A szövetség jele
Alapige: „Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.” (2Móz 31:16)
A hetedik nap, a szombat olyan, mint egy szög, ami Katt! – szakadatlan rendszerességgel, hetente visszavisz bennünket mindennek az alapjához, amik vagyunk vagy lehetünk. Elfoglaltak vagyunk, ide-oda szaladunk, pénzt költünk, pénzt keresünk, ide megyünk, oda megyünk, össze-vissza járkálunk, aztán Katt! – itt a szombat, ami újból visszatérít bennünket az alapokhoz, minden további dolog kiindulópontjához, mert csak azért létezhet mindaz, ami valamit is számít nekünk, mert Isten kezdetben megteremtette.
A szombat feltartóztathatatlan rendszerességgel, kivétel nélkül, csendben feltűnik a horizonton, behatol az életünk összes hasadékába és repedésébe. Arra emlékeztet, hogy minden hasadék és repedés az Alkotónké, aki ide helyezett bennünket, aki „kezdetben” megteremtette az eget és a földet. E tette vitathatatlan alapja marad az összes keresztény hittételnek – aminek Katt! a hetedik nap, a szombat cáfolhatatlan, nem tolakodó, de rendíthetetlen jele.
Ezen a héten a Sínai-hegynél kötött szövetség összefüggésében vizsgáljuk meg ezt a jelet.
HETI ÁTTEKINTÉS: Honnan ered a szombat? Milyen bizonyítékai vannak annak, hogy létezett már a Sínai-hegynél történtek előtt is? Mitől lett különösen találó jel?
EGW idézet:
Isten hat nap alatt teremtette a földet, a hetedik napon pedig megpihent. Megszentelte és megáldotta a hetedik napot, és az emlékezés szent napjává tette. „Megtartsák azért az Izrael fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.” (2Móz 31:16) Aki megtartja Isten parancsolatait, igényelheti az Ésaiás 58:11–14. verseiben levő ígéreteket. Az itt található utasítások teljesek és pontosak. Aki megtartóztatja magát szombaton a munkától, vigasztalásért és enyhülésért könyöröghet Istenhez. […] Az ember ne űzze kedvtelését Isten szent napján. Hat nap áll a rendelkezésére, hogy mulandó munkáit végezze, a hetedik nap azonban az Istené. „Semmi dolgot se tégy azon” (2Móz 20:10) – mondja az Úr. A hűséges szolga szentnek tartja mindazt, amit az Úr is annak tart. Ezzel fejezi ki, hogy Istent választotta Urának. A szombat intézménye Édenben lett megalapítva, amikor még „együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoztak”. Isten elvárja tőlünk, hogy őrizzük meg tisztán az Ő szent napját. – Medical Ministry, 215. o.
Isten komoly áldásokat helyezett a szombat megünneplésébe, ezért azt kívánja, hogy a szombat az öröm napja legyen számunkra. A szombat beiktatásánál jelen volt az öröm is. Isten elégedetten szemlélte keze munkáját. Mindarról, amit teremtett, megállapította, hogy igen jó (1Móz 1:31). A menny és a föld ujjongással telt meg. „Együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoztak.” (Jób 38:7) Bár később bűn tört be a világba, hogy tönkretegye Isten tökéletes művét, az Úr még mindig nekünk adja szombatját, annak tanúját, hogy mindent a végtelen jóságú és kegyelmű Mindenható teremtett. Mennyei Atyánk azt kívánja, hogy a szombatünneplés segítségével megőrizze az emberek között az igaz Isten ismeretét. Azt kívánja, hogy a szombat őrá, az igaz, élő Istenre terelje gondolatainkat, és az Úr ismerete életet és békét adjon nekünk. – Bizonyságtételek, VI. köt.,
Az igazi szombatot kell ismét felmagasztalnunk jogos helyén Isten nyugalomnapjaként. Ésaiás 58. fejezete írja le ezt a feladatot, mely Isten népére vár. Fel kell magasztalniuk és tiszteltté tenniük a törvényt. Fel kell építeniük a régi romokat, az emberöltők alapjait felrakniuk. Akik ezt végzik, azokról mondja Isten: „Megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetsz romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tévén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván. Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt.” (Ésa 58:12–14) – Bizonyságtételek, VI. köt., 351. o.
Milyen gyakran halljuk, hogy „zsidó szombat”! Pedig a Szentírás világosan kijelenti, hogy a szombat már jóval a zsidó nép kialakulása előtt létezett.
1. Keressük ki 1Móz 2:2-3 és 2Móz 20:11 verseit! A világos, egybehangzó kijelentések szerint tehát honnan ered a szombat?
1Móz 2:2-3 versei ugyan nem nevezik meg a „hetedik napot” konkrétan szombatként (ez a név először 2Móz 16:26, 29 verseiben olvasható), de a kifejezés világosan utal rá, hogy „megpihent a hetedik napon” (1Móz 2:2, RÚF).
„A »szombat« szó nem fordul elő [1Móz 2:2 versében], a bibliai író azonban határozottan azt akarta hangsúlyozni, hogy Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, ami a szombat” (G. F. Waterman: The Zondervan Pictoral Encyclopedia of the Bible. Grand Rapids, MI., 1975, Zondervan Publishing House, 5. köt. 183. o.). 1Móz 2:2-3 magától értetődően azt tanítja, hogy a szombat Istentől ered, Ő alapította az egész emberiség áldására.
Olvassuk el Mk 2:27 versét! Jézus kijelenti, hogy Isten szó szerint az „emberért” adta a szombatot – vagyis nemcsak a zsidóké, hanem az emberiség egészéé.
2. Vajon miért pihent Isten is a hetedik napon? Szüksége volt rá? Még milyen más célt szolgálhatott az, hogy Ő is megnyugodott akkor?
Néhány kommentátor ugyan felvetette, hogy a teremtés után Istennek szüksége volt a fizikai pihenésre, ám az igazi célja a példaadás volt az emberek számára. Nekik is dolgozni kell hat napon át, majd megpihenni a hetedik napon, szombaton. A teológus Karl Bart emlékeztet: a teremtés végén Isten megpihenése részét képezte „a kegyelem szövetségének”, amelyben meghívta az emberiséget, „hogy pihenjen vele… legyen részese [Isten] nyugalmának” (Church Dogmatics. 3. köt. 1. rész, Edinburgh, Scotland, 1958, T&T Clark Ltd. 98. o.).
Isten szeretettel hívta a teremtésük utáni napon az általa megteremtett férfit és nőt, hogy pihenjenek, lépjenek meghitt kapcsolatba vele, hiszen a saját képére alkotta meg őket. Azt akarta, hogy örökké megmaradjon ez a közösség. A bűnbeesés óta pedig a szombat lehet a heti fénypontja az ember és a Megváltó kapcsolatának.
Milyen előnyei vannak a szombatünneplésnek az Úrral való kapcsolatunk szempontjából? Mit felelnénk, ha valaki ezt kérdezné tőlünk?
EGW idézet:
Akkor adta Isten a szombatot a világnak, amikor együtt énekeltek a hajnalcsillagok, s Isten fiai örömujjongásban törtek ki, örökké emlékeztetve az embert, hogy hat nap alatt teremtette Isten a világot, a hetediken pedig megnyugodott, és megáldotta, akiket teremtett; és mint igaz, élő Istenről emlékezzenek meg róla. Az Úr nagy hatalommal kiszabadította népét Egyiptomból, hogy megtarthassák az Édenben adott törvényt. A fáraó hiába küzdött ez ellen. Azért vezette őket a Sínai-hegyhez, hogy hallják szájából a törvényt. Isten azzal bizonyította a törvény fontosságát, hogy Ő maga harsogta el Izrael gyermekeinek. Félelmetes nagyszerűségében mutatta meg nekik uralkodói fenségét és méltóságát, hogy a nép eszébe vésse törvényének szentségét és fontosságát. A hatalommal és dicsőséggel, mely kíséretében a törvényt közölte, törvénye fontosságát kívánta hangsúlyozni. Krisztus a Sínairól szólva ezt a hitet adta egyszer és mindenkorra a szenteknek. – Bizonyságtételek, VIII. köt., 197–198. o.
A szombattal kapcsolatban határozott kijelentést kaptunk Istentől [2Móz 31:12–18. verseit idézve]. Hogyan lehetséges, hogy miközben olyan sok jelentős tudnivaló gyűjthető össze a szombatünneplőkkel kapcsolatban, senki nem tudja megmondani, mikor kezdődik a szombat? Akkor hol van az Isten jelét viselő nép? És mi ez a jel? A hetedik nap, melyet az Úr megáldott és megszentelt, és megrontásáért komoly büntetéseket szabott ki. A hetednapi szombat nem burkolózik homályba. Isten teremtői munkájának emlékünnepe ez. A mennyei eredetű emlékünnep megtartása az engedelmesség jele. Isten saját ujjával írta a két kőtáblára az egész törvényt. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, III. köt., 318. o.
Isten szent pihenőnapja az emberért rendeltetett; az irgalmasság cselekedetei tökéletes összhangban vannak ezzel a szándékkal. Isten nem kívánja, hogy teremtményei akár csak egy órát is szenvedjenek olyan fájdalom miatt, amit szombaton vagy bármely más napon enyhíteni lehet. […] A menny munkája sohasem szűnik meg, és az embernek sem kell megpihennie a jó cselekedetek munkálásában. A szombat nem a haszontalan semmittevés idejéül rendeltetett. A törvény megtiltja a világi munkát az Úr pihenőnapján; a megélhetés érdekében végzett mindennapi tevékenységet szüneteltetni kell, a világi örömökért vagy haszonért való munka sem törvényes e napon, de ahogyan Isten megszűnt teremtő munkájától, megpihent szombaton, és megáldotta azt, úgy kell az embernek is elhagynia napi elfoglaltságát, és az egészséges pihenésnek, az imádásnak és a szent cselekedeteknek szentelnie e szent órákat. Krisztus munkája, a beteg meggyógyítása tökéletes összhangban állt a törvénnyel, megtisztelte a szombatot. – Jézus élete, 207. o.
„Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre” (2Móz 16:23).
Nézzük át 2Mózes 16. fejezetét, amikor Isten a Sínai eseményei előtt mannát adott Izraelnek a pusztában! Figyeljük meg a következőket a beszámolóban!
- A mannából csak egy bizonyos mennyiséget lehetett felhasználni naponta, a hatodik napon azonban kétszer annyit kellett gyűjteni.
- Szombaton nem találtak mannát.
- A szombatra való plusz adag nem romlott meg, pedig különben nem állt el másnapig a manna.
3. Mit fejez ki a szombat szentségével kapcsolatban ez az eset, már a Sínaihegynél történt törvényadást megelőző időben? Lásd 2Móz 16:23-28!
„Isten kezdetben [a teremtéskor] rendelte el a szombatot. Valójában félreérthetetlenül erre mutat a szombatnak a hetedik nappal való azonosítása, a kijelentés, miszerint az Úr adta a szombatot az izraelitáknak, valamint az, hogy a feljegyzés szerint a nép megpihent Isten parancsára” (G. F. Waterman: The Zondervan Pictoral Encyclopedia of the Bible. Grand Rapids, MI., 1975, Zondervan Publishing House, 5. köt. 184. o.).
4. Sokkal több van 2Mózes 16. fejezetében a szombattal kapcsolatban annál, mint amit első látásra észreveszünk. Nézzük meg, milyen tanítás rejlik benne!
- Melyik a szombatra való felkészülés napja?
- A hét hányadik napja a szombat?
- Honnan ered a szombat?
- Milyen napnak kell lennie?
- A böjtölés napja legyen a szombat?
- Vajon a szombat az Istenhez való hűségünk próbája?
Összhangban van a szombatról alkotott mai felfogásunk azzal, amit 2Mózes 16. fejezete tanít?
EGW idézet:
A szombat benne foglaltatik a Sínai-hegyen adott törvényben, de Isten nem ekkor nyilvánította ki először, mint nyugalomnapot. Izrael népe azelőtt is ismerte, mielőtt a Sínai-hegyhez jöttek. Az odavezető úton is megtartották a szombatot. Ha valaki megszentségtelenítette, az Úr megdorgálta a népet: „Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?” (2Móz 16:28) A szombat nemcsak Izraelért rendeltetett, hanem a világért is. Az ember Édenben ismerte meg, és a Tízparancsolat többi előírásához hasonlóan maradandóan kötelező érvényű. Jézus Krisztus a törvényről kijelenti, melynek a negyedik parancsolat egy része: „Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik.” (Mt 5:18) Amíg a menny és a föld fennáll, addig a szombat is megmarad, mint a Teremtő hatalmának jelképe. Amikor pedig az Éden újra felvirágzik a földön, Isten szent pihenőnapját mindenki tisztelni fogja a nap alatt. A dicső újföld lakosai „szombatról szombatra” feljönnek „engem imádni, szól az Úr” (Ésa 66:23). – Jézus élete, 283. o.
Bár az egész hét folyamán készülnünk kell szombatra, tegyük a pénteki napot az előkészület külön napjává. Ezt mondta az Úr Izrael gyermekeinek Mózes által: „Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.” „Kiomolt a nép, és szedték a mannát, és őrölték kézi malmokban, vagy megtörték mozsárban, és megfőzték fazékban, és készítettek abból pogácsákat, az íze pedig olyan volt, mint az olajos kalácsé.” (2Móz 16:23; 4Móz 11:8) Előre el kellett készíteniük a mennyei kenyeret. Az Úr megmondta nekik, hogy pénteken, az előkészület napján süssenek, főzzenek. Próbatétel volt ez számukra. Isten látni akarta, szentnek tartják-e a szombatot, vagy sem. Az Úr ajkáról elhangzott utasítás számunkra is parancs. A Biblia tökéletes vezető, s ha imádkozva tanulmányozzák lapjait, olyan szívvel, amely meg akarja érteni, ami abban van, akkor senkinek sem kell tévedésbe esnie e kérdésben. – Bizonyságtételek, VI. köt., 354–355. o.
A törvényszegés következménye: halál. Ámde Krisztus életét adta, hogy az embernek még egy lehetőséget nyújtson. Nem azért halt meg a kereszten, hogy Isten törvényét eltörölje, hanem az ember számára újabb, második próbaidőt biztosítson. Nem azért halt meg, hogy a bűn halhatatlan jellemvonásunk maradjon; azért halt meg, hogy jogot szerezzen az ördög megsemmisítésére, akinek hatalma van a halálon. Az egész világért lefizette a megszegett törvény teljes bírságát. Ezt nem azért tette, hogy az ember folytassa törvényszegéseit, hanem megtért, hű alattvalóként megtartsa Isten parancsolatait, törvényét. – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 134. o.
„Tartsák meg tehát Izráel fiai a szombatot, szenteljék meg a szombatot nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül. Köztem és Izráel fiai között örök jel legyen ez. Mert hat napon át teremtette az ÚR a mennyet és a földet, a hetedik napon pedig megpihent és megnyugodott” (2Móz 31:16-17, ÚRK).
A Szentírás négyszer nevezi „jelnek” a szombatot (2Móz 31:13, 17; Ez 20:12, 20). A „jel” nem „szimbólum” abban az értelemben, hogy egy bizonyos dolog a hasonló tulajdonságaik révén, természetes módon jelképez, kifejez vagy felidéz valami mást (az ököl szimbóluma gyakran jelképezi a „hatalmat”, „erőt”). A Bibliában úgy értendő a szombat „jelként”, mint egy külső jel vagy feltétel, aminek jellegzetes üzenetet kell hordoznia. Magában a jelben semmi nem kapcsolódott közvetlenül a szövetséghez. A szombat szövetségi jel „köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre” (2Móz 31:13, ÚRK), csak azért, mert Isten azt mondta.
5. Miért akarta az Úr szövetségi jelként adni a szombatot? Mi teszi az Istennel való üdvözítő kapcsolat különösen találó jelképévé? Mi az, ami miatt a szombat különösen jól szimbolizálja ezt a kapcsolatot, tekintettel a szövetség alapvető vetületére, miszerint hit által tartatunk meg, a cselekedeteinkkel nem szerezhetünk megváltást magunknak? Lásd 1Móz 2:3; Zsid 4:1-4!
Azért is lenyűgöző, hogy a szombat a kegyelem szövetségének a jele, mert a zsidók évszázadokon át a Messiás általi szabadulás jeleként értették. A szombatban a Messiásban nyerhető üdvösség előízét látták. Mivel a mi értelmezésünk szerint a megváltás csak kegyelemből történik és mert a szövetség a kegyelem szövetsége, világos a szombat, a megváltás és a szövetség közötti kapcsolat (lásd 5Móz 5:13-15). Tehát az általános nézettel ellentétben a szombat Isten üdvözítő kegyelmének a jele, nem pedig a cselekedetek általi megváltásé!
Mit értünk szombati „pihenés”, „nyugalom” alatt? Hogyan pihenünk meg szombaton? Mit teszünk másként ilyenkor, ami miatt „jel” lesz ez a nap? Vajon észreveszi az életünket figyelve valaki, hogy számunkra valóban különleges a szombat?
EGW idézet:
A Tízparancsolat közül egyedül a negyedik tartalmazza a mindenható törvényadó, a menny és föld Teremtőjének pecsétjét. Akik engedelmeskednek a parancsnak, azok magukra veszik Isten nevét, és övék az összes ezzel járó áldás. „Szólt az Úr Mózesnek mondván: Szólj Áronnak és az ő fiainak mondván: Így áldjátok meg Izrael fiait, mondván nékik: Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad. Fordítsa az Úr az Ő orcáját tereád, és adjon békességet néked. Így tegyék az én nevemet Izrael fiaira, hogy én megáldjam őket.” (4Móz 6:22–27) Mózesen keresztül adta az ígéretet: „Az Úr felkészít téged magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útjain jársz. És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetsz.” (5Móz 28:9–10) – Bizonyságtételek, VI. köt., 350–351. o.
Krisztus hitünk fejedelme és bevégzője, és ha teljesen az Ő karjára hagyatkozunk, növekedni fogunk a kegyelemben és Megváltó Urunk ismeretében. Szüntelenül növekednünk kell, mígnem elérjük a Krisztus teljességének mértékét. A hit szeretet által munkálkodik, megtisztítja a lelket, és megszabadít az Isten ellen lázadó bűn szeretetétől. A Szentlélek ereje által átváltozik az ember jelleme és elméje, akarata pedig összhangba kerül a feddhetetlenség isteni mércéjével. Akik ilyen változáson esnek át, azokhoz Krisztus így szól: „Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jel 22:14) – That I May Know Him, 162. o.
Őrizzük rendkívül óvatosan a szombat kezdetét és végét. Ne feledjük, hogy a szombat minden perce megszentelt. Ahol csak lehetséges, a munkaadók péntek délben engedjék haza alkalmazottaikat. Adjatok nekik időt az előkészületre, hogy nyugodtan üdvözölhessék az Úr napját. Ha így teszel, nem szenvedsz kárt az ideiglenes dolgokban sem. [...] Szombat kezdete előtt tereljük el gondolatainkat a világi ügyekről, amint testünk is abbahagyja a világi foglalkozást. Isten azért helyezte szombatját a hatodik nap után, hogy az emberek megállhassanak, és visszatekinthessenek az elmúlt hétre, hogy lássák, az elmúlt hét folyamán mennyiben gyarapodtak az abba a tiszta országba való előkészületeik terén, ahova nem engedik be a törvényszegőt. Minden szombaton tartsunk elszámolást magunkban, hogy lássuk, vajon az elmúlt hét lelki nyereséget vagy lelki veszteséget hozott. – Bizonyságtételek, VI. köt., 356. o.
„A szombatjaimat bizony tartsátok meg, mert jel az köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentellek titeket” (2Móz 31:13, ÚRK).
A szombat tekintetében különlegesen gazdag 2Móz 31:12-17 része, ami az után következik, hogy az Úr kijelentette a szent sátor építésére és az ott végzendő szolgálatokra vonatkozó rendelkezéseit (2Móz 25:1–31:11).
A Szentírás itt fejezi ki először azt az elvet, hogy a szombat „jel” – látható, külső és örök jel Isten és a népe között. A szövegben lenyűgöző gondolatok vannak, amelyeket érdemes tanulmányozni. Két új elem kapcsolódik össze benne:
- A szombat jel, amiről megtudható valami.
- A szombat a megszentelődés jele.
Gondolkozzunk el a jelnek azon az aspektusán, ami az ismerethez kapcsolja! A héberek a tudást értelmi, kapcsolati és érzelmi vonatkozásban is értették. Számukra nem egyszerűen valamilyen tény ismeretét jelentette, főleg emberek esetében nem, hanem értelmes, tartalmas kapcsolatot is kifejezett. Az Úr ismerete tehát azt jelentette, hogy jó kapcsolatban álltak vele, „szolgálták” (1Krón 28:9), „félték” Őt (Ézs 11:2), „hittek” (Ézs 43:10), „bíztak” benne, „keresték” Őt (Zsolt 9:11) és „segítségül hívták” a nevét (Jer 10:25).
6. Olvassuk el az előző bekezdésben jelzett igéket! Hogyan segítenek megértenünk azt, hogy mit jelent „ismerni” az Urat?
Ezen túlmenően a szombat jelentőségteljes úgy is, mint a megszentelés jele, azt fejezi ki, hogy az Úr „megszenteli” a népét (vö. 3Móz 20:8), „szentté” teszi őket (5Móz 7:6).
A megszentelés folyamata éppen annyira Isten megváltó szeretetének a munkája, mint a megmentésének és az üdvözítésének a munkája. Az igazság (megigazulás) és megszentelődés egyaránt Isten tette: „Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök” (3Móz 20:8). A szombat tehát jel, ami által megtudjuk, hogy Isten a megszentelőnk. „Isten annak jeléül adta a világnak a szombatot, hogy Ő a Teremtő és az is Ő, aki megszentel” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 6. köt. 350. o.).
Hogyan tudja felhasználni az Úr a szombatünneplésünket arra, hogy megszenteljen bennünket?
EGW idézet:
A szombatünneplésnek meg kellett különböztetnie Izrael gyermekeit a többi nemzettől. Krisztus mondta: „Az én szombatjaimat bizony megtartsátok, mert jel az én közöttem és ti közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek… Legyen köztem és Izrael fiai között örök jel ez. Mert hat napon teremtette Isten a mennyet és a földet, a hetedik napon azonban megszűnt és megnyugodott.” „Megtartsák azért az Izrael fiai a szombatot nemzetségről nemzetségre örök szövetségül.” (2Móz 31:13, 17, 16) A szombat az Isten és népe közötti szövetség jele. Annak jele, hogy ők Isten engedelmes alattvalói, akik megtartják az Úr szent törvényét. Isten azért rendelte el a szombatünneplést, hogy az emberek el ne feledkezzenek róla, és hogy hű alattvalóit megkülönböztethesse törvényének megszegőitől. Ez az a hit, melyet egyszer s mindenkorra a szenteknek adott, akik erkölcsi hatalommal állnak a világ előtt, szilárdan megtartva a hitet. – Bizonyságtételek, VIII. köt., 198. o.
A világnak adott szombat Istennek, a Teremtőnek a jele. De jele annak is, hogy Isten szentel meg. A mindeneket teremtő hatalom teremti újjá az embert is Isten képmására. Akik szentnek tartják meg a szombatot, azoknak a megszentelődés jele ez a nap. Az igazi megszentelődés nem más, mint összhang Istennel és egység Isten jellemével. Úgy érhetjük ezt el, ha engedelmeskedünk az Isten jellemét tükröző elveknek. A szombat a megszentelődésnek is a jele. Aki szívből engedelmeskedik a negyedik parancsnak, az az egész törvénynek engedelmeskedni fog. Az engedelmesség pedig megszentel. Akár Izraelnek, Isten nekünk is örök szövetségül adta a szombatot. Akik tisztelik Isten szent napját, azoknak a szombat a jelük, hogy választott népének ismeri el őket. Az ígéret az, hogy megtartja a szövetséget. Aki elfogadja Isten kormányának jelét, az isteni, örök szövetségbe helyezi magát. Hozzáerősíti magát az engedelmesség aranyláncához, melynek minden láncszeme ígéret. – Bizonyságtételek, VI. köt., 350. o.
Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. E szavak tanítanak, vigasztalnak. Mivel a szombat az emberért rendeltetett, az Úr napja. Krisztusé, mert „minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn 1:3). Mivel Ő teremtett mindeneket, Ő a szombat szerzője is. Ő különítette el, mint a teremtés emlékünnepét. A szombat rá mutat tehát, Teremtőjére és Megszentelőjére. Azt hirdeti, hogy Ő az egyház feje, aki mindent alkotott mennyen és földön, akiben fennállnak a dolgok, és akinek ereje által megbékélünk Istennel. Izraelről szólva ezt mondja: „Adtam nékik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az Ő megszentelőjük.” (Ez 20:12) A szombat Krisztus hatalmának a jele, amely szentté tesz minket. Mindenkinek megadatik, akit Krisztus megszentel – „szentté teszem őket”. A szombat mindenkinek megadatik, mint az Ő megszentelő erejének jele, aki Krisztus által részesévé válik Isten Izraelének. – Jézus élete, 288. o.
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt” (2Móz 20:8).
A szombat jel, amiről az embernek „meg kell emlékezni”. A „megemlékezzél” szó használata többoldalú is lehet. Először is érzékeltet hátratekintést, a múltba nézést. Így a szombat a kezdetre, a teremtésre mutat vissza, aminek a csúcspontján Isten elrendelte a szombatot heti nyugalomnapként és a vele való közösség különleges alkalmaként.
Azután a megemlékezés parancsa a jelenre is vonatkozik. Nemcsak „megemlékeznünk” kell a szombatról (2Móz 20:8), hanem fontos „megtartani” is (lásd 5Móz 5:12, RÚF), ebből tehát lényeges dolgok következnek számunkra most, a jelenben.
Végül pedig a megemlékezés előre is mutat. Aki megemlékezik a szombat megtartásáról, arra ígéretes, gazdag és tartalmas jövő vár a szombat Urával. Benne marad a szövetséges kapcsolatban, mert az Úrban marad. Tehát ha a szövetséget Isten és az ember kapcsolataként értjük, kiemelkedően fontossá válik a kapcsolatunkat nagyban erősítő szombat.
A teremtésre és a Teremtőre emlékezve Isten népe megemlékezik az Úr kegyelmes tettéről, a megváltásról (lásd 5Móz 5:14, ahol a szombat az Egyiptomból való szabadulás szimbólumaként az Istenben nyerhető végső szabadulást jelképezi). A teremtés és az újjáteremtés összetartozik. Az első teszi lehetővé a másodikat. A szombat jele kifejezi, hogy Isten a világ Teremtője és az üdvösségünk Teremtője.
„A szombat szent megtartásával bemutatjuk, hogy az Ő népe vagyunk. Isten Igéje olyan jelként szól a szombatról, mely megkülönbözteti az Ő parancsolattartó népét… Az Isten parancsolatának megtartói egyesülni fognak Vele a nagy küzdelem során, mely a mennyben kezdődött Isten és Sátán között” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 2. köt. Budapest, 2000, Advent Kiadó, 148. o.).
Az iménti idézet szerint mi az a szombatban, ami talán minden más parancsolatnál jobban megkülönbözteti Isten „parancsolattartó népét”?
EGW idézet:
A negyedik parancsolat legelején Isten így szól: „Megemlékezzél” – tudva, hogy az ember a gondok sokasága közepette kísértésbe esik, hogy kimentse magát a törvény minden követelménye alól. Vagy a világi ügyek nyomása alatt megfeledkezzen a törvény szent fontosságáról. „Hat napig dolgozzál, és végezd minden munkádat”, az élet szokásos ügyeit világi haszonra és megélhetésre. E szavak igen szabatosak; lehetetlen félreérteni őket. – Bizonyságtételek, IV. köt., 249. o.
Egész héten tartsuk észben a szombatot, és tegyünk előkészületet, hogy a parancs szerint ünnepeljük meg. A szombatot nemcsak mint törvényes követelményt kell megtartanunk. Igyekezzünk megérteni a szombatnak az élet összes ügyeire kiterjedő lelki vonatkozását. Aki jelnek tekinti a szombatot Isten és maga között, ami azt bizonyítja, hogy Isten az Úr, aki megszenteli őt, az helyesen képviseli Isten kormányának erkölcsi elveit. Naponta imáikba foglalják, hogy nyugodjék meg rajtuk a szombat megszentelő hatása. Minden napot Krisztus társaságában töltenek el, és jellemének tökéletességét testesítik meg. Másokért végzett jótettük naponta előragyog majd. – Bizonyságtételek, VI. köt., 353. o.
Az Úr nevében tanácsolom népem minden tagjának, hogy bízzanak Istenben, és ne akarjanak most előkészülni és könnyű pozícióba kerülni a jövőbeli válságos helyzetek idejére, hanem engedjék, hogy Isten készítse majd fel őket. Amikor a keresztény a kötelességeire tekintve a hitvallása miatt rá váró keserű próbákra gondol, az emberi természete megriad a következményektől, és ez egyre inkább így lesz a földi történelem végéhez közeledve. Isten Igéjének igazságai bátorításul szolgálhatnak. Krisztus soha nem fordult el gyermekeitől, hanem biztos vezetőjük maradt a nehézségek idején. Hűséges feljegyzések szólnak a Sátán elnyomó hatalma miatt szenvedő emberekről. Krisztus kegyelme elegendő erőt adott nekik minden napra. „Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek.” (1Kor 10:13) Hatalmas nehézségeit láthatjuk annak, hogy úgy engedelmeskedjünk Isten törvényeinek, hogy közben ne lázadjunk fel az állam törvényei ellen. A hívő ne gondoskodjon előre a nehézségtől való oltalmáról, hiszen ő csupán eszköz Isten kezében. Naponta őrködve testi-lelki erői felett, és céltudatosan haladva előre, nem szabad semmit feladnia egyenességéből. A keresztény ne kérkedjen, ne fenyegetőzzön, és ne fogadkozzon előre, mit fog és mit nem fog megtenni, hiszen ezt nem tudhatja mindaddig, amíg a próba ideje el nem jön. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, III. köt., 398. o.
Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, „A Vörös-tengertől a Sínai-hegyig” c. fejezetből 250–253. o., Tapasztalatok és látomások: „A bűn titka” című fejezet., Bizonyságtételek, VI. köt.: „A szombat megünneplése” című fejezet.
A Tízparancsolat átfogóan és alapvetően meghatározza az Isten-ember és az ember-ember közötti kapcsolatokat. Középen helyezkedik el a szombat parancsolata, ami különleges módon nevezi meg a szombat Urát, rámutat fennhatóságának körére és a tulajdonjogára. Figyeljük meg a következő két szempontot! 1) Isten megnevezése: Jahve, az Úr, a Teremtő (2Móz 20:11; 31:17), akinek így sajátságos a helyzete; 2) fennhatóságának köre és a tulajdonjoga: az ég, a föld, a tenger és bennük minden (2Móz 20:11; vö. 31:17). A szombat parancsolatának ez a két jellemző aspektusa megszokott az ókori Közel-Kelet nemzetközi megállapodásainak pecséteiben is. Az ilyen pecséteket általában a megállapodási dokumentumok közepére helyezték. Tartalmazzák 1) az istenség nevét (általában egy pogány isten neve) és 2) fennhatóságuk, uralmuk körét (rendszerint egy bizonyos földrajzi terület).
„A Lélek általi megszentelés jelzi a különbséget azok között, akiken ott van Isten pecsétje, illetve akik a hamis nyugalomnapot tartják meg. Amikor jön a próba, világosan megmutatkozik, hogy mi a fenevad bélyege: a vasárnapünneplés…
Isten a hetedik napot jelölte ki szombatjául (2Móz 31:13, 16-17). Így határvonal húzódik a hűséges és a hűtlen között. Akik szeretnék megkapni a homlokukra Isten pecsétjét, azoknak meg kell tartaniuk a negyedik parancsolat szombatját” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 7. köt. 980–981. o.).
KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN
Máté 17–23; Evangelizálás,„Személyes munka, bölcs tanácsadók” c. alfejezet
1. Egészítsd ki a bibliaszöveget: „Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy, …”
2. Kik dorgálják meg a két vakot?
3. Egészítsd ki a bibliaszöveget: „És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, …”
4. Melyek a Törvény legnehezebb követelményei?
5. Milyen feltételek között rendelkezhetnek gyülekezeteink azzal az életerővel, amelyre oly régóta szükségük lenne?
Alapszöveg: 2Móz 31:16.
I. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
A szombat több mint egyszerűen időt félretenni Isten számára: az Istennel való mély és értelem teljes kapcsolat ígérete. A szombat az a nap, amelyen mindent félreteszünk az életünkben, Isten kivételével, és időnket azzal töltjük, hogy megerősítjük a kapcsolatunkat az Úrral.
II. MAGYARÁZAT
A szombatot csak akkor érthetjük meg, ha megértjük az eredetét. Az 1Móz 2:3 versében szereplő „megszűnik minden munkájától” kifejezés a héber shabbat szó igei alakjából származik, és jelentése: megpihen, felhagy a tevékenységgel, beszünteti a munkát, véget vet, befejez, pihen. Érdekes, hogy ez az ige szorosan kapcsolódik a szombat heti megtartásához (lásd 3Móz 25:2).
Az eredet
A bűnre vonatkozó parancsokra kezdetben Ádámnak és Évának nem volt szüksége, mivel akkor még nem létezett bűn a földön. Másrészt pedig „Isten Törvénye már az ember megteremtése előtt létezett, különben Ádám nem vétkezhetett volna.” (Ellen G. White: Sign of the Times. 1878. március 14.)
Időközben az Ádám Atyjának tekintéllyel teljes példája a szombat megtartására több volt mint parancs. Éden távlatából a teremtett fiú Teremtő Atyját követi. Következésképpen századokkal azelőtt, hogy zsidók léteztek volna, a szombat a teremtés emlékműve lett, amely által Jézus a teljes világegyetem szuverén Alkotójaként van elismerve (Mt 12:8; Mk 2:28; Jn 8:58).
A szombatnak tehát inkább kozmológiai szerepe van, mint kizárólag teológiai. Az a szerepe, hogy megmagyarázza, hogyan érezte magát az Úr az alkotásával kapcsolatban. Lényegében Jehova isteni pecséttel pecsételte meg ezt a napot, mint egy állandó testamentumot, a kozmikus Teremtő örök testamentumát.
„A szombat az a szünet, amely erővel tölt fel minket. A napok hetes rendszerben követik egymást: hat nap plusz egy nap. Hat munkanap és egy pihenőnap. […] Jehova, a kozmikus szimfónia Karmestere 6/7-es ütemben vezényli saját „zeneművét”. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, szünet.” (Charles E. Bradford, Sabbath Roots: The African Connection, p. 58. Olvasd el továbbá Ellen G. White A megváltás története c. könyvének „Isten örök törvénye” c. fejezetét.)
A szombat Sínai előtt
„A missziológia elismeri, hogy az afrikai népek körében fellelhető egy bizonyos zsidó öntudat. […] W. W. Oliphant, az egyik afrikai egyház XX. század eleji vezetője szerint »Etiópiában a szombatot már Nimród idejében megtartották, azaz Kr. e. 2140-ben, 700 évvel Mózes születése előtt (lásd 1Móz 10:8–9). […] Az etiópiaiak tehát már a Nimród, a Kús fia ideje óta szombatünneplők voltak«.” (Charles E. Bradford: i. m. 26. o.)
A szövetség jele
„A szombat a szövetség jele »köztem és köztetek, követőim között« (2Móz 31:13; vö. Ez 20:12). […] Aki megfelelő lelkületben tartja meg a szombatot, bizonyságot tesz arról, hogy üdvözítő kapcsolatban áll Istennel.
A szombat mint jel mindenekelőtt felajánlja a hívőnek annak ismeretét, hogy az Úr a szövetség Istene. Jelenti továbbá, hogy az Úr »megszenteli« az Ő népét (3Móz 20:8; 21:8; 22:32; Ez 37:28). […]
A szombat egy másik értelemben is jelként szolgál. Elválasztó, megkülönböztető jelként működik, amely megmutatja a más egyházakhoz tartozó embereknek – vagy azoknak, akik nem tartják a szombatot –, hogy egyedi kapcsolat van Isten és szombatünneplő népe között. (Gerhard F. Hasel és Michael
F. Hasel: The Promise: God’s Everlasting Covenant. 86–88. o. Olvasd el 2Móz 32 és 5Móz 5:15 szakaszait.)
A megszentelés jele
A teremtés szombatja valóban Isten szentélye, amelyet szentséggel megőrzött. Más szavakkal: „Miután a legjobbat vitte bele teremtésébe, az Úr kijelentette, hogy minden nagyon jó volt. Azután tökéletes művészként fogta az idő szövetét, és a szombatot különleges nappá tette, katedrálissá az időben, amelyet óráknak és perceknek az örökkévalóság anyagából faragott domborművei díszítenek.” (Charles E. Bradford: i.m. 51. o. Lásd Ez 20:12, 20)
Emlékezz meg a szombatról!
„Az idősek a tűzhely körül ülve beszélgettek a teremtés napjairól, és minden bizonnyal arról a napról is, amely felé az összes többi nap mutatott, azaz a szombatról. »A nagy történelem« rögzült az első embernemzedék kollektív tudatában. A szombatról történő megfeledkezés a mindeneket teremtő Isten elleni lázadásnak minősült.
Ez az oka annak, hogy a szombatra vonatkozó parancsolat figyelmeztetéssel kezdődik: »Megemlékezzél!« A szombat mindig visszavisz a teremtés eseményéhez (2Móz 20:8–10).
Ha az Úr megparancsolja ma nekünk, hogy emlékezzünk meg a szombatról, azt jelenti, hogy lennie kellett egy időnek, amikor ezt a parancsot először mondta ki. Tulajdonképpen ez az üzenete Izrael népe tapasztalatának a mannával, amit az Úr küldött hat napon keresztül, de a hetediken visszatartotta. Ezúttal nem ismételte meg a szombat parancsolatát, ami arra enged következtetni, hogy a zsidók már a Sínai előtti időkben ismerték. […] A tény, hogy a parancsolat előtt elhangzik a »Megemlékezzél!« felszólítás, bizonyítja, hogy már azelőtt ismert volt a nép számára, és nem kell állandóan ismételni.” (Charles E. Bradford: i.m. 79–80. o.)
„A »Megemlékezzél!« felszólítás azért szerepel a parancsolat elején, mert nekünk igent kell mondanunk a szombat Urának, rendelkezésére bocsátván magunkat neki. Ezzel elismerjük, amit Isten tesz, és nem önmagunk megvalósításaiban bízunk. Többé nem a saját vágyainkkal foglalkozunk, hanem el kezdünk a mások szükségleteire is gondolni. [...] Megfeledkezünk önmagunkról és önző érdekeinkről, hogy Máriához hasonlóan Jézust különleges vendégként tiszteljük meg.” (Samuele Bacchiocchi: Divine Rest for Human Restlessness. 1988. 99. o.)
III. ALKALMAZÁS
Isten törvénye kimondja, hogy a szombatot meg kell szentelni, és semmi dolgot nem szabad végezni azon. A zsidók elég komolyan vették ezt a parancsolatot. A farizeusok és a törvény más tudósai aláhúzták, hogy a „teherviselés” is munkának számított.
A bárminemű félreértések elkerülése végett nagyon aprólékosan meghatározták, hogy mit takar a teher fogalma. Teher volt az az élelem is, amelynek súlya felért egy száraz olajbogyó súlyával, az a mustmennyiség, amelyet egy kis pohárban már fel lehetett rázni, az a tejmennyiség, amelyet egy nyeléssel le lehetett nyelni, vagy az a mézmennyiség, amit egy kisebb sebre fel lehetett kenni.
1. Ennyi merev szabály mellett el tudjuk képzelni, mennyi időt töltöttek az emberek azzal, hogy megindokolják, mi az, ami megengedett szombaton és mi nem. Milyen értelemben vagyunk mi is rabjai ennek a legalista rutinnak? Melyek a vallási legalizmusból származó veszélyek?
2. Azt állították, hogy egy tanítás akkor hamis, ha olyan valláshoz vezet, amelyben csak – vagy különösképpen – a külső dolgok tiszteletben tartása számít. Mennyire könnyű összetéveszteni a lelkiséget (azaz a Jézussal való személyes kapcsolatot) a vallásos gyakorlatokkal? Melyek az ilyenkor ránk leselkedő veszélyek?
3. Az ősrégi időkben amiatt, hogy a zsidók megtartották a szombatot, lustáknak bélyegezték meg őket a környező földek lakói. Mivel te is szombatünneplő vagy, az emberek hogy vélekednek rólad: a törvény tisztelőjének tartanak, vagy olyan hívőnek, aki igazán szereti Istent? Mi a különbség a kettő között? Szombatünneplő gyakorlatod során arra összpontosítasz, hogy mit szabad és mit nem szabad tenned ezen a napon, vagy pedig a Megváltóval való kapcsolatod megerősítésére törekszel?
4. Az új szövetség egyezmény Isten és teközötted, amelynek alapja a köztetek lévő szoros kapcsolat. A szombat az a minőségi idő, amit Istennel töltesz. Következésképpen egyértelmű, hogy a szombat megtartása fontos a szövetségi kapcsolat szempontjából. Hogyan állíthatjuk helyre a szombat szentségét és örömét mind az egyéni mind a közösségi életvitelünkben?
5. A vallásos emberek többsége el fogja ismerni – ha jobban belegondol –, hogy kívánatos dolog egy napot a hétből Istennek szentelni. Egyesek azt mondják, hogy életük minden napját az Úrnak szentelik. Mindazonáltal mi a bizonyítéka annak, hogy Isten nem azt várja el tőlünk, hogy a hét bármely napját megtartsuk, hanem hogy azt a napot ünnepeljük, amelyet Ő szentelt meg és különített el különleges módon erre a célra?
6. Világunkban az emberek nagyon sok időt és pénzt szánnak a szórakozásra, az olyan időtöltésre, amelyről azt tartják, hogy segít ellazulniuk. Hogyan különböztethetjük meg az énközpontú élvezeteket azoktól a tevékenységektől, amelyeket szombaton is végezhetünk, és amelyek örömöt szereznek nekünk?
7. Istenről alkotott felfogásunk alapján úgy gondoljuk, hogy Istennek nem azért volt szüksége pihenésre, mert elfáradt volna, tudniillik abban az értelemben, amelyet mi a „fáradtság” főnévnek, illetve a „pihen” igének tulajdonítunk. És mégis, Mózes első könyve azt mondja, hogy Isten megpihent a hetedik napon. Vajon miért volt szüksége Istennek megállnia a munkájából és „megpihennie”?
8. A Bibliában – például 2Móz 31:13 versében – azt olvassuk, hogy a szombat jel kellett, hogy legyen, Izrael népe Isten iránti elköteleződésének jele. Lehetséges, hogy oly módon tartjuk meg a szombatot, hogy azzal éppen a szándékozottal ellentétes üzenetet továbbítjuk? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a szombat-ünneplésünk Isten ideálját képviseli?
Studiul 9, 22-28 mai
