Szombati nyugalom

Alapige: „Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken”(3Móz 23:3).

Mindenféle érvet lehet hallani a hetednapi szombat ünneplése ellen, nemde? Jézus a szombatot vasárnapra változtatta, vagy eltörölte, vagy Pál törölte el, vagy az apostolok váltották fel vasárnappal, tekintettel a feltámadásra és így tovább. Az elmúlt években egyes érvek még kifinomultabbá váltak, például az, hogy Jézus a szombati nyugalmunk, ezért nem kell megszentelnünk sem azt, sem egyetlen más napot. És bármilyen furcsa, mindig felbukkan az az érv is, hogy a hetedik napon való megpihenéssel csak a mennybe próbáljuk „bedolgozni” magunkat.
Másrészt viszont vannak olyan keresztények, akik mostanában fokozottabban érdeklődnek a nyugalom és a nyugalom napjának a kérdése iránt, és bár a vasárnap mellett érvelnek vagy amellett, hogy a nap nem is számít, mégis elkezdtek foglalkozni a nyugalom bibliai gondolatával, jelentőségével. Hetednapi adventistaként természetesen látjuk, hogy Isten erkölcsi törvénye örök. A negyedik parancsolat iránti szó szerinti engedelmesség pedig nem azt jelenti, hogy be akarnánk „dolgozni” magunkat a mennybe, mint ahogy az ötödik, a hatodik, az első vagy bármelyik másik parancsolatnak való
megfelelés sem azt fejezi ki.
Ezen a héten tovább vizsgáljuk a nyugalmat, amit Isten a szombat parancsolatában adott, illetve azt, hogy ez miért fontos.

Szeptember 4. – Az egészség napja

EGW idézet:

Isten emléket emelt teremtői hatalmának, és azt az embernek adta, hogy meglássa Őt keze munkáiban. A szombat arra tanít, hogy az Alkotó dicsőségét teremtett műveiben szemléljük. Jézus ugyanezt akarja. Ezért merítette a természet szépségéből mélységes tanításait. Tanulmányozzuk jobban a természetbe írt tanításokat a szent nyugalomnapon, mint bármely más napon! Tanulmányozzuk a Megváltó példázatait ott, ahol elmondta őket: a mezőn, a berekben, a szabad ég alatt, a pázsiton és a virágok között. Amikor kimegyünk a természetbe, Krisztus valóságossá teszi jelenlétét számunkra, és a maga békességére és szeretetére irányítja a figyelmünket. – Krisztus példázatai, 25. o.

Isten kijelentette: „Csak a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek a nyugalomnapja.” Megszentelte és megáldotta a szombatot. (…) A tíz parancsolat közül ez az egy jelenti ki Isten mivoltát. Különbséget tesz Isten és más istenek között. Kijelenti, hogy Ő teremtette az eget és a földet, a fákat és a virágokat, majd az embert is. Ezt az Urat kell félned a gyerekeid előtt, és amikor virágot mutatsz nekik, mondd el, hogy a Mindenható teremtette azt, de a hetedik napon megnyugodott teremtői munkájából. (…) A szombat Isten által ránk hagyott emlékünnep. A parancsolat rámutat Istenre, az ég és a föld Teremtőjére, és megkülönbözteti Őt a hamis istenektől. Azok, akik megtartják a hetedik napot, bizonyságot tesznek arról, hogy az Atyát imádják. Így lett a szombat az Isten iránti engedelmesség jele, és ez így lesz addig, amíg lesz ember a földön, aki szolgálja az Urat. – Sons and Daughters of God, 59. o.

Isten nem csak a zsidóknak adta a törvényt. Rendeletei az egész világra nézve kötelező érvényűek. „Ha valaki akár egy parancsolatot is áthág, az összes parancsolatot megrontja.” A törvény tíz törvénye olyan, mint egy lánc. Ha egy láncszem elszakad, a lánc hasznavehetetlenné válik. A törvény egyetlen előírását sem lehet visszavonni vagy módosítani a törvénytaposó megmentése céljából. Míg lesznek családok és nemzetek, addig védelmezni kell a tulajdont, az életet és az egyént. Míg a jó és a gonosz szembenállnak egymással, az ember cselekedeteinek vagy áldás, vagy átok lesz a következménye, és mind ez ideig mi, emberek, is az Isten törvényének a hatásköre alatt vagyunk. Az erkölcsi törvény csak akkor vesztheti érvényét, ha az Úr többé nem várja el az embertől, hogy feltétel nélkül szeresse Őt, tisztelje a nevét, szentelje meg a szombatot, és ha megengedi, hogy az emberek eltekinthessenek egymás jogaitól, gyűlöljék és bántsák egymást. – The Signs of the Times, 1882. január 19.

Az egész Tízparancsolatból egyedül a negyedik kezdődik a „Megemlékez­ zél” igével. Nem úgy szól, hogy „Megemlékezzél arról, hogy ne lopj”, avagy
„Megemlékezzél arról, hogy ne kívánd…” Csak azt olvassuk, hogy „Megemlé­ kezzél a szombatnapról…”
Felidézendő történelemre, a múltban történtekre utal az „emlékezés” gondolata. Amikor visszatekintünk, a múlt felé fordulunk. A „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt” felhívás közvetlenül visszavezet a teremtés hetéhez.
1. Olvassuk el 1Móz 1:26-27 és 9:6 verseit! Ezek szerint mennyire különleges az ember? Mennyiben különbözünk Isten többi földi teremtményétől? Miért olyan fontos tisztán látni ezt a megkülönböztetést?

A teremtésre emlékezve arra gondolunk, hogy Isten a saját képére alkotott meg bennünket, és ez másra nem vonatkozik a teremtéstörténetben. Egyértelmű, hogy emberként alapvetően különbözünk a bolygó minden más élőlényétől, bármennyire egyezik is a DNS-ünk egyes állatfajokéval. A közkeletű hiedelemmel ellentétben nem csupán fejlettebb majmok vagy egy ősi főemlős evolválódott változatai vagyunk. Emberként az Úr képét hordozzuk magunkban, egyediek vagyunk az egész teremtett világban.
2. Hogyan emlékeztet a teremtés története a teremtett világgal való kapcsolatunkra (1Móz 2:15, 19)?

A természet világa iránti kötelességeinkre is emlékeztet, ha felismerjük, hogy Isten hozta létre a világunkat, ami fölött uralkodnunk kell. Az uralom nem egyenértékű a kizsákmányolással. Isten helytartóiként kell a hatalmunkat gyakorolni! Úgy kell viszonyulnunk a természethez, ahogy azt Ő tenné!
A bűn valóban elcsúfított és összezavart mindent, de a föld továbbra is Isten teremtése, nincs jogunk kizsákmányolni, főként más emberek kárára nem – ahogy az általában lenni szokott!
A szombat arra emlékeztet, hogy Isten a Teremtő. Emellett hogyan segíthet ez a nap környezettudatosabban is élni?

EGW idézet:

A szombat a természet felé tereli a gondolatainkat, és összeköttetésbe állít a Teremtővel. Ma is hallhatjuk a madarak énekében, a fák susogásában, a tenger zenéjében az Ő hangját, aki Ádámmal beszélgetett hűvös alkonyatkor az Édenben. Miközben hatalmát szemléljük a természetben, vigaszt találunk, mert ugyanaz az ige, amely mindent teremtett, életet szól a léleknek is. Ő, „aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2Kor 4:6). – Jézus élete, 281. o.

Isten az embert a saját képmására teremtette. Ebben nincs semmi titokzatos. Alaptalan az a feltevés, hogy az ember lassú, fokozatos fejlődéssel alakult ki az alsóbbrendű állatvagy növényvilágból. Ez a tanítás a Teremtő csodálatos munkáját az ember szűk, földi fogalmaihoz alacsonyítja le. Az ember olyan eltökélten tagadja Istent mint a világegyetem korlátlan urát, hogy lefokozza saját magát, és megfosztja eredetének méltóságától. Aki a magasba helyezte a csillagvilágokat, és nagy hozzáértéssel színezte ki a mező virágait, aki betöltötte a földet és az eget hatalmának csodáival, amikor dicsőséges művének megkoronázása elkövetkezett – hogy a gyönyörű föld uraként valakit a középpontba helyezzen –, olyan lényt teremtett, aki méltó a neki életet adó kézhez. Az emberiség családfája, ahogy azt az ihletett Ige megadja, nem valami fejlődő csírákig, puhatestű állatokig és négylábúakig követi vissza nyomon az eredetét, hanem a hatalmas Teremtőig. Ádám a földből formálva is „Isten fia” volt. Az Úr az embert – mint képviselőjét – az alacsonyabb rendű lények fölé helyezte. Ezek a lények nem tudják megérteni, sem elismerni korlátlan uralmát, de Isten úgy alkotta őket, hogy képesek legyenek szeretni és szolgálni az embert. A zsoltáros így beszél: „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél… a mezőnek vadait is; az ég madarait és… mindent, ami a tenger ösvényein jár.” (Zsolt 8:7–9) – Pátriárkák és próféták, 44–45. o.

Ádám megteremtésekor uralmat kapott a föld felett, de mivel engedett a kísértésnek, Sátán hatalma alá került. „Mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.” (2Pt 2:19) Amikor az ember Sátán foglya lett, az uralom, amely az övé volt, legyőzőjének kezébe került át. Így lett az ördög „e világ istene” (2Kor 4:4). Kisajátította azt az uralmat, amelyet eredetileg Ádám kapott. De Krisztus, aki áldozatával megfizette a bűn büntetését, nemcsak megváltja az embert, hanem vissza is adja neki eljátszott uralmát. Mindent, amit az első Ádám elvesztett, helyreállít a második. – Pátriárkák és próféták, 67. o.
 

Ahogy azt korábban is láttuk, a szombat többre mutat csupán a teremtés napjainál. Amikor másodjára halljuk a Tízparancsolatot, Mózes áttekinti Izraelnek a pusztában eltöltött negyvenéves történetét. Ekkor a szombat megszentelését nem a teremtéssel, hanem az egyiptomi szolgaság kötelékeiből való szabadulással indokolja (5Móz 5:12-15).
Bár ma nem rabszolgaként élünk Egyiptomban, mindannyian a szolgái vagyunk valaminek, ami így vagy úgy, de szintén elnyomhat.

3. A szolgaságnak milyen formáival szembesülünk ma? Olvassuk el 1Móz 4:7, Zsid 12:1 és 2Pt 2:19 verseit!

A szombat annak is az ünnepe, hogy megszabadulhatunk minden kötöttségtől, ami minket fogva tart. Arra emlékezünk ekkor, hogy van szabadulás a bűntől, nem a saját erőnkből, hanem Isten hatalmából, hit által. Azt is az eszünkbe juttatja, hogy nem érdemeljük meg a szabadságot. Az egyiptomi kivonulás előestéjén az elsőszülött izraelita gyerekek az ajtófélfára kent bárányvérnek köszönhetően menekültek meg (2Mózes 12. fejezete). Minket is a Bárány vére ment meg, részünk van a Krisztus Jézusban kapott szabadságban.

4. Olvassuk el Róm 6:1-7 szakaszát! Mit mond itt Pál, ami kapcsolatba hozható a szombat ajándékával?

5Móz 5:15 szóhasználata ismét arra emlékeztette a népet, hogy Isten tette és hatalma szabadította ki őket: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptom­ ban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, az Úr” (RÚF). Keresztényként mennyivel inkább fel kellene ismernünk, hogy egyedül Krisztus tette és hatalma szabadít meg a bűntől?
Ez a parancsolat arra szólít, hogy nyugodjunk meg az üdvösségben, amit erős karjával Isten szerzett számunkra. Megszabadulunk az önmegigazítást célzó erőfeszítéseinktől, amikor arra emlékezünk, hogy Isten a Teremtő. Bízhatunk benne, hogy újjáteremt és megszabadít bennünket a bűn kötelékeiből, ha hagyjuk.
Hogyan tapasztaltuk már a bűn rabságát? Hogyan tanulhatjuk meg igényelni az ígéreteket, amelyeket a rabságból való szabadulásról kaptunk Jézusban?

EGW idézet:

A zsidókra vonatkozó rendelkezések közül egyik sem különböztette meg őket olyan tökéletesen a környező népektől, mint a szombat. Isten terve szerint a szombat megtartása az Őt imádók megjelölése lesz. Elkülönülésük jele a bálványimádástól, és jele az igaz Istennel való kapcsolatuknak is… Amikor az Úr a parancsot adta Izraelnek: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt” (2Móz 20:8), ezt is hozzátette: „Szent emberek legyetek énelőttem.” (2Móz 22:31) Csakis így különböztethette meg a szombat Izraelt, mint az Isten imádóit. – Jézus élete, 283. o.

A mennyben zajló csata után Sátán és követői kivettettek a menynyből. Nekünk, embereknek ennek a bukott ellenségnek a kísértéseivel kell szembesülnünk. Ha Krisztus hatalma nem tart meg bennünket, Sátán minden bizonnyal ugyanolyan álnokságokkal fog tévelygésre vezetni, mint ahogy az egész világot elcsábította. Egyedüli biztonságunk, ha nem emberi erőben, nem ember karjában, hanem Isten karjában bízunk. A mennyei természet részeseit Sátán nem tudja elcsábítani. (…) Minden ember próbára lesz téve… Isten tulajdonai vagyunk. Jézus Krisztusra mint példaképünkre kell tekintenünk, és meg kell látnunk, hogy milyeneknek kell lennünk. Minden lélek nevelje magát arra, hogy ne emberekre nézzen, hanem Jézusra, mert Ő a mi hitünk szerzője és bevégzője. – The Upward Look, 149. o.

A megszentelődés azt jelenti, hogy a mennyei természet részeseivé válunk, Jézus lelkületével és gondolatával rendelkezünk, és folyamatosan tanulunk Krisztus iskolájában… Ezt a változást azonban egyikünk sem képes saját erejéből megvalósítani. A Szentlélek, a Jézus által küldött Vigasztaló változtathatja meg a jellemet Krisztus képmására, és amint ez megvalósul, visszatükrözzük az Úr dicsőségét. Ezáltal a Megváltót szemlélő ember jelleme olyannyira hasonlóvá válik az Ő jelleméhez, hogy aki rátekint, mintegy tükörben látja Jézus jellemét. Szinte észrevétlenül változunk át napról napra, távolodunk el saját utainktól és vágyainktól, miközben egyre közelebb kerülünk Krisztus útjához és akaratához, valamint az Ő jellemének szépségéhez. – Reflecting Christ, 20. o.
 

5. Olvassuk el 2Móz 19:6 versét! Mit árul el ez az ige az ókori Izrael állapotáról (lásd még 1Pt 2:9)?

Isten azért hívta ki Egyiptomból Izraelt, hogy szövetséges népe legyen, akiken keresztül az egész világra eljuthat az evangélium, ha hűségesek maradnak hozzá. Nem is kérdés, hogy az Úr rendkívüli módon gondot viselt róluk, különleges előjogokban volt részük, ugyanakkor egyedi felelősség is hárult rájuk.
6. Olvassuk el 2Móz 23:12 versét! Mi történt még itt? Mit tanít ez a vers arról, hogyan tekintett Isten az izraeliták mellett másokra is?

 
Sokak figyelmét elkerüli, hogy a szombat hatálya egyetemes. Természetesen az a leggyakoribb tévedés, hogy ez a parancsolat csak a zsidókra vonatkozik, de ezt Mózes első könyvének első két fejezete cáfolja. Elvégre mindenkit Isten teremtett, tehát mindenkinek meg kellene ünnepelnie a szombatot!
Mindig legyünk tudatában, hogy mit jelent számunkra a szombat! Ugyanakkor az is számít, hogy a szombatünneplésünk mit közvetít másoknak rólunk. Bizonyos értelemben a megnyugvásunknak és a Teremtővel, a Szabadítóval való kapcsolatunknak arra kell indítania bennünket, hogy más szemmel tekintsünk a többi emberre. Észre kell vennünk, hogy őket is ugyanaz az Isten teremtette és szereti, értük ugyanúgy meghalt. A szolgáknak, az idegeneknek, sőt még az állatoknak is meg kell adni a lehetőséget a szombati pihenésre, ahogy azt már korábban is megállapítottuk (2Móz 20:10; 5Móz 5:14)!
Sokat elárul, hogy még a kapukon belül tartózkodó idegenek is élvezhetik a szombati pihenést, ha ők (még) nem is részesei Izrael szövetségi ígéreteinek. Nem szabad kihasználni az embereket, sőt az állatokat sem! A héber népnek minden héten arra kellett emlékeznie (ahogy nekünk is), hogy mennyi közös van bennük és másokban. Mi sem felejthetjük el, hogy ugyanannak az emberi családnak a részei vagyunk, még akkor is, ha olyan áldásokat és előjogokat élvezünk, amelyeket mások nem. Tehát bánjunk tisztelettel az emberekkel, kellő méltóságot tulajdonítva nekik!
Hogyan szolgálhat a mi szombatünneplésünk azok áldására, akik nem tartják meg ezt a napot? Azaz hogyan használhatjuk fel bizonyságtevésre a szombatot?

EGW idézet:

Isten azért szabadította meg a zsidó népet az egyiptomi szolgaságból, hogy áldás legyen a nemzetek számára, és hogy az Atya neve ismertté váljon „az egész földön” (2Móz 9:16). Ha engedelmeskednek az Úr kívánalmainak, messze túlszárnyalják a többi népet bölcsességben és értelmi képességek terén. Ezt az elsőbbséget azonban azért kell elérniük és megőrizniük, hogy általuk valósuljon meg Isten szándéka „a föld valamennyi népével” kapcsolatban. Izrael egyiptomi rabszolgaságából való szabadulását és az ígéret földje elfoglalását kísérő csodálatos intézkedések sok pogányt arra késztettek, hogy Izrael Istenét a legfőbb Úrnak ismerjék el. „Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izrael fiait.” (2Móz 7:5) Még a gőgös fáraó is kénytelen volt elismerni Jahve hatalmát. „Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izrael fiaival együtt, menjetek és tiszteljétek az Urat… Kérjetek áldást rám is!” (2Móz 12:31–32) – Próféták és királyok, 368–369. o.

Eddig maguk az izraeliták is rabszolgák voltak. Most, amikor olyan helyzetbe kerültek, hogy maguk is tarthattak rabszolgákat, óvakodniuk kellett az olyan kegyetlenkedéstől és kizsákmányolástól, amelytől ők is sokat szenvedtek az egyiptomi munkavezetők velük szemben gyakorolt eljárása során. Saját keserű szolgaságuk emléke arra kellett, hogy indítsa őket, hogy beleképzeljék magukat a rabszolgák helyzetébe, és ezért igyekezzenek hozzájuk kedvesek és könyörületesek lenni. Úgy viselkedjenek velük szemben, miként szeretnék, hogy velük szemben mások viselkedjenek. Az özvegyek és árvák jogait különösképpen meg kell védelmezniük. Tehetetlen helyzetük gyengéd tekintetbevételét az Úr nagyon a lelkükre kötötte. „Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az ő kiáltását. És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lesznek, a ti fiaitok pedig árvákká.” (2Móz 22:23–24) Azokat az idegeneket is meg kellett oltalmazniuk minden rossztól és az elnyomástól, akik egyesültek Izraellel. „A jövevényt ne nyomorgasd, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Egyiptom földén.” (2Móz 23:9) – Pátriárkák és próféták, 310. o.

Az Úr komoly áldást ígér azoknak, akik tiszteletben tartják a szombatot, akik megértik és megvalósítják a szombattartással kapcsolatban rájuk háruló kötelezettségeket. „Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tévén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván, akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a földnek magaslatain, és azt művelem, hogy Jákobnak, atyádnak örökségével élj. Mert az Úr szája szólt.” – Bizonyságtételek, II. köt., 701. o.

Az Újszövetség világában a vallási vezetők tökélyre fejlesztették a szombatünneplés művészetét. Tilalmak és szabályok tucatjait alkották meg azért, hogy segítségükkel szenteljék meg a szombatot. Ennek részét képezték olyan tilalmak, hogy ezen a napon nem lehetett semmit sem megkötni vagy kioldani, két szálat egymástól elválasztani, tüzet eloltani, tárgyakat magánterületről közterületre szállítani vagy közterületen valamit egy adott távolságnál meszszebb elvinni.
7. Milyen váddal illették Jézust Jn 5:7-16 szakaszában?
A vezetők teljesen figyelmen kívül hagyták Jézus hatalmas csodáját, hogy megszabadított egy embert a betegségből. Rögeszmésen csak arra figyeltek, hogy a felgyógyult férfi szombaton cipelte az ágyát. A saját szabályaikat és megkötéseiket akarták betartatni ahelyett, hogy azt nézték volna, mire használta fel azt a különleges napot a szombat Ura (Mk 2:28). Vigyáznunk kell, nehogy mi is hasonló hibákat kövessünk el, a magunk módján és a saját helyzetünkben!
8. Hogyan körvonalazza Ézs 58:12-14 Istennek a szombatünneplésre vonatkozó tervét?       
Isten nem üres istentiszteletet, kegyes csendet kíván. Azt akarja látni, hogy népe törődik másokkal, főként az elnyomottakkal és a társadalom peremére szorultakkal.
A próféta egyértelművé tette a helyzetet Ézs 58:13-14 szakaszában: „Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszé­ det sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”
A saját kedvtelésünk keresése egyenértékű „a szombat lábbal tiprásával”. Az emberi tervek nem részei Isten szombati ideáljának. Ő arra hív bennünket, hogy ügyeljünk azokra, akik küzdenek valamivel, a foglyokra, éhezőkre és mezítelenekre, akik sötétségben járnak és akiknek a nevére mintha senki nem emlékezne. A szombatnak el kell fordítania a figyelmünket önmagunkról és önző vágyainkról. Arra kell sarkallnia, hogy inkább másokra, mások szükségleteire, ne csak önmagunkra és a saját szükségleteinkre gondoljunk.

EGW idézet:

Jézus azt állította, hogy a nyomorultak megszabadításának munkája összhangban áll a szombatparancsolattal. Összhangban van Isten angyalainak munkájával, akik örökké felés leszállnak a menny és a föld között, hogy a szenvedő emberiségen segítsenek. A Megváltó kijelentette: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn 5:17) Minden nap Istené, amikor véghez lehet vinni terveit az emberiségért. (…) Megtiltaná Isten a napnak, hogy a feladatát elvégezze szombaton, megakadályozná langyos sugarait abban, hogy a földet melegítsék, és növényeit táplálják? Nyugodnia kell a világok rendszerének is azon a szent napon? (…) A természet folyásának változatlanul haladnia kell. Az Úr nem állíthatja meg a kezét a pillanat kedvéért, különben az ember elerőtlenedne és meghalna. Az embernek is van elvégezni való munkája ezen a napon. Az életszükségleteket ki kell elégíteni, a beteget kezelni kell, a szűkölködőt el kell látni. Nem fogják bűntelennek tartani, aki megtagadja, hogy könnyítsen a szenvedőn szombatnapon. Isten szent pihenőnapja az emberért rendeltetett, az irgalmasság cselekedetei tökéletes összhangban vannak ezzel a szándékkal. Ő nem kívánja, hogy teremtményei akár csak egy órát is szenvedjenek olyan fájdalom miatt, amit szombaton vagy bármely más napon enyhíteni lehet. – Jézus élete, 206–207. o.

A negyedik parancsolat szerint a szombatot pihenésre és istentiszteletre szenteljük. Minden világi foglalkozást abbahagyunk, azonban az irgalmasság és a jótékonyság cselekedetei megegyeznek Isten szándékával. A jó tetteket nem korlátozza sem idő, sem hely. A szenvedések enyhítése, a bánkódók vigasztalása szeretetből fakadó cselekedet, szolgálat, amely megdicsőíti az Úr szent napját. (…) A szenvedések enyhítését Megváltónk az irgalmasság cselekedetének nyilvánította, ezért nem jelenti törvénye megrontását. A szenvedőket sohasem szabad elhanyagolnunk. Jézus Krisztus a saját példájával mutatta meg, hogy a segítségnyújtás helyénvaló szombatnapon. – Az én életem ma, 231. o.

Ha Izrael hű marad megbízatásához, a föld minden népe részesül azokból az áldásokból, amelyeket ő kapott. De azok szíve, akikre Isten a megmentő igazság ismeretét bízta, érzéketlen volt a körülöttük levők szükségleteivel szemben. Mivel szem elől tévesztették a menny szándékát, úgy kezelték a pogányokat, mint akiket az Úr kizárt a kegyelméből. Elrejtették az igazság világosságát, és így sötétség uralkodott. A tudatlanság fátyla borult a népekre, és ők nem sokat tudtak Isten szeretetéről. Elburjánzott a tévelygés és a babona. – Próféták és királyok, 371. o.
 

A második világháború idején Angliában a német hadsereg megszállásától tartottak. Mindent megtettek a szigetország védelme érdekében. Új erődítményeket telepítettek a tengerpartokra. Az ellenség természetesen az utakon érhette volna el a leggyorsabban a célpontjait, ezért az angolok eltorlaszolták a stratégiai fontosságú helyeket. A hatóságok ezután szokatlan lépéseket tettek. Az ellenség lelassítása és összezavarása céljából leszedték a vasúti és közúti jelzőtáblákat. A kövekre vagy épületekre vésett jeleket nem tudták leszedni, de cementtel letakarták azokat. A jelek igen fontosak, útbaigazítanak, vezetnek. A GPS-előtti korban mindannyiunknak volt térképe, és figyeltük a jelzőtáblákat.
9. Minek a jele a szombat? Olvassuk el 2Móz 31:13, 16-17verseit! Mi, akik hiszünk Isten törvényének örök érvényében, hogyan alkalmazhatjuk magunkra az itt olvasottakat ma?
Ez ugyan kifejezetten az ókori Izraelnek hangzott először, de ha Krisztushoz tartozunk, mi is „Ábrahám magva… és ígéret szerint örökösök” (Gal 3:29) vagyunk, a szombat pedig továbbra is megmaradt az Isten és népe közötti jelként. 2Mózes 31. fejezete rávilágít, hogy a szombat Isten állandó (örök) szövetsége (2Móz 31:16-17). Ez a jel segít „megismernünk” a Teremtőt, a Megváltót, a Megigazítónkat. Olyan, mit egy zászló, amit minden hetedik nap felemelnek, segít emlékezni, ugyanis hajlamosak vagyunk a feledésre. Isten szombatja folyamatosan emlékeztet az eredetünkre, a szabadulásunkra, a sorsunkra és a kirekesztettek, kiközösítettek iránti kötelességeinkre. Annyira fontos, hogy kivétel nélkül minden héten eljön hozzánk, nem is nekünk kell keresni. Emlékeztet rá, hogy kik vagyunk, ki teremtett bennünket, és mit fog értünk tenni végül, amikor megalkotja az új eget és az új földet.
A szent Isten arra hívja szövetségeseit, hogy figyeljék a ritmust, ami azt szabályozza, ami igazán számít: a Teremtő és Megváltó, illetve a tévútra tért teremtményei közötti megmentő kapcsolatot. Minden héten arra szólít az erős és hatalmas Úr, hogy lépjünk be a nyugalomba, amit Krisztus Jézusban ingyen kaptunk, nézzünk „a hitnek fejedelmére és bevégzőjére… aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült” (Zsid 12:2).
Hogyan tanulhatunk meg szombatonként mélyebb kapcsolatba lépni Istennel?

EGW idézet:

Egy író az Isten törvénye megváltoztatására irányuló kísérletet ahhoz az egykori gonosztetthez hasonlította, amikor a fontos útkereszteződésnél felállított jelzőtáblát elfordították, hogy rossz irányba mutasson. Ezzel sok bonyodalmat és nehézséget okoztak. Az Úr útjelző táblát állított fel az élet vándorainak. Egyik ága azt mutatja: a Teremtő iránti engedelmesség a boldogsághoz és élethez visz, a másik ága: az engedetlenség a boldogtalansághoz és halálhoz vezet. Isten olyan világosan határozza meg a boldogság útját, mint amilyen egyértelmű volt a zsidó államban, hogy melyik út vezet a menedékvárosba. De emberi létünk végzetes órájában a jónak nagy ellensége elfordította az útjelző táblát, és így tömegek tévesztik el az utat. Isten Mózes által eligazítást adott Izraelnek: „Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az Úr vagyok a megszentelőtök… Örök jel ez köztem és Izrael fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.” (2Móz 31:13–17) – Próféták és királyok, 179. o.

A szombat Isten és a népe közti szövetség jele. Annak jele, hogy ők a menny engedelmes alattvalói, akik megtartják az Úr szent törvényét. Az Úr azért rendelte el a szombattartást, hogy az emberek ne feledkezzenek el róla, és hogy hű alattvalóit megkülönböztethesse törvényének megszegőitől. Ez az a hit, melyet egyszer s mindenkorra a szenteknek adott, akik erkölcsi hatalommal állnak a világ előtt, szilárdan megtartva a hitet. – Bizonyságtételek, VIII. köt., 198. o.

Amikor az Úr kiszabadította Egyiptomból Izrael népét, és rájuk bízta törvényét, akkor arra is tanította őket, hogy a szombat megünneplése által legyenek megkülönböztethetők a bálványimádóktól. Ez különböztette meg Isten fensőbbségének elismerőit azoktól, akik nem hajlandók teremtőjüknek és királyuknak elismerni Istent. (…) Amikor Izrael leszármazottai kijöttek Egyiptomból, hogy Kánaánba vonuljanak, a szombat volt a megkülönböztető jel. Úgy ma is ez a jel különbözteti meg Isten népét a világtól, amikor kijönnek onnan, hogy belépjenek a mennyei nyugalomba. A szombat az Úr és a népe között fennálló kapcsolat jele. Annak jele, hogy tisztelik a menny törvényét, és ez különbözteti meg a hű alattvalókat a törvényszegőktől. – Bizonyságtételek, VI. köt., 349. o.
 

Ellen G. White: Jézus élete, „A szombat” című fejezet. Megszentelt élet, „Életszentség útja: engedelmesség” című fejezet.

„Egész héten gondolnunk kell a szombatra, és fel kell rá készülnünk a parancsolat szerint! Nem szabad pusztán törvényként megtartani… Az egész menny megtartja a szombatot, de nem kedvtelen semmittevéssel. Azon a napon a lélek minden erejének fel kell ébrednie, hiszen nem arra készülünk, hogy Istennel és Krisztussal, az Üdvözítőnkkel fogunk találkozni? Hitben megláthatjuk Őt, akinek az a vágya, hogy minden egyes embert felüdítsen és megáldjon” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 6. köt. 353,
362. o.).
„Mégis, Isten magasabb követelményeket állít szombaton, mint más napokon. Népe felhagy szokásos tevékenységével, és imádkozással, elmélkedéssel tölti az időt. Nagyobb kegyet kérhetnek tőle szombaton, mint a többi napon. Isten különös figyelmét igénylik. Áldásának legjaváért könyörögnek. Isten nem várja meg a szombat elmúltát e kérések teljesítésével. A menny munkája sohasem szűnik meg, és az embernek sem kell megpihennie a jó cselekedetek munkálásában. Krisztus munkája, a beteg meggyógyítása tökéletes összhangban volt a törvénnyel, megtisztelte a szombatot” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 165. o.).

KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN 
ApCsel 26 – Róm 4; Evangelizálás,„A zene az evangelizálásban” c. alfejezet
1. Mi volt Festus véleménye a tudományról, Pál apostolra vonatkozóan?

2. Mely gondolat volt idegen Páltól, amikor arra kényszerült, hogy a császárra apelláljon?

3. Mi történik azokkal, akik „törvény nélkül vétkeztek”?

4. Mire nem gondolt Ábrahám?

5. Hogyan örvend az Úr az Ő egyházán?
 

I. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
Volt már olyan érzésed, hogy elveszítettél valamit, jóllehet a szemed előtt volt, csak éppen nem láttad? Tételezzük fel, hogy elveszítetted az autód kulcsát. Kerested az egész házban, de nem találtad, majd hirtelen eszedbe jutott, hogy hol lehet. Vagy a szekrénybe felakasztott kiskabátod zsebében, vagy a táskádban, amit a konyhaszéken hagytál.
Isten megadta nekünk az emlékezés ajándékát. Mi lenne, ha nem rendelkeznénk ezzel az ajándékkal? Mi lenne, ha az egyedüli dolog, aminek tudatában lennénk, a jelen lenne? Nagyon bonyolult lenne az életünk. E heti tanulmányunk segítségével visszatérünk a szombat témájához, és egy másik perspektívából fogjuk azt megvizsgálni. Tudjuk, hogy a negyedik parancsolat a „megemlékezzél” igével kezdődik. A többi kilenc parancsolat közül egyik sem kezdődik így. Az emlékezés azt feltételezi, hogy lennie kell valaminek, amiről már azelőtt tudomásunk volt. A szombat parancsolata egy állandó emlékeztető Isten teremtő tekintélyére. Bárhol lennénk a világban, akár elismerjük, akár nem, a szombat minden emberhez beköszönt, és felajánlja áldásait minden hét hetedik napján.
A Szentírásban a szombat emlékeztet arra, hogy Krisztus megalkotott, megváltott, megszabadított és újjáteremt bennünket, majd pedig el fog jönni értünk. Tanulmányunk aláhúzza, hogy Isten örök tervében a szombat az áldások, az imádat és a szolgálat napja. Szombaton, amikor Isten jelenlétében időzünk, részt veszünk a közösségi istentiszteleten és szüntelenül Üdvözítőnket keressük, Ő újraalkot minket a maga képmására.

II. MAGYARÁZAT
2008-ban egy nagyon érdekes cikk látott napvilágot „Neurotheology: Are We Hardwired For God?” (Neuroteológia: Kapcsolatban vagyunk-e Istennel?) címmel. Szerzője többek között Dean Hamert idézi, aki doktori fokozatot szerzett viselkedésgenetikában: „Minden tudós ember legelső küldetése, aki megpróbálja összeegyeztetni a genetikát a lelkiséggel, bebizonyítani, hogy a lelkiség meghatározható és számszerűsíthető” („The God Gene: How Faith Is Hardwired Into Our Genes”, 2004). A cikk szerzője, René J. Muller kijelenti:
„Hamer munkája annak bizonyítására törekszik, hogy a lelkiség valós jelenség, amely leírható és mérhető. […] Szerinte a vallás a nevelésben, a lelkiség pedig a természetben gyökerezik” (René J. Muller, Ph.D., Psychiatric Times,
„Neurotheology: Are We Hardwired for God?”). Hamer azon tudósok csoportjához tartozik, akik hiszik, hogy „kapcsolatban állunk Istennel”.
1Móz 1:26 verse az ember teremtését írja le: „És monda Isten: »Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon«.”
Mit jelent az, hogy az ember Isten képére lett teremtve? Minden bizonnyal többről van szó, mint egyszerű fizikai hasonlóságról. Isten képe mindannak az összessége, ami fizikai, szellemi, érzelmi és lelki szempontból a létünket határozza meg. Kaptunk Istentől értelmet, lelkiismeretet és ítélőképességet, hogy erkölcsi döntéseket hozzunk. De ami mindenek felett áll, és be van vésve a genetikai kódunkba, a DNS-ünkbe, az az, hogy spirituális lények vagyunk. A szombat betölti azt a fájdalmas űrt a szívünkben, ami nem más, mint a Teremtőnkkel való újrakapcsolódás utáni vágy. A szombat nem legalista követelmény, vagy kizárólagosan zsidó intézmény. A szombat a Krisztustól kapott élet megünneplése, ugyanakkor figyelmeztetés, hogy óvjuk természeti környezetünket, mely Teremtőnk gondoskodásának is a tárgya.
A szombat és a természeti környezet
Amikor Ádámot és Évát elhelyezte az Édenkertben, Isten kiképezte őket, hogy „műveljék és őrizzék azt” (1Móz 2:15). Ádámnak még abból az előjogból is kijutott, hogy maga nevezhette el az állatokat (1Móz 2:19-20). Ősszüleink közvetlen kapcsolatban voltak a természettel, a csodálatos kert az otthonuk volt, aminek megőrzésével Isten megbízta őket. A szombat hétről hétre emlékeztette őket, hogy kapcsolatban vannak Istennel és a természeti környezetükkel. A Teremtő imádatába a megteremtett világ iránti gondoskodás is beletartozott. A jelenben az ipari szennyezés tönkreteszi bolygónkat. „A Pure Earth non-profit szervezet szerint a környezetszennyezés világszinten kétszázmillió ember életét érinti. […] Az amerikaiak évente 30 milliárd fröccsentett poharat, 220 millió gumiabroncsot és 1,8 milliárd pelenkát használnak el, a Green Schools Alliance számításai alapján. […] A Kínában mért környezetszennyeződés megváltoztathatja az Egyesült Államok időjárását. Mindössze 5 napra van szükség ahhoz, hogy a nagy sebességű légáramlatok Kínáról az Egyesült Államok fölé költöztessék a súlyos légszennyeződést, ahol a felhőkbe beépülve megakadályozzák a csapadékképződést. Az Egészségügyi Világszervezet szerint mintegy 7 millió koraszülés hozható összefüggésbe a levegő szennyezettségével, ami egyébként a nyolcadik halálok a világon” (Alina Bradford: Pol­ lution Facts and Types of Pollution. Live Science, 2018. február 28.). A szombat trombita hangon megszólaló figyelmeztető vészjelzés: vigyázzunk Isten teremtett világára!
A szombat és a szabadulás
Amikor Mózes a Megígért Földre belépni készülő nemzedéknek újból elmondta a szombat parancsolatát, ezekkel a szavakkal kezdte: „Vigyázz a szombatnak napjára!”, és ekképpen fejezte be: „És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.” A szombat a szabadulás egyik jele. Az izraeliták évszázadokon keresztül rabok voltak Egyiptomban, de Isten csodálatos módon kiszabadította őket. Kivonulásukat nem egyedül hajtották végre; Isten vezette őket erős kézzel. A szombat egy mementó, mely Isten erejére emlékeztet, melynek folytán bármilyen nehéz helyzetből kiszabadíthat minket.
A teremtéskor Isten szólt, és létrejött a világunk. Isten szava mindenható, teremtő, képes megváltoztatni a világot. A szombat heti emlékeztető arra, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen. Ha szava által teremtette meg a világot, képes a szívünket is újrateremteni. Ha világosságot alkotott a sötétségből, a mi elménket is megvilágíthatja. Ha egy szavára megjelentek a gyümölcstermő fák, a Lélek gyümölcseit is megteremheti az életünkben. Ha Ádám orrába lehelte az élet leheletét, minket is új életre kelthet. Róma 6:1-7 szakasza arról a megújult életről szól, amelyet Krisztus ajándékoz nekünk, amikor a keresztség szertartása által önként meghalunk régi életünknek. Közvetlen kapcsolat létezik az Isten által teremtett édeni élet és a között a megújult élet között, amelyet akkor nyerünk, amikor Isten újjáteremti a szívünket. A szombat a teremtés és az Istenben megújult élet szimbóluma.
A szombat mint az újjáébredés és az áldás szimbóluma
Isten az egész emberiség számára találta ki a szombatot. A Szentírás szerint a szombat megújító áldása mindannyiunk számára adott (2Móz 23:12), nem csak a zsidók számára. Az Ótestamentum alapján tudjuk, hogy a szombat nem csupán imádati nap, hanem alkalom, hogy mások számára áldás gyanánt szolgáljunk. Jézus több gyógyító csodát tett szombaton, mint bármely más napon. Számára a szombat olyan nap volt, amikor gyógyító kegyelmével megérinthette az embereket.
Gondoljunk csak a jeruzsálemi Bethesda tó partján, a Juhkapu közelében fekvő, harmincnyolc éve beteg férfira. A Bethesda név jelentése: „az irgalom háza”, vagy a „kegyelem háza”. Jézus kétségkívül a zsinagógába tartott
–    szombat volt –, amikor meglátta a szánalmas állapotban lévő, mozgásképtelen férfit. „Jézus egyedül, gondolataiba merülve ment, amikor meglátta ezt a szerencsétlen embert” – írta Ellen White (Jézus élete. 201–202. o.). Szombat lévén, Jézus tudta: ha meggyógyítja ezt az embert, azzal magára haragítja a farizeusokat. A papoknak 39 különböző szabályuk volt arra vonatkozóan, hogy mi minősül szombaton munkának. „Kifürkészhetetlen követeléseik” és
„értelmetlen megszorításaik” „nehezen elviselhető terhek” voltak (uo. 204. o.).
 
„Jézus szavai és irgalmas cselekedetei által összetörte a régi hagyományok és ember alkotta parancsolatok elnyomó hatalmát, és Isten szeretetét annak kimeríthetetlen teljességében jelenítette meg” (204. o.).
Látva a beteg tehetetlen állapotát, Jézus megkérdezte a szegény szenvedőtől: „Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5:6). Egyedül képtelen volt bármit is tenni saját gyógyulásáért, ezért amikor az Üdvözítő megparancsolta neki, hogy keljen fel, vegye fel a nyoszolyáját és járjon (Jn 5:8), a beteg férfi hit által válaszolt Jézusnak. Teste minden idegszálában új élet lüktetett, és csodálatos módon meggyógyult. Hit által fogadta el Krisztus szavát és cselekedett annak értelmében.
Jézus e szombaton véghez vitt csodája – mint az összes többi szombatnapi csodatétele – szorosan kapcsolódik egy mélyebb lelki igazsághoz, ahhoz, hogy Jézus a Teremtőnk és a Megváltónk is egy személyben. Aki teremtett minket, újra is teremthet, hogy megint egészségesek legyünk. Közeledik hozzánk, ott keres meg, ahol vagyunk, látja szükségleteinket, kegyelme által megvált minket, és kétségbeesésünket reménységgé változtatja.

III. ALKALMAZÁS
Ézsaiás próféta arra biztatta Izrael gyermekeit, hogy határozott reformot hajtsanak végre szombat-tartási szokásaik terén. Ekképpen hangzik az Ézs 58:13-14 verseiben található figyelmeztetés: „Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákobnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”
A szombat az Istené. A kegyelem meghív minket, hogy Őbenne keressük és találjuk meg legteljesebb örömünket és legnemesebb kedvtelésünket, hogy áldás lehessünk mások számára.
•    Hogyan válhat a szombat még jelentőségteljesebbé számodra?
•    Vannak-e olyan szempontok a szombat-ünneplésedben, amelyeken változtatni szeretnél?
•    A prioritásaid listáján milyen helyen szerepel a szombati istenimádat?
•    Készíts egy minimum három pontos listát azokkal a specifikus dolgokkal, amiket megtehetsz szombaton mások áldására.