Identitásválság

Alapige: „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Ézs 1:18)

Eltévedni a feledés földjén. Ha Írországban egy szűk, sövénykerítéssel szegélyezett országúton vezetnénk, előfordulhatna, hogy az utat egy tehéncsorda torlaszolja el, amint éppen hazafelé poroszkálnak az elropogtatott lakoma után. A tehenek akkor is bemennek a gazdájuk istállójába, ha nincs velük a pásztor. Tudják, hogy hová és kihez tartoznak.

Amikor az üzletben egy kisfiú elkeveredik az édesanyjától és felkiált: „Elvesztettem az anyukámat!”, talán nem tudja pontosan, hol is van vagy hol jár épp az édesanyja, de az üzletben sétáló anyukák tengerében biztosan felismeri egyedül azt, aki az övé.

Az ír tehenektől (sőt az elveszett kisfiútól) eltérően a júdaiak sajnálatos módon elfeledték, hogy mennyei Urukhoz tartoznak, és ezzel együtt megfeledkeztek igaz identitásukról (önazonosságukról) is, arról, hogy a szövetséges nép tagjai. „Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá” (Ézs 1:2-3)!

Ezen a héten Isten munkáját figyeljük meg, ahogyan vissza akarja állítani népét a maga oldalára.

EGW idézet:

Isten hitvalló népe elszakadt az Úrtól, elveszítette bölcsességét, meg rontotta értelmét, felfogóképességét. Képtelenek voltak messze elő retekinteni, mert elfelejtették, hogy az előbbi időkben Isten megtisz tította őket régi bűneikből. A sötétségben nyugtalanul, bizonytalanul haladtak, megpróbálták kitörölni gondolkodásukból az előbbi állapo tukban élvezett szabadságot, biztonságot és boldogságot. Belevetették magukat mindennemű elbizakodott, vakmerő balgaságba, szembesze gültek Isten gondviselésével, és egyre mélyítették a már rájuk nehe zedő bűntudatot. Hallgattak az Isten jelleme elleni sátáni vádaskodá sokra, és úgy állították be az Urat, mint akiből hiányzik az irgalmasság és megbocsátás. A látnok ezt írja róluk: „Ó, gonosz nemzetség, hamis sággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! Elhagyták az Urat, megutálták Izrael szentjét, és elfordultak tőle.” – A Te Igéd igaz ság, 4. köt., 1137. o.

A helyreállítás sohasem lehet alapos, hacsak le nem ér a gonoszság gyökeréig. Az ágakat ismételten lemetszik, de keserű gyökere meg maradt, hogy újra fölszökkenjék, és sokakat megfertőzzön. Ezért le kell hatolni a rejtett gonoszság gyökeréig, ismételten meg kell ítélni az erkölcsi érzékeket és újra megítélni az isteni jelenlét fényénél. A min dennapi élet fogja bizonyítani, vajon valódie a javulás. […] Ez vár mindenkire, aki gyalázatot hozott Istenre, és megszomorí totta Krisztus szívét az igazság és az igaz élet megtagadásával. Ha a megkísértett személy lelkiismerete a próba alatt nem ébred fel, és nem érez fájdalmat, akkor a lelke halott lesz az élő Isten számára. – A Te Igéd igazság, 5. köt., 1152. o.

Isten kormányzata nem alapszik vak alárendelésen és oktalan kor látozásokon, habár Sátán így szeretné feltűntetni. Nem, […] sőt, értelmünkre és lelkiismeretünkre hivatkozik: „No, jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr.” (Ésa 1:18) Így hangzik az Alkotónak teremtményei hez intézett meghívása; Isten nem akarja teremtményeit semmire sem rákényszeríteni. Nem fogadhatja el tiszteletünket és hódolatunkat, ha azokat nem készségesen és értelmesen hozzuk. A kierőszakolt engedel messég akadályozhatná az értelem és jellem fejlődését; és géppé ala csonyítana le bennünket. Nem ez a Teremtő szándéka. Ő arra vágyik, hogy az ember, mint a teremtés koronája, a fejlődés legmagasabb fokára jusson el. Kilátásba helyezi számunkra az áldások teljességét, melyek hez kegyelem által kíván eljuttatni. Magához hív bennünket, hogy átad ván magunkat neki, akaratát bennünk kimunkálhassa. Egyedül tehát tőlünk függ, hogy a bűn örökös rabszolgaságát, avagy Isten gyerme keinek csodálatos  és boldogító szabadságát választjuke. –  Jézushoz vezető út, 43. o.

Ézsaiás próféta könyve rövid bevezetőjében megtaláljuk a szerző nevét (Ézsaiás, Ámós fia), az üzenete forrását („látomás” [RÚF]) és a tárgyát (Júda és fővárosa, Jeruzsálem, négy király uralkodása idején). Ézsaiás a honfitársait nevezi meg célközönségeként, akik az ő idejében éltek. Hozzájuk szólt a próféta, a saját helyzetükkel és sorsukkal kapcsolatban.

Megemlítve a négy királyt, akiknek korában tevékenykedett, Ézsaiás leszűkíti a hallgatóságát, és a könyvét egy maghatározott időszak történelmi, illetve politikai eseményeihez kapcsolja. Ez az időkeret Királyok második könyve 15-20. fejezeteihez és Krónikák második könyve 26-32. fejezeteihez köthető.

1. Olvassuk el Ézs 1:2 versét! Mi itt az üzenet lényege? Mit mond az Úr? Hogyan figyelhető meg ugyanez a gondolat a szent történelem egészében? Elmondhatjuk ezt a mai keresztény egyházról is? Magyarázzuk meg a válaszunkat!

Figyeljünk fel arra, hogy Ézsaiás üzenete a következő szavakkal kezdődik:

„Halljátok egek, és vedd füleidbe föld” (vö. 5Móz 30:19; 31:28)! Az Úr nem arra utal, hogy maga a menny és a föld képes lenne meghallani és megérteni a szavait, inkább a nyomatékosítás kedvéért mondja ezt.

Amikor az ókorban egy közel-keleti király, mint például egy hettita császár politikai egyezséget kötött egy kisebb hatalmú uralkodóval, akkor tanúként szólította az isteneit, hogy hangsúlyozza, figyelik és büntetik a megállapodás áthágását. Viszont amikor Mózes idejében a királyok isteni Királya kötött szövetséget az izraelitákkal, nem hívott tanúként más isteneket. Mint egyedül igaz Isten az eget és a földet szólította, hogy töltsék be ezt a szerepet (lásd még 5Móz 4:26).

Olvassuk el figyelmesen Ézs 1:1-9 szakaszát! Foglaljuk össze Júda bűneit! Figyeljünk fel külön arra is, hogy mi lett a vétkeik következménye! Miben volt Júda bűnös, és mi történt emiatt? Ugyanakkor milyen reménységet kínál a 9. vers?

EGW idézet:

Nem csekély dolog Isten ellen vétkezni és a visszás emberi akaratot szembehelyezni a Teremtő akaratával. Még ebben a világban is elő nyére válik az embernek, ha a menny parancsainak engedelmeskedik. És bizonyára az ember legfőbb érdeke, hogy az Úrnak engedelmesked jen, és békességben éljen vele… Az összes földi teremtmény közül mégis egyedül az ember engedetlen, lázadó! Pedig csakis az ember bír olyan képességekkel, értelemmel, hogy Istenhez való viszonyát és az isteni, szent törvények követelményeit megérthesse; egyedül neki van lelki ismerete, hogy a törvényszegés bűnét átérezze, és amely békével és örömmel tölti el, ha engedelmes volt. Isten az embert szabad, erkölcsös lénynek teremtette, és rábízza a választást, hogy neki engedelmeske dik, vagy engedetlen lesz. Az örök élet ígérete – a dicsőség örök élvezete képezi azok jutalmát, akik a Mindenható akaratát teljesítik, de Isten haragja fenyegeti azokat, akik parancsolatait megvetik. – Megszentelt élet, 76. o.

A történelem bizonyítja, milyen tevékeny ellenségünk van. Sátánt eredetileg csak egyetlen fánál lehetett megtalálni, csak ott fenyegette Ádám és Éva biztonságát. Azt tervezte, hogy ahhoz a fához csalogatja a  szent  párt,  hogy  éppen  azt  követhessék  el,  amit  Isten  megtiltott vagyis egyenek a tudás fájáról. Ha bármelyik más fához közeledtek, nem fenyegette őket veszély. Mennyire tetszetős az ördög beszéde! Megragadta mindazokat az érveket, amelyeket ma is használ: a hízel gést, a más tulajdonának kívánását, a bizalmatlanságot, kételkedést és hitetlenséget. Ha az ellenség már akkor ennyire ravasz volt, milyen lehet most, amikor évezredek tapasztalata áll mögötte? Isten, a szent angyalok és mindazok, akik engedelmeskednek az Úr összes kijelentett akaratának, mégis bölcsebbek, mint ő. Sátán ravaszsága ugyan nem csökken, de az a bölcsesség, amelyet kaphatunk, ha élő kapcsolatot tar tunk fenn a világosság és az isteni tudás forrásával, elég ahhoz, hogy legyőzzük megtévesztő fondorlatait. – Bizonyságtételek, 5. köt., 504. o.

A világ nyíltan lázad Isten ellen. Ez valóban konok nemzedék: hálát lan, álszent, kétszínű, gőgös és hitehagyó. Az emberek semmibe veszik a Bibliát, és gyűlölik az igazságot. Jézus látja, hogy törvényét elvetik, szeretetét semmibe veszik, követeivel szemben közömbösek. Jótéte ményei által szól hozzájuk, de ők nem vesznek tudomást róluk. Inti is őket, de nem veszik figyelembe. Az emberi lélek temploma szentség telen adásvétel helyévé vált. Önzés, irigység, gőg, rosszindulat – mind megtalálható benne. Sokan attól sem riadnak vissza, hogy Isten Igéjét gúnyolják. Azokat pedig, akik hisznek az Ige minden szavában, nevetség tárgyává teszik. Egyre inkább megvetik a törvényt és a rendet. Ez Jahve világos paran csolatainak áthágásához vezethető vissza. Az engedelmesség útjának elhagyása erőszakoskodásnak és bűntetteknek nyit kaput. Figyeljük meg a bálványimádó tömegek nyomorát és szenvedését! Hasztalan keresik a boldogságot és békességet. – Próféták és királyok, 185. o.

2. Olvassuk el Ézs 1:10 versét! Miért használta az Úr Sodoma és Gomora képvilágát? Mit akart egyértelművé tenni?

3. Olvassuk el Ézs 1:11-15 részét! Mit mond itt az Úr az embereknek? Miért utasította el népe imádatát?

Vér tapadt a kezekhez, amelyek áldozatot mutattak be és imádkoztak, azaz erőszakosak voltak és elnyomtak másokat (Ézs 1:15; 58:3-4). Megvetették az izraeliták Védelmezőjét, mivel rosszul bántak a szövetség közösségének más tagjaival. Az Urat sértették az emberek ellen elkövetett bűnökkel.

Természetesen maga Isten állította fel a szertartások istentiszteleti rendszerét (Mózes harmadik könyve 1–16. fejezetei) és jelölte ki Jeruzsálemet annak megfelelő helyszíneként (1Kir 8:10-11). A szertartásoknak viszont az volt a célja, hogy annak a szövetségnek a keretén belül működjenek, amit az Úr létesített a néppel. Istennek az Izraellel kötött szövetsége tette lehetővé, hogy közöttük lakjon a szentélyben/templomban. Így az ott bemutatott szertartások és imák csak akkor voltak érvényesek, ha az iránta és a szövetsége iránt való hűséget fejezték ki. Szertartásosan hazudtak, akik anélkül mutattak be áldozatokat, hogy megbánták volna a szövetségi közösség más tagjai ellen elkövetett igazságtalan tetteiket. Az áldozataik így nem csupán érvénytelenek, hanem tulajdonképpen bűnök voltak! Szertartásos cselekedeteik a hűségről szóltak, de a viselkedésük bizonyította, hogy megszegték a szövetséget.

Olvassuk el Ézs 1:16-17 verseit! Mit parancsolt népének az Úr? Ebben az összefüggésben hogyan tekinthetők ezek a versek párhuzamosnak azzal, amit Jézus mondott Mt 23:23-28 szakaszában? Milyen üzenetet találunk ezekben az igeszakaszokban és a szövegkörnyezetükben?

EGW idézet:

Bűnvallomást Isten őszinte bűnbánat és javulás nélkül nem fogad el. Egész életünknek át kell alakulnia, és mindazt, ami az Urat sérti, el kell hagynunk. Ez lesz az eredménye a bűneink felett érzett őszinte bána tunknak. A következő szavak tisztán és érthetően mutatják be köteles ségeinket: „Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni; tanul jatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakosko dót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.” (Ésa 1:16–17) „A zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz... Az én parancsolataimban jár, és törvényemet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él.” (Ezék 18:7–9) Pál apostol így írja le a bűnbánat munkáját: „Mert ímé, ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok milyen nagy buzgó ságot keltett tibennetek, sőt, védekezést, sőt, bosszankodást, sőt, félel met, sőt, kívánkozást, sőt, buzgóságot, sőt, bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.” (2Kor 7:11) Ha a bűn kiöli az erkölcsi érzéket, az illető nem képes többé jellemé nek fogyatkozásait felismerni; nem látja be vétkeinek rettenetes horde rejét. Ha nem enged a Szentlélek befolyásának, úgy a bűneivel szemben sok tekintetben elvakult. Beismerései nem őszinték, nem komolyak. Minden bűnét mentegetni igyekszik, mindig bizonyos fennforgó, kény szerítő körülményekre hivatkozik, ha megdorgálják. – Jézushoz vezető út, 39–40. o.

6. Olvassuk el Ézs 1:19-31 szakaszát! Milyen téma tűnik fel itt, amit az egész Bibliában láthatunk?

Figyeljük meg Ézs 1:19-20 verseinek logikai szerkezetét: ha a nép úgy dönt, hogy kész Istennek engedelmeskedni, akkor a föld javaival fognak élni (Ézs 1:19). Viszont ha elutasítják a megbocsátást és helyreállítást tartalmazó ajánlatát, illetve ha fellázadnak ellene, akkor fegyver emészti meg őket (Ézs 1:20). Övék a választás. Ezek a versek tehát feltételes áldásokat és átkokat tartalmaznak.

Ézsaiás próféta könyve 1. fejezete az adott helyzetre alkalmazva megismétli Mózes szavait 5Móz 30:19-20 részéből, abból az időből, amikor Isten megkötötte a szövetséget Izraellel: „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot”.

7. Figyeljük meg Mózes szavait! Vegyük észre, hogy nincs köztes terület! Vagy élet, vagy halál. Vagy áldás, vagy átok. Vajon miért csak e kettő közül választhatunk? Miért nem lehetséges semmiféle kompromisszum?

Mózes szavai foglalják össze a figyelmeztetéseknek, áldásoknak és átkoknak azt a sorozatát, ami a szövetségkötést zárja le Mózes ötödik könyve 27–30. fejezeteiben (vö. Mózes harmadik könyve 26. fejezetével). A szövetség elemei: 1) Isten értük végrehajtott tetteinek az elismétlése, 2) feltételek/kikötések (parancsolatok), amelyeket be kell tartani, hogy fennmaradhasson a szövetség, 3) hivatkozás a tanúkra és 4) áldások és átkok, amelyek figyelmeztetik a népet, hogy mi történik akkor, ha megszegik a szövetség feltételeit.

Azt fedezték fel a kutatók, hogy ezek a részelemek ugyanilyen sorrendben szerepelnek a nem izraelita népek, mint például a hettiták politikai megállapodásaiban is. Tehát Isten olyan szerkezetet használt az izraelitákkal való szövetségkötéskor, amit értettek, és ami a lehető leghatásosabb módon mutatta meg nekik, hogy milyen a természete a kölcsönös kötelezettségeket tartalmazó kapcsolatnak, amibe készültek belépni, és melyek a következményei. Káprázatosak voltak a lehetséges előnyök, de ha Izrael megszegi az ígéretét, akkor rosszabb helyzetbe kerül, mint amiben valaha volt.

Tapasztaltuk-e már a keresztény utunk során a fentihez hasonlóan az áldások és az átkok elvét?

EGW idézet:

Isten nekik adott áldások által beszél népéhez, és ha ők azokat nem értékelik, visszavonja áldásait, hogy így bűneik felismerésére vezet hesse őket, és teljes szívből visszatérjenek hozzá. – Pátriárkák és pró féták, 470. o.

Aki igazán szereti Istent, őszintén törekszik az Ő akaratának meg ismerésére és teljesítésére… A szüleit szerető gyermek a szeretetét önkéntes engedelmességével fogja kifejezni, az önző és hálátlan gyerek azonban mindig csak a legkevesebbet fogja tenni a szüleiért, miközben teljes mértékben akar részesülni az engedelmes és hűséges gyermekek előjogaiból. Hasonló magatartást figyelhetünk meg azok életében, akik Isten gyermekeinek vallják magukat. Sokan, akik tudják, hogy a Mindenható szereti őket, és gondoskodik róluk, de miközben részesülni akarnak az áldásokból, mégsem igyekeznek teljesíteni az Ő akaratát… Aki azonban a szív és az élet szentségére törekszik, gyönyörűségnek tartja Isten tör vényét. – Reflecting Christ, 96. o.

Isten egyházának – a szőlőskert őrének – ma különlegesen érté kesek azok a tanácsok és intések, amelyeket a menny a próféták által adott, világossá téve örökkévaló szándékát az emberiséggel. A prófé ták tanításaiban az Úr érthetően kinyilatkoztatta szeretetét és a meg váltásukra készített tervet. Isten követei, akiket egyházához küldött, Izrael elhívásának, sikereinek, kudarcainak, Isten kegyeibe való vissza fogadásának, a szőlőskert Gazdájától való elfordulásának történetéről, valamint arról beszéltek, hogy a korszakokat átfogó tervet a maradék fogja megvalósítani, amelynek életében minden szövetségi ígéret tel jesedni fog… Izrael! Bízzál Istenben! A szőlőskert Gazdája még most is gyűjti régóta várt, drága gyümölcseit a nemzetek és népek közül! Nem sokára eljön övéihez; és azon a boldog napon végre megvalósul Izrael házával való terve: „A jövőben gyökeret ver Jákób, virágzani, virulni fog Izrael, termésével elárasztja a világot.” (Ésa 27:6) – Próféták és királyok, 22. o.

Bizonyságtételek, VIII. köt., „Felhívás a javulásra” című fejezet.

Ézs 1:4 versével kapcsolatban Ellen White a következőt írta: „A magukat Isten népének valló emberek eltávolodtak tőle, elveszítették bölcsességüket és megzavarták az értelmüket. Látásuk beszűkült, mert elfeledték, hogy az Úr korábban megtisztította őket régi bűneiktől. Nyugtalanul és bizonytalanul forgolódtak a sötétségben, megkísérelték kiirtani az elméjükből a múltban megélt szabadság, bizonyosság és boldogság emlékeit. Mindenféle elbizakodott, vakmerő őrültségbe merültek, szembeszegültek Isten gondviselésével, csak súlyosbítva vétkeiket. Sátán vádjaira hallgattak, amiket Isten jelleméről mondott, Őt magát pedig úgy mutatták be, mint akiben nincs irgalom és megbocsátás” (The SDA Bible Commentary, 1. köt. 1137. o.).

KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN

Jeremiás Siralmai 2 – Ezékiel 3; Evangelizálás,„Induljunk új munkaterületekre!” c. alfejezet

1. Kinek a romlásáról, sebéről olvassuk, hogy nagy, „mint a tenger”?
2. Mi az, amit nem hitt volna el senki a világ lakói közül?
3. Melyik az a három metafora, mely által Ezékiel Izrael fiait jellemzi?
4. Milyen lelkiállapotban volt a próféta, amikor azt mondta magáról, hogy elragadta a Lélek?
5. Mi az, ami kimeríti a lelkipásztoraink munkaerejét?

Ézsaiás 1:1 verse pontosít: a látomás Júdáról és Jeruzsálemről szól. De mivel a 2. versben a szerző a „Halljátok egek, és vedd füleidbe föld!” felhívással folytatja beszámolóját, arra következtethetünk, hogy az üzenet Júda és Jeruzsálem lakosságánál nagyobb célcsoporthoz szól. Olvasókként tudatában kell lennünk a ténynek, hogy jóllehet e profetikus könyv első számú címzettje a Júda korában élő nép, Ézsaiás könyvének üzenete jóval átlépi keletkezésének idejét és terét, és messze nem korlátozódik csupán azokra, akiknek elsősorban címezték.
Ézsaiás gyakran használja az „Az Úr szól” kifejezést. Könyvének jövendölései lényegesek, mivel az Úrtól származnak, „az Úr szólta” azokat. Ezt a gondolatot több formában is hangsúlyozza a könyv első fejezete: „az Úr szól” (2.); „halljátok az Úrnak beszédét” (10.); „azt mondja az Úr (18.); „az Úr szája szólt” (20.); „ezért azt mondja az Úr… Izrael erős Istene” (24.). A szerző meg akar bizonyosodni afelől, hogy mindenki számára világos: a látomások az Úrtól származnak.

Hogyan mutatja be Ézsaiás könyve Istent? Az üzenet témája maga az Úr, legfontosabb tárgya pedig Isten korabeli népe, ugyanakkor a „Halljátok egek, és vedd füleidbe föld!” felhívás kiterjeszti az üzenetet Isten mindenkori gyermekeire, a végidő maradékára is.

Ézsaiás Istene többféleképpen jelenik meg ebben a fejezetben. Ő az Úr, a Szent. Érdekes tény, hogy amikor először utal Istenre, a szerző a Jehova (Yahwe) nevet használja, ami az egész könyvben a leggyakrabban használt, Istenre utaló szó. Jehova az önmaga által létező Isten. A Jehova név jelentésében benne rejlik Isten örök létezése, ugyanakkor szövetségesi kapcsolata népével. A 10. versben Ézsaiás az „Elohim” nevet használja a transzcendentális Istenre, a világegyetem szuverén Urára vonatkozóan, de az Úr és az Isten megnevezések kombinációjára is találunk a könyvben példát: „Az Úr Isten lelke van énrajtam…” (61:1). Az 1. fejezetben továbbá feltűnik az „Izrael Szentje” szókapcsolat is (4. vers), amely az ézsaiási szöveg jellemző szintagmája, és amely 25 ízben jelenik meg a könyvben.

• Melyek azok a jelek, amelyek figyelmeztetnek, hogy vallásos tapasztalatunk formalizmussá silányult?

1. A megbocsátó Istennek érdeke népe helyreállítása. Isten vágyakozik arra, hogy megbocsásson nekünk és üdvözítsen bennünket, de ennek a folyamatnak elengedhetetlen feltétele az őszinte megtérés (Ézs 1:27). Mi több, csupán két lehetőségünk van: elfogadni vagy elutasítani hívó szavát (1:19–20). Meghívása változatlan maradt az évezredek során: „No jertek, törvénykezzünk!” (1:18)

• Kész vagy megengedni Istennek, hogy véghezvigye benned átalakító munkáját? Mit tehetsz annak érdekében, hogy készen légy erre?