Az új szövetség szellemében élni
Alapige:„…én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Jn 10:10, ÚRK)
A negyedévi tanulmányunkban a szövetséggel foglalkoztunk, amiben (lehámozva a legegyszerűbb, legtisztább formájáig) Isten alapvetően kijelenti: Így foglak megmenteni a bűntől, és kész.
A végkifejlet, a szövetségi ígéret nagy fináléja természetesen az örök élet az újjáteremtett földön, de nem kell addig várnunk, már ma is élvezhetjük a szövetség áldásait. Az Úr törődik az életünkkel most, a legjobbat akarja számunkra most. Az Ő szövetsége nem olyan megállapodás, amelynek értelmében ezt és ezt és ezt megteszed, majd később, valamikor igen soká megkapod a jutalmad. A jutalmak, az ajándékok áldások, amelyeket már itt és most élvezhet, aki hit által belép a szövetségi kapcsolatba.
Az e heti tanulmányunkban, a szövetséggel foglalkozó sorozatunk utolsó részében a szövetség néhány azonnali áldását tekintjük át, ígéreteket, amelyek Istennek a szívünkre hulló kegyelméből jönnek, mert meghalljuk a kopogását és kinyitjuk az ajtót. Természetesen több áldás is van annál, mint amennyivel ezen a héten foglalkozhatunk. Ám ez még csak a kezdet, annak a kezdete, ami valóban soha nem ér majd véget.
HETI ÁTTEKINTÉS: Miért örülhetünk? Milyen alapon tarthatunk igényt erre az ígéretre? Mi miatt szabadíthat fel a szövetség a bűntehertől? Mit jelent az új szív?
Június 26. – A börtönszolgálat napja
EGW idézet:
A közösség Istennel minden ember számára személyes és közvetlen. A Szentlélektől vezérelt szívben Isten iránti szeretet buzog, és gyermeki bizalommal rendelkezik. Krisztus nem az érdemeket keresi. Ó, bárcsak mindenki úgy járulna hozzá, ahogy van, és engedné, hogy Ő készítse fel magának! Az Úr csak azt kívánja, fogadja el az Ő igáját és terhét, hogy a menny előtt nyilvánvaló legyen: Isten munkatársává vált. Miért nem fogadják el a világosságot és az életet tőle mindazok, akiknek segítségre és nyugalomra van szükségük? Krisztus nem teheti, hogy ne világítson és ne ragyogjon. Világosságot hozott, mert ez az Ő küldetése. […] A világosság felfedezést jelent, aminek világítania kell az erkölcsi sötétség közepette. Akik befogadják Őt, azok számára Krisztus a teljességet fogja jelenteni. Ő lesz a vigasztalójuk, biztonságuk és jellemük szépsége. Jézus nélkül nincs világosság. A lélek és Krisztus közötti kapcsolatot egyetlen felhő sem árnyékolhatja be, mert az Ő hatalmas és szeretetteljes szíve kimondhatatlanul vágyik arra, hogy feddhetetlenségének sugarait az ember lelkére áraszthassa. – Lift Him Up, 221. o.
Micsoda teljességről árulkodnak e szavak: „Én vagyok a világ Világossága” (Jn 8:12); „Én vagyok az élet Kenyere (Jn 6:35); „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14:6); „Én vagyok a jó Pásztor” (Jn 10:14); „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek!” (Jn 10:10). Ilyen életet kellene élnünk. Isten mindezt kész megadni bármely léleknek, aki feladja énjét, és Krisztusért él. Teljes önmegtagadásra van szükség. Amíg ez nem történik meg, addig magunkban hordozzuk a boldogságunkat tönkretevő gonoszságot. De ha az énünket keresztre szegezzük, Krisztus a szívünkbe költözik, és erőfeszítéseinket a Szentlélek fogja támogatni. […] Naponta oda kell szentelnünk magunkat Isten szolgálatára. Járuljunk hittel az Úr elé, és alázzuk meg magunkat. Mindenekelőtt az énünkkel kell dolgoznunk. Meg kell dorgálnunk saját szívünket, és vizsgáljuk meg, hogy mi az, ami gátat szab a Szentlélek beavatkozásának. El kell fogadnunk a Szentlelket, s csak akkor lesz erőnk Istennel együtt győzni. – Our High Calling, 21. o.
Az egész mennyet érdekli az ember boldogsága. Mennyei Atyánk egyetlen teremtménye elől sem zárja el az öröm útjait. […] Szent vérével nemcsak bűneinktől megtisztítani és megváltani akar bennünket, hanem mindazok forró vágyát is ki akarja elégíteni, akik készségesen felveszik magukra igáját, és hordozzák az Ő terhét. Békét és nyugalmat kíván nyújtani mindazoknak, akik az élet kenyeréért jönnek hozzá. Csupán olyan kötelességeket hárít ránk, melyek földi lépteinket az áldások magaslatai felé irányítják, amelyekre az engedetlenek sohasem juthatnak el. Az igazi örömteljes élet abból áll, hogy Krisztus, a dicsőség reménye bennünk kialakuljon. – Jézushoz vezető út, 46. o.
„És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen” (1Jn 1:4).
Nézzük meg, hogy mit írt itt János! Néhány egyszerű szóval azt fejezte ki, ami nekünk mint szövetséges népnek az egyik nagy előnyünk – mégpedig az öröm ígérete.
A keresztényeket gyakran arra figyelmeztetik, hogy ne menjenek az érzéseik után, a hit nem érzés, túl kell látnunk az érzéseinken, és mindez igaz is. Ugyanakkor azonban nem lennénk emberek érzések, érzelmek, hangulatok nélkül. Nem tagadhatjuk az érzéseinket, de meg kell értenünk, a megfelelő helyen kell kezelni azokat, amennyire lehetséges, kontrollálva. Az érzések megtagadása viszont emberi létünk tagadását jelentené (akár mondhatnánk azt is egy körnek, hogy ne legyen kerek). Amint tehát ez a vers is mondja, nemcsak kell, hogy legyenek érzéseink (ebben az esetben az öröm), hanem azok teljességét is tapasztalnunk kell. Aligha hangzik ez úgy, mintha az érzéseinket meg kellene tagadnunk, ugye?
1. Olvassuk el 1Jn 1:4 szövegkörnyezetét, a fejezet kezdetétől! Miről írt János az első keresztényeknek, ami a reményei szerint teljessé teheti az örömüket? Miért kell belőlünk is örömet kiváltania ennek?
János a tizenkét tanítvány egyikeként csaknem a legelejétől kezdve tanúja volt Krisztus három és fél éves szolgálatának, a legfantasztikusabb eseményeknek (ott volt a keresztnél, a Gecsemánéban, a megdicsőülés hegyén is). Szemtanúként valóban joggal szólhatott erről a témáról.
Figyeljük meg azt is, hogy nem önmagát emeli ki, hanem azt hangsúlyozza, amit Jézus tett a tanítványokért, akik így már nemcsak egymással, hanem Istennel is közösségben lehettek. Jézus utat nyitott számunkra, hogy mi is közeli kapcsolatba léphessünk vele. Ennek a közösségnek, kapcsolatnak az egyik következménye az öröm. János azt akarta, hogy a keresztények tudják: amit Jézusról hallottak, az igaz (hiszen ő látta, hallotta és meg is érintette). Így ők is örömmel teljes kapcsolatba léphetnek a mennyei Atyával, aki szereti őket és Fia által önmagát adta értük.
Bizonyos értelemben János a személyes bizonyságtételét mondja itt el. És mi a te bizonyságtételed, személyes tapasztalatod a Jézussal való kapcsolatodról? Mit mondhatsz el, ami miatt valaki jobban örülhet az Úrban? Erre törekedett János is.
EGW idézet:
Mikor a menny világossága ragyog az emberre, arca a benne élő Úr örömét fogja kifejezni. Krisztus hiánya a lelkükben teszi szomorúvá és kételkedővé az embereket. Ezért bánatos az arcuk. Életük a sóhajok zarándoklása. Isten Igéjének alaphangja pedig örvendezés az Őt befogadók számára, mivel övék az élet világossága. A világosság örömet és boldogságot hoz, s ez az öröm az életben és jellemben jut kifejezésre. – A Te Igéd igazság, V. köt., 1144. o.
Azok, akik megmaradnak Jézus Krisztusban, boldogok és örömteli életet élnek. Hangjukat nemes szelídség jellemzi, a tetteikben az örök és felsőbbrendű dolgok tisztelete nyilatkozik meg, és ajkukról az Isten trónjától áradó örömteli zene visszhangzik. Ez a kegyességnek ama titka, amely bár nem könnyen magyarázható, de annál inkább érezhető és örömet adó. Bár a konok és lázadó szív elzárhatja kapuját Isten kegyelmének minden befolyása és a Szentlélek minden adománya előtt, de a bölcsesség útja gyönyörűséges, és minden ösvénye békesség. Minél szorosabban kapcsolódunk Krisztushoz, annál jobban mutatják szavaink és cselekedeteink az Ő kegyelmének győzelmes és átalakító hatalmát. – Üzenet az ifjúságnak, 431. o.
Miután Jézus meggyógyította az asszonyt, arra vágyott, hogy ismerje el a kapott áldást. Az evangélium által felkínált ajándékokat nem lopva, titokban kell élveznünk. Ezért hív az Úr, hogy valljuk meg jóságát: „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.” (Ésa 43:12) Krisztus hűségének megvallása a menny választott eszköze, mellyel bemutathatjuk Őt a világnak. Méltányolnunk kell kegyelmét, melyet a hajdani szent emberek által ismertetett meg, de ennél is hatásosabb saját tapasztalatunkról bizonyságot tenni. Isten tanúi vagyunk, ha isteni erő munkálkodása nyilvánul meg bennünk. Mindenkinek a másokétól különböző élete van, tapasztalatai is eltérőek a többiekétől. Isten azt szeretné, ha saját egyéniségünk jegyeit viselő dicséret szállna föl hozzá. Ha kegyelme dicsőségének, magasztalásának ilyen értékes elismerése krisztusi élettel párosul, akkor ellenállhatatlan erőt jelent a lélekmentő munkában. […] Az Isten kegyelmére válaszoló lélek az öntözött kerthez lesz hasonló. Egészsége gyorsan kivirul, világossága felkél rejtekéből, és az Úr dicsősége meglátszik rajta. Jusson eszünkbe akkor az Úr szerető nyájassága, gyengéd, irgalmas cselekedeteinek sokasága. Izrael népéhez hasonlóan emeljünk emlékköveket, s írjuk rájuk Isten értünk végzett munkálkodásának drága történetét. – Jézus élete, 347–348. o.
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint” (Róm 8:1).
Egy fiatal nőt brutális kegyetlenséggel meggyilkoltak, az elkövetőt nem találták. A rendőrök csapdát akartak állítani, ezért egy lehallgató készüléket rejtettek a nő sírjába. Hónapokkal később egy este egy fiatal férfi ment a sírhoz, zokogva térdre esett, úgy könyörgött a nő bocsánatáért. A szavait lehallgató rendőrök természetesen letartóztatták a bűncselekmény elkövetése miatt.
Mi hajtotta a férfit a sírhoz? A bűntudat, mi más?
Természetesen mi soha nem követtünk el olyan szörnyűséget (remélhetőleg), mint ez a fiatalember, de mindannyian bűnösök vagyunk, mindannyian tettünk valamit, amit szégyellünk, amit szeretnénk visszafordítani.
Hála Jézusnak és az új szövetség vérének, egyikünknek sem kell a bűn stigmájával élni! A mai bibliavers értelmében Isten nem kárhoztat bennünket többé. A legfőbb Bíró olyannak tekint minket, mintha nem követtük volna el azokat a dolgokat, amelyek bűntudatot váltanak ki belőlünk.
2. Hogyan világítanak rá a következő versek Róm 8:1 értelmére? Jn 5:24; Róm 3:24-25; 2Kor 5:21
Az Úrral való szövetséges élet egyik nagy ígérete, hogy nem kell többé a bűntudat súlya alatt maradnunk. A szövetség vére miatt Isten leveheti rólunk a bűnterhet, rólunk, akik eldöntöttük, hogy szövetségi kapcsolatba lépünk vele; akik eldöntöttük, hogy a hit, a megtérés és az engedelmesség feltételeihez tartjuk magunkat. Amikor Sátán azt akarja a fülünkbe súgni, hogy gonoszok, rosszak vagyunk, túl nagyok a bűneink ahhoz, hogy Isten elfogadjon, mi is folyamodhatunk ahhoz, amit Jézus tett a pusztai megkísértésekor: idézhetjük a Szentírást. Az egyik legjobb idézet ilyenkor Róm 8:1. Ez nem jelenti azt, hogy tagadnánk a bűn valóságát az életünkben. Viszont az Úrral való szövetségi kapcsolatunk miatt nem kell többé a bűn kárhoztatása alatt élnünk. Jézus megfizette értünk a büntetést, most pedig az Atya színe előtt állva könyörög értünk, a saját vérét, a saját igazságát mutatja fel a mi bűneink helyett.
Mit változtat már most az életünkön az, hogy az Úr megbocsátott nekünk, bármilyen bűnt követtünk is el? Ennek fényében hogyan tudunk jobban viszonyulni azokhoz, akik vétettek ellenünk?
EGW idézet:
Mivel pedig Isten akarata az, hogy bűneinkből megtisztítson, az Ő gyermekeivé tegyen, és képessé tegyen szent életet élni, így tehát kérhetjük ezen áldásokat, és hihetjük, hogy el is nyerjük; sőt, már meg is köszönhetjük Istennek azokat. Kiváltságunk, hogy Jézus elé lépjünk, és bűneinktől megtisztuljunk, hogy szégyen és lelkiismeret-furdalás nélkül megállhassunk a törvény előtt. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” (Róm 8:1) Többé tehát nem vagytok a magatokéi, mert igen becses áron vétettetek meg. „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren... a Krisztusén.” (1Pt 1:18–19) Ezen egyszerű tény által, hogy Istenben hiszünk, a Szentlélek új életet szül szívünkben. Mint gyermekek, beleszületünk Isten családjába, és az Örökkévaló úgy szeret bennünket, ahogyan Fiát szereti. – Jézushoz vezető út, 51. o.
Isten régi népe számára kijelölt menedékvárosok a Krisztusban lévő menedék jelképei. Ugyanaz az irgalmas Megváltó, aki az ideiglenes menedékvárosokat elrendelte, saját vére kiontásával biztos menedéket szerzett az Isten törvényét megszegő számára, amelyben oltalmat kereshet a második halál elől. Semmi hatalom nem ragadhatja ki kezéből azt, aki őhozzá járul bocsánatért. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak.” (Róm 8:1) „[...] erős vigasztalásunk legyen [...], mint akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet.” (Zsid 6:18) „Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt, aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” (Róm 8:34) – Pátriárkák és próféták, 516. o.
Izrael visszatért az Úrhoz, és mélységesen bánta bűneit. Sírva és keseregve vallották meg azokat. Elismerték, Isten igazságosan bánt velük, és törvénye iránt engedelmességet fogadtak. Most kinyilvánították ígéreteibe vetett hitüket. Isten elfogadta bűnbánatukat; s örvendezhettek, tudva, hogy megbocsátotta bűneiket, és újra kegyelmébe fogadta népét. […] Minden őszinte Úrhoz fordulás maradandó örömöt hoz az életbe. Amikor a bűnös a Szentlélek befolyása alá kerül, meglátja az emberi szív csodálatos vizsgálójának szentsége és a maga vétkes, szennyes volta közötti különbséget. Magát elítélt bűnösként látja. De nem kell kétségbeesnie, mert Krisztus megszerezte számára a bocsánatot. Örömmel töltheti el az a tudat, hogy Isten megbocsátotta bűneit, és bűnbocsátó mennyei Atyja szereti. A bűnbánó bűnöst Isten magához öleli szeretetével, és körülveszi dicsőségével. Bekötözi sebeit, megtisztítja bűneitől, és az üdvösség ruhájába öltözteti. – Próféták és királyok, 667–668. o.
„Hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig” (Ef 3:17-19).
Amint a tanulmány korábbi leckéi rámutattak, az új szövetségben az Úr a szívünkbe helyezi törvényét (Jer 31:31-33). Ám nemcsak a törvény kerül oda, hanem ahogyan a mai igénk rámutat: Krisztus is, ami nagyon is érthető, a Krisztus és a törvény közötti szoros kapcsolat miatt. Tehát Krisztus törvényével a szívünkben és mivel Krisztus is ott lakozik (az eredetiben itt szereplő görög ige azt is jelenti, hogy „letelepszik”), elértünk a következő nagyszerű szövetségi áldáshoz, ami az új szív.
3. Miért van szükségünk új szívre? Milyen változás látszik azon, aki Istentől új szívet kap?
Olvassuk el újból a mai bibliaverset! Figyeljük meg, Pál kiemeli a szeretet elemét, azt, hogy meg kell gyökerezni, alapozódni benne. Ezek a szavak arra utalnak, hogy a szeretet alapja stabilitást, szilárdságot és állandóságot biztosít. A hitünknek nincs jelentősége, ha nem az Isten és emberek iránti szeretetben gyökerezik (Mt 22:37-39; 1Korinthus 13. fejezet). A szeretet nem légüres térben alakul ki. Ellenkezőleg! Azért tapasztaljuk, mert Isten irántunk való szeretetének (minden ismeretet felülhaladó szeretetének) felvillanását megláttuk Jézus által. Ebből következően megváltozik az életünk, a szívünk, új emberré leszünk, új gondolatokkal, új vágyakkal és új célokkal. Isten irántunk tanúsított szeretete változtatja meg a szívünket, Ő ültet belénk szeretetet mások iránt. Valószínűleg legalább részben erre gondolt Pál, amikor arról írt, hogy beteljünk „az Istennek egész teljességéig.”
4. Olvassuk el 1Jn 4:16 versét! Hogyan kapcsolódik ez ahhoz, amit Pál írt Ef 3:17-19 szakaszában?
Nézzük át újra a ma vizsgált igéket! Mit tehetünk annak érdekében, hogy az ezekben foglalt ígéretek teljesedjenek az életünkben? Van, amin változtatnunk kellene, ami talán gátolja, hogy a tapasztalatunk növekedjen „az Istennek egész teljességéig”? Írjunk egy listát arról, hogy mi mindenen kellene változtatnunk az életünkben!
EGW idézet:
A Krisztus szeretetét megízlelő szív a szeretet még nagyobb árjaira vágyik, mivel aki ad, az még nagyobb mértékben fog kapni is. A lélek számára az Istennel kapcsolatos bármely felfedezés csak növeli erejét és szeretetkészségét. „Sokkal inkább terólad” – kiált fel a szív, amire a Szentírás így válaszol: „Sokkal inkább” (Róm 5:9–10). Krisztus élete telve volt Isten szeretetének mennyei üzenetével, és arra vágyott, hogy ezt a szeretetet a legnagyobb mértékben megoszsza az emberekkel. Irgalom áradt az arcáról, magatartását pedig kegyelem, alázat, igazságosság és szeretet jellemezte. Küzdő egyháza minden tagjának ugyanezekkel a tulajdonságokkal kell rendelkeznie, ha a győzedelmes egyházhoz akar csatlakozni. Krisztus szeretete olyan nagy, olyan dicsőséges, hogy hozzá viszonyítva minden emberi jelentéktelennek bizonyul. Amikor eljutunk erre a felismerésre, felkiáltunk: „Ó, Isten szeretetének gazdagsága, amelyet egyetlen Fiában adott az embereknek!” – Our High Calling, 366. o.
Mikor Jézus új szívről beszél, a gondolkodást, az életet, az egész embert érti ezen. Változzon meg a szívünk, a szeretetünket vonjuk viszsza a világtól, s a világ helyett rögzítsük Krisztusra. Új szívvel rendelkeznünk annyit tesz, hogy megújult gondolkodásunk, új céljaink, új indítékaink legyenek. Mi az új szív jele? A megváltozott élet. Ha naponta, óránként meghalunk az önzés és büszkeség számára. Dávid imája az egyik legbuzgóbb ima, melyet Isten Igéje följegyez, mikor így esedezik: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten.” Isten ezt feleli az ilyen imára: „Új szívet adok neked.” A véges ember ezt nem tudja megtenni. A férfiak és nők kezdjék az elején, keressék a legbuzgóbban Istent az igaz keresztény tapasztalat és életmód elérése végett. Érezniük kell a Szentlélek teremtő hatalmát. Új szívet kell elfogadniuk, melyet a menny kegyelme tart meg lágyan, gyöngéden. Az önző lelkületet el kell távolítani a lélekből. Komolyan, lelkiismeretesen, szívük alázatával kell fáradozniuk Jézusra tekintve irányításért és bátorításért. Ezúton az épület, helyesen összeállítva, szent templommá növekedik az Úrban. – A Te Igéd igazság, IV. köt., 1164–1165. o.
Ne csüggedjetek el, még ha éreznétek is szívetek keménységét. Minden akadály, minden egyes belső ellenség csak növeli Krisztusra utaltságotokat. Azért jött, hogy a kőszívet eltávolítsa, és hússzívet adjon nektek. Tekintsetek rá, és kérjétek különös kegyelmét, hogy sajátos hibáitokat legyőzhessétek. Ha kísértés közeledik felétek, álljatok ellene a gonosz unszolásának, és szóljatok lelketekhez így: „Hogyan is hozhatnék ilyen szégyent Megváltómra? Én Krisztusnak adtam át magam, többé nem végezhetem Sátán munkáját.” Hívjátok a Megváltót segítségül, hogy minden bálványotokat feláldozhassátok, és kedvenc bűneitektől megszabadulhassatok. Irányítsátok hitszemeteket Jézusra, amint az Atya trónja előtt áll, átszegezett kezét mutatja, és értetek könyörög. Higgyétek, hogy dicsőséges Megváltótok megadja nektek a szükséges erőt. – Megszentelt élet, 90. o.
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal” (Jn 11:25-26, ÚRK).
Az örök életnek két dimenziója van: a jelen dimenziója a bővelkedő élet tapasztalatát hozza a hívőnek már most (Jn 10:10), amibe beletartozik az a sok ígéret, amelyek a mostani életünkre vonatkoznak.
A jövő dimenziója természetesen az örök élet – a testi feltámadás ígérete (Jn 5:28-29; 6:39). Ez az esemény ugyan majd csak a jövőben történik meg, de ez az, ami minden másnak értelmet ad, minden keresztény reménységünk koronája.
5. Térjünk vissza a mai alapigénkhez! Mit mond itt Jézus? Hol találhatjuk meg az örök életet? Hogyan értsük azt, hogy aki él és hisz benne, az nem hal meg, még ha meg is hal (lásd Jel 2:11; 20:6, 14; 21:8)?
Természetesen mind meghalunk, de Jézus szerint a benne hívők számára ez a halál csak olyan, mint az alvás, átmeneti megszakítás, aminek véget vet a feltámadás. Krisztus visszatérésekor a Krisztusban meghaltak halhatatlanságban támadnak fel, az Úr élő követői pedig egy szempillantás alatt halhatatlanná változnak át. A Krisztusban lévő halottak és élők is egyformán feltámadott testet kapnak. Isten népe számára akkor kezdődik a halhatatlanság. Milyen hatalmas öröm tudni, hogy utunk nem a sírban végződik, sőt nem is ér véget, mert örökké tartó, új életet kapunk!
„Krisztus egy testté lett velünk, hogy mi egy lélek lehessünk Vele. Ezen egység ereje által kell majd előjönnünk a sírból – ez nemcsak Krisztus erejének megnyilatkozása által történik, hanem hit által az Ő élete a miénk lesz. Aki meglátja Krisztus igaz jellemét és szívébe fogadja Őt, annak örök élete van. Krisztus a Lélek által lakozik bennünk, és Isten Lelke, ha hittel befogadjuk szívünkbe, az örök élet kezdete” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 323. o.).
Hogyan élvezhetjük már most az örök élet áldásait? Vagyis, mit ad nekünk ez az ígéret a jelenben? Írjunk egy listát arról, hogy személyesen milyen áldásait látjuk az örök élet ígéretének a hétköznapjainkban! Hogyan tudjuk a legjobban átadni ezt a reménységet és ígéretet valakinek, aki nehézséggel küzd, mert talán elvesztett valakit a szerettei közül?
EGW idézet:
Azt a hangot, amely a keresztről ezt kiáltotta: „Elvégeztetett!” (Jn 19:30) – a halottak is meghallották. Ez a hang átütötte a sírok falait, és megparancsolta az alvóknak, hogy keljenek fel. Így lesz majd, mikor Krisztus hangja felharsan az égből. Ez a hang behatol majd a sírokba, kinyitja a sírboltokat, és a Krisztusban meghaltak feltámadnak. Üdvözítőnk feltámadásakor csak néhány sír tárult fel. Második eljövetelekor azonban minden drága halottunk meghallja majd az Ő hangját, és előjönnek a dicsőséges és halhatatlan életre. Ugyanaz a hatalom, amely feltámasztotta Krisztust a halottak közül, feltámasztja majd az Ő egyházát is, és megdicsőíti azt vele minden fejedelemségek, minden hatalmasságok és minden más név felett, amely adatott, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. – Jézus élete, 787. o.
Jézus Krisztus az életet jelenti. Ő, az élet Forrása elviselte a halált, hogy megtörje a halál erejét. Van gyógyír és orvos Gileádban. Krisztus megalázó halált szenvedett, hogy nekünk életünk legyen. Legdrágább életét adta, hogy legyőzhesse a halált, majd kijött a sírból. A fogadására érkezett angyalsereg látni akarta, ahogy újra felveszi az életét, és József sírja fölött hallhatta győzedelmes szavait: „Én vagyok a feltámadás és az élet!” – The Faith I Live By, 51. o.
Ha odafentről születünk, ugyanaz a gondolkodás hat át bennünket is, ami Jézust – ez késztette, hogy megalázza magát, és megmentsen minket. Ekkor nem keressük a legmagasabb polcot. Arra vágyunk, hogy Jézus lábainál ülhessünk, tőle tanulhassunk. Megértjük: a munkánk értékét nem az szabja meg, hogy mekkora port verünk fel, mekkora zajt csapunk a világban, vagy milyen aktívak, buzgók vagyunk a magunk erejéből. Munkánk értéke azzal arányos, amilyen mértékben a Szentlélekből részesülünk. Az Istenben való bizodalom szentebb magasságokba emeli az elmét, úgyhogy nyugalomban őrizhetjük meg lelkünket. […] Mivel Jézus által elnyerjük a nyugalmat, a menny már itt elkezdődik. Engedünk hívásának – „jöjjetek, tanuljatok tőlem” –, megyünk, és ezzel elkezdődik számunkra az örök élet. A menny: szüntelen közeledés Istenhez Krisztus által. Amennyivel többet időzünk a menny fényességében, annyival nagyobb és nagyobb dicsőség tárul fel előttünk; és minél többet tudunk Istenről, annál inkább növekszik boldogságunk. Mivel már ebben az életben Jézussal járunk, eltölthet szeretete, kielégíthet jelenléte. – Jézus élete, 330–331. o.
„Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:19-20, ÚRK).
Az emberek világszerte küzdenek azzal, amit a dél-afrikai író, Laurens Van Der Post úgy nevezett, hogy „az értelmetlenség terhe”. Megkapják az élet ajándékát, azt azonban nem tudják, hogy mit kezdjenek vele, nem tudják, mi az ajándék célja, nem tudják, hogyan használják. Mintha valakinek egy könyvtárnyi ritka könyvet ajándékoznának, de ő nem olvasná azokat, hanem elégetné. Milyen rettenetes értékpazarlás!
Azonban nem kell ezzel a problémával küzdenie az új szövetségben élő kereszténynek. Ellenkezőleg! Aki ismeri a megfeszített, de feltámadott Megváltót (és személyes tapasztalatot szerzett vele), aki vállalta a halált minden ember bűneiért, hogy örök életük lehessen, az tudja, mi az öröm. Tekintettel Mt 28:19-20 egyértelmű felhívására, a hívő embernek van küldetése és életcélja: hogy hirdesse a világnak azt a csodálatos igazságot, amit személyesen tapasztalt Krisztus Jézusban. Micsoda kiváltság! A világ végén szinte minden eltűnik, amit most ismerünk, de az evangélium hirdetésének az örök életre kiterjedő hatása lesz. Ez az igazi küldetéstudat, életcél!
6. Elemezzük a mai bibliaverset! Milyen konkrét felszólításokat mond Jézus a különböző részeiben? Mi minden tartozik ezekhez? Milyen ígéretet kapunk, aminek hitet és bátorságot kell adnia nekünk ahhoz, hogy megtegyük, amit Krisztus ránk bízott?
Az új szövetség alatt élő keresztényeknek az Úr világos megbízást adott. Mindannyiunknak lehet valamilyen szerepe, legyünk bárkik, bármilyen élet szakaszban, bármiféle korlátok között. Végezzük a feladatunkat? Tehetnénk még többet? Tervezzük meg a csoportunkkal, hogyan tudnánk még jobban kivenni a részünket a munkából!
EGW idézet:
Egyetlen lélek számára sem szegényes az élet, ha Krisztussal egyesül. Aki teljes szívéből, lelkéből szereti Őt és felebarátját, mint önmagát, annak tág munkaterület áll a rendelkezésére, ahol gyakorolhatja képességeit és befolyását. Nincs olyan talentum, amit önző módon használhatunk fel. Az énnek meg kell halnia, hogy életünk elrejtőzhessen Krisztussal együtt Istenben. Az Úr azt akarja, hogy vizsgáljuk meg a lelkünket, és figyeljük meg, hogy eleget tudunk-e tenni a krisztusi mércének. Jézus meghalt, hogy az embert megválthassa az örök pusztulástól. Meg kell értenünk, hogy az Ő tulajdonát képezzük, mert megváltott bennünket. „Avagy nem tudjátok-é, hogy… nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:19–20) Értelmi, lelki és testi erőink az Úréi. Az időnkkel is Ő rendelkezik. Ezért leghelyesebb, ha Őt szolgáljuk, ha szoros kapcsolatban maradunk Krisztussal, és minden nap emlékezünk érettünk hozott végtelen áldozatára, mert így Isten igazságában maradhatunk. – In Heavenly Places, 60. o.
Életünk minden pillanata valóság. Az élet nem játék, hanem telve van félelmetesen fontos dolgokkal, örök jelentőségű felelősségekkel. Ha így tekintünk az életre, akkor rájövünk, hogy milyen nagy szükségünk van az Úr segítségére. Csak akkor fogjuk elnyerni a szilárd megygyőződést, miszerint Krisztus nélkül teljes kudarc az élet, és életünk csak úgy nyer értelmet, ha Jézus bennünk lakozik. Akkor értjük meg, hogy Isten kegyelme és Lelkének ereje nélkül nem érhetjük el az elénk állított magas mércét. Jellemünk fejlődésében a kiválóságra, a mennyei mércére kell törekednünk, s akkor a mennyei sugallat vezet majd előre, az elménk kiegyensúlyozottá válik, és Krisztus nyugalma elűzi a lelkünk nyugtalanságát. – That I May Know Him, 85. o.
Aki igazán megtért, betöltekezik Isten szeretetével, aminek következtében igyekszik megosztani másokkal is a kapott örömöt. Isten célja az, hogy egyháza bemutassa a világnak a szentség szépségét, és bebizonyítsa a keresztény vallás erejét. A hívő ember jelleme tükrözze a menynyei jellemet. A sötétben levők hallják meg dicsőítő és hálaéneküket. Fejezzük ki hálánkat az evangélium jó híréért és az ígéretekért, és igyekezzünk jót cselekedni mások érdekében. […] Bármely szolgálat örömét Krisztus felmagasztalása jelenti az emberek előtt. Az igazi munkálkodásnak ez a végcélja. Járjunk úgy, hogy Krisztust mutassuk be, és énünket rejtsük el Jézus mögé. Csak az ilyen önmegtagadásnak van értéke Isten szemében. A szolgálat ajtajai nyílnak meg előttünk. Ismerjük meg a szomszédokat, és vezessük őket Krisztushoz. Ha ezt tesszük, akkor Ő a jóváhagyását adja ránk, és velünk együtt fog dolgozni. – A Call to Medical Evangelism and Health Education, 26–27. o.
Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, „Isten népe megszabadul” c. fejezetből 543–551. o.; Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, „Öröm az Úrban” c. fejezet, 85–93. o.
„Isten szent Fiának nem voltak bűnei, fájdalmai, mások fájdalmait hordozta, mert az Úr mindannyiunk vétkét Őrá vetette. Isteni együttérzése miatt az emberi családhoz kötötte magát, és az emberiség képviselőjeként alávetette magát annak, hogy bűnösként bánjanak vele. Beletekintett a megpróbáltatások mélységébe, amelyet bűneink nyitottak meg, és áthidalja a szakadékot, ami az embert Istentől elválasztja” (Ellen G. White: Bible Echo and Signs of the Times. 1892. aug. 1.).
„Jöjj, testvérem, ahogy vagy, bűnösen, beszennyezve! Tedd rá bűneid terhét Jézusra, és hit által kérd az érdemeit! Gyere most, amíg itt van a kegyelem, gyere bűnvallomással, töredelmes lélekkel, és Isten bőségesen adja bocsánatát! Ne merj még egy lehetőséget elszalasztani! Hallgass a kegyelem hangjára, ami most kérlel: kelj fel a halálból, hogy Krisztus világosságot adhasson neked! Minden mostani pillanat közvetlenül kapcsolódni látszik a végzetek valamelyikéhez a láthatatlan világban. Ezért ne hagyd, hogy a büszkeséged és a hitetlenséged miatt még tovább elutasítsd a felajánlott kegyelmet! Máskülönben végül így kesereghetsz: »Vége az aratásnak, a nyár elmúlt, de nem jutottunk üdvösségre«” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 353. o.).
KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN
Lukács 1–7; Evangelizálás,„Az evangéliumi lelki gondozó” c. alfejezet
1. Mit éreztek a pásztorok, amikor megjelent nekik az Úr angyala?
2. Ki az a három politikai vezér, akinek a neve ugyanabban a bibliaversben van megemlítve?
3. Mit tudtak Jézusról az emberekből kiűzött ördögök?
4. Milyen hír terjedt el „egész Júdeában és a körül való minden tartományban”?
5. Mit kell előbb megtanulniuk a nőknek, hogy jó munkát végezhessenek Istenért?
Alapszöveg: Jn 10:10.
I. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
Az Isten és az emberiség közti szövetség átlépi a vallásos dogmák és az egyszerű hitalapelvek keretét: a mennyel való kapcsolatunkat határozza meg. Elfogadva a szövetséget, megnyitjuk életünket Isten szeretete és üdvözítésünkre tett ígérete előtt.
II. MAGYARÁZAT
Willem de Kooning New York-i festőművész hosszabb időt töltött ÉszakKarolina államban. Egy este feleségével együtt egy szabadtéri partiról kilépve úgy döntöttek, hogy sétálnak egyet. Az égbolt felhőtlen volt, ragyogtak a csillagok. „Olyan látvány tárult elénk, amilyet addig nem láttunk bent, a városban, ahol a vakító fények miatt elhalványulnak a csillagok. Tetőtéri lakásunk ablakából amúgy is csak egy kis darab égbolt volt látható. »Menjünk vissza a partira!« – mondta de Kooning. – »A világegyetem megborzongat!«”
Borzongás?
Kétségkívül megborzongató érzés lehet egy fényévekben mérhető valóságot szemlélnünk nekünk, akik méterben és centiméterben mérjük magunkat. Miután évezredeken keresztül úgy hittük, hogy a világegyetem központjában kuporgunk, hatalmas csapás az énünkre nézve annak elfogadása, hogy szégyenletes módon trillió galaxisok egyik galaxisának a szélére lettünk „száműzve”.
David Hume mondta elkeseredve: „Egy ember élete nem fontosabb a világegyetem számára, mint egy osztrigáé.”
Tulajdonképpen ez attól függ, hogy melyik univerzumot választjuk. Egy értelem, cél és Isten nélküli világegyetemben valóban érvényes David Hume állítása, de nem abban az univerzumban, amelyet a Szentírás ekképpen ír le:
„József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.” (Mt 1:24–25).
Az emberiség annyira fontos, hogy Isten, a világegyetem Teremtője a részévé vált. Isten, akinek a teremtett művét fényévekben mérjük, leereszkedett a méterben és centiméterben mért emberi dimenzióba.
William de Kooning a természet törvényeinek korlátai miatt nem alakulhatott át valamely alkotásává, Isten azonban, akit nem gátolnak a fizika törvényei, ezt megtehette, és meg is tette: Jézusban testet öltött, és megszületett Názáretben. A Teremtő emberré vált, és olyan erős szálakkal kötötte magát hozzánk, amelyek sosem fognak elszakadni.
A szövetség központi eleme az örök élet ígérete azáltal, amit Jézus értünk tett: lejött közénk és meghalt értünk. Az ígéret a mienk, nem a cselekedeteink, hanem a kegyelem és a hit által.
Hinni Jézusban annyit jelent, mint elhinni, hogy a halála rendelkezik a minden múltbéli bűn eltörléséhez szükséges abszolút erővel. Ezt nevezzük hit általi megigazulásnak. Hinni Jézusnak azt jelenti, hogy hiszünk Vigasztalónk azon képességében, hogy az Úr Jézus papsága által megadhatja a mindenhol jelenvaló kegyelmet, hogy ily módon legyőzhessük jellembéli hiányosságainkat. Ezt pedig hit általi megszentelődésnek nevezzük. Kegyelem által üdvözülünk, de a hit az eszköz, amely által a kegyelem kedvezményezettjeivé válunk.
Az új szövetség és az örök élet
„Az Újtestamentumban a feltámadás jó híre sokkal többet jelent a jövőre vonatkozó érdekes információknál. Az Újszövetség jó híre átalakítja és értelemmel, reménységgel gazdagítja jelen életünket. Saját sorsukba vetett bizalmuknak köszönhetően a keresztények már most új életet élnek. Akiknek szívében jelen van a remény, hogy részük lesz Isten dicsőségében, azok átalakulnak, más emberekké válnak, és még a szenvedésben is örvendenek, mivel életüket a reménység motiválja.” (John C. Brunt: „Resurrection and Glorification”. Handbook of Seventh-day Adventist Theology. 12. köt., 349. o.)
Az új szövetség és a küldetés
„A Biblia összes próféciájának, valamint a megváltás történetének központi eleme Isten országának földi megalapítása. A Szentírás a megteremtett és elveszett földi paradicsom történetével kezdődik (1Móz 1–3), és az Újtestamentumban a helyreállított paradicsom képével ér véget (Jel 21:22). Izraelnek mint a szövetség különleges népének kiválasztása nem cél volt önmagában, hanem Isten választott módszere, amely országa igazságosságának és békéjének látható jele volt minden nép számára. Krisztus megtanította az új szövetség népét – az Ő egyházát –, hogyan imádkozzon: »Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is!« (Mt6:10). Az apostoli evangélium üzenete ily módon apokaliptikus távlatokat nyert, alapvető folytonosságban az Isten által az ókori Izraellel kötött szövetséggel.” (Hans
K. LaRondelle: „The Remnant and the Three Angels’ Messages”. Handbook of Seventh-day Adventist Theology. 12. köt., 857. o.)
III. ALKALMAZÁS
Elmélkedésre: Amikor bölcs mondásokat, elmélkedéseket tartalmazó könyvet olvasol, észreveheted, hogy a leglenyűgözőbb maximák a leggyakrabban a halálos ágyukon fekvő betegek szájából hangzanak el. Egy híres ateista utolsó szavai voltak ezek: „Nemsokára félelmetes ugrást hajtok végre a sötét mélységbe!” Isten összes szövetsége és ígérete egyetlen kívánságban összpontosul: meg akar menteni minket a bűnből. Az élet végeztével szövetségi kapcsolatunk megítélése következik.
1. Egy lelkész mondta egyszer: „Én hiszek a halálos ágyon tett vallomásoknak. Tudom, hogy Isten elfogadja őket, de el kell ismernem, hogy kissé nyugtalanítanak. Nem tehetem meg, hogy ne tegyem fel a kérdést: valóban hitelesek ezek a vallomások?”
Természetes, hogy elgondolkodunk mások motivációin. Hogyan viszonyul Isten az üdvözülni vágyó közeledéséhez? Miként befolyásolja a válaszát a mindentudása, a jövő ismeretének képessége?
2. Amikor szövetséges kapcsolatba lépünk Istennel, felszabadulunk a bűntudat és sajnálkozás terhe alól, ami ugyanakkor örömmel tölti el szívünket. Képzeld el, mi történik a mennyei udvarokban, amikor megteszed az első lépést az örökkévalóság felé! Mit mondana neked az őrzőangyalod?
3. Jézus jobbés baloldalán két gonosztevő függ a kereszten. Az egyik gúnyt űz a Megváltóból, a másik kéri Őt, hogy üdvözítse. Micsoda bizalomnak kellett lennie a lelkében Jézus iránt, hogy Isten ígéreteire hivatkozott anynyi év után, hogy hátat fordított neki! Figyeljük meg, hogy Jézus nem beszélt hozzá, amíg ő meg nem szólította. Mit üzen ez a jelenet a Szentlélek szerepéről? Kérhetjük-e Istentől az üdvösséget, bármennyire is reménytelennek érezzük a helyzetünket? A keresztre feszített lator már csak keveset élt, miután szívébe fogadta Jézust. Ennek ellenére milyen hatása lehet a döntése másokra? Szövetségi kapcsolatba lépésünk Istennel hogyan befolyásolja a misszióra és az evangelizációra való felhívásra adott válaszunkat?
4. Valaki a latornak a tizenkettedik órában elnyert üdvösségét úgy írta le, mint egy véletlenszerű belépést a mennyei paradicsomba, mintha az illető megfogta volna a félig nyitott ajtó kilincsét, és besurrant volna a résen. Sokan visszaélnek Isten kegyelmével, és csak azután élnek az üdvösség lehetőségével és fogadják el Jézust, hogy kiélték az életüket, ahogy az utolsó percben megtért lator is. Hogyan győznél meg valakit arról, hogy mennyire fontos most elfogadnia Jézust, ahelyett hogy élete utolsó éveire halogatná a döntést?
5. Sokan azzal töltik az életüket, hogy a boldogságot keresik, ami sokszor csalóka lehet. Az öröm, a Szentlélek egyik gyümölcse az, amely után vágyódnunk kellene. Mi a különbség a boldogság és az öröm között? Az öröm, akárcsak a boldogság olyasvalami, amit egymagunk megszerezhetünk, vagy pedig azt is ajándékba kapjuk, mint az üdvösséget? Beszélgessetek erről a csoportban.
6. Sok dolog van, amiért valóban illik bűntudatot éreznünk. Jézus által Isten menekülési lehetőséget kínál fel ebből az állapotból. Ez szükségszerűen azt jelenti, hogy megpróbálhatjuk – vagy meg kellene próbálnunk – nem érezni magunkat bűnösöknek? Felelőtlenség lenne ez? Beszélgessetek erről a csoportban.
7. Gyakran szokták mondani: „A lelkiismereted vezéreljen!” A lelkiismeret és a megújult szív, amit Isten több helyen is megígért a Bibliában, egy és ugyanaz? Lelkiismeretünk valóban annyira bizalomra méltó, hogy vezérünk lehet az életben?
8. Keresztény küldetésünk ezen a földön hirdetni a világnak a Jézusról szóló jó hírt. Ez azt jelenti, hogy minden kereszténynek kitartóan győzködő kereskedői személyiséggel kell rendelkeznie? Miért igen, vagy miért nem? Hogyan használja fel Jézus az emberi személyiségek, vérmérsékletek és talentumok teljes skáláját az evangéliumi üzenet terjesztésére?
Studiul 13, 19-25 iunie
