ADÓSSÁGOK KEZELÉSE

E heti tanulmányunk: 5Mózes 15:1-15; 28:1-2, 12; Példabeszédek 6:1-5; 22:7; Máté 6:24; 1János 2:15

Az adósság egyik meghatározása az, hogy „ma abból élünk, amit a jövőben akarunk megkeresni.” Manapság mintha az élet velejárója lenne az adósság, de nem kellene ennek így lennie a keresztények között. A Biblia óv attól, hogy adósságba verjük magunkat. A Szentírás legalább huszonhat utalást tesz az adósságra, ami mind egytől egyik rosszalló. Nem azt mondja, hogy bűn pénzt kölcsönvenni, de megemlíti annak gyakori rossz következményeit. Pál a következőt tanácsolta az anyagi kötelezettségeket illetően: „Adjátok meg azért mindenkinek, mivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek” (Róm 13:7-8).
Miért van az, hogy az adósság tulajdonképpen nemzetközi csapás minden lehetséges szinten – egyéni, vállalati és állami szinten egyaránt? Mindig minden társadalomban volt legalább egy kis rész, amelyik eladósodott. Ma viszont az emberek sokkal nagyobb hányadának van adóssága, ami szinte sohasem szolgál a javukra.
Ezen a héten az adósság okait és azok rendezését gondoljuk végig. Lehet, hogy nekünk nincs adósságunk, de az erről a kérdésről szóló értékes információt továbbadhatjuk a családunknak és a barátainknak, akiknek a hasznára válhat.

EGW idézet:

Egyesek semmit sem hoztak, és nem csatlakoztak a rendszeres adományozás tervéhez, amit azzal magyaráztak, hogy adósságaik vannak. Azt állították, hogy előbb el kell jutniuk oda, hogy senkinek se tartozzanak. Adósságuk azonban nem hozható fel kifogásként. Láttam, hogy nekik is meg kellett volna adniuk a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Némelyek kötelességüknek tartják a „senkinek semmivel se tartozzatok” parancsolat betartását, és úgy gondolják, hogy Isten semmit sem vár el tőlük addig, míg nem fizetik vissza a adósságaikat. Ám tévednek, és megfosztják Istent attól, ami az övé. Minden ember megfelelő áldozatot mutasson be az Úrnak. Akinek kölcsöne van, a saját részéből fizesse azt vissza, nem az Úréból. – Counsels on Stewardship,
258. o.

Nincs olyan élethelyzet, az emberi életnek szakasza, amelyre a Biblia ne adna értékes tanítást. Legyen bárkiről szó – uralkodó és alattvaló, gazda és szolga, vevő és eladó, kölcsönvevő és kölcsönadó, szülő és gyermek, tanár és diák – mind-mind felbecsülhetetlen értékű tanulságot találhat benne.
Isten Igéje azonban mindenekelőtt az üdvösség tervét tárja elénk: bemutatja, hogyan juthat a bűnös ember Istennel békességre, lefekteti az igazság és kötelesség elveit, melyeknek életünket kell szabályozniuk, és megtartásuk esetén Istentől jövő segítséget ígér. Túlmutat e gyorsan tovaszálló életen, az emberiség rövid és zűrzavaros történelmén. Szemünk elé tárja az örök korszakok hatalmas távlatait, olyan korokat, amelyeket bűn nem terhel, szomorúság nem homályosít el. Megtanítja, hogyan érhetjük el az áldottak örök hajlékát, és a lelkünkre köti, hogy reményeinket abba az országba vessük és szívünket odakössük.
– A keresztény nevelés alapjai, 542. o.

A bölcs a következő szavakkal fordul a közömbös emberhez: „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.” (Péld 6:6–8) Hajlékuk készítése közben a hangyák rátermettségről és kitartásról tesznek bizonyságot. Igaz, hogy egyetlen hangya csupán egy kis sárgolyót képes magával cipelni, viszont türelme és kitartása csodákra képes.
Salamon feddésként mutat a hangya szorgalmára, és szavait azokhoz intézi, akik semmittevésre pazarolják az idejüket, vagy olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek tönkreteszik a lelket és a testet. A hangya idejében felkészül a következő évszakra, miközben az értelemmel felruházott emberek közül sokan nem képesek felkészülni az eljövendő örökéletre. – Counsels to Parents, Teachers and Students, 190. o.
 

1. Olvassuk el 5Móz 28:1-2, 12 verseit! Isten mit tart ideálisnak a gyermekei számára az adósság kérdését illetően? Hogyan érhetik el ezt az állapotot? Milyen elveket szűrhetünk le ebből mi? Hogyan alkalmazhatjuk ezeket ma, még ha akkoriban más is volt a helyzet, mint manapság?

Kutatások bizonyítják, hogy az emberek általában három fő okból kerülnek anyagi nehézségbe. Előfordulásuk gyakorisága alapján soroljuk itt fel ezeket:
1.    A tudatlanság. Sokan még a tanultak közül sem értenek a pénzügyekhez. Sosem hallottak a bibliai vagy akár a világi pénzkezelési elvekről. Viszont van remény! Ez a tanulmány egyszerű módon felvázolja majd ezeket az elveket és az alkalmazásuk módját.
2.    A kapzsiság/pénzsóvárság vagy az önzés. Az emberek egyszerűen többet költenek a reklámokra és személyes vágyakra reagálva, mint amit megengedhetnének maguknak. Nem hajlandóak ott élni, azt vezetni vagy viselni, amit tulajdonképpen megengedhetnek maguknak. A legtöbben közülük azt is érzik, hogy túl szegények a tizedfizetéshez. Ennek következményeként Isten megígért bölcsessége és áldásai nélkül élik le az életüket (lásd Mal 3:10-11; Mt 6:33). Van számukra is remény, viszont ahhoz szívbéli változásra és a megelégedettség lelkületére van szükség!
3.    Egyéni szerencsétlenség. Megeshet, hogy valaki komolyan megbetegszik, de nincs egészségbiztosítása. Talán elhagyta a házastársa, aki szórta  a  pénzt,  természeti  csapás  következtében  megsemmisülhetett minden vagyona. Az is lehet, hogy valaki mélyszegénységben született és nőtt fel. Van remény a számukra is! Bár az útjuk nehezebb, mégis képesek lehetnek felülkerekedni a gondjaikon. Változás jöhet keresztény barátok támogatása révén, istenfélő tanácsadók gondolatai és/vagy segítsége által, a kemény munkával párosuló tanulással, illetve Isten áldásainak és gondviselésének köszönhetően.
Bármi is legyen az adósság oka, azt fel lehet számolni, még akkor is, ha az az ember saját hibájából halmozódott fel. Az adósoknak viszont változtatniuk kell az életükön, a költekezési szokásaikon és az anyagi prioritásaikon!
 

Olvassuk el 1Tim 6:6-9 részét! Mit mond itt Pál, amire mindannyiunknak hallgatnunk kell? Mit jelentenek ezek a szavak nekünk? Hogyan tudnánk jobban követni azt, amire itt az Ige tanít bennünket?

EGW idézet:

Nagyon helyes az a vágy, hogy magad hordozd terhedet, és ne edd a másoktól való függés kenyerét. Nemes, nagylelkű törekvés az, mely önfenntartásra indít. A szorgalmas életmód és a takarékosság szükséges. Sokan, nagyon sokan nem úgy nevelték magukat, hogy kiadásaik ne lépjék túl bevételeiket. Nem tanulják meg a körülményekhez való alkalmazkodást, ezért újra és újra kölcsönkérnek, és elárasztja őket az adósság, aminek következtében elkedvetlenednek és elcsüggednek. […] Mindenki tanulja meg, hogyan kell a számlákat vezetni! Némelyek elhanyagolják ezt a munkát, mert lényegtelennek tartják, azonban ez helytelen. Minden kiadást pontosan fel kell jegyezni. – Boldog otthon, 374. o.

Krisztus követői ne vessék meg a gazdagságot, hanem azt az Úrtól rájuk bízott talentumnak tekintsék. Az ajándékok bölcs felhasználása révén Krisztus követői örök áldásokban részesülhetnek. De nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten nem azért adott javakat, hogy azokat saját kedvünk szerint használjuk fel, hogy szabadjára engedjük hajlamainkat, vagy a saját belátásunk szerint kínáljuk fel adományként. Az anyagiakat nem szabad önző módon, saját vágyaink kielégítésére használni. Ez helytelen magatartást jelent az Úrral és embertársainkkal szemben, amivel csak zűrzavart és nehézséget okozunk. […]
A gazdagok és a szegények is maguk döntik el örök sorsukat, és bebizonyítják, hogy méltókká lettek-e vagy sem a szentek örökségének elfogadására. Aki önző módon használja fel javait ezen a földön, annak a jellemtulajdonságai valójában elárulják, hogy mit tenne, ha nagyobb előnyökben részesült volna, és ha Isten országának múlhatatlan kincseit birtokolná. A földön ápolt önző elveknek nincs helyük a mennyben, ahol minden ember egyenlő. – Counsels on Stewardship, 133. o.

Ha kényelemszeretők vagytok, késedelem nélkül távolítsátok el azt az életetekből, különben örök kudarc lesz a sorsotok. A takarékosság, a szorgalom és a komoly hozzáállás már ezen a földön sokkal értékesebb számotokra és gyermekeiteknek, mint bármilyen gazdagság.
Idegenek és vándorok vagyunk ezen a földön. Ne pazaroljuk eszközeinket olyan vágyak kielégítésére, amelyekkel kapcsolatosan Isten azt várja el, hogy elfojtsuk azokat. Kívánságaink visszaszorításával igyekezzünk megfelelően képviselni a hitet. – Review and Herald, 1903. december 24.

Gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik sosem boldogok. Nem részesülnek abban az örömben és békességben, amit Jézus megadhatna nekik. Kereszténynek vallják magukat, viszont nem fogadják el azokat a feltételeket, amelyek alapján teljesedhetnek az isteni ígéretek. Jézus mondotta: „Jöjjetek énhozzám… Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:28–30) Sokan azért nyugtalankodnak, mert nem a Mester iskolájában tanulnak. Isten gyermeke, aki kész áldozatot hozni, tapasztalatból tudja, hogy mit jelent Krisztus békéje.
Az életben a legjobb dolgok – egyszerűség, őszinteség, tisztaság, folt nélküli feddhetetlenség – nem vásárolhatók meg, és el sem adhatók. Ingyen lettek felkínálva írástudatlannak és tanultnak, fehérnek és feketének, szegénynek és királynak egyaránt. – That I May Know Him, 85. o.

 

Anyagi természetű lények vagyunk és anyagi természetű világban élünk, ami időnként igen csábító lehet. Ahhoz, hogy időnként ne érezzük a tulajdonszerzés és a gazdagság iránti vágyat, acélból és szintetikus olajból kellene lennünk hús és vér helyett. Ki ne játszott volna már el a gazdagság vagy a lottónyereség gondolatával?
Mindannyian találkozunk ezzel, és önmagában véve nincs is semmi baj vele, ha keményen dolgozunk azért, hogy jól élhessünk vagy gazdagok lehessünk, viszont senkinek nem kell beleesnie a pénz, a gazdagság és az anyagi javak bálványozásának csapdájába. Isten erőt ígért nekünk, hogy hűségesek tudjunk maradni ahhoz, amit helyesnek tartunk. Ez azért fontos, mert sokakat vitt már romlásba a jólét és az anyagi tulajdonszerzés kísértése.
 

2. Olvassuk el Mt 6:24 és 1Jn 2:15 verseit! Mi a közös gondolat ebben a két igeszakaszban, noha más-más módon fejezik azt ki?

Sajnos a világ szeretete lehet olyan erős, hogy az ember adósságba verje magát, csak hogy – reményei szerint – kielégíthesse a vágyait. (Ám ez sosem sikerül, lásd Préd 4:8!) Mivel az adósság Sátán egyik csapdája, amit a lelkünknek vet, nagyon is érthető, hogy Isten szeretné, ha gyermekei mentesek lennének az adósságoktól. A Biblián és Ellen White írásain keresztül tanácsol bennünket, hogy anyagi téren szabadok lehessünk.

3. Olvassuk el Zsolt 50:14-15 verseit! Milyen legyen Isten népének a lelkülete? Mit jelent a fogadalmaink teljesítése?  

A teremtő és megváltó Istent dicsőítve és hálával lépünk be a gyülekezeti tagságba. A tizenhárom keresztségi fogadalom közül a kilencedik a következő kérdést tartalmazza: „Hiszed-e, hogy szükség van a szervezett egyházra, és szándékodban áll­e Istent imádni és az egyházat támogatni tizededdel és adományaiddal, személyes erőfeszítéseiddel és befolyásoddal?” Hetednapi adventistaként minderre igent mondtunk. Így ez az igeszöveg (Zsolt 50:14-15) ígéret azok számára, akik hálát adnak Istennek és hűségesen teljesítik a fogadalmaikat.

Mit árulnak el a döntéseink arról, hogy mennyire kezeljük jól a világ csábítását? A jó megélhetésért végzett kemény munka miért nem kerül feltétlenül azonos besorolás alá, mint a gazdagság meg a pénz bálványozása? Hogyan tanulhatjuk meg, mi a különbség?

EGW idézet:

Egyesek ügyetlenül intézik világi ügyeiket. Nincs meg bennük a kellő hozzáértés, és Sátán kihasználja őket. Ha ez a helyzet, ismerjék fel hiányosságukat. Legyenek elég szerények, hogy mielőtt terveiket megvalósítanák, tanácskozzák meg testvérekkel, akikben megbíznak. Ehhez a szóhoz irányítottak: „Egymás terhét hordozzátok.” Néhányan nem elég alázatosak kikérni mások tanácsát, míg tervüket meg nem valósítják, és anyagi nehézségekbe nem ütköznek. Akkor megértik, hogy ki kell kérniük testvéreik tanácsát, de mennyivel súlyosabb már a teher, mint előbb lett volna. Ha el lehet kerülni, a testvérek ne forduljanak bírósághoz, mert ezzel nagy előnyt adnak az ellenségnek, hogy zavarba ejtse őket. Jobb lenne, ha inkább veszteséggel kiegyeznének. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 200. o.

Isten a szolgáinak hív minket, amiből arra következtethetünk, hogy azért fogad fel bennünket, hogy feladatokat végeztessen el velünk, felelősségeket hárítson ránk. Tőkét kölcsönzött nekünk, hogy beruházzuk. A tőke nem a mienk, ezért Isten nemtetszését váltjuk ki, ha magunknak harácsaljuk, vagy tetszésünk szerint költjük Urunk javait. Felelősek vagyunk annak felhasználásáért vagy pazarlásáért, amit az Úr kölcsönzött nekünk. Ha az Úr által így kezünkbe helyezett tőke tétlenül hever, vagy ha a földbe ássuk, ha csak egyetlen talentum is, Mesterünk akkor is elszámoltat vele bennünket. Elvárja tőlünk, nem a magunkét, hanem amit Ő adott kölcsön, mégpedig kamatostól. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 2. köt., 668. o.

„Senki sem szolgálhat két úrnak.” (Mt 6:24) Krisztus nem azt mondja, hogy az ember nem hajlandó vagy nem fog, hanem nem tud két úrnak szolgálni. Isten és a világ mostani fejedelmének akarata közt nincs egyetértés. A világ pontosan ott lépi át a határt, s ott elégíti ki bűnös módon önző kívánságait, ahol a keresztényt már figyelmezteti a lelkiismerete, hogy kerülje el, tagadja meg magát, torpanjon meg. Az elválasztó vonal egyik oldalán a magát megtagadó Krisztus követője áll, másikon a bűnös kívánságoknak engedő világ szerelmese, aki boldogan, cinkosként hódol a divatnak; komolytalan, felületes dolgokba merül, s tiltott élvezetek után fut. A keresztény nem lépheti át ezt a vonalat.
Senki sem foglalhat el semleges álláspontot. Nincs közbeeső csoport, amely sem Istent nem szolgálja, sem a megszentelt élet ellenségét. Krisztusnak élnie kell emberi eszközeiben, neki kell fáradoznia képességeiken, és cselekednie erejük által. Akaratukat elengedhetetlenül Isten akarata alá kell vetniük; együtt kell munkálkodniuk Szentlelkével. Akkor már nem ők élnek többé, hanem Krisztus él bennük. Aki nem teljesen adja át magát Istennek, az más hatalom ellenőrzése alatt áll, más hangra hallgat, Isten és ember ellenségére, akinek a sugallatai mindenestől más jellegűek. A felemás szolgálat Sátán oldalára állítja az embert, a sötétség seregeinek szövetségeseként. – Gondolatok a hegyibeszédről, 93–94. o.

 

4. Olvassuk el Péld 22:7 versét! Milyen értelemben vagyunk a szolgái annak, aki kölcsönad?

A bevezető állítás: elköteleztük magunkat Istennek, hogy hűségesen visszatérítjük a tizedet, ami szent, és így bölcsességet és áldást nyerünk. Az Úr készségesen megáldja azokat, akik engedelmeskednek neki.
Az első lépés az, hogy moratóriumot hirdetünk a további adósságnak: nem költünk többet hitelből. Nem kerülünk adósságba, ha nem veszünk fel több kölcsönt. Ha nem kölcsönzünk több pénzt, akkor nem eshetünk még mélyebbre az adósságban.
A második lépés, hogy szövetséget kötünk Istennel, aminek értelmében innentől kezdve, ha csak lehetővé teszi, olyan gyorsan visszafizetjük az adósságainkat, amennyire csak lehet. Amikor Isten megáld bennünket anyagiakkal, használjuk arra a pénzt, hogy csökkentjük a tartozást, és ne vegyünk újabb dolgokat! Talán ez a legfontosabb lépés. Amikor a legtöbben váratlanul pénzhez jutnak, egyszerűen elköltik azt. Mi ne tegyünk így, inkább csökkentsük vele a tartozásunkat!
A harmadik lépés a gyakorlati rész. Soroljuk fel az összes tartozásunkat, a legnagyobbtól a legkisebbig, csökkenő sorrendben! A legtöbb család számára a jelzálog áll a lista tetején és a hitelkártya vagy egyéb személyi adósság legalul. Kezdjük azzal, hogy havonta legalább a minimum összeggel törlesztünk mindenre! Ezután ahogy csak tudjuk, duplázzuk meg vagy növeljük a törlesztésünket a lista alján álló adósságunkra! Kellemes meglepetés lesz, hogy milyen gyorsan vissza tudjuk fizetni a legkisebb adósságot! Majd azt az összeget, amit addig a lista alján levő elemre fordítottunk, felfelé haladva a soron következő adósság törlesztésére fizessük! Meglepő, mennyi pénz szabadulhat fel a kisebb összegű, de magas kamatú adósságok felszámolásával, amit aztán a következő, nagyobb összegű tartozásra fordíthatunk.
Sok családot áld meg Isten váratlan módon, amint megkötik vele a szövetséget, és gyorsabban tudnak törleszteni, mint azt várták.
 

„Ne legyetek pénzsóvárak, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsid 13:5, ÚRK). Hogyan kerülhetjük el az adósságot, ha alkalmazni kezdjük ezt a tanácsot?

EGW idézet:

Mindenkinek meg kell értenie a takarékosság fontosságát. Egy munkás se gazdálkodjon úgy, hogy adósságba merüljön. Sátán egyik csapdája az a szokás is, hogy olyan pénzeket vegyünk ki a pénztárból, amelyeket még meg sem szolgáltunk. Ezáltal elvonjuk Isten tárházából azokat az anyagiakat, amelyek a missziómunkások fenntartására szükségesek. Ha valaki önként adósságba keveredik, azt Sátán fogta meg csapdájában. […] Elszomorító, hogy egyesek úgy próbálják megoldani sürgős ügyeiket, hogy pénzt kölcsönöznek, és nem számolnak azzal, hogy ezzel adósságot halmoznak fel. Az Úr azt szeretné, hogy mindazok, akik hiszik az igazságot, térjenek meg a személyüket csapdába ejtő szokásból. Inkább vállalniuk kellene a szenvedést, mint a tisztességtelen eljárást. Ha azok, akik ismerik az igazságot, nem változtatnak jellemükön az igazság megszentelő hatására, a halál illatát fogják terjeszteni a halálra. Tévesen fogják képviselni az igazságot, és meggyalázzák Krisztust, aki az Igazság. – The Publishing Ministry, 93, 96. o.

Az embernek jobb lenne a sorsa, ha Istennek szentelné életét, ha kész lenne alázattal munkálkodni, ha csak fokozatosan fejlesztené a vállalkozását, és nem hajtaná magát adósságba. De sokan azért mennek csődbe, mert tisztességtelen módszerekkel dolgoznak. Amikor aztán nehézségbe ütköznek, mindent igyekeznek eladni, amivel azt bizonyítják, hogy nem képesek folytatni a munkát. Csak az anyagi nyomástól igyekeznek szabadulni, és nem számolnak a következményekkel.
Akik az ilyen embereknek próbálnak segíteni abban, hogy kikerüljenek a válságból, hajlamosak olyan  szerződést  köttetni az adósokkal, aminek következményeként a tartozást felhalmozók rabszolgának érzik majd magukat. Híre megy, hogy nem vezették jól a vállalkozást, azért jutottak csődbe. Ettől aztán nagyon nehezen tudnak megszabadulni.
Azt az utasítást kaptam, hogy mondjam el azoknak, akik kölcsönhöz folyamodnak: továbbra is igyekezzetek tisztességes úton járni. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy kikerüljetek ebből a helyzetből. Ne terheljétek meg még jobban magatokat egy újabb társulással. A legjobb, hogy minden intézményünk magáért vállalja a felelősséget. – Counsels on Stewardship, 273–274. o.

Noha nagyon elterjedt gyakorlat pénzt kölcsönözni egy égető szükséglet fedezésére, mégis ez olyan szokás, ami az erkölcsi tartás hiányáról tesz bizonyságot. Az Úr azt szeretné, hogy mindenki, aki hiszi az igazságot, kerülje ezt az önámító gyakorlatot. Jobb nélkülözni, mint tisztességtelen dolgot művelni. Nem lesz mentsége az Úr előtt azoknak, akik tisztességtelen módszerekhez vagy hazugsághoz folyamodva használják fel az Úr javait. Noha ők azt állítják, hogy engedelmeskednek Isten parancsolatainak, és hirdetik azokat, a tetteikkel mégis megtagadják Krisztust. Nem az isteni törvény elveit támogatják. Ha jellemüket nem változtatja meg az igazság megszentelő befolyása, a halál illatát fogják terjeszteni a halálra. Tévesen képviselik az igazságot, és meggyalázzák Krisztust, aki az Igazság. – Counsels on Stewardship, 255. o.

Ünnepélyes szövetséget köss Istennel, hogy áldásával megfizeted adósságodat, és azután többé ne tartozz senkinek, még ha kenyéren és vízen élsz is. Asztalod megterítéséhez oly könnyű néhány forinttal többet kiadnod különlegességekre. Ügyelj a fillérekre, mert akkor a forintok vigyáznak önmagukra! Itt-ott kiadunk kis összeget erre meg arra, és hamarosan nagy összegre emelkedik. Tagadd meg magad legalább addig, amíg adósságban vagy… Ne tétovázz, ne csüggedj el és ne fordulj vissza! Tagadd meg ízlésedet, étvágyad kielégítését, takarítsd meg filléreidet, és fizesd meg adósságodat! Dolgozd le azt, amilyen gyorsan csak lehet! Ha újra szabad emberként jelensz meg, úgy, mint aki senkinek sem tartozik, nagy győzelmet aratsz. – Boldog otthon, 393. o.

A Biblia teljesen egyértelműen kimondja: Isten nem akarja, hogy a gyermekei felelősséget vállaljanak mások adósságaiért. A példabeszédek könyve óv a kezességvállalástól – azaz attól, hogy anyagilag felelősséget vállaljunk másokért.

5. Olvassuk el Péld 6:1-5, 17:18 és 22:26 verseit! Milyen üzenetet találunk itt?

Akkor történik kezességvállalás, amikor olyan valaki szeretne hitelt kapni egy intézménytől, akinek rossz a hitelképessége, és nem felel meg a feltételeknek. A hitelező azt mondja neki, hogy ha szerez egy barátot, akinek jó a hitelképessége, és hajlandó vele együtt aláírni, a bank megadja a hitelt, és fizetésképtelenség esetén a garantáló személyt tartja majd felelősnek.
Időnként megeshet, hogy hozzánk fordul egy gyülekezeti tag és megkér, vállaljunk érte kezességet. Ezt kell válaszolnunk: „A Biblia azt mondja, hogy sose tegyek ilyet.” Meg kell értenünk, az Írás arra bátorít, hogy segítsünk a rászorulókon, de ne vállaljunk felelősséget az adósságaikért!
Időnként serdülők megkérik a szüleiket, hogy vállaljanak kezességet az első járművük megvételéhez, vagy az idősebb gyerekek is kérhetik ezt a szüleiktől, amikor az első vállalkozási hitelüket akarják felvenni. Itt is ugyanaz a válasz. Helyénvaló segíteni azon, akinek tényleg szüksége van rá, de ne vállaljunk kezességet mások tartozásaiért! Tanulmányok bizonyítják, hogy a garanciát vállalók hetvenöt százalékának kell végül fizetnie!
 

6. Olvassuk el Péld 28:20 és 1Tim 6:9-10 verseit! Milyen figyelmeztetést kapunk itt?  

A gyors meggazdagodással kecsegtető ajánlatok képezik a pénzügyi csapdák másik csoportját. Akik belekeverednek, azokat szinte biztosan tönkreteszik anyagilag. Amikor valami túl jónak hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az úgy is van. Sokan megsérülnek ennek következtében érzelmileg és pénzügyileg. Az ilyen ördögi tervekkel számos esetben még az a tragédia is együtt jár, hogy a kárvallottaknak pénzt kell kölcsönözniük, mielőtt egyáltalán bekapcsolódhatnak. Rengeteg életet és családot tettek már tönkre az efféle csalások, amelyek végül csak a csalókat teszik gazdaggá, azokat, akiktől az ötlet származik, azok kárára, akik a csapdába beleestek. Szedjük a lábunkat, ha egy barátunk vagy akár családtagunk megpróbál belevonni efféle csapdákba! Ne csak sétáljunk, hanem fussunk el, amilyen gyorsan csak tudunk!

EGW idézet:

A férfiak és nők vagyonszerzési vágya nem bűnös, ha céljuk eléréséért való igyekezetük közben nem feledkeznek meg Istenről, és nem hágják át Jahve utolsó hat parancsolatát (melyek az emberek embertársaik iránti kötelezettségeit tartalmazzák), valamint nem hozzák magukat olyan helyzetbe, melyben lehetetlen számukra az Isten tulajdonában levő testükkel és lelkükkel dicsőíteni az Urat. Ha a gyors meggazdagodásban túlfeszítik erejüket és megrontják létezésük törvényeit, akkor nem tudnak tökéletes szolgálatot nyújtani Istennek, és bűnös úton járnak. Az ilyen áron megszerzett vagyon nagy áldozatokat követel. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. köt., 429. o.

Láttam, hogy Isten neheztelt népére, amiért hitetlenekért vállaltak kezességet. A következő szövegre hívták fel figyelmem: „Teljességgel megrontatik, aki kezes lesz az idegenért.” (Péld 11:15) Hűtlen intézők! Másét ígérik oda – mennyei Atyjukét –, és Sátán kész segíteni gyermekeit, és kicsavarni a javakat a hűtlen intézők kezéből. A szombatünneplőknek nem szabad hitetlenekkel társulni. Isten népe túlságosan megbízik az ismeretlenek szavában, kikéri tanácsukat, pedig nem lenne szabad. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 200. o.

Az Úr közölte, hogy népünk számára veszélyes kísérlet kockázatos üzleti vállalkozásokba kezdeni. Ezzel ellenséges területre léptek, súlyos kísértéseknek, csalódásoknak, próbáknak és veszteségeknek teszik ki magukat. Ezt követi a lázas nyugtalanság, emésztő vágy, hogy gyorsabban szerezzenek pénzt, mint jelen körülményeik megengedik. Ezért máshova költöznek, remélve, hogy több pénzre tehetnek szert. Ám számos esetben csalódnak reményeikben, csüggedés vesz rajtuk erőt, és inkább hátrafelé, mint előre haladnak… Ha az Úr felvirágoztatta volna némely testvérünket kockázatos üzleti vállalkozásaiban, ez örök romlásnak bizonyult volna. Isten nagyon szereti népét, szereti a veszteseket is. Ha megtanulják a leckét, melyre meg akarja tanítani őket, vereségük értékes győzelemnek fog bizonyulni. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 4. köt., 617. o.

A szegény testvérek között akad egy  csoport,  akik  nem  mentesek a kísértéstől. Rossz gazdák. Kétbalkezesek. Anyagiakra szeretnének szert tenni anélkül, hogy várniuk kellene a kitartó munka lassú eredményére. Némelyek annyira sietnek javítani helyzetükön, hogy különféle vállalkozásokba fognak anélkül, hogy kikérnék az értelmesebbek és tapasztaltabbak tanácsát. Várakozásuk ritkán valósul meg.
Ahelyett, hogy nyernének, inkább veszítenek, és ezt követi a kísértés és a gazdagok irigylése. Valójában részt szeretnének gazdag testvéreik vagyonából, és megpróbáltatásnak veszik, hogy ez nem lehetséges. Pedig nem érdemlik meg a segítséget. Bizonyíték áll rendelkezésükre, hogy igyekezeteik csődöt mondtak. Ügyeikben hanyagok, és tele vannak aggodalmakkal és gondokkal, ami kevés hasznot hoz. Hallgatniuk kellene a tapasztaltak tanácsára. Gyakran azonban ők az utolsók, akik tanácsot kérnek. Azt képzelik, hogy igen okosak, és nem hajlandók tanulni. […]
Nem fogadják meg Pál Timóteusnak adott tanácsát: „De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.” – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 480–481. o.

7. Olvassuk el 5Móz 15:1-5 szakaszát! Mit vár el népétől az Úr e versek szerint?

Nemcsak a szolgaságot és a földhasználatot (2Móz 21:2; 3Móz 25:3-4), hanem a kölcsönadást is szabályozták hétéves rendeletekkel. Mivel a hitelezők nem akartak semmilyen hitelt elengedni, az adósság leghosszabb ideje hét év volt. Ezek a versek is mutatják, hogy az Úr figyelt az anyagi kérdésekre, főként, ha izraelitákat is érintettek. Itt azt is látjuk, hogy Isten tudomásul vette az adósság realitását, bármennyire rossz is volt az általában, továbbá hangsúlyozta: amennyire csak lehet, kerülni kell.
Ezzel szemben ma a világ számos részén harminc vagy negyven évre kínálnak hiteleket lakásvásárlásra. Úgy tűnik, azért is kerülnek sokba a lakások, mert lehet hitelt felvenni a megvásárlásukra.
Sok szülő és diák gondolkodik azon, hogy kölcsönt vegyen fel a továbbtanulás miatt. A főszabály szerint a felsőoktatási végzettség megnöveli az ember várható bevételét élete további részére. Egyeseknek muszáj kölcsönt felvenni ahhoz, hogy tanulhassanak, de ne feledjék a következő tényezőket: Mindent kamatostól kell visszafizetni. Igyekezzenek elnyerni az összes lehetséges támogatást és ösztöndíjat, amire csak jogosultak lehetnek! A tanulás érdekében dolgozzanak és takarítsanak meg, amennyit csak tudnak! Csak azokat a tárgyakat vegyék fel, amelyekkel megszerezhetik a szükséges állást! Segítsenek a szülők! A bibliai időkben a szülők művelésre alkalmas földet adtak a gyerekeiknek, hogy megélhetésük legyen. Ma valószínűleg az oktatás az az „örökség”, aminek a segítségével a fiatalok független felnőttekké válhatnak.
Egy ideális világban nem lenne kölcsönfelvétel, sem adósság. Ám mivel nem tökéletes világban élünk, előfordulhat, hogy kölcsönt kell felvennünk. Győződjünk meg róla, hogy tényleg az-e a legjobb ajánlat, a legkedvezményesebb kamattal! Majd csak a lehető legkevesebb összeget vegyük fel, és amint lehet, fizessük vissza! Elviekben kerülnünk kell az adósságot, amennyire emberileg lehetséges. Ha a mindennapokban követjük a Biblia pénzügyi elveit, sikeresen elkerülhetjük a szükségtelen adósságot és azt a rettenetes nyomást, amit az ránk és a családunkra gyakorolhat.
 

Mennyire voltunk tisztességesek, becsületesek és kedvesek azokkal, akiknek eddig kölcsönadtunk? Hogyan állunk majd meg Isten előtt, amikor számot kell adnunk a tetteinkről? (Lásd Préd 12:16!)

EGW idézet: 

A szombatév megtartása a föld és a nép javát szolgálta. A föld egy évi pihenés után a következő évben bővebben termett. A népet tehermentesítették a nehéz mezei munkától; és míg a munka különböző ágait ez idő alatt végezhették, több szabad idejük volt testi erejük megújítására. Több idejük volt az elmélkedésre és imádkozásra, az Úr tanításainak megismerésére és házanépük oktatására. […]
A szegények számára a hetedik év az adósságok elengedésének esztendeje volt. A hébereknek minden időben meg lett parancsolva, hogy segítsék szükségbe jutott testvéreiket kamat nélküli pénz kölcsönzésével. A szegényektől uzsorát venni kifejezetten tiltott volt… Ha tartozása kifizetetlen maradt az elengedés évéig, magát a tőkét sem lehetett befektetni. A népet kifejezetten intették, nehogy testvéreiktől ez okból a szükséges segítséget visszatartsák. „Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül […] ne keményítsd meg a te szívedet, […] hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.” – Pátriárkák és próféták, 532. o.

Figyeljetek oda a kis összegű költségekre is. A kisebb veszteségek azok, amelyek végül sokat fognak nyomni a latba. Vigyázzatok mindarra, ami megmarad, gyűjtsétek össze a „morzsákat”, hogy semmi se menjen kárba, mivel sokan, akik nagy dolgokra vágynak, nem tanulták meg értékelni és megtakarítani a keveset. Ne tékozoljátok el a perceket, mert ezzel az órákat rövidítitek meg. A kitartó szorgalmat és a hittel végzett munkát mindig siker koronázza. Egyesek méltóságukon alulinak tartják az apró dolgokról való gondoskodást. Szerintük szűk látókörre és fukarságra utal, ha valaki az apró dolgokra is figyelmet fordít. Figyeljetek oda a kisebb összegű költekezésekre, tegyétek félre a kis nyereséget is. Semmit sem szabad eltékozolni, ami valakinek a céljait szolgálhatja. A takarékosság hiánya kétség nélkül az intézmények eladósodásához vezet. Még ha sok pénzt is kapnának, a mű különböző ágazataiban azt is eltékozolnák. A takarékosság nem jelent fösvénységet. – The Publishing Ministry, 331. o.

Krisztus ezt mondta abban az imában, amelyre tanítványait tanította: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” (Mt 6:12) Ezen nem azt értette, hogy ha bocsánatot akarunk bűneinkre kapni, akkor nem szabad igényt tartanunk arra, ami jár nekünk. Ne juttassuk azonban adósunkat börtönbe! Ne sanyargassuk és ne bántalmazzuk még akkor sem, ha oktalan gazdálkodása miatt nem tud fizetni! A példázat nem azt tanítja, hogy bátorítsuk lustaságra. Isten Igéje kijelenti, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék (lásd: 2Thessz 3:10). Az Úr nem kívánja a szorgalmas munkástól, hogy pénzt adjon azoknak, akik nem akarnak dolgozni. Sokan elfecsérlik idejüket. Nem tesznek semmi erőfeszítést. Mindez szegénységhez és nélkülözéshez vezet. Ha ezektől a hibáktól nem szabadulnak meg, mindaz, amit értük teszünk, annyi mintha kincset raknánk lyukas zsákba. Van azonban elkerülhetetlen szegénység is. Az elesettek iránt szeretetet és szánalmat kell tanúsítanunk. Nyújtsuk nekik azt, amit hasonló körülmények között mi szeretnénk kapni! – Krisztus példázatai, 247. o.
 

Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. köt., „A szükség napjaira félretéve” című fejezet; A nagy Orvos lábnyomán, „Az üzleti élet elvei” című fejezet.

Ez a három lépésből álló, adósságot megszüntető eljárás valójában Ellen G. White írásának egy oldalán található. „Határozzuk el, hogy nem kerülünk többé adósságba! Inkább tagadjunk meg ezer dolgot magunktól ahelyett, hogy adósságba vernénk magunkat! Az adósság eddig csak megmérgezte az életünket. Kerüljük, mint a pestist! […] Kössünk ünnepélyes szövetséget Istennel, hogy az áldásával minden adósságunkat kifizetjük és többé senkinek nem fogunk tartozni, még akkor sem, ha csak zabkásán és kenyéren kell élnünk… […] Törlesszünk minden részletet, amilyen gyorsan csak lehet! Hatalmas győzelmet aratunk, amikor újból szabad emberek lehetünk, és nem tartozunk senkinek semmivel” (Ellen G. White: Counsels on Stewardship. 257. o.).
Ha még több segítségre van szükségünk ahhoz, hogy megszabaduljunk az adósságunktól, akkor próbáljuk ki a következőket:
Állítsunk össze egy egyszerű költségvetést, jegyezzünk fel minden bevételt és kiadást három hónapig! Sokan meglepődnek, hogy menynyi pénzt költenek el szükségtelen dolgokra. Szabaduljunk meg a hitelkártyáktól! A hitelkártyák rengeteg család eladósodásához vezetnek. Ha nem tudjuk kifizetni minden hónap végére a tartozást, vagy ha olyasmit veszünk, amit amúgy nem vettünk volna meg, akkor jobb, ha megszabadulunk a kártyáktól, mielőtt tönkretennének minket. Időnként fel sem tűnik, hogy mennyit meg tudnánk spórolni a havi kiadásainkból csak azzal, ha figyelnénk arra, mit veszünk meg. Gyorsan összeadódnak az öszszegek!
Naponkénti tanulmányozásra: 2Krón 7–13; Ellen G. White: Az imádság, 14. fejezet, egészen a „Minden nap imádkozzatok az áldásért, amelyet a szombat hozhat” bekezdésig
 

1.    Miért nem engedte meg Salamon a feleségének, hogy a Dávid házában lakozzon?      

2.    Mit adott Salamon Sába királynőjének a találkozásuk alkalmával?

 3.    Kit kedvelt a legjobban Roboám a feleségei közül?

4.    Miért erősödtek meg Júda fiai Izrael fiaival szemben?

 

5.    Mit tegyünk, amikor van egy órányi szabad időnk?

Isten figyelmeztet az adósságokat illetően, ami azt jelenti, hogy ennek a problémának lelki velejárói vannak (Péld 6:1–5; 22:7).
Az adósságoktól való szabadulás előfeltétele, hogy Istent és az Ő országát tesszük életünkben az első helyre, így menekülünk meg az anyagi dolgok utáni vágytól (Mt 6:33). Az isteni szövetség jólétet és az adósságoktól való szabadulást ígéri (5Móz 28:1–2). Ahhoz azonban, hogy ezek az ígéretek megvalósulhassanak, meg kell tapasztalnunk az Isten iránti szeretetet, amely a parancsolatok és a keresztségkor tett fogadalmak megtartásában ölt formát, beleértve a tized és az adományok terén tanúsított hűséget is (Zsolt 50:14–15; Mal 3:7–12).
A hitelező az adós ura (Péld 22:7), de Jézus szerint egyedül Isten lehet Úr az életünkben (Mk 12:29). Ha Istent szeretjük, és nem a világ dolgait (1Jn 2:15), Krisztus kegyelme által legyőzhetjük a kívánságokat és a kérkedés kísértését (1Jn 2:16). Ne igazodjunk korunk anyagias, fogyasztói lelkületéhez, amely eladósodáshoz és csődeljáráshoz vezet, hanem alakuljunk át a mi elménk megújulása által, és törekedjünk Isten tökéletes akaratának teljesítésére (Róm 12:1–2).
Isten azt szeretné, ha vágynánk a lelki megelégedésre (1Tim 6:6) és az adósságmentes életre (Róm 13:8). A lelki megelégedés megóv attól, hogy a meggazdagodás érdekében kompromisszumokat kössünk a hitelvek terén (1Tim 6:9). Ezért kell bölcsen megterveznünk a pénzügyeink igazgatását (Lk 14:28), és ne vállaljunk felelősséget mások adósságainak rendezését illetően (Péld 6:1–5). Ha betartjuk ezeket az egészséges bibliai elveket, szorgalmasak leszünk, és felkészülünk a nehéz, előreláthatatlan időkre (Péld 6:8). Ha távol tartjuk magunkat az eladósodástól és a pénz szeretetétől, részünk lesz Isten áldásaiból, amelyeket hűségeseinek ígért (Mal 3:10–12).

 

Isten bármilyen adósságtól megszabadíthat. Az esetek többségében azonban a mi kezünkbe helyezi az adósság problémájának megoldását. Végső soron mi az Ő sáfárai vagyunk, és az Ő akarata és áldása szerint kellene cselekednünk.
Keresztényekként mindent meg kellene tennünk, hogy soha senkinek ne tartózzunk (Róm 13:8). A hitelező szempontjából nézve, a kereszténynek nem lenne szabad kihasználnia azokat, akiknek anyagi nehézségeik vannak. A Biblia tanításai megmutatják, hogyan legyünk nagylelkűek, és ha lehetséges, engedjük el a fizetni képtelenek adósságát (5Móz 15:1–4).
Általában az eladósodás összetett jelenség, személyes, társadalmi és lelki szempontokat is magába foglal. Következésképpen a magyarázatunkat néhány gyakorlati bibliai tanácsra korlátozzuk.
Bibliai elvek az adósságtól való szabaduláshoz
A.    Tedd Istent az első helyre! (Mt 6:33)
1.    Legyen Isten életed prioritása! (Mt 6:25–34)
Isten nem akarja, hogy eladósodjunk, mivel Ő a szolgái jólétében gyönyörködik (Zsolt 35:27). Következésképpen az embernek bármilyen krízishelyzetben először Őt kellene keresnie (Zsolt 105:4). Az eladósodásnak lehet lelki eredete – ebben az esetben valakinek el kell gondolkodnia pénzügyi természetű bűnei megvallásán: a lopáson és az uzsoraszedésen (Ez 18:12–13); a kapzsiságon, ami bálványimádás (2Móz 22:12; Kol 3:5); a csalárdságon a szerződések szintjén (Róm 1:31); a pénz szeretetén (1Tim 6:10); a tizedfizetés és az adományozás elmulasztásán (Mal 3:7–10).
A mennyei tervtől eltávolodóknak vissza kell térniük Istenhez és megújítaniuk Vele a szövetséget (Zsolt 50:14–15; Mal 3:7–12). Isten szabadulást és áldásokat ígér ezeknek a személyeknek. A jó cselekedetére irányuló vágy nyilvánvalóvá teszi, hogy a kegyelem dolgozik, hisz „az Isten jósága megtérésre indít” (Róm 2:4).
Csak akkor teljesíthetjük Isten akaratát (5Móz 28:1–2), ha kegyelem alatt állunk. „Mert – ahogy Pál írja – kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk” (Ef 2:8–10). Hit és Isten kegyelme által mennyei segítséget kérhetünk az adósságtól való szabaduláshoz, és akkor örvendezni fogunk az Úr áldásának, amely „meggazdagít, és azzal semmi nem szerez bántást” (Péld 10:22).
2.    Légy szent és tiszteld a szent dolgokat!
A Bibliában Isten az Ő népét szentnek, kiválasztottnak és különlegesnek tartja (2Móz 19:6; 1Pt 2:9). Ez a szentség az Isten parancsolatainak megtartásakor igazolódik be (5Móz 28:9).
A tized szintén szent (Károli: „szentség”, 3Móz 27:30–32), és az adományok is szentek (4Móz 18:29). Ezekben a bibliaszövegekben a „szent(ség)” kifejezés a héberben a kodesh, aminek a szó szerinti jelentése: „az Úrnak elkülönített”.
A tized és az adományok visszatartása a szent dolgok jogtalan eltulajdonítása; ezek kizárólag az Istenéi, ezért vissza kell ezeket adni Neki (3Móz 5:15–16). Az ószövetségi időkben „a vétkesen elvett szent dolgok” visszafizetése a vérrel való engesztelés és a bűnös megbocsátása előtt kellett megtörténnie. A tized és az áldozni való visszatartása miatt a nép elszakadt Istentől, és nem részesült áldásban (Mal 3:7–10), mivel megszentségtelenítette a szent dolgokat. Isten nem változik, a tizedre és az adományokra vonatkozó elv ma is érvényben van (Mal 3:6–8).
„Testvéreim, hozzátok el a tizedet tisztességesen az Úrnak, és örömmel hozzátok el a hálaadományotokat is! Sokukra nem száll áldás mindaddig, míg nem fizetik vissza a tizedet, amit visszatartottak maguknak” (Ellen G. White: Counsels on Stewardship, 87. o.).
B.    Kérj segítséget! (Péld 15:22)
1.    Kérj tanácsot a barátaidtól és a szakemberektől!
Olykor szükséges elismerned adósi mivoltodat, és segítséget kérned a barátaidtól, családodtól. Pszichikai zavar, például oniománia (kóros vásárlási kényszer) okozta adósság esetén szaktanácsadásra van szükség. Ha ebben a helyzetben vagy, hasznos lehet lelki segítséget kérni a lelkésztől, családtagjaidtól, vagy közeli barátaidtól. A baráti segítség ebben a folyamatban megkönnyítheti a terhedet, és bátorságot nyerhetsz a probléma megoldásához.
„A tisztesség előtt pedig alázatosság van” (Péld 18:12). Isten gyermekei gondoljanak arra, hogy milyen előnyökkel jár, ha bölcs, tapasztalt emberekkel tanácskoznak, s nem utolsósorban pénzügyi tanácsadókkal, pszichológusokkal, hiszen a sok tanácsos lehetővé teszi a tervek megvalósulását (Péld 15:22).
„Ha az életben kevésbé sikeresek megengednék, hogy tanítsák őket, elsajátíthatnák az önmegtagadás szokását és az okos gazdálkodás gyakorlatát, és ettől kezdve már nem ők lennének, akik alamizsnát kapnak, hanem fordítva: ők segítenének másoknak” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, 3. köt., 400–401. o.).
2.    Kérj segítséget és bölcsességet Istentől!
Az isteni segítséget helyes ítélőképesség formájában is megkaphatja az ember. A Bibliában az értékekkel való bölcs gazdálkodás képessége
Isten ajándéka. Bölcs Salamon azt mondja, hogy „tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával” (Péld 24:4), Pál tanácsa pedig ekképpen hangzik: „Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra” (1Kor 12:31). Mi is kérhetünk bölcsességet Istentől, hogy helyesen gazdálkodjunk a pénzzel, főleg gazdasági válság idején. Jakab apostol is ennek a bölcsességnek a keresését javasolja (Jak 1:5).
A „tudomány” szó Péld 24:4 versében hozzáértést, gyakorlati adottságokat, helyes ítélőképességet jelent. Következésképpen az anyagi jólétet az Isten által ránk bízott pénzzel való hűséges sáfárkodás bibliai elveinek helyes alkalmazása előzi meg.

C.    Takarékoskodj! (Péld 6:8)
Mit mond az ihletett írás a takarékoskodásról?
Légy olyan, akár a hangya, aki nyáron gondoskodik a téli élelméről! Tégy félre pénzt, takarékoskodj! Költségvetésedben mindig különíts el egy bizonyos százalékot erre a célra!
Isten bölcs tanácsa által takarékoskodásra buzdította Józsefet Egyiptomban (1Móz 41:46–47). Takarékoskodj, hogy legyen miből gazdálkodnod a jövőben vagy a válságos időkben! Ne költekezz feleslegesen! „Isten gyermekeinek – a legnagyobbaktól a legkisebbekig – meg kell tanulniuk takarékoskodni!” (Ellen G. White: Counsels on Stewardship, 268. o.).

D.    Tervezd meg a költségvetésedet! (Lk 14:28–30)
A költségvetés a pénzügyi tervezés egy eszköze a bejövetelek és kiadások kezelésére. Fontos eszköz, mivel tervezés nélkül lehetetlen sikereket elérni ezen a téren. „Arra nagyon ügyeljetek, hogy ne költsetek többet, mint amennyi a bejöveteletek!” (Ellen G. White: Boldog otthon,
375. o.).
Imádkozz, amikor költségvetést készítesz! Törekedj arra, hogy Istent tedd életedben az első helyre (Mt 6:33)! Légy realista, és tanácskozz a családod többi tagjával, hogy közösen meghatározzátok, mi a legjobb mindenki számára. A Biblia határozottan elítéli azokat, akik nem gondoskodnak a családjukról: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Tim 5:8). Vedd be a költségvetésedbe a nélkülözők szükségleteinek fedezését is, mert a róluk való gondoskodás „tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt” (Jak 1:27).

Kérd meg csoportod egyik tagját, hogy olvassa fel az alábbi idézetet, majd közösen válaszoljátok meg az alábbi kérdéseket.
„Sokan, nagyon sokan nem úgy nevelték magukat, hogy kiadásaik ne lépjék túl a bevételeiket. Nem tanulják meg a körülményekhez való alkalmazkodást, ezért újra és újra kölcsönkérnek, és elárasztja őket az adósság, aminek következtében elkedvetlenednek és elcsüggednek” (Ellen G. White: Boldog otthon, 374. o.).
Az idézett szöveg egy egyre inkább elterjedt társadalmi állapotot tükröz. Az eladósodottság elterjedt jelensége hogyan keltheti sokakban azt a benyomást, hogy egy teljesen normális, társadalmilag elfogadott állapotról van szó, annak ellenére, hogy komoly stressztényező, és korlátozza az ember lehetőségeit? Mi lenne a megoldás? Olvassátok el Róm 12:1–2 verseit.
A szövetségében Isten megígéri, hogy népének nem lesz tartozása mások felé (5Móz 28:1–2), továbbá azt is elhatározta, hogy a hitelezők hétévente szabadon engedjék az adósaikat (5Móz 15:1–4). Az isteni tervben nem szerepelt a szegénység, következésképpen adósoknak sem kellett volna lenniük (5Móz 15:4). Miért nem volt sikere az adósságokra vonatkozó isteni tervnek Izraelben (Mal 3:6–10)? Hogyan történhet ez meg velünk is? Hogyan kerülhetjük ki napjaink e csapdáját?
Íme, néhány adósságforrás:
•    Adósság rajtunk kívül álló okokból: természeti katasztrófák, betegségek, háborúk.
•    Személyes gyengeség, ami mögött a bölcsesség, a tapasztalat és a pénzügyi eszközök és képzettség hiánya áll.
•    A rossz szokások, a dicsekvés és a tékozlás miatt jelentkező hiúság.
•    A hasznos adósság, amely szükséges üzleti befektetések, ingatlanvásárlás vagy iskoláztatási költség eredménye.
Kérd meg a csoportod tagjait, hogy nevezzék meg azokat az adósságtípusokat, amelyek elkerülhetőek, majd azokat, amelyek adott esetben indokoltak lehetnek.