A bibliai világnézet

Text de memorat

„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestül, és őrizze meg a ti egész valótokat, mind lelketeket, mind testeteket feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessz 5:23)

A Jelenések könyve két fő „globális tényezőt” említ Krisztus második adventjét megelőzően. Jelenések 13. fejezete ír a globális eltévelyedésről, amikor is „az egész föld” csodálja és követi a tengerből feljövő fenevadat (Jel 13:3, 7-8, 12, 16 ). A 14. fejezet pedig az igazság globalizációját emeli ki, amikor „az örökkévaló evangéliumot” hirdetik „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” (Jel 14:6-7). Azokban „a nehéz időkben” (2Tim 3:1) mindenféle „tanítás szele” (Ef 4:14, ÚRK) fújni fog, és az emberek „az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak” (2Tim 4:4, ÚRK). „E két nagy tévedéssel – a lélek halhatatlanságával és a vasárnap szentségével – fogja Sátán az embereket csalásainak foglyaivá tenni. Míg az előbbi a spiritizmus alapjait rakja le, az utóbbi Rómával hozza közös nevezőre az embereket” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 503–504. o.).
A végső események kibontakozása közben tartsunk ki szilárdan minden igazságba vetett hitünkben, így abban is, ami az ember természetére és a halálra vonatkozik! Hagyatkozzunk a Szentlélek vezetésére, hogy felkészüljünk Krisztus második, dicsőséges megjelenésére!

EGW idézet:

Ha a Mindenhatónak erejében küzdünk, végül is az örökösök oldalán állunk majd, mert diadalt aratunk. A legnagyobb feladatok, a legveszedelmesebb jelenetek még előttünk állnak. Élet-halál harc vár ránk. Vajon felkészültünk-e rá? Isten még mindig szól az emberekhez. Különböző úton-módon szól hozzájuk. Vajon meghallják-e  szavát?  Vajon  bizalommal tesszük-e kezünket az övébe s mondjuk-e, vezess, irányíts engem! Van elég értéktelen vallásosság, de értéktelen kereszténység nem létezik. Álvallásokban az „én” sokat szerepelhet, ám keresztényi életben nem  mutatkozhat.  Ti  Isten  munkatársai  vagytok.  Krisztus  mondotta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Csak akkor lehetünk a nyáj pásztorai, ha levetkőztük sajátságos szokásainkat, modorunkat, s átalakultunk Krisztus képmására. – Bizonyságtételek lelkészeknek, 339. o.

Igencsak szükség van azok számára, akik hiszik az igazságot, hogy folyamatosan haladjanak  előre  Őérette,  felnőtt  állapotra  növekedve Krisztus Jézusban. Nincs idő a visszaesésre és érdektelenségre. Mindenkinek élő tapasztalata kell legyen az Isten dolgaiban. Gyökerezzetek meg. Legyetek megalapozódva a hitben, hogy mindent elvégezve megállhassatok megingathatatlan Istenbe vetett bizalomban az idő során, ami majd próbára teszi minden ember munkáját és jellemét. Gyakoroljátok erőtöket a lelki dolgokban, míg meg nem tudjátok becsülni az Isten szavának mélyebb dolgait, és tovább nem juttok erőről-erőre. Ezrek igényelik az igazság világosságát, akik egy lépést sem tesznek előre… Nincs élő tapasztalatuk annak ellenére, hogy minden előnyük megvolt… Isten Szava lelki szabadságot és megvilágosodást kínál azoknak, akik buzgón keresik. Azok, akik elfogadják Isten ígéreteit, és élő hittel azokon munkálkodnak, majd a menny világosságát nyerik életükben. Isznak az élet forrásából, és másokat is elvezetnek azokhoz a vizekhez, amelyek saját lelküket is felfrissítették. – Isten fiai és leányai, 332. o.

„Lesz idő” – írja Pál Timóteusnak –, „amikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd!” (2Tim 4:3–5) Az egészséges tudomány bibliai igazság – amely jámborságot és hűséget követel, s Isten népét megerősíti hitében. Az egészséges tudomány nagy jelentőségű az elfogadóra, különösen a tanítóra és az igazság prédikátorára nézve, mert Krisztus minden szolgája – bármilyen szolgálatot végez is – felelősséggel tartozik, mint az Úr követe, akár hű, akár hűtlen. – Az evangélium szolgái, 311. o.
 

 

1. Lk 2:52 verse Jézus fejlődésének melyik négy dimenzióját említi?

Jézus volt a tökéletes ember, aki léte minden alapvető dimenziójában egyaránt fejlődött. „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben [értelmileg], testének állapotában [fizikailag] és az Isten [lelkileg] és az emberek [szociálisan] előtt való kedvességben” (Lk 2:52, ÚRK). „Gyors felfogású volt, a dolgok mélyére látott, korát meghaladóan komoly és bölcs. Emellett jelleme csodálatosan kiegyensúlyozott volt. Szellemi és fizikai képességei fokozatosan bontakoztak ki a gyermekkor törvényszerűségeinek megfelelően.
Jézus rendkívül szeretetreméltó gyermek volt. Mindig készen állt arra, hogy másokat szolgáljon. Türelmét sohasem vesztette el, ajkát sohasem hagyta el hazug szó. Elveiben megingathatatlan volt, mint a szikla, életét önzetlenség, báj, udvariasság jellemezte” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 48. o.).
 

2. Olvassuk el Mt 4:23 versét! Hogyan gyakorolhatjuk mi azt a háromrészes szolgálatot, amire Jézus példát mutatott: a tanítást, a prédikálást és a gyógyítást?

Annak tudatában, hogy az ember egységes, oszthatatlan egység, nem korlátozhatjuk a vallásunkat csupán a lelki dolgokra. Valójában az igazság kihat egész lényünkre, egész élettartamunkra, létünk minden dimenziójára. A fizikai és a lelki oldal olyan erős egységet képez, hogy tulajdonképpen szétválaszthatatlan. Bűnös emberként ugyan soha nem leszünk ugyanolyanok, mint Jézus, de Isten kegyelme által követnünk kell a példáját. „A megváltás művének célja az volt, hogy helyreállítsa az emberben Isten képmását, visszavigye őt abba a tökéletes állapotba, amire Isten eredetileg megteremtette, támogassa testi, értelmi és lelki erejének fejlődését” (Ellen G. White: Nevelés. Előtted az élet. Budapest, 2015, Advent Kiadó, 13. o.). Isten ezt kívánja elvégezni népében a visszatérésére való felkészítés folyamatának részeként.

Könnyen elcsüggedhetünk, ha Jézushoz viszonyítjuk magunkat. Viszont hogyan védhet meg az elkeseredéstől, ha a keresztre és annak jelentőségére összpontosítunk?

EGW idézet:

Jézus csodálatos példája, semmihez  sem  fogható  gyöngédsége,  amivel  megérintette  a  lesújtott  emberek  érzelmeit,  továbbá  az,  hogy  sírt a sírókkal, és örült mindazokkal, akik örvendeztek az Ő szeretetének, mélységes befolyással kell, hogy bírjon mindazok jellemére, akik szeretik Istent, és megtartják a parancsolatokat. Ők zúgolódás nélküli megértéssel és kedvességgel fognak viszonyulni az emberekhez. Szavaikkal és jóságos cselekedeteikkel pedig olyan módon teszik könnyebbé a remegő lábak  előtt  az  utat,  mint  amilyen útra vágynak ők maguk is. Mivel minden nap és minden órában áldásokat kapunk Istentől, hálánk kifejezéseként nem tehetünk kevesebbet, mint önzetlen érdeklődést és kedvességet tanúsítani azok iránt, akikért Krisztus meghalt. – Our High Calling, 183. o.

Ha Krisztus tanítványai lettünk, Tőle tanulunk. Minden nap megtanulunk legyőzni egy kellemetlen jellemhibát, minden nap az Ő példáját követjük, és egyre közelebb kerülünk Példaképünkhöz. Ha örökölni szeretnénk a mennyei lakhelyeket, akkor itt kell olyan jellemet kialakítanunk, amilyennel a menny lakói fognak rendelkezni. Az isteni elvárások bölcsességgel és jósággal lettek megfogalmazva. Ha engedelmeskedünk ezeknek,  akkor az elménk széles látókört  nyer, a jellemünk jobbá lesz, a lelkünk pedig olyan békét és nyugalmat talál, amelyet ez a világ sem nem adhat, sem nem vehet el tőlünk. – That I May Know Him, 121. o.
 
Krisztus  így  adta  át  tanítványainak  megbízatásukat.  Gondoskodott a munka folytatásához szükséges ellátásról és felszerelésről, s magára vállalta a felelősséget a munka sikeréért. Amíg tanítványai engedelmeskedtek szavának, és Vele együtt munkálkodtak, addig nem szenvedhettek kudarcot. Menjetek el minden néphez, parancsolta nekik. Menjetek el a földgolyó legtávolabbi részéig, de legyetek mindig tudatában jelenlétemnek. Dolgozzatok hittel és bizalommal, mert soha nem hagylak el benneteket. Az Üdvözítő tanítványainak adott megbízása kiterjed minden hívő emberre. Magába foglal minden Krisztusban hívő embert az idő végéig. Végzetes tévedést követnénk el, ha azt feltételeznénk, hogy a lelkek megmentésének a munkája egyedül csak a felszentelt lelkészektől függ. Krisztus mindazokat megbízta az evangélium hirdetésével, akikhez eljutott a mennyei ismeret. Krisztus mindazokat felavatja, felszenteli arra, hogy munkálkodjanak embertársaik üdvösségéért, akik már megkapták és magukban hordják életét. […]
Mindenkinek, aki hallja, meg kell ismételnie a meghívást. Legelső kötelessége az kell legyen, hogy lelkeket nyerjen meg Krisztusnak. Lehet, hogy nem képes a nagy összejöveteleken prédikálni, de munkálkodni tud egyes emberekért. Közölni tudja velük azt a tanítást, amit Urától kapott. Az egyházi szolgálat nemcsak prédikálásból áll. Azok is szolgálnak, akik megkönnyítik a betegek és szenvedők helyzetét; akik segítséget  nyújtanak a  szükségben  levőknek;  akik  a  vigasztalás  szavait  mondják  el az elcsüggedteknek és a kishitűeknek. Közel és távol egyaránt vannak olyan  lelkek,  akikre  nyomasztólag  hat  bűntudatuk.  Nem  a  nehézség, a túlhajszolt munka vagy a szegénység az, ami lealjasítja az embert, hanem a vétek és a bűnös cselekedet. Ez tesz bennünket nyugtalanná és elégedetlenné. Krisztusnak olyan szolgákra van szüksége, akik megpróbálnak a bűntől megbetegedett lelkeken segíteni. – Jézus élete, 822. o.
 

Különféle elgondolások alakultak ki a halandó test és halhatatlan lélek dualista elméletéből. Az ókori görög filozófusok például az emberi testet a lélek börtönének tekintették, ahonnan a lélek a halállal szabadul ki. Ez a pogány képzet visszhangzik sok mai keresztény hitében, akik szerint a test a halhatatlan lélek ideiglenes lakhelye, és a lélek majd a feltámadáskor egyesül újra a testtel. A panteisták viszont a testet istenítik, úgy hiszik, hogy Isten és az univerzum egy és ugyanaz. Istent látják mindenben, az emberi testet egyetlen, szerves egységben lévő és egyetemes isteni szubsztanciának (lényegnek, anyagnak) vélik. Mivel a témával kapcsolatban egymásnak ellentmondó elméletek vesznek körül bennünket, az ember természetét illetően is határozottan ragaszkodnunk kell a Biblia tanításához!

3. Olvassuk el 1Kor 3:16; 6:19-20 és 10:31 verseit! Hogyan gyakorolhat pozitív hatást az életmódunkra, ha megértjük, hogy a testünk „Isten temploma”, a „Szentléleknek temploma”?

Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette meg Ádámot és Évát (1Móz 1:26-27), ami nemcsak a jellemükben, hanem fizikai tulajdonságaikban is tükröződött. A bűn megjelenése miatt azonban Isten képe megtört az emberben, sőt elrejtetté vált, a megváltás munkájának tehát az a célja, hogy helyreállítsa az embert eredeti állapotára, amibe beletartozik a fizikai egészség is – olyan mértékben, ami lehetséges azok számára, akik nem férnek hozzá az élet fájához. A helyreállítás egész életen át tartó folyamat, ami csak Krisztus visszatérésekor válik teljessé, amikor a romlandó romolhatatlanságba öltözik, a halandó pedig halhatatlanságba (1Kor 15:53-54).
„Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek” (3Jn 1:2) – írta János apostol a barátjának, Gájusznak.
Ha elismerjük, hogy az ember oszthatatlan egységet képez, és a vallás az életünk minden részét érinti, fizikai egészségünk őrzését is hitbeli kötelességnek kell tartanunk, így az ihletett Ige elve fog vezetni: „Tehát akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Kor 10:31, ÚRK). Tudnunk kell viszont, hogy világunkban jó emberek minden tőlük telhetőt megtehetnek, mégis szenvedhetnek a bűnös emberi természet és a bűn hatásaitól megrontott környezet világa miatt. Ezért higgyünk Istenben, tegyünk meg mindent, amit csak tudunk, és bízzuk rá magunkat Istenre!

EGW idézet:

Istent legjobban  úgy  dicsőíthetjük,  ha  megszentelt  eszközévé  válunk, ha általunk munkálkodhat, megnyilatkozhat.  Az  idő  gyorsan  rohan, int felénk az örökkévalóság. Ne fosszuk meg Istent attól, ami az övé. Ne tagadjuk meg tőle azt, amiért ugyan jutalmat kapunk, de amit károsodásunk nélkül vissza sem tarthatunk. Isten egész szíveteket kéri, adjátok át neki. Tulajdona az mind a teremtés, mind a megváltás által. Értelmi erőtöket kéri, adjátok át neki, hiszen  az  övé.  Pénzeteket  kéri,  adjátok oda, mert ez is az Ő tulajdona. „Nem a magatoké vagytok, mert áron vétettetek meg.” (1Kor 6:19–20) Isten csak a megszentelt lélek hódolatát kívánja, olyan lélekét, akit a szeretet által tevékeny hit készített elő, hogy neki szolgáljon. A legmagasabb eszményt tárja elénk: a tökéletességet. Felkér bennünket, éljünk teljesen és tökéletesen Őérette ezen a világon, ahogyan Ő helytáll érettünk Isten színe előtt. – Az apostolok története, 566. o.

Testvér és testvérnő mindaddig nem gyakorol mindenben mértékletességet, míg Isten kegyelme át nem alakította szívüket.
A  körülmények  nem  munkálhatják  a  megújulást.  A  kereszténység a szív megújulását javasolja. Amit Krisztus belül elvégez, azt kell a megtért gondolkodás felügyelete alatt megvalósítanunk. Az az  elgondolás, hogy kívülről kezdjünk  befelé haladni,  sohasem vált be,  és sosem  fog beválni. Istennek az a terve veletek, hogy magában a minden nehézség gyökerében, a szívben kezd munkálkodni, s akkor szívetekből az igaz élet elvei fakadnak majd, és ennek lesz a következménye a megújulás kívül és belül. – Étrendi és táplálkozási tanácsok, 35. o.

„Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, mint ahogy jó dolga van lelkednek.” (3Jn 1:2)
Saját testünk helyes igénybevétele a legértékesebb lecke, melyet az ember megtanulhat. Ne végezzünk csupán agymunkát, megtorpanva annál, vagy csak testmozgást és semmi mást, hanem a lehető legjobban használjuk ki az emberi szervezet különböző részeit – agyat, csontot, izmot, fejet, szívet.
Az önmagunkkal való helyes bánásmód magába foglalja az önmagunk, a világ és az Isten iránti kötelességeink teljes körét. Használjuk fel fizikai erőnket mentális erőnkkel arányosan! […]
Az Úré vagy, mert Ő teremtett téged. A megváltás révén is az övé vagy, mert életét adta érted… Őrizd élő szervezeted minden részét, hogy Istennek szentelhesd! Őrizd meg az Ő számára! Egészséged a fizikai szervezet helyes működésén múlik. Ne használd rosszul egyetlen Istentől kapott erőforrásodat sem, legyen az fizikai, mentális vagy erkölcsi erő! Minden szokásodat az elme irányítása alá kell helyezned, amely maga is Isten irányítása alatt áll. – Isten fiai és leányai, 171. o.
 

Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha megváltoztatjuk a környezetet, az ember is más lesz. Igaz, hogy kerülnünk kell az olyan helyeket és körülményeket, ahol nagyobb kísértésnek tesszük ki magunkat (Zsolt 1:1; Péld 5:1-8), de a kísértés és a bűn problémáját csak a szívünk (és elménk) átalakulása oldhatja meg. Krisztus a lényegre mutatva mondta: „Mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség” (Mk 7:21-22, ÚRK). Ez azt jelenti, hogy az elménknek át kell formálódnia ahhoz, hogy a viselkedésünk is megváltozzon.

4. Olvassuk el Zsolt 24:3-4, Róm 12:2, 1Kor 2:16, Fil 4:8 és Kol 3:2 verseit! Mit jelent az, hogy „Krisztus értelme” van az emberben?

Az Úr megígérte, hogy az „új szövetség” alatt törvényét népe elméjébe és szívébe írja (Jer 31:31-33; vö. Zsid 8:8-10; 10:16). Ezért nem lehet meglepő, hogy a Hegyi Beszédben Krisztus tágította, mélyítette Isten parancsolatainak a jelentőségét egészen a gondolatok és a szándékok szintjéig (lásd Mt 5:17-48). Tehát csakis Isten átformáló kegyelme által arathatunk győzelmet a kísértés felett, és a gondolatok és szándékok szintjén igényelnünk kell ezt az ígéretet, hogy megállíthassuk a bűnös gondolatokat.
Jézus visszatéréséig a természetünk bűnös marad. Ám ha Krisztusban vagyunk, egészen betakar bennünket az Ő igazsága. Még nem vagyunk tökéletesek, de Isten máris tökéletesnek tekint minket Krisztusban (Fil 3:12-15). „Ha egyesülünk Krisztussal, akkor az Ő értelme lesz bennünk. Tisztaság és szeretet ragyog jellemünkben, életünket pedig szelídség és igazság uralja. Még az arckifejezésünk is megváltozik. A lélekben lakozó Krisztus kiárasztja átalakító erejét, és a külső megjelenés a belül uralkodó békéről és örömről tesz bizonyságot” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. 310. o.).
Csak úgy alakulhat át az életünk, ha naponta átadjuk magunkat Istennek, naponta meghalunk az énünknek, naponta határozott erőfeszítéseket teszünk, hogy hit által engedelmeskedünk Jézusnak.
 

Képzeljük el, milyen volna az életünk, ha megállíthatnánk a bűnös gondolatokat is! Mennyire lenne más az életünk? Hogyan lehetséges ez kizárólag?

EGW idézet:

Sokan felismerik nagy hiányosságaikat, és bár olvasnak, imádkoznak, döntéseket hoznak, mégsem fejlődnek. Úgy tűnik, nincs erejük ellenállni a kísértésnek. Ez annak tudható be, hogy nem mélyen ásnak. Nem keresik kellő komolysággal a szív megtérését, pedig minden a szívből ered, és csak a tiszta szív bizonyítja, hogy Krisztus lakozik a lélekben. Minden jellemhiba a szívből ered. A büszkeség, a hiúság, a fékezhetetlen temperamentum és az irigység is az emberi szívben lakozik, amely nem született újjá Krisztus kegyelme által.
Ha a szívet megtisztítják, érzékennyé és nemessé teszik, akkor erről mind a szavak, mind a cselekedeteket bizonyságot tesznek. Ha az ember a lelkét teljes mértékben aláveti Istennek, akkor teljes bizonyossággal támaszkodhat az isteni ígéretekre. Az ilyen ember buzgón imádkozik, és mindent megtesz szavai és tettei megfékezése érdekében. – Our High Calling, 336. o.

És mégis tennünk kell valamit, hogy ellenállhassunk a kísértésnek. Aki nem akar Sátán tervének prédájává válni, annak jól meg kell őriznie a lelkéhez vezető utat. Kerülnie kell a tisztátalan gondolatokat sugalmazó dolgok olvasását, szemlélését vagy meghallgatását.  Gondolatait még véletlenül sem szabad szabadjára engednie, hogy olyan dolgoknál kalandozzanak, amelyet lelkének ellensége sugallhat… Pál apostol szavai pedig ezek: „Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil 4:8) Ez komoly imádkozást és szüntelen őrködést kíván. A Szentlélek állandó befolyása kell, hogy támaszunk legyen, aki gondolatainkat fölfelé irányítja és rászoktatja arra, hogy tiszta és szent dolgokkal foglalkozzon. És nekünk szorgalmasan kell tanulmányoznunk Isten Igéjét. A zsoltáríró ezeket mondja: „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?” És ismét: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119:9, 11) – Pátriárkák és próféták, 460. o.

Engedd, hogy lelked mélyüljön el az Isten Igéjében található dicsőséges igazságok elmélkedésében, és többé nem fogsz olyasmire vágyni, amid nincs. Egyre inkább alá fogod becsülni az értéktelen, hiábavaló gondolatokat. Folyton igyekszel elérni az erény és a szentség magas mércéjét, amelyet az evangélium eléd állít. Egyre többet akarsz megismerni Isten életéből, és Istennel az Ige által fogsz beszélgetni.
Az eléd állított magasztos mércét szemlélve egy  tisztább  és  szentebb légkörbe, egyenesen az isteni jelenlétbe emelkedsz. Ha ott maradsz, akkor a tőled áradó fény szétáradhat mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülsz. – In Heavenly Places, 161. o.
 

A Szentlélek Isten csodálatos cselekvő Személye, aki szívünkbe árasztja Isten szeretetét (Róm 5:5), a megváltás valós tapasztalatára vezet (Jn 16:7-11), minden igazságra elvezet (Jn 16:13) és erőt ad az evangéliumi küldetés teljesítésére (ApCsel 1:8). A Szentlélek száll szembe Sátán lealacsonyító munkájával, nem csoda, hogy az ördög mindenképpen igyekszik elferdíteni a Szentlélek személyével és tevékenységével kapcsolatos felfogásunkat. Némelyek tagadják azt, hogy a Szentlélek személy, mások pedig nagyobb hangsúlyt helyeznek az ajándékaira, mint átformáló erejére.

5. Olvassuk el ApCsel 8:4-24 szakaszát! Samáriában Simon mágus meg akarta szerezni a Szentlélek ajándékait anélkül, hogy a Lélek által újjászületett volna. Hogyan mutatkozik meg ugyanez a lelkület a mi napjainkban is?

Azok Isten gyermekei, akiket a Szentlélek elvezet (Róm 8:14) Isten Igéjének minden igazságára (Jn 16:13; 17:17). Jézus világosan figyelmeztetett: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: »Uram, Uram!«, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem tettünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor azt mondom nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Mt 7:21-23, ÚRK)! Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek soha nem vezeti az embert Isten Igéjével ellentétesen – amit Ő maga ihletett –, hanem mindig az Írással összhangban.
A Szentlélek, aki minden igazságra elvezet bennünket, erőt is ad, hogy másokat is odavezessünk e nagyszerű igazsághoz (Mt 28:18-20; ApCsel 1:8). Szent feladatunk teljesítése közben megkapjuk különleges segítségét. Ezért minden reggel térdeljünk le az Úr előtt, újítsuk meg a fogadalmunkat, hogy neki szenteljük magunkat! Ha ezt megtesszük, megajándékoz Szentlelke jelenlétével, megújító, megszentelő erejével. Azonban úgy válunk nyitottá vezetésére, ha naponta tudatos döntéseket hozunk, hogy azt tesszük, amiről tudjuk, hogy helyes, és elkerüljük azt, ami tudottan helytelen. Vagyis csak ha az Istentől kapott erőnkkel igyekszünk igaz módon élni, akkor válunk nyitottá a Szentlélek erejének befogadására, amit Isten nekünk ígér.
 

Miért olyan fontos, hogy minden reggel imádsággal tegyük magunkat nyitottá a Szentlélek vezetésére?

EGW idézet:

„De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke – mondotta Jézus –, elvezérel majd titeket minden igazságra.” (Jn 16:13) A vigasztalót Jézus „az igazság Lelkének” (Jn 16:13) nevezi. A Vigasztaló feladata az, hogy meghatározza és őrizze az igazságot. Mindenekelőtt az igazság Lelkeként lakozik a szívükben, és  így  lesz  Vigasztalónk. Az igazságban vigasztalás és békesség van, de a hamisságban nem találhatunk sem igazi vigasztalást, sem igazi békességet. Sátán hamis elméletek  és  hagyományok  útján  tesz  szert  hatalomra  elménk  felett, s miközben az embereket a tévedések útjára vezeti, eltorzítja jellemüket. A Szentlélek a Szentírás útján szól az elménkhez, és az igazság bélyegét nyomja rá a szívünkre. Így tárja fel a tévedésünket, és űzi ki azt a lelkünkből. Krisztus az igazság Lelkével, aki Isten szava által munkálkodik, von bennünket az Ő választott népét oltalma alá. […]
Az összes ajándék közül a Szentlélek volt a legmagasabb rendű ajándék, akiért az Atyához  népe  felemelése  érdekében  könyörgött.  Krisztus azért adta nékünk Lelkét, hogy megújító erőforrásunk legyen. Nélküle Krisztus áldozata nem jelentett volna számunkra semmi segítséget. A gonosz hatalma évszázadok óta erősödik, és bámulatos, ahogy az emberek alávetették magukat ennek a sátáni fogságnak. Csak az Istenség harmadik személyének a hatalmas erejével tudunk ellenállni a bűnnek, és tudjuk azt legyőzni. A Szentlélek nem korlátozott erővel jön el hozzánk, hanem isteni hatalmának, erejének a teljességével. A Lélek az, aki  eredményessé  teszi  mindazt,  amit  a  világ  Megváltója  vitt  véghez. A Lélek az, aki megtisztítja szívünket. A Lélek útján a hívő ember részese lesz az isteni természetnek. – Jézus élete, 670–671. o.
Keressük tehát Istent egyénenként. Ez személyes  feladat.  Húzódjunk közel Istenhez. Semmit se engedjünk tevékenységünkbe, ami hamis színben tüntetné fel a jelen igazságot. Mindenki vallja be, nem a testvére, hanem a maga bűnét. Alázza meg szívét Isten előtt, s teljék meg annyira a Szentlélekkel, hogy életéből meglátszódjék, hogy újjászületett. Ezt olvassuk: „Mindannak, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen. Annak, aki hisz benne.” (Jn 1:12)
Mindennapi életünkben éljük és gyakoroljuk Krisztus örömüzenetét. Isten szolgái tisztuljanak meg mindennemű hidegségtől, minden önzéstől. Isten munkájában nagy érték az egyszerűség, szelídség és alázatos szív. Igyekezzetek bizalomban és szeretetben egyesíteni a munkásokat. Ha el tudjátok ezt érni, ti magatok legyetek igazak, a többit pedig bízzátok Istenre. Tevékenykedjetek hittel és imával. Válasszatok ki keresztény fiatalokat, és tanítsátok őket, hogy munkásokká legyenek. Ám ne legyenek kőszívűek, hanem akik összhangban kívánnak élni.
Kérem az Urat, hogy változtassa meg azok szívét, akik ha nem tesznek szert nagyobb kegyességre, kísértésbe fognak esni.  Könyörgök, hogy lágyítson meg és csillapítson le minden szívet. Éljünk közeli kapcsolatban Istennel, hogy szeretni tudjuk egymást, miként Krisztus szeret bennünket. Ebből kell megtudni a világnak, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Senki se magasztalja magát. Ha a munkások megalázzák szívüket Isten előtt, nem marad el az áldás. – Válogatott bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 218–219. o.

Tomboló világban élünk, ahol túl sok a mesterséges igény és a tekintetünket rabul ejtő látvány, ami eltereli a figyelmünket. Ha nem vigyázunk, leköthetik minden időnket és felboríthatják a fontossági sorrendünket. Ez nem csak a globalizált „kiber” világunk újabb mellékterméke, hiszen ilyen vagy olyan mértékben a keresztényeknek minden korban őrizkedniük kellett Sátán csapdáitól, amelyekkel el akarta téríteni őket az élet igazán lényeges dolgaitól.
Vajon ki az, akit ne veszélyeztetne, ha nem elég óvatos, hogy a tekintetét az Úrról elfordítva a világi, testi dolgokra figyeljen, amelyek nem adnak igazi megelégedést, végül pedig lelki romlásba döntenek?
 

6. Olvassuk el 2Pt 3:14 és 1Jn 3:1-3 szakaszait! Mi a különbség a második adventre való készülés és aközött, hogy készen várjuk Jézus dicsőséges megjelenését?

Gyakran azzal próbáljuk mentegetni a halogatást, hogy a második adventre való felkészülés folyamatos. Ez könnyen oda vezethet, hogy az ember elernyed, úgy gondolkodva, mint a gonosz szolga: „Halogatja még az én uram a hazajövetelt” (Mt 24:48).
 

7. Mit mondanak Zsolt 95:7-8, Zsid 3:7-8, 15 és 4:7 versei arról, hogy már most készen kell állnunk?

A Biblia nézőpontjából mindig „ma” van az üdvösség ideje, nem holnap (lásd Zsolt 95:7-8; Zsid 3:7-8, 15, 4:7; ), és komolyabb megtérési élmény nélkül továbbra is olyanok maradunk, mint amilyenek most vagyunk. Pusztán az idő nem vált ki megtérést a megtéretlenekben. Aki nem növekszik folyamatosan a kegyelemben és nem halad előre hittel, nagy valószínűséggel elesik, megkeményedik, szkeptikus, cinikus, sőt hitetlen lesz.
Ebből a szempontból elmondhatjuk, hogy minden egyes napunk az életünk miniatűr leképezése. Tehát Isten kegyelméből tervezzünk a jövőre, de minden napot úgy éljünk meg, hogy készen várjuk Jézus visszatérését, annál is inkább, mivel valóban lehet ez az életünk utolsó napja!
 

Hogyan állhatunk készen Jézus visszatérésére, ha már ma eljönne? Beszélgessünk a válaszunkról szombaton a csoportban!
 

EGW idézet:

A világon minden mozgásban, háborgásban, nyugtalanságban és izgalomban van. Az idők jelei vészjóslóak. Az eljövendő események előrevetítik árnyékukat. Isten Lelke visszavonul a földről. A tengeren és a földön egymást követik a szerencsétlenségek. A viharok, földrengések, tüzek, áradások, gyilkosságok egyre gyakoribbak. Ki  ismeri  a  jövendőt?  Hol van a biztonság? Nincs semmiben bizonyosság, ami emberi vagy földi. Az emberek gyorsan felsorakoznak egy zászló, egy jelvény alá, amelyet kiválasztottak. Nyugtalanul várakoznak és figyelik vezetőik buzgalmait. Kevesen vannak azok, akik éberen várakoznak Uruk megjelenésére, és munkálkodnak is azért. Az embereknek egy másik csoportja az első nagy hitehagyó lábnyomát követi, és fővezérsége alatt menetel. Csak kevesen hiszik szívükkel és lelkükkel azt, hogy van pokol, amelyet el kell kerülnünk, és van menny, amelyet el kell nyernünk.
A válság fokozatosan lopakodik ránk. A nap ragyog az égboltozaton, miközben bejárja szokásos körútját, és a menny még mindig hirdeti Isten dicsőségét. Az emberek még mindig esznek és isznak, ültetnek és építenek, megnősülnek és férjhez mennek. A kereskedők még mindig vásárolnak és eladnak. Az emberek még mindig küzdenek egymás ellen, mert versengenek a magasabb helyért. A szórakozások kedvelői még mindig elözönlik a színházakat, a lóversenyeket, a szerencsejátékok poklait. Az embereken még felülkerekedik a nagyobb izgalmat nyújtó események utáni vágyakozás. A próbaidő, a kegyelmi idő azonban már a vége felé közeledik, és mindenkinek a sorsa örökre eldől. Sátán látja, hogy az ideje rövid. Minden erejét és lehetőségét beveti annak érdekében, hogy az embereket becsaphassa, megtéveszthesse, megkötözhesse és megigézhesse, míg a próbaidő, a kegyelmi idő le nem telik, véget nem ér, és az irgalom ajtaja örökre be nem csukódik. – Jézus élete, 636. o.

Az ember bűnösségén nem szépít az a tény, ha nem képmutatóskodik. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha azonnal engedelmeskedünk, amikor a Szentlélek szól a szívünkhöz. Amikor szólít: „Eredj, munkálkodjál ma az én szőlőmben” – ne utasítsd el! „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.” (Zsid 4:7) Veszélyes dolog halogatni az engedelmességet. Lehet, hogy soha többé nem hallod meg a hívást. […]
Ha lelkiismeretesen ápolod lelked szőlőskertjét, Isten  munkatársul vesz maga mellé, és megbíz azzal, hogy ne csak magadért munkálkodj, hanem másokért is. Bár Krisztus a szőlőskerten a gyülekezetet érti, de azt nem mondja, hogy csak a gyülekezet tagjait szeressük, és csak értük munkálkodjunk. Az Úr szőlőskertjét ki kell szélesíteni. Az Úr ki akarja terjeszteni szőlőjét az egész világra. Amikor eligazítást és képességeket ad az értékes palánták gondozásához, nekünk is meg kell tanítanunk rá másokat. Így szélesítjük az Úr szőlőjét. Isten látni akarja hitünk, szeretetünk és türelmünk jeleit. Figyeli, hogy felhasználjuk-e minden lelki ajándékunkat; igyekszünk-e jól képzett munkások lenni szőlőjében a földön, hogy beléphessünk országába, abba az édeni otthonba, amelyet Ádámnak és Évának törvényszegésük miatt el kellett hagyniuk. – Krisztus példázatai, 280, 282. o.
 

További tanulmányozásra: Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán, „A test és a lélek kölcsönhatása”c. fejezet, Megszentelt élet, „Igazés tévtanok” című fejezet.

„A nagy küzdelem a vége felé halad. Minden tengeri és szárazföldi szerencsétlenségről szóló beszámoló azt tanúsítja, hogy közel a vég. Háborúk és háborúk hírei ezt hirdetik. Vajon van olyan keresztény, akinek a pulzusa nem ver szaporábban, miközben a ránk váró hatalmas eseményekre gondol? Jön az Úr, halljuk a közeledő Isten lépéseit” (Ellen G. White: Maranatha. 220. o.).
„Nap mint nap a hit életét éljétek! Ne féljetek, ne csüggedjetek a nyomorúságos idő miatt, nehogy így már korábban nehéz időt tapasztaljatok. Ne gondoljátok ezt: »Félek, hogy nem tudok majd megállni a nagy megpróbáltatás napján.« A jelenben kell élnünk, ezen a napon, a holnap nem a miénk. Ma kell győzelmet aratnunk énünk fölött! Ma kell imaéletet élnünk! Ma kell megharcolnunk a hit harcát! Ma kell elhinnünk, hogy Isten megáld! Miközben győzelmet aratunk a sötétség és a hitetlenség fölött, eleget teszünk a Mester kívánalmainak és áldására leszünk a környezetünknek” (Ellen G. White: Signs of the Times. 1887. október 20.).
„Az Úr hamarosan eljön, és készen kell állnunk a fogadására békében. Határozzuk el, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy fényt áraszszunk a körülöttünk lévőkre! Ne legyünk szomorúak, hanem vidámak, mindig az Úr Jézusra nézzünk… Készen kell várnunk megjelenését! Milyen dicsőséges lesz meglátni Őt, amint megváltottaiként köszönt! Régen várjuk már, de ne gyengüljön meg a hitünk! Örökkön örökké boldogok leszünk, amikor majd meglátjuk a Királyt teljes szépségében. Úgy érzem, hangosan kell kiáltanom: »Hazafelé tartok!« Közeleg az idő, amikor Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel, hogy örök otthonukba vigye megváltottait” (Ellen G. White: Heaven. 165–166. o.).

Naponkénti tanulmányozásra: 2Kir 12–18;  Ellen G. White: Az imádság, 11. fejezet (az „Isten mindig az általa megszabott időben válaszol” bekezdéstől a fejezet végéig)

 

1.    Hogyan halt meg Elizeus?
 

2.    Mit parancsolt Akház király az áldozatokkal és az oltárokkal kapcsolatosan?
 

3.    Mikor bocsátott az Úr oroszlánokat az emberekre?
 

4.    Ki rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat és vágta ki az Aserát?
 

5.    Miért késik Isten az imáinkra adott válasszal?


A bibliai perspektíva ellentétben áll a dualizmus görög filozófiájával, melynek értelmében a test rossz, a lélek pedig jó. A dualizmus állítása szerint az örök lélek a halandó test rabja, amely az ember halálakor szabadul fel, és attól a pillanattól számítva örökké él. Ez a szemlélet ellentétes a Biblia tanításával, amely kijelenti, hogy Isten minden jó dolog teremtője, beleértve az emberi testet is. Nincs bennünk rejlő halhatatlanság, Isten arra teremtett minket, hogy állandóan tőle függjünk. Az élet nem bennünk van, kívülről kapjuk azt, és mindaddig, míg szoros kapcsolatban élünk Istennel, ez az élet örökké megmarad. Isten élő lélekké teremtette az embereket (1Móz 2:7). A halhatatlanság nem bennünk van, hanem állandóan egy külső Forrásból kapjuk, az Úrtól magától.
Az emberi természetről alkotott bibliai perspektíva az emberi egzisztencia összes – fizikai, értelmi, érzelmi, akarati, lelki és szociális – aspektusának egységét fogalmazza meg. Teremtőnk mindet megáldotta és csodálatos, megbonthatatlan egységbe szerkesztette egybe (1Thess 5:23). Amikor meghal valaki, emberi létezésének minden aspektusában megszűnik az aktivitás (Préd 9:7–8).
Lényünk több aspektus egysége tehát, Isten pedig változást akar előidézni lényünkben. Ennek az átalakulásnak a megvalósításához hozzánk fordul, beszél hozzánk. Ellen. G. White kihangsúlyozza, hogy az Úr az agyunk által kommunikál velünk: „Az agy egész szervezettel összefüggő idegei az egyetlen út, melyen át a menny érintkezni tud az emberrel. Ez hat ki a legbelső lelki életre” (Bizonyságtételek, 2. köt., 347. o.). Rendkívül fontos, hogy a Krisztuséhoz hasonló gondolkodásmódunk legyen, szükséges ez Igéje megértéséhez. Ha bennünk lakozik Isten Szava, és szüntelenül vezet minket, elménket átalakíthatja a Szentlélek. „Isten Igéjének ismeretét egyetlen úton szerezhetjük meg: ha a Szentlélek érteti meg velünk, az a Szentlélek, aki az Írásokat is ihlette” (Jézushoz vezető út, 109. o.). Pál apostol ehhez fűződő magyarázata: „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm 12:2).
 
A Lélek indíttatása szerint élt élet
Életünk lelki dimenziója a legnagyobb fontossággal bír, ezért megfelelően kell azt ápolni. Ahhoz, hogy megértsük és teljesítsük ezt a feladatot, Pál apostol szembeötlő ellentétbe helyezi az érzéki, test szerinti életet és a Lélek szerinti életet (Róm 8:4–6). Az emberi természet és a Lélek szemben áll egymással: az ember földi természete szemben a lelki természettel, amelyet a Szentlélek elevenít meg (Róm 8:9–11). A lelki élet művelése megköveteli, hogy létünk minden aspektusára figyelmet szenteljünk, beleértve a magatartásunkat és a motivációinkat is. Választanunk kell egyfelől az Isten és az általa képviselt értékek, másfelől pedig a bűn és az önzés között, amivel földi természetünk kívánságait elégítjük ki (érzékiség, kapzsiság, düh, büszkeség, felsőbbség utáni vágy, stb.). Pál biztosít minket: akik megengedik Istennek, hogy átalakítsa őket, a Lélekre gondolnak és az „odafelvalókkal törődnek” (Kol 3:2), azokat valóban a Szentlélek vezeti, ők Isten gyermekei (Róm 8:5, 14). Ezékiel is egy választásról beszél: meg kell engednünk Istennek, hogy kőszívünk helyett hússzívet adjon nekünk (Ez 36:26), más szóval: legyünk érzékenyek Isten hangjára, vágyjunk a változásra, készségesen segítsünk a szükségben levőkön. Egyedül a mennyei Sebész végezheti el sikeresen ezt az emberi szívátültetést.
A test – fizikai szempontok
Az ember test (1Móz 6:3), földből vétetett, por és ismét porrá lesz (1Móz 3:19). E szerint a sarkigazság szerint törékenyek és halandók vagyunk. Pál apostol mindazonáltal arra bátorítja a hívőket, hogy töltekezzenek be Szentlélekkel, és ezáltal szolgálják, dicsőítsék Istent az ő testükben: „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi” (1Kor 6:19–20). A továbbiakban Pál megfogalmazza élete egyik legfontosabb tanácsát: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek” (1Kor 10:31).
A szív/a lélek – érzelmi, értelmi és akarati szempontok
A héber Biblia több igeszakaszban is megemlíti az emberi szív fogalmát. Isten kijelenti, hogy tanításai, kegyelme és a Szentlélek által átalakítja az ember szívét: „Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be” (Jer 31:33). „Az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok, és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek” (Ez 36:27). A Bibliában a szív több mint a vért pumpáló emberi szerv – az érzések központját jelképezi, a helyet, ahol döntéseink születnek, ahol érzünk és gondolkodunk, belső életünk, motivációink, céljaink, vágyaink rejtekhelye.
Társadalmi szempontok
A teremtés folytán társadalmi lények vagyunk; egyetlen ember sem elszigetelt, önmaga erejénél fogva létező lény. Szociális dimenzióval rendelkezünk, a társadalmi élet az emberi egzisztencia nagyon fontos aspektusa. Az egészséges, kiegyensúlyozott élethez olyan kapcsolatok szükségesek, amelyek nyomán beteljesülést érzünk, de legfőképpen szolgáljuk egymást, ahogy Krisztus is tette élete során az emberekkel (Mt 20:28). Mindez már gyermekkorában megnyilvánult – az, ahogyan fejlődött az élet minden területén: „Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lk 2:52). Jézus élete kiegyensúlyozott volt, mivel személyiségének minden egyes – értelmi, testi, lelki és társadalmi – aspektusa tökéletes harmóniában fejlődött.
Krisztus  gondolkodásmódja
Pál apostol szerint minden hívőnek lelki személynek kell lennie. Csak akkor gondolkodhatunk Krisztushoz hasonlóan, ha a lelki dolgokat lelkiképpen ítéljük meg, és a Szentlélek vezet minket (Róm 8:14). „Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Kor 2:16). Ily módon részleteket ragadhatunk meg Isten gondolataiból, hogy végül megértsük a gondolkodásmódját.
„Annakokáért az az indulat (gondolat) legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban” (Fil 2:5). Más bibliafordítások is – beleértve az angol fordításokat is – helyesen indulatként (magatartásbeli megnyilvánulásként) tolmácsolják ezt a szót. Úgy kell gondolkodnunk és cselekednünk, mint Isten. Jézus megfeddte Pétert földi, emberi gondolkodásmódjáért: „Bántásomra vagy nékem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra” (Mt 16:23).
Az antropológia és az idegtudomány
Az elméleti antropológia legfrissebb tanulmányai új távlatokat tárnak fel az ember halandó természetével kapcsolatosan, és ezek a kutatások a Biblia tanításait igazolják. David P. Gushee-t idézzük: „A görög felfogással ellentétben, mely szerint a test állapota romlik, miközben a lélek a menny felé emelkedik, a bibliai – de legfőképpen a zsidó – perspektíva úgy tűnik, hogy teljességgel kizárja egy olyan létezési forma fogalmát, amelyben a test és a lélek elválasztható egymástól. Amikor meghalunk, minden meghal belőlünk” (Only Human: Christian Reflections on the Journey Toward Wholeness, Jossey-Bass, 2005, 49. o.).
Nancy Murphy kiemeli létezésünk fizikai és kapcsolati funkcióit, és az emberi erkölcsi felelősséget is hangsúlyozza. A lélek helyett az „én” (angolul „self”) fogalmát használja: „Az én szót sokféleképpen használják a pszichológiában és a filozófiában. Itt nem az a kérdés, hogy mit jelent énnek lenni. A lényeg inkább az, hogy rendelkezünk-e én-tudattal” (Nonreductive Physicalism, In Search of the Soul: Four Views of the Mind-Body Problem, InterVarsity Press, 2005, 124. o.). Murphy azt állítja, hogy az emberek fizikai lények (testiek), és „az agy végzi azt a munkát, amelyet egykor az elmének vagy a léleknek tulajdonítottak” (uo., 132. o.). Milyen csodálatos igazolása ez Ellen G. White kijelentésének (lásd a bevezető rész idézetét).
Az idegtudós Joel Green bibliaismeretét felhasználva kijelenti, hogy szükséges jobban megértenünk a bibliai antropológiát. Ő az emberről alkotott holisztikus bibliai szemlélet mellett foglal állást. Green aláhúzza, hogy az ember egységet alkot, nincs ontológiai szempontból a testétől külön élő lelke, következésképpen joggal tagadja, hogy a halál után a lélek egy „köztes állapotban tovább élne” (Body, Soul and Human Life: The Nature of Humanity in the Bible, Baker Academic, 2008, 177–180. o.). Green a tanulmányát azzal zárja, hogy kifejezi a feltámadásba vetett reménységét: „Nincs a teremtett emberben semmi, ami benne rejlő módon halhatatlan lenne. A feltámadás és a halál utáni testben való élet Isten műve, az Ő ajándéka” (uo., 175. o.).
F. F. Bruce találóan kijelenti: „A bibliai szóhasználatban a halhatatlanság eredendően egyedül Istené, máskülönben pedig csak azé, akinek Isten adja. Ami az emberi lényeket illeti, a Bibliában a halhatatlanság a testre, nem pedig a lélekre vonatkozik.” Nyugati kultúránkban a halhatatlanság kérdésével foglalkozó gondolkodásmódot és nyelvezetet a lélek halhatatlanságának platóni doktrínája határozza meg. Bármely próbálkozás a platóni és a bibliai doktrína egybeolvasztására, csakis zűrzavarhoz vezethet. Platón nem úgy értelmezte a halhatatlanságot, ahogy a Biblia írói, illetve a lélek fogalmának meghatározásában is más volt a véleményük. A keresztények számára a halhatatlanság reménye Krisztus feltámadásán alapszik” („Foreword”, George Wisbrock: Death and the Soul, ZOE-Life Books, 1990, p. i.).

Alkalmazás
1  Képzeld el, hogy a barátod elcsügged és elszomorodik. Hogyan segíthetnél neki, hogy visszanyerje reménységét és bizodalmát?
2 Az individualizmus, az énközpontúság és az önzés hogyan végez a valódi, bizalomra és áldozatra épült emberi kapcsolatokkal? Hogyan építhetsz ki igazi, értékes kapcsolatokat a körülötted élő emberekkel?
3 Ellen G. White írta a „Jézushoz vezető út” c. könyvében: „Ha többet gondolnánk Jézusra, és többet beszélnénk róla, akkor jobban érezhetnénk a jelenlétét is” (102–104. o.). Hogyan tehetnénk gyakorlati módon bizonyságot Krisztusról, amikor együtt étkezünk vagy beszélgetünk másokkal?
4 Hogyan tehetsz szert Krisztus gondolkodásmódjára? Hogyan fejleszthető ez a gondolkodásmód?
5 Lévén, hogy Isten a központi idegrendszerünk által kommunikál velünk, hogyan őrizhetjük meg a legjobb formában az agyunkat?