúbb ragaszkodás sem menti meg őket, mivel Isten országa lelki természetű. Jézus igazságot vetni jött a földre. Nála volt a bölcsesség összes tárházának kulcsa, és ki tudta volna nyitni a tudományhoz vezető ajtókat, fel tudta volna tárni az ismeret felfedetlen kincseskamráit, ha ezek nélkülözhetetlenek lettek volna az üdvösséghez. Az Úr jellemét illetően az embereknek azt mutatta be, ami pontosan az ellentéte volt az ellenség által beállítottnak, és azon volt, hogy ők világosan megértsék Isten atyai szeretetét, aki „úgy szerette e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Nyomatékosan szólt nekik az ima, a bűnbánat, a bűnvallás és a bűn elhagyásának szükségességéről. Becsületességre, hosszútűrésre, irgalmasságra és együttérzésre tanította őket. Meghagyta nekik, hogy ne csak azokat szeressék, akik őket is szeretik, hanem azokat is, akik őket gyűlölik, akik megvetően bánnak velük. Ezzel nyilatkoztatta ki az Atya jellemét, aki hosszútűrő, könyörületes és jóságos, késedelmes a haragra, kegyelemmel és igazsággal teljes. Akik elfogadták tanítását, angyalok oltalma alatt voltak, akiknek feladatuk volt erősíteni és világosságot adni nekik, hogy az igazság megújíthassa és megszentelje a lelküket. – A keresztény nevelés alapjai, 177. o.

József családja végre megérkezett Egyiptomba. Nem volt többé sötét titok közöttük. A testvérek valószínűleg bevallották az édesapjuknak, hogy halottnak hitt fia Egyiptom miniszterelnöke lett.
Talán nem mindig lehetséges vagy bölcs dolog helyreállítani a kapcsolatokat, de ez nem jelenti azt, hogy nem is bocsáthatunk meg. Lehet, hogy nem leszünk képesek megölelni azt, aki ártott nekünk vagy nem tudunk együtt sírni vele, de szóban vagy írásban kinyilváníthatjuk a megbocsátásunkat. Utána pedig eljön az ideje annak is, hogy elengedjük a fájdalmat, amennyire csak lehet. Előfordulhat, hogy valamennyi továbbra is bennünk marad, de legalább ráléptünk a gyógyulás útjára.
1. Olvassuk el 1Móz 50:15-21 szakaszát! Mi miatt aggódtak József testvérei, és miért? Mit árul el róluk ez a félelmük?

József testvérei már tizenhét éve éltek Egyiptomban (1Móz 47:28), Jákob halálakor mégis attól kezdtek félni, hogy ő bosszút fog állni rajtuk. Újból belegondoltak, hogy mennyi fájdalmat okoztak neki. Ő viszont ismét, az édesapjuk halála után is biztosította testvéreit a megbocsátásáról. Ez az emlékeztető valószínűleg jót tett Józsefnek, mint ahogy a testvéreinek is.
Ha mély a seb, akkor lehet, hogy több alkalommal is meg kell bocsátanunk. Forduljunk azonnal Istenhez imában, amikor felbukkannak a rossz emlékek, és megint el kell döntenünk, hogy megbocsátunk.
2. Olvassuk el 1Móz 50:20 versét! Miért volt József olyan készséges, hogy megbocsássa a testvérei bűnét? Milyen magyarázatot ad erre ez az ige – legalább részben?

József határozottan hitte: az élete részét képezi Isten nagy tervének, hogy megmentse az éhínségtől az akkor ismert világot, majd pedig hozzájáruljon családja nagy néppé válásához Isten ígérete szerint. Az segített neki megbocsátani, hogy tudta: Isten felülírta a testvérei gonosz tervét, jót hozott ki belőle.
József története boldog véget ért. Mit tegyünk viszont, ha egy történet nem végződik jól? Vagy akár úgy is érvelhetnénk (a hosszú távot tekintve), hogy az lesz a boldog befejezés, amikor lezárul a bűn és a nagy küzdelem, amikor minden probléma véget ér? Hogyan segíthet ez feldolgozni a távolról sem ideális eseteket?
 

EGW idézet:

Bár József kútból kihúzva, foglyok szolgájaként, hálátlanság és rosszindulat áldozata lett, mégis hűségesnek bizonyult a menny Istenének szövetségéhez. Egész Egyiptom csodálta annak bölcsességét, akit Isten tanított. A fáraó „úrrá tette őt a házán, és uralkodóvá minden jószágán. Hogy főembereit tetszése szerint költöztethette, és vénjeit is bölcsességre taníthatta.” (Zsolt 105:21–22) Isten Józsefen át nemcsak Egyiptom népének, de a hatalmas királysággal kapcsolatban álló összes nemzetnek is kijelentette magát. Azt akarta, hogy József minden nép előtt a világosság hordozója legyen. Ezért állította a világ legnagyobb birodalmának trónja mellé, hogy a mennyei világosság közel és távol is terjedjen. A pátriárka Krisztus képviselője volt bölcsességével és igazságosságával, hétköznapi életének tisztaságával és jótetteivel, s hogy a nép jólétének szentelte magát, még ha az bálványimádók nemzete is volt. Jótevőjében – akihez egész Egyiptom hálával és dicsérettel fordult – ez a pogány nép (és általa a szomszédos nemzetek is) Teremtője és Üdvözítője szeretetét ismerte fel. – Bizonyságtételek, VI. köt., 219. o.

A szív, amelyben szeretet uralkodik, gyengéd, előzékeny, együttérző viselkedésre késztet mások iránt, akár kedvünkre valók, akár nem, akár tisztelnek bennünket, akár rosszul bánnak velünk. Cselekvőelv a szeretet. Szüntelenül mások érdekeit tartja a szemünk előtt, ezzel akadályozva meg, hogy figyelmetlenek legyünk, és kudarcot valljunk a célunkban: embereket nyerni meg Krisztusnak. A szeretet nem keresi a maga hasznát. Azonban a szeretetlen szív késztetései miatt saját magunk nagyratartása akadályozza bennünk a szeretet növekedését. (…) József jelleme abból a szempontból is példaértékű a fiatalok számára, hogy ő mélységesen tisztelte édesapját. Amikor hosszú évek elteltével újra találkoztak, sírva, szeretettel ölelte át, és tudta, hogy mindent meg kell tennie idős atyja kényelméért, szerető gyöngédséggel őrködve felette. József mindenkor kimutatta tiszteletét és szeretetét, azt példázva, milyenek legyenek a fiatalok. Ha kimutatnád édesanyád iránti szeretetedet, akkor olyan szép jellemvonást alakítanál ki magadban, ami Isten előtt kedves. – Bizonyságtételek, V. köt., 123–124. o.

Ha gyengeségünk és alárendeltségünk érzésével jövünk Istenhez, akinek végtelen a tudása, aki az összes teremtményeit ismeri, szava és akarata által kormányoz mindeneket, és feltárjuk hitben és alázatosságban mindazt, ami a szívünket nyomja, akkor meghallgatja jajkiáltásainkat, és megenyhíti szívünket. A szívből fakadó, őszinte ima a legszorosabb közösségbe emel bennünket az Örökkévaló Lelkével. Ha pillanatnyilag nincs is rendkívüli bizonyítékunk arra, hogy Megváltónk és Üdvözítőnk szeretettel és részvéttel hajol le hozzánk, ez mégis úgy van. Bár nem érzékeljük láthatóan jelenlétét, keze mégis szeretettel és szívből jövő részvéttel pihen meg rajtunk. Ha kegyelmet és áldást kérünk Istentől, szívünket is a szeretet és megbocsátás lelkületének kell áthatnia. – Jézushoz vezető út, 96–97. o.

Ellen G. White: Az evangélium szolgái, „Hogyan neveli Isten a szolgáit?” című fejezet.

„Amiként Józsefet a saját testvérei adták el a pogányoknak, éppen úgy Krisztust is saját tanítványainak egyike adta el legelkeseredettebb ellenségeinek. Józsefet hamisan vádolták meg és erényei miatt vetették börtönbe; éppen úgy Krisztust is igazságossága miatt vetették meg, mert önmegtagadó élete feddés volt a bűnösök számára. Bár semmi bűnt nem találtak benne, mégis a hamis tanuk bizonyságtétele alapján elítélték. József türelme és szelídsége a vele szemben elkövetett igazságtalanság és zsarnokság idején, a megbocsátásra és a jótékonyságra való készsége igazságtalanul viselkedő testvéreivel szemben szintén jelképe az Üdvözítő magatartásának, aki panasz nélkül hordozta el a gonosz emberek rosszindulatú cselekedeteit, és nemcsak gyilkosainak bocsátott meg, hanem mindazoknak megbocsát ma is, akik bűneiket megvallva eljönnek hozzá és nála keresnek bocsánatot” (Ellen G. White: Pát­ riárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 198–199. o.).
„Semmi sem igazolja az engesztelhetetlen lelkületet. Az irgalmatlan ember arról tanúskodik, hogy ő maga nem részesült Isten megbocsátó kegyelmében. Ha a vétkező tudatában van annak, hogy Isten megbocsátott neki, szíve együtt dobban a végtelen Szeretet szívével.” (Ellen G. White: Krisztus példáza­ tai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 168. o.).

KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN
ApCsel 5–11; Evangelizálás,„A nők is megfelelő fizetést érdemelnek” c. alfejezet
1. Mely nagy esemény idején jelent meg Galileus Júdás?
2. Mi jutott eszébe Mózesnek, amikor betöltötte 40. életévét?
3. Mit értett meg Péter az állatokra vonatkozó látomásból?
4. Milyen világszéles nyomorúság sújtotta az emberiséget Claudius császár idejében?       
5. Melyik rendszer nem Isten rendje szerint való?
 

I. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
E heti tanulmányunkban a megbocsátás erejéről fogunk tanulni. A megbocsátás fogalma sokakban kérdéseket vet fel. Mi a megbocsátás? Ha azelőtt bocsátunk meg valakinek, aki nagyot vétett ellenünk, hogy megbánta volna, amit tett, ezáltal a magatartását igazoljuk? Megbocsátván valakinek, a továbbiakban közeli kapcsolatban kell lennünk az illetővel? A megbocsátás mindig helyreállítja a kapcsolatokat?
József élete a megbocsátás erejét szemlélteti. Tapasztalata során nagyon könnyen táplálhatott volna haragot, keserűséget és ellenséges érzületet a testvéreivel, a rabszolga-kereskedőkkel és Potifárral szemben, még sincs feljegyzés a Bibliában arról, hogy József ekképpen érzett volna rosszakarói iránt. A megbocsátás kegyelmének igazi példája ő.
Tanulmányunk során látni fogjuk, hogyan szabadít meg a megbocsátás a keserűség mérgétől. A megbocsátás megváltoztat, letépi rólunk a boszszúvágy rabláncait. József szíve tele volt a megbocsátás lelkületével testvérei iránt, még azelőtt, hogy azok bocsánatot kértek volna tőle, mivel tudta, hogy Istennek célja volt az ő életével. Testvéreit gyötörte József szomorú tekintetének emléke, ami akkor vésődött a tudatukba, amikor elvitték őt rabszolgának messze földre. Ahogy Józsefnek szüksége volt arra, hogy megbocsásson, a testvéreinek is szükségük volt a József megbocsátására. A feloldozás elősegíti a gyógyulást a tönkrement kapcsolatokban.
Van néhány közös vonás Jézusban és Józsefben. Mindkettejüket legközelebbi hozzátartozóik árulták el. Mindkettejüket igazságtalanul vádolták és ítélték el, amiért súlyos következményeket kellett elszenvedniük. Mindketten megbocsátottak, és végül mindkettejüket felmagasztalta Isten. Miközben a kereszten függött, átszegezett kézzel és lábbal, vérző sebekkel, Jézus így kiáltott fel: „Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23:34). Megbocsáthatunk másoknak, mert Jézus is megbocsátott nekünk. Ez e heti tanulmányunk témája.

II.    MAGYARÁZAT
A megbocsátás kegyelmi magatartás az ellenünk vétkezők iránt, ami azonban semmiképpen sem igazolja bűnös cselekedetüket. Felszabadítja a velünk szemben vétőket az ítéletünk alól, és általa jósággal viszonyulunk irántuk, annak ellenére, hogy súlyos dolgot követtek el velünk szemben. Az igazi megbocsátás nem vár addig, míg az ellenünk vétkező személy bocsánatot kér tőlünk. Az őszinte megbocsátás határozott döntés eredménye: eldöntjük, hogy megbocsátunk neki, akkor is, ha nem érdemli meg, mert szerető Istenünk is közeledik hozzánk, érdemtelenekhez.
 
Amikor József közel húsz év elteltével találkozott a testvéreivel, irántuk való magatartása a megbocsátás volt, még mielőtt ők ezt kérték volna. Jákob az országot kínzó szörnyű éhínség miatt küldte a fiait Egyiptomba. Hallotta, hogy Egyiptomnak jelentős élelmiszer-tartalékai vannak. Mivel József felelt az élelmiszer-készletekért, a testvéreknek hozzá kellett menniük búzát vásárolni. Sok idő telt el azóta, hogy utoljára látták egymást. József egy tolmácson keresztül értekezett velük, és egyiptomi ruha volt rajta, ezért nem ismerték fel. Miután a múltjukra és a családjukra vonatkozó kérdések által próbára tette őket, rájött, hogy őszintén megbánták, amit vele tettek.
Végül, meg lévén győződve őszinteségüket illetően, József sírásra fakadt előttük. 1Móz 45:2 versében olvassuk: „És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Egyiptombeliek, és meghallá a fáraó háznépe is.” Irántuk érzett szeretete legyőzött minden ellenséges érzületet. A megbocsátás mindvégig ott rejtőzött a szívében, mivel a szeretet megbocsát. Amint felfedte kilétét, a testvérei megijedtek, hogy bosszút állhat rajtuk, főleg így, hogy magas tisztséget tölt be Egyiptomban. József a teljes képet látta, és megértette Isten magasabb rendű célját. Ekképpen válaszolt az aggodalmukra: „És most ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradásotokért küldött el engem Isten ti előttetek” (1Móz 45:5).
Az ördög abban reménykedett, hogy tönkreteheti Isten tervét Józseffel, Isten azonban csodálatosan közbelépett. Isten a testvérek bűnös, csaló cselekedetei által is képes volt véghez vinni a tervét. Élete végén József ismét biztosította az övéit, hogy nem haragszik rájuk: „József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én? Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa” (1Móz 50:19-20). És egy szempont, amely Isten kegyelmének értékét hangsúlyozza: ahol megnövekszik a bűn, ott Isten kegyelme is sokkal nagyobb. A gonosz megsebez, de Isten a nagy Orvos. Bekötözi sebeinket, meggyógyítja szívünket, és újjáépíti bennünk az Ő képét. Az ördög nem teheti tönkre Isten tervét, amit egy neki odaszentelt élettel kilátásba helyezett. Ez azonban korántsem igazolja az önkényes, bűnös cselekedeteket, amelyek rettenetesek Isten szemében. Mt 25:40-45 verseiben Jézus a megvetettekről, szegényekről és hátrányos helyzetűekről beszélt. Ha visszaélés történik Isten egy gyermekével szemben, Krisztussal szemben is abúzus történik. Következésképpen ezt mondta Jézus: „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Mt 25:40).
Ha képtelenek vagyunk megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, ezzel Isten gyógyító erejét korlátozzuk. Ha József nem bocsátott volna meg a testvéreinek, megkeseredett lelkület hatalmasodott volna el rajta, ami megmételyezte volna a kapcsolatait, és megakadályozhatta volna Istent terve véghezvitelében. Emlékeztek, mit kérdezett Péter Jézustól: „Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is?” (Mt 18:21). A rabbiképző iskolában a diákokat arra tanították, hogy az embernek hat ízben kell irgalmat gyakorolnia és megbocsátania. A hatodik vétség után azonban illett igazságot tenni. Péter tetszeni akart a Tanítónak, ezért kérdezte meg, hogy elég, ha hétszer megbocsátunk valakinek. Jézus ezt válaszolta:
„Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is!” (18:22). Jézus ezzel azt kívánta hangsúlyozni, hogy irgalmának nincs határa, megbocsátása mindig elérhető, szeretete sosem fogy el.
Megbocsátunk, mert nekünk is megbocsátottak
Ef 4:32 verse az igazi megbocsátás alapjaira világít rá: „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” Megbocsátunk másoknak, mert Krisztus is megbocsátott nekünk. Megbocsátása megbocsátásunk alapja. Ne feledkezzünk meg golgotai imájáról: „Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23:34). Ha Krisztus meg tudott bocsátani az ellenségeinek, akik ezt nem érdemelték meg, mi is megbocsáthatunk az ellenünk vétkező érdemteleneknek. Ha képes volt megbocsátani azoknak, akik oly sok fájdalmat okoztak neki, mi is képesek vagyunk megbocsátani a nekünk fájdalmat okozóknak.
Az alábbiakban három rövid, csodálatos és igaz történetet mutatunk be a megbocsátásról:
Bocsássunk meg az adventista „tékozló fiúknak”
Az első történet egy ismert, a gyülekezetben aktív adventista családról szól. A lányuk elment otthonról, mert a vallást unalmas dolognak tartotta. Élvezni akarta az életet: szórakozott a barátjával, dohányfüggővé vált, rászokott az italra, és a város éjszakai életének állandó szereplőjévé vált. Mivel ezzel az új életformával nem sikerült betöltenie az életében keletkezett űrt, végül magába szállt, és hazaüzent a szüleinek: „Anya, apa! Haza akarok menni!” Lázadásával szégyent hozott a szüleire: vajon visszafogadják, megbocsátanak neki? A kereszt fényében hazafogadták, és ma növekszik a kegyelemben, és újra a gyülekezet tagja.
A második történet főszereplője egy lelkész fia, aki drogfogyasztóvá vált. Otthagyta az iskolát, és értelmetlen életet élt. A szülei sosem szűntek meg imádkozni érte. Szerették, megbocsátottak neki, és Jézus áldozatának fényében visszafogadták őt. Ma ez a fiatalember lelkészként dolgozik.
 
A harmadik történet főhőse egy hétvégi ifjúsági tábori találkozón olyat tett, ami miatt erkölcsi mélypontra jutott. Bűntudata volt és nagyon szégyellte magát. Kiközösítik, vagy megbocsátanak neki? A gyülekezet vezetői szeretettel teljes megbocsátással viszonyultak hozzá. A legtöbbször a megbocsátás helyreállítja a kapcsolatokat – igaz, nem mindig. Vannak helyzetek, amikor egy kapcsolat annyira megromlik, hogy noha a megbocsátás meggyógyítja a sebzett fél sebeit, magát a kapcsolatot azonban már nem képes helyrehozni.
A megbocsátás minden emberi kapcsolat alapeleme
A megbocsátás Krisztus tulajdonsága, amely a Golgotáról árad felénk, és minden kapcsolatunkra nézve meghatározó. Lényeges a házastársak kapcsolatában, a szülő-gyermek viszonyban, de a gyülekezetben és a munkahelyen is. Ha képtelen vagy megbocsátani, állandóan konfliktusaid lesznek, mivel mindig lesznek, akik megsértenek. Ha neheztelsz valakire, ég benned a boszszúvágy, vagy ellenséges érzületet táplálsz valakivel szemben, megmérgezed a kapcsolataidat. A megbocsátani képtelen emberek megmérgezik a körülöttük élők életét. Ezzel szemben a megbocsátott és megbocsátó emberek pozitív befolyást és békét árasztanak maguk körül, bárhová mennek, ezért a körülöttük élők nyugodtak a jelenlétükben. A kereszt lábánál megtapasztalták Jézus minden mértéket meghaladó szeretetét, így képesek szeretni a körülöttük lévőket. Megbocsátás áradt a világ felé a Golgota keresztjéről azon a pénteki napon.
Megbocsátás, együttérzés és kegyelem. A keresztnek köszönhetően a megbocsátás diadalt arat a félelem felett, a szeretet legyőzi a gyűlöletet, a megbékélés túlszárnyalja az ellenséges érzületet, és a kegyelem legyőzi a bűntudatot.

III. ALKALMAZÁS
Kétféle bűntudat létezik: az erkölcsi és a lélektani. Erkölcsi bűntudatot azért érzünk, mert vétkeztünk Isten ellen, és megbántottunk másokat. Ha megvalljuk bűnünket Istennek, megbocsát nekünk. Az Ige ezt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Amint megvalljuk vétkeinket, miénk a megbocsátás. Nevünk mellett a mennyei jelentésekben a „megbocsátott” szó szerepel. Miért érzünk néha mégis bűntudatot, miután megvalljuk bűneinket? Az egyik oka ennek az, hogy Sátán nem akarja, hogy megtapasztaljuk a feloldozás örömét.
De van más ok is. Erkölcsi bűntudatunk elmúlik, miután megvallottuk a vétkünket, a lélektani bűntudat viszont továbbra is maradhat. Pál apostol azért imádkozott, hogy „botránkozás nélkül való lelkiismerete legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.” (ApCsel 24:16). Amikor Isten megbocsát nekünk, és mi megtapasztaljuk az Ő kegyelmét, vágyunk arra, hogy mindent megtegyünk a megtört kapcsolat helyreállításáért. Ez néha azt feltételezi, hogy megkeressük az általunk megbántottakat, és bocsánatot kérjünk tőlük. Megbántottál valakit a közelmúltban? Tudomásod van olyan kapcsolatról, amelyet helyre kell hoznod? Megsértett valaki, és meg kellene bocsátanod neki? Ha fájdalmat okoztál valakinek, kérd Istent, hogy segítsen helyrehoznod azt a kapcsolatot. Ha valaki mélyen megbántott, kérd Isten kegyelmét, hogy meg tudj bocsátani az illető személynek. Akár neked van szükséged mások bocsánatára, akár másoknak a tiedre, fel fogod fedezni, hogy Isten ke-
gyelme minderre elégséges.