Végidei csalások

Text de memorat

„Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2Kor 11:14-15)

A mai világ a természetfeletti és misztikus dolgok olvasztótégelye lett, és ebben Hollywood is segédkezik, hiszen számukra nem gond a tévedés és megtévesztés egyvelegével vallási és misztikus témájú filmeket készíteni. Az elmúlt évtizedekben a „bizony nem haltok meg” (1Móz 3:4) ősrégi hazugság sok népszerű könyvet és filmet, valamint videójátékot ihletett. Tagadhatatlan, hogy ki vagyunk téve Sátán bűvkörének, ami megszámlálhatatlanul sok formában kísért, sőt bizonyos esetekben burkoltan, a tudomány leple alatt jelentkezik.
Az  egyik  leginkább  megtévesztő jelenség  az, amit  „halálközeli”  élménynek neveznek, amikor akik „meghaltak”, visszatérnek az életbe és a túlvilágról mesélnek. Sokan a halhatatlan lélek bizonyítékának tartják ezeket az eseteket.
Ezen a héten néhány végidei csalásról, a miszticizmusról, a halálközeli élményekről, a reinkarnációról, a halottidézésről, az ősök imádásáról és egyebekről gondolkodunk el. Veszélyes témák ezek, amelyekről tudnunk kell – anélkül azonban, hogy kitennénk magunkat a hatásuknak.
 
December 2–10. – Imahét
December 10. – Imaheti adományok (adományok)

EGW idézet:

Ha jól megfigyeljük a korai keresztény gyülekezet történetét, s látjuk, milyen ravaszul igyekezett Sátán elgyöngíteni és elpusztítani, akkor jobban ellene tudunk állni fondorlatainak, s szembe tudunk nézni a veszedelmekkel.  Olyan  időben  élünk,  amikor  csapások  jönnek,  amilyeneket a világ még sohasem látott. „Jaj, a föld és a tenger lakóinak, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal. Tudja, hogy csak kevés ideje van.” (Jel 12:12) Isten azonban határt szabott elé, amin Sátán nem léphet túl. Legszentebb hitünk ez a védelem. S ha megerősödünk a hitben, akkor biztonságban is leszünk: a Mindenható oltalmában. „Mivel megőrizted állhatatosságra buzdító igémet, én is megőrizlek a megpróbáltatás óráján, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit.” (Jel 3:10) – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. köt., 297. o.

A múlt élményei megismétlődnek. Sátán babonái a jövőben más alakot öltenek magukra. Tévedéseket fognak terjeszteni kellemes és behízelgő módon. Sátán a világosság öltözékébe burkolt hamis elméleteket hirdet majd Isten népének. Így próbálja félrevezetni, ha lehet, magukat a választottakat is. A lehető legcsábítóbb ráhatásokat veti majd latba; megbűvöli az emberek értelmét.
A romlottság összes formáját terjeszteni fogja – az özönvíz előtti emberek között burjánzókhoz hasonlókat –, hogy foglyul ejtse a gondolkodást. Istenként magasztalja a természetet. Sátán az emberi akarat korlátlan szabadságát és az istentelenek tanácsát fogja felhasználni célja elérésére. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 8. köt., 293. o.

Krisztus mindenben átment a kísértéseken, amin az emberek átmennek, de sosem emelt sértő vádat a kísértő ellen. Minden kísértésre az Úr szavával válaszolt. „Írva van” – ez volt csorbíthatatlan fegyvere. Nekünk, Krisztus képviselőinek is az élő Isten szavával kell elhárítanunk az ellenség  minden  szúrását.  Sose  engedjük  meg  magunknak,  hogy  kövessük a kígyó nyomát – hogy tudományos  érveket  használjunk.  Sátán  sohasem kerekedhet Isten olyan gyermeke fölé, aki védelemül Isten szavára támaszkodik.
Tanácsadónk mélyen elménkbe véste, hogy Isten parancsolattartó népének az igazságon át kell megszentelődnie, s hogy az igazságnak mindig a legelső helyet kell juttatnunk. Sohase feledjük, hogy Sátán még midig él, és hamis tudományon keresztül gyakorolja csaló hatalmát.
Krisztus a menny fölségese, az élet fejedelme volt, mégis emberré alázta magát, s engedelmeskedett Isten minden törvényének. Megjárta az utat, melyen minden nevét valló embernek járnia kell, s tisztán és bűntől szeplőtlenül került ki. Példánk volt Ő mindenben. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 9. köt., 68–69. o.
 

A világunkat elárasztják a miszticizmus erős hullámai. A „miszticizmus” átfogó kifejezés, a gondolatok óriási körét öleli fel. Vallási szempontból ez a szó az egyén és az Isten vagy az Abszolút valamilyen lelki tapasztalatban vagy transzban történő kapcsolódására utal. Ez jellemzi még bizonyos egyházak istentiszteletét is. A formáját és intenzitását tekintve a jelenség eltérő lehet, de általában Isten írott Igéjének tekintélye helyett a szubjektív tapasztalatot fogadják el. A Bibliát minden esetben nagyrészt megfosztja tanító szerepétől, és a keresztény sebezhetővé válik a saját tapasztalatai által. Az ilyen szubjektív vallás nem ad védelmet semmiféle megtévesztés, főleg a végidei csalások ellen.

1. Mt 7:21-27 szakaszában Jézus szavai fényében mit jelent az, hogy „sziklára”, ne pedig „homokra” építsük a lelki házunkat?

A posztmodern keresztény világban erős a tendencia a bibliai tanítás jelentőségének csökkentésére, azt elavult vallási formák unalmas viszszatérésének tekintik. Ebben a folyamatban Krisztus tanításai helyére mesterségesen Krisztus személyét állítják – úgy érvelve például, hogy bizonyos bibliai történetek nem lehetnek igazak, mert Jézus (amilyennek ők gondolják) soha nem engedte volna meg, hogy egyes esetek a leírtak szerint történjenek meg. Így végül az egyéni érzések és ízlések lesznek a Szentírás magyarázatának kritériumai, vagy pedig alapok, amelyek talaján nyíltan elutasítják a Biblia világos tanítását. Ez gyakran az Isten iránti engedelmesség kérdésében mutatkozik meg, ami pedig Jézus szavai szerint lényeges eleme a lelki házunk sziklára építésének.
Aki azt gondolja, hogy nem számít, milyen tantételben hisz az ember, ameddig elfogadja Jézus Krisztust, veszélyes talajon áll. Az inkvizítorok, akik számtalan protestáns hívőt halálra ítéltek, hittek Jézus Krisztusban. Akik „ördögöket űztek ki” Krisztus nevében (Mt 7:22), szintén hittek benne. „Az az állásfoglalás, hogy lényegtelen, mit hisz az ember, Sátán egyik legjobban bevált csalása. Sátán tudja, hogy az igazság megszenteli azt az embert, aki szeretettel elfogadja az igazságot, ezért folyvást hamis elméletekkel, mesékkel, más evangéliummal igyekszik felcserélni az igazságot” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 448. o.).
 

Hogyan küzdhetünk az ellen, hogy az érzelmeink és a vágyaink rávegyenek minket Isten Igéjével szembenálló dolgok megtételére?

EGW idézet:

Létezik egy széles  körben  elterjedt  hamis  vélekedés  Jézus  szeretetével kapcsolatosan, amely szerint azért kell ebben a szeretetben maradnunk, mert csak kizárólag a Jézusba vetett hitre van szükségünk. Ezeknek a lelkeknek azonban meg kell tanítani azt is, hogy Jézus szeretete a szívbe alázatot és parancsolatai iránti engedelmes életet hozhat. „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” (1Jn 2:4) Ha Jézus szeretete csupán az ajkunkon marad, egyetlen lelket sem tud üdvösségre vezetni. […]
Akik elutasítják a bibliai igazságokat, azt hangoztatják, hogy szeretik Jézust. Viszont, aki tényleg szereti Őt, engedelmes szeretetről tesz bizonyságot, és az Ige betöltője, nem csupán hallgatója lesz. Nem fogja ezt hajtogatni: „Csak hinnem kell Jézusban.”  Ez  a  kijelentés  különben igaz, csakhogy aki ezt hangoztatja, nem veszi komolyan a tartalmát. Jézusban hinni azt jelenti, hogy elfogadod Őt személyes Megváltódnak és Példaképednek. Aki szereti Jézust, annak követnie kell a példáját. Szoros kapcsolatban kell lennie Jézussal, mint a szőlővessző a szőlőtőkével. – This Day With God, 299. o.

Az emberi természet ingadozó. Az ember az értelmével ismeri meg az igazságot, de nem szakad el a világtól. Nem akarja elfogadni, hogy Isten különleges gyermekének kell lennie. Ismeri a bibliai igazságokat, de nem akar engedelmeskedni, ezért elfordul az igazságtól. Hitetlenség vezérli, emiatt a lelkére sötétség borul. Saját útját akarja járni, ami meg is adatik neki. Az igazság viszont kárt szenved. Krisztust semmibe veszi, és ha nem tér meg, akkor pusztulás vár rá. – The Upward Look, 18. o.

A hit és az érzés annyira különbözik egymástól,  mint kelet a nyugattól. A hit nem függ érzéstől.  Naponta  szenteljük  magunkat  Istennek. Higgyük, hogy Krisztus megérti és elfogadja az áldozatot anélkül, hogy megvizsgálnánk  magunkat,  vajon  megvan  bennünk  az  érzésnek az a foka, mely – szerintünk – megfelel hitünknek. Hát nem mienk az ígéret, mely szerint, ha hittel kérjük, mennyei Atyánk készségesebben részesít Szentlélekben, mint a szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek? Menjünk előre, mintha Isten királyi székéhez küldött minden imára választ hallottunk volna attól, akinek ígéretei sohasem okoznak csalódást. Mikor szomorúság nyom, akkor is előjogunk dallamot zengeni szívünkben Istennek. Ha ezt tesszük, a köd és fellegek visszagördíttetnek, s a sötét árnyékból Isten jelenlétének tiszta verőfényébe lépünk. – Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 537. o.
 

A „halálközeli élmények” a legelterjedtebb mai érvek közé tartoznak, amelyekkel „bizonyítani” próbálják a lélek természetes halhatatlanságát. Raymond A. Moody, Jr. közzétette öt évig tartó kutatásának eredményeit, amelynek során száznál is több ember esetét vizsgálta, akiket „klinikailag halottnak” nyilvánítottak, de azután újraélesztettek. Ezek az emberek állították, hogy mielőtt visszatértek az életbe, láttak egy szeretetteljes, fényességes lényt. Ezt „izgalmas bizonyítéknak” tekintik arra, hogy „az ember lelke életben marad a halál után”. Az évek során sok hasonló könyvet kiadtak, amelyek ugyanezt a gondolatot erősítik (lásd 2. tanulmány).

2. Olvassuk el a feltámadásról szóló történeteket 1Kir 17:22-24, 2Kir 4:34-37, Mk 5:41-43, Lk 7:14-17 és Jn 11:40-44 verseiben! Az ezekben szereplő feltámadott emberek közül hányan mondtak olyasmit, hogy haláluk után öntudatuknál voltak? Miért fontos ez a válasz?

A kutatásban említett esetek mindegyikében szereplőket klinikailag halottnak nyilvánították, de valójában nem voltak azok, szemben Lázárral, aki négy napig halott volt, a teste is oszlásnak indult (Jn 11:39). Sem Lázár, sem a bibliai időkben feltámasztott más halott nem említett túlvilági élményt, sem a Paradicsomból, sem a purgatóriumból, sem a pokolból. Ez valóban olyan érv, amit a hallgatás bizonyít, és teljesen megegyezik a holtak öntudatlan állapotának bibliai tanításával!
Viszont mi a helyzet a ma gyakran részletesen elbeszélt „halálközeli” élményekkel? Amennyiben elfogadjuk a halottak öntudatlan állapotának bibliai tanítását (Jób 3:11-13; Zsolt 115:17; 146:4; Préd 9:12), akkor két fő lehetőségünk marad: a halálközeli élmény vagy szélsőséges körülmények között kialakuló, természetes pszichokémiai hallucináció, vagy természetfeletti, sátáni megtévesztés (2Kor 11:14). Valóban a sátáni megtévesztés lehet a magyarázat, főleg azért, mert bizonyos esetekben az emberek arról számoltak be, hogy beszéltek meghalt rokonaikkal. Persze lehet a két tényező kombinációja is. Mivel annyira elterjedt és sokak számára roppant meggyőző ez a csalás, alapvetően fontos, hogy szilárdan ragaszkodjunk Isten Igéjének tanításához, bármit is tapasztaljunk mi magunk vagy mások, ami ellentétes a Biblia tanításával!
 

Kifejezetten érdekes, hogy mostanában a halálközeli élményeket menynyire elismeri a „tudomány”. Ezek szerint miért kell óvatosnak lennünk még olyasmivel is, amit állítólag „bizonyít” a tudomány?

EGW idézet:

A sötétség fejedelme, aki oly régóta használja lángelméjét a csalásra, kísértéseivel ügyesen alkalmazkodik minden emberhez és minden körülményhez. Művelt és jó érzésű embereknek a spiritizmus szalonképesebb és kulturáltabb formáit kínálja, és ezzel sok embert hálójába tud fogni. A spiritizmus nyújtotta bölcsességről Jakab apostol így ír: „Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.” (Jak 3:15) Ezt azonban a nagy csaló leplezi, ha szándékait éppen lepleznie kell. Ő, aki csillogó mennyei szeráf képében tudott megjelenni Krisztus előtt a megkísértés pusztájában, az emberhez is a legmegnyerőbb formában, világosság angyalaként jön. Felemelő dolgokra irányítva a figyelmet, az értelemre próbál hatni. Csodálatos, meghökkentő jelenetekkel ragadja meg a képzeletet; a szeretet és a jótékonyság látszatával pedig az érzelmeket is megnyeri. Az embert – képzeletének szárnyakat adva – büszkévé teszi a maga bölcsességére, és arra ösztönzi, hogy semmibe vegye az örökkévaló Istent. Az a hatalmas lény, aki fel tudta vinni a világ Megváltóját egy nagyon magas hegyre, hogy bemutassa neki a föld összes országát és e birodalmak dicsőségét, kísértéseivel meg tudja rontani mindazok érzékeit, akiket Isten hatalma nem véd. – A nagy küzdelem, 553. o.
 
Manapság a boszorkányságot még csak meg sem említik. Azt az állítást, hogy az emberek érintkezhetnek a gonosz lelkekkel, a sötét korszakok meséjének tekintik. A spiritizmus azonban – amely híveinek száma százezrekre, sőt milliókra rúg – a tudományos körökbe is bejutott,  az  egyházakban  és  törvényhozó  testületekben  is  népszerű,  sőt a királyi udvarokban is, ez a nagy csalás nem más, mint a régen tiltott és elítélt boszorkányságnak, varázslásnak új álruhában való  megjelenése. –    A megváltás története, 395. o.

A Biblia olvasása, a bibliai témák szorgos tanulmányozása és a különböző témájú fogalmazások jótékonyan hatnak az elmére, tudást nyújtanak. A próféciák és Krisztus tanításainak értékes leckéi pedig olyan hatással bírnak, amely megerősíti az értelem erőit, és növeli a lelkiséget. A Szentírás minél jobb ismerete józan ítélőképességet szerez, és megerősíti a lelket Sátán támadásaival szemben. […]
Mind az elmét, mind a szívet oda kell szentelni Isten szolgálatára. Az Úr mindent elvár tőlünk. Krisztus követője nem engedheti meg magának a  kedvtelést,  és  semmilyen  olyan  tevékenységet  nem  enged  magának –    még a legártatlanabbat vagy legdicséretesebbet sem –, amellyel kapcsolatosan a világosságot nyert lelkiismeret figyelmeztet, hogy meggyengíti a lelkesedését, és csökkenti a lelkiségét. Minden kereszténynek azon kell munkálkodnia, hogy visszaverje a gonosz hullámait. – Counsels to Parents, Teachers and Students, 543–544. o.

A lélek halhatatlanságának pogány képzete az alapja a reinkarnáció vagy a lélekvándorlás teóriájának, ami ellentétben áll a Bibliával. Ezt az elméletet néhány nagy világvallás is átvette. Míg a legtöbb keresztény úgy hiszi, hogy a halhatatlan lélek a halál után örökre vagy a mennybe, vagy a pokolba jut, a reinkarnációban hívők szerint a halhatatlan lélek itt a földön a halál és újjászületés sok ciklusán megy át. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a reinkarnáció a lelki fejlődés folyamata, amely során a lélek a tökéletesség felé haladva az ismeret és az erkölcs mind magasabb szintjeire jut el. A hinduk hite szerint az örökké élő lélek a tudatosság vagy „szamszára” folyamatán megy át az élet hat osztályában: vízi világ, növények, csúszómászók és bogarak, madarak, állatok és emberek, beleértve a menny lakóit is.

3. Olvassuk el Zsid 9:25-28 és 1Pt 3:18 verseit! Ha Jézus csak „egyszer” halt meg (Zsid 9:28; 1Pt 3:18), és az emberek is csak „egyszer” halnak meg (Zsid 9:27), vajon miért lehet az, hogy még a magukat kereszténynek tartók között is vannak, akik hisznek a reinkarnáció bizonyos formájában?

Sokan nem abban hisznek, amiben hinniük kell, hanem amiben hinni akarnak. Amennyiben egy nézet békességgel, nyugalommal tölti el őket, ez elég ahhoz, hogy döntésre jussanak. Aki viszont komolyan veszi a Bibliát, az semmiképpen nem tudja elfogadni a reinkarnáció elméletét. Ez az elgondolás először is ellentmond annak a bibliai tanításának, ami szerint a „lélek” halandó és a feltámadás testben történik (1Thessz 4:13-18).
Másodszor tagadja a kegyelem általi megváltás tanát, ami szerint az ember hittel fogadja el Jézus Krisztus üdvözítő munkáját (Ef 2:8-10). Ezt emberi cselekedetekkel próbálják helyettesíteni.
Harmadszor ellentmond annak a bibliai tanításnak, hogy az ember örök sorsát ebben az életben meghozott döntései határozzák meg (Mt 22:1-14; 25:31-46).
Negyedszer ez az elmélet leértékeli Krisztus második eljövetelének jelentőségét és fontosságát (Jn 14:1-3).
Ötödször pedig e teória szerint a halála után az embernek továbbra is lesz lehetősége arra, hogy kikerüljön azokból a csapdákból, amelyekbe az élete során belekeveredett. Ez sem biblikus gondolat (Zsid 9:27).
Röviden tehát: a keresztény hitben nincs helye a reinkarnációnak.

EGW idézet:

Sátán ma is hízelgéssel ámítja el az embert, mint annak idején Évát az Édenben. Vágyat ébreszt benne a tiltott tudomány és az önfelmagasztalás után. Ezek a bűnök okozták Sátán bukását, és ezekkel akarja az embert is megrontani. „Olyanok lesztek, mint az Isten – mondja: – jónak és gonosznak tudói.” (1Móz 3:5) A spiritizmus azt tanítja, hogy „az ember fejlődő teremtmény, akinek születése óta az a rendeltetése, hogy fejlődjék  az  Istenség  felé,  egészen  az  örökkévalóságig”.  Azt  is  tanítja,  hogy „minden lélek magát fogja megítélni, és nem más”. „Az ítélet igazságos lesz, mert önítélet… A trónt önmagadban hordod.” Egy spiritiszta tanító ezt állította, amikor „lelki öntudat”-ra ébredt: „Embertársaim, mindnyájan el nem bukott félistenek voltatok.” Egy másik szerint: „Minden igaz és tökéletes lény tulajdonképpen Krisztus.”

Sátán a végtelen Istennek – az imádat igazi tárgyának – igazságossága és tökéletessége helyébe, Isten törvényének – az emberi vívmányok igazi mércéjének – igazságossága helyébe az ember bűnös, tévedő természetét teszi. Szerinte ez  az  imádat  egyetlen  tárgya,  az  ítélet  egyetlen mércéje, a jellem normája. Ez is haladás, de nem felfelé, hanem lefelé. – A nagy küzdelem, 554. o.

Sátán arra törekedett, hogy elzárja az embereket Isten ismeretétől, elterelje figyelmüket Isten templomáról, és így megalapíthassa a maga birodalmát. A felsőbbségért folytatott küzdelmét látszólag mindig siker kísérte. Igaz ugyan, hogy Istennek minden nemzedékben voltak eszközei. Még a pogányok között is voltak olyanok, akik által Krisztus munkálkodott, hogy kiemelje az embereket a bűnből és a romlásból. De ezeket az embereket megvetették és gyűlölték. Sokan közülük erőszakos halált szenvedtek. Mind sűrűbb és sűrűbb lett a sötét árnyék, amelyet Sátán borított a földre. A pogány eszmék által Sátán hosszú időn át távol tartotta az embereket Istentől, nagy győzelmét azonban Izráel hitének megrontása által aratta. A pogányokat saját elképzeléseik foglalkoztatták, s azokat istenítették. Az istenismeret kihalt közülük, és egyre inkább lezüllöttek. Izráellel is ugyanez történt. Az az elképzelés, hogy az ember cselekedeteivel megválthatja önmagát, minden pogány vallás alapvető elve. Ezt az elvet a zsidó vallás is átvette. Sátán ültette el ezt az elgondolást. Ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn ellen. – Jézus élete, 35. o.
 

A halottidézést ősidőktől gyakorolták. Ez egy formája annak, hogy megidézik a halottak állítólag aktív lelkét, mert így bizonyos tudás birtokába akarnak jutni, általában jövőbeli eseményekkel kapcsolatban. Az ősök imádata az elhunyt elődök tiszteletének szokása. Őket családtagként tisztelik, a hitük szerint a lelkük képes befolyásolni az élők dolgait. E pogány szokások igen vonzónak tűnnek azok számára, akik hisznek a lélek halhatatlanságában és hiányolják meghalt szeretteiket.

4. Olvassuk el 1Sám 28:3-25 szakaszában Saul tapasztalatát az endori médiummal! Milyen lelki tanulságot szűrhetünk le a holtak lelkével való állítólagos kommunikálással kapcsolatban?

A Biblia egészen világosan kijelenti, hogy az ősi izraeli teokrácia idején minden spiritisztát, médiumot, boszorkányt és halottlátót utálatosnak tartottak az Úr előtt, meg kellett kövezni őket (3Móz 19:31; 20:6, 27; 5Móz 18:9-14). Saul a törvény szerint ki is irtott Izraelből minden médiumot és spiritisztát (1Sám 28:3, 9).
Ám miután elvetette az Úr, Saul maga ment el Endorba, a kánaáni városba, hogy a médiumtól tudakozódjon (1Sám 28:6-7, 15; vö. Józs 17:11; Zsolt 83:11). Azt kérte az asszonytól, hogy idézze meg az elhunyt Sámuel prófétát, akinek az állítólagos szelleme előjött és beszélt Saullal (1Sám 28:13-19). A megtévesztő lélek Sámuelnek adta ki magát, és ezt mondta a királynak: „Te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel” (1Sám 28:19, ÚRK). Sámuel formájában jelent meg, a lélek természetes halhatatlanságának képzetét keltve. Komoly csalás volt ez, és Saulnak nagyon is tudnia kellett volna, hogy nem bonyolódhat olyasmibe, amit korábban ő maga elítélt.
Jó két évszázaddal később Ézsaiás próféta így írt: „Ha azt mondják nektek: Tudakozódjatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik mormolnak és suttognak – hát nem Istenétől tudakozódik-e a nép? Az élők felől a holtaktól kell-e tudakozódni? A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala” (Ézs 8:19-20; vö. 19:3).
 

Milyen gyakran teszünk meg stresszhatás alatt olyasmit, amiről tudjuk, hogy helytelen? Miért csak a hit, az imádság és az Isten Igéjének való engedelmesség az egyetlen biztos védelem önmagunkkal szemben?

EGW idézet:

Az a legszomorúbb gondolat, hogy Sátán megtévesztő hatása alatt az emberek megtartják a kegyesség látszatát, de Istennel való igazi összeköttetés nélkül. Amint Ádám és Éva ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, sokan most is a hamis tanok megtévesztő morzsáit majszolják. Sátán eszközei vonzó köntösbe bujtatják a hamis elméleteket, amint ősszüleink előtt is álcázta azonosságát, mikor az Édenben a kígyó szájából beszélt. Eszközei valójában gyilkos tévedést ültetnek az emberekbe. Sátán bűvölő hatása azokon nyugszik, akik Isten világos Igéjétől tetszetős mesékhez fordulnak. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 8. köt., 293–294. o. 

A mai  elfajult  korban  Sátán  uralkodik  azokon,  akik  eltávolodnak az igazságtól, s az ő területére merészkednek. Ezeken azután riasztó módon gyakorolja hatalmát. Felhívták figyelmemet a következő szavakra: „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tiszteletében, amelyeket nem látott, olyanokat tudakozódván, ok nélkül felfuvalkodván testies értelmében.” (Kol 2:18) Láttam, hogy egyesek kíváncsiságból ördögökkel játszanak. Nem hisznek igazán  a  spiritizmusban, s  rémülten  riadnának vissza  a  gondolattól, hogy ők médiumok. Mégis elkalandoznak, s oly helyzetbe hozzák magukat, ahol Sátán gyakorolhatja rajtuk a hatalmát. Nem szándékoznak mélyen merülni ebbe, de nem tudják, mit tesznek. Az ördög területére merészkednek, és kísértik, hogy uralja őket. A nagyhatalmú pusztító jogos áldozatainak tekinti őket, és gyakorolja rajtuk hatalmát, mégpedig akaratuk ellenére. Mikor uralkodni akarnak magukon, nem tudnak. Átengedték értelmüket a Sátánnak, s az  nem mond le igényeiről, hanem fogságban tartja őket. Semmi hatalom meg nem szabadítja őket a csapdából, csakis Isten hatalma, válaszul hű követői buzgó imájára. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 299. o.

Saul végzetének megjövendölésével, ami az endori jövendőmondó asszony útján történt, Sátán egész Izráelt tőrbe akarta csalni. Azt remélte, hogy ez a tény az egész népet a varázslóval szembeni bizalomra serkenti, és majd elmennek hozzá tanácsot kérni. Ilyen módon elfordulnának Istentől, és Sátán vezetése alá kerülnek. Az a csalétek, amellyel a spiritizmus vonzást gyakorol a sokaságra nem más, mint az a színlelt hatalom, amellyel állítása szerint félre tudja húzni a leplet a jövőről, és az emberek elé tudja tárni azt, amit Isten elrejtett. Isten az ő szavában már megmutatta nekünk a jövendő nagy eseményeit – mindazt megmutatta, aminek ismerete lényeges számunkra –, és Isten megbízható jelzőtáblát adott, hogy el ne essünk a reánk váró veszedelmek között. Sátán szándéka, hogy elpusztítsa az emberek Istenbe vetett bizalmát; hogy elégedetlenekké tegye őket  életük körülményeivel; hogy rávegye őket azoknak az ismereteknek a keresésére, amelyeket Isten bölcsen eltakart előlük; és hogy megvessék azt, amit Isten kijelentett nekik szent szavában. – Pátriárkák és próféták, 686. o.
 

A halottidézéshez hasonlóak azok az esetek, amikor démonok például a már meghaltak alakjában jelennek meg, felidézve talán egy elhunyt családtagot, barátot vagy bárki mást. A megjelenés és a hang is arra a személyre emlékeztet. Sátán ilyen csalásokat fog bevetni, hogy megtévessze azokat, akik nem állnak erősen Isten Igéje talaján. Ellen White figyelmeztet: „E hazug lelkek megszemélyesítik az apostolokat, és éppen az ellenkezőjét tanítják annak, amit az apostolok a Szentlélek indítására földi életükben tanítottak” (A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 477–478. o.). „A csalás nagy drámájának tetőfokán Sátán meg fogja személyesíteni Krisztust” (i. m. 533. o.).

5. 2Kor 11:14-15 és Ef 6:10-18 versei értelmében mi lehet az egyetlen védelmünk az efféle démoni megtévesztések ellen?

Pál apostol figyelmeztet: „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak” (Ef 6:12, ÚRK). Csak az védhet meg bennünket, ha „az Isten teljes fegyverzetét” (Ef 6:13, ÚRK) felöltjük, amiről Pál Ef 6:13-18 szakaszában ír. Igen félelmetesek és megtévesztőek lehetnek az esetek, amikor sátáni erők valakinek a képében jelennek meg, de nem vezethetik félre azokat, akik Istennél keresnek védelmet és szilárdan állnak Igéje talaján. A tantételek szempontjából: aki hisz az ember feltételes halhatatlanságának tanában, az tudja, hogy Sátántól ered a halottak megjelenése vagy a velük való kommunikálás bármely formája, és Isten kegyelméből, ereje által el kell azt utasítani. Tehát bármennyire erőteljes, meggyőző és látszólag valóságos legyen is az a jelenés, megingathatatlanul ragaszkodnunk kell ahhoz a tanításhoz, hogy a halottak a sírban alszanak.
Képzeljük el, milyen lehet, ha az ember elveszít valakit, akit szeret, majd azt hiszi, hogy az megjelenik előtte, elmondja, mennyire szereti és mennyire hiányolja, esetleg olyasmit is közöl, amit csak ő tudhat! Arról is beszél, hogy már jobb helyen van. Ha valaki nem áll a bibliai tanítás szilárd alapján a holtak állapotával kapcsolatban, nagyon könnyen meg lehet téveszteni, leginkább azért, mert el akarja hinni azt, ami valójában csalás.
 

Mit jelent Isten egész fegyverzetének felöltése? Hogyan tehetjük ezt meg az életünk minden területén, nemcsak a végidei megtévesztésekre gondolva, hanem a napi szokások kérdésében is?

EGW idézet:

Félrevezetett  halandók  gonosz  angyalokat  imádnak,  meghalt   barátaik lelkének tartva őket. Isten Igéje félreérthetetlenül kijelenti, hogy a halottaknak soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt történik. A spiritiszták viszont azt állítják, hogy a halottak mindent tudnak arról, ami a nap alatt végbemegy; érintkeznek földön élő barátaikkal, értékes értesüléseket közölnek, s csodákat tesznek. „Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csöndességbe.” (Zsolt 115:17) Sátán a világosság angyalaként jelenik meg, és mindenféle hamis csoda kíséretében működik. Aki fel tudta vinni Isten Fiát – mikor kevéssel volt kisebb az angyaloknál – és letenni a templom tetejére, és az igen magas hegycsúcsra, hogy megmutassa neki a föld országait, az  gyakorolni tudja hatalmát az emberi családon, akik sokkal kevésbé erősek és bölcsek, mint Isten Fia volt, még mikor emberi természetet öltött is magára. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 298. o.

„Mert nem vér és test ellen van tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.”  (Eféz  6:12) Isten gyülekezete az idők végezetéig harcolni fog azokkal, akik a gonosz angyalok hatalma alatt állnak. Az őskeresztényeknek gyakran kellett szembeszállniuk a sötétség hatalmaival. Az ellenség minden ravasz fortéllyal és üldözéssel igyekezett eltéríteni őket az igaz hittől. Napjainkban is, midőn a földön minden gyorsan végéhez közeledik, Sátán kétségbeesett erőfeszítéseket tesz a világ  behálózására.  Terveket  kovácsol  a  kedélyek  foglalkoztatására, és a figyelmet eltereli az üdvösség elnyerése érdekében fontos igazságoktól. Eszközei azon buzgólkodnak, hogy minden helységben egyesítsék azokat, akik ellenségei Isten törvényének. Az őscsaló azon van, hogy zavart és lázadást keltsen, és a tömegekben olyan buzgalmat szít, amely a történelemben példa nélküli. – Az apostolok története, 219. o.

Sátán eltökélt szándéka, hogy  kitörölje  az  emberből  Isten  képmását, ezért megfeszített erőkkel dolgozik azon, hogy az ember szem elől tévessze Istent. Nem nyíltan, hanem titkon munkálkodva keveri össze az emberit az istenivel, a hamist az igazival, így próbál zavart és viszályt kelteni.  Azonban  az  isteni  irgalom  a  sátáni  támadásokkal  arányosan nyilvánul meg, hogy megakadályozza ezt a bűnös munkát, és hogy napfényre hozza az ellenség rejtett szándékait. Isten népének határozott és erőteljes bizonyságot kell tennie az igazság mellett mind prédikálás, mind pedig írások által, így tárva az emberek elé Isten terveit. Hűségeseinek helyről helyre járva kell hirdetniük Isten Igéjét, felkeltve az emberek érdeklődését az igazság  megértése iránt. […] Az egészséges tantételek valódiak és valóságosak. Nem olyanok, mint az elillanó pára. Az isteni Ige világosságának fénylenie kell. Isten felszólítja népét, hogy húzódjon még közelebb Hozzá. Senki sem állhat az Úr és népe közé. Krisztus kopogtat a szív ajtaján, mert szeretne belépni. Kinyitod, és befogadod Őt? – This Day With God, 308. o.
 

További tanulmányozásra: Ellen G. White: Evangelizálás, „A spiritizmus különböző formái” c. fejezet, A nagy Orvos lábnyomán, „Panteista elméletek”.

Egy  alapítvány  állítólag  olyan  technológia  kifejlesztésén  dolgozik, ami lehetővé teszi, hogy az ember kapcsolatba lépjen az elhunytakkal „sms üzenetek, telefonhívások és videokonferencia által”. A halottakat „az anyagi léten túl élőknek” nevezik, és a honlapjukon azt állítják, hogy amikor az ember meghal, egyszerűen átmegy „az öröklét egy másik fázisába… megőrizve tudatát, önazonosságát és korábbi fizikai formájának alapvető jellemzőit.” Azt állítják, hogy olyan háromfázisú technológiát fejlesztenek, ami lehetővé teszi a kommunikációt az anyagi és az anyagi léten túl élő személyek között. Az első fázisban „üzeneteket lehet küldeni az anyagi léten túl élő családtagoknak, barátoknak és bármilyen terület szakértőinek.” A második fázisban állítólag „az ember beszélgethet azokkal a szeretteivel, akik az örökkévalóság egy másik részében élnek.” A harmadik fázisról pedig azt mondják, hogy „hallani és látni engedi azokat, akik a korlátlan lehetőség tereit más megfigyelési pontról tapasztalják.” Különösen félelmetes az, ahogyan tesztelik, hogy a megjelenő halott valóban az-e, akinek mondja magát. A honlapon az áll, hogy „Például egy gyászoló szülő a következő kérdést teheti fel a fiának vagy lányának, aki a másvilágra került: »Volt egy Snoopy nevű kutyád gyerekkorodban? Kaptál tőlünk egy zsebkést a tizedik születésnapodra?«” Milyen érdekes ez a következő figyelmeztetés fényében: „Lelki, szellemi lények néha megjelennek egyes embereknek elhalt barátaik alakjában, és beszámolnak nekik olyan eseményekről, amelyek egykor kapcsolatban voltak velük földi életük folyamán, és olyan cselekedeteket hajtanak végre, amelyeket akkor is megtettek, amikor még éltek” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 635. o.).

Naponkénti tanulmányozásra: 2Kir 5–11; Ellen G. White: Az imádság, 11. fejezet (a „Ha szeretnénk az imáinkra választ kapni, azokkal összhangban kell élnünk” bekezdéstől az „Isten mindig az általa megszabott időben válaszol” bekezdésig)

 

1.    Miért futamodott meg a szíriaiak tábora?
 

2.    Milyen ajándékot vitt Hazáel Elizeusnak, és hogyan tette ezt?
 

3.    Hogyan „vesztette ki” Jéhu Izraelből a Baált?
 

4.    Hol ölték meg Atháliát?
 

5.    Mi történik, ha úgy imádkozunk, hogy nem ismerjük eléggé önmagunkat?


Világunk egyre inkább elfogadja a természetfeletti megnyilvánulásait. Talán mindannyian ismerünk valakit, aki állítása szerint beszélgetett elhunyt rokonával, részt vett halottidézéseken, vagy már gyermekkorában használt ouija-táblát. Bizonyos könyvesboltokban kaphatók misztikus témájú könyvek, tarot-kártyák, amelyek majdnem olyan széles körben elterjedtek, mint a többi tematikájú kártyajátékok. Mindezen túl a fősodrású tömegkommunikáció rendszeresen foglalkozik a halottakkal és a lelkekkel/szellemekkel való kommunikáció kérdésével tévéműsorok vagy filmek keretében, következésképpen nem meglepő, hogy a spiritizmus megnyilvánulásai napjainkra „megszokottá” váltak.
A miszticizmus, a halálközeli állapotokról szóló beszámolók, a reinkarnációba vetett hit, az ősök kultusza és a spiritizmus mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a dolgok napjainkra immár normálisaknak tűnjenek, és zavar alakuljon ki az emberek tudatában a halál utáni élet kérdését illetően. Isten azonban mindent nagyon komolyan vesz, ami kapcsolatban áll a spiritizmussal, a Biblia határozott nyelvezettel figyelmeztet ezekre a gyakorlatokra, mivel ezek Sátán nagy ámításának eszközei. Az utolsó időben Sátán csalásai mind jobban fel fognak erősödni (Jel 9:5–6, 10–11, 19; 12:9; 16:13–14), rendkívül fontos tehát, hogy fel legyünk fegyverkezve ez ellen a csalás ellen. Építsünk Isten Igéjére, és töltekezzünk be Szentlélekkel, hogy erősen megállhassunk az igazságban, és ne essünk Sátán csapdájába.

 
E heti tanulmányunkban arra fogunk összpontosítani, hogy mi az, amit megtehetünk annak érdekében, hogy erősek maradjunk az ördög támadásaival szemben. Elmélyülünk Efézus 6. fejezetének tanulmányozásában, és megvizsgáljuk, miért tulajdonít Pál apostol ilyen kitüntetett figyelmet az Isten minden fegyvere kérdésének.
Az Isten minden fegyvere (Ef 6:10–18) Pál több metaforát is használ az Efézusbeliekhez írt levelében az egyház  bemutatására.  Mindenekelőtt  Isten  szent  templomának/hajlékának nevezi (Ef 2:19–22) – az egyház egy építmény, amiben a Szentlélek személyében az Isten lakozik. Másodsorban az egyház Krisztus teste (Ef 4:1–16), amelyben a tagok (a „testrészek”) együttműködnek egymással, mindenki megteszi a maga részét, hogy növekedhessünk Krisztusban. Harmadsorban az egyház Krisztus menyasszonya (Ef 5:25–27), Krisztus lévén a Vőlegény, aki felkészíti menyasszonyát (Ő cselekszik bennünk, átalakít és megtérésre bír). Pál utolsó metaforája az egyház mint harcra felkészített hadsereg (Ef 6:10–17).
Pál buzdítja a híveket, hogy „legyenek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében” (Ef 6:10). Az első szó a „legyetek erősek” szintagma kifejezésére az endunamoo, amelynek alapjelentése „képesnek lenni” (valamire), „elég erővel bírni” (valamihez). Pál tehát biztatja a hívőket, hogy elhiggyék: rendelkeznek azzal az erővel, ami a lelki küzdelmek megvívásához szükséges ebben a világban. Az Úr „hatalmas ereje” ez az erő.
A buzdítás után Pál elmondja a hívőknek, hogy vegyék magukra „Isten minden fegyverét” (Ef 6:11). Az apostol az ótestamentumi harci narratívák stílusát használja (5Móz 20:2–4; 2Krón 20:13–19; 32:6–8), hogy ezzel is ihlesse, motiválja a hívőket: bízzanak abban, amit Isten megtehet értük! Pál apostol szerint az a teljes fegyverzet célja, hogy „megállhassunk az ördögnek minden ravaszságával szemben” (Ef 6:11). A „ravaszság” szóval fordított kifejezés a görög eredetiben a methodeia, amely ezen kívül még egy helyen jelenik meg az Újtestamentumban, szintén az Efézusi Levélben: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához [methodeia] való csalárdság által” (Ef 4:14). Ebben a szakaszban Pál ellentétbe állít két állapotot: egyfelől egységes egyházat alkotunk hitben és Isten ismeretében, másfelől viszont fennáll a veszélye annak, hogy gyermekekként viselkedünk: megtévesztenek a jól hangzó dolgok, amelyek mögött azonban Sátán rejtőzik. Pál apostol figyelmeztet mindenkit, hogy legyünk éberek, „hogy meg ne csaljon minket a Sátán: mert jól ismerjük az ő szándékát” (2Kor 2:10–11).
Sátán ámítása valóságos, veszélyes és a történelem minden századában jelen volt. A kígyó azonban tudja, hogy már csak kevés ideje van hátra (Jel 12:12). Következésképpen észszerűnek tűnik, hogy minél jobban közeledünk a vég idejéhez, annál dühödtebbé, veszettebbé válik Sátán. Pál gyakran használja leveleiben a „áll”/„megáll”/„marad” igét (Róm 14:4; 1Kor 16:13; Fil 1:27; 4:1; 1Thess 3:7–8): felszólítja a hívőket, hogy álljanak szilárdan, maradjanak meg a hitben. Ef 6:11, 13–14 szakaszában négyszer szerepel ez az ige. Az ismétléssel a próféta hangsúlyozni kívánja, hogy minden kereszténynek meg kell maradnia Krisztusban, ellen kell állnia az ördög ravaszkodásainak, viselnie kell Isten teljes fegyverzetét.
 
Érdekes: Pál nem azt mondja, hogy a hívőknek harcolniuk kell az ördög ellen, hanem azt, hogy maradjanak erősek. Miért? Azért, mert Isten az, aki harcol helyettünk. Isten tulajdonképpen már meg is nyerte a harcot a Golgotán és a feltámadáskor, így hát a végső diadal biztosítva van számunkra Jézus második eljövetelekor. Nekünk nem kell mást tennünk, mint tántoríthatatlanul megállni és szorosan Istenbe és a Szentírásba kapaszkodni.
Pál azzal folytatja, hogy nekünk „nem vér és test ellen van tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Ef 6:12). A Károlinál „tusakodás”-ként fordított szó az eredetiben a pale, amelynek jelentése „ütközet”, „konfliktus”. Nagyon érdekes, hogy ez a szó mindössze egyszer – azaz itt – jelenik meg az Újtestamentumban. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy emberek ellen harcolunk – küzdelmünk során sátáni erőkkel kell megvívnunk. A kozmikus konfliktusban Isten és követői állnak szemben a sátáni hatalommal, amelyről a Biblia különböző kifejezések segítségével ír, talán azért, hogy ezzel is hangsúlyozza, mennyire kiterjedt fenyegetéssel van dolgunk.
Mivel ez a sátáni világ láthatatlan, könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy ez az ellenség és az Istennel szembeni háborúja nem is létezik. Pál azonban nem tudatlan a jó és a gonosz közti konfliktus kérdésében. Sokszor szembesült vele élete során, Sátán éveken át el akarta pusztítani őt: hajótörést szenvedett, megverték, megkövezték, kiűzték a városokból, s mindez több ízben is megtörtént. Isten azonban továbbra is erőt adott neki, hogy folytathassa az útját, s így igehirdető lendülete és vágya nem gyengült.
Felvenni Isten fegyverzetét metafora, mely az Isten Igéjének különböző szempontjaihoz és az Istenbe vetett bizalomhoz való ragaszkodást jelenti. A metafora a római katona páncélzata és fegyverzete mintájára van felépítve. A „derekunk körülövezése” (Ef 6:14) arra emlékeztet, hogy mennyire fontos kitartanunk az igazság mellett, és azt el nem veszítenünk, „hogy munkatársakká lehessünk az igazságban” (3Jn 8). Az „igazság mellvasa” (Ef 6:14) kapcsán arra kellene gondolnunk, hogy mit tett értünk Krisztus, miközben elfedez bennünket az Ő igazságával, hiszen nekünk nincs saját igazságunk. Az Úr Jézus formál át minket az Ő jelenlétével. Sarunk a békesség evangéliuma (Ef 6:15).
Ez az egyedüli hely a Bibliában, ahol az evangélium a béke evangéliumának van nevezve. A Jézusról szóló jó hír békét hoz mindazoknak, akik befogadják az Üdvözítőt az életükbe. Pál minket is lelkesít, hogy fogadjuk be a szívünkbe az evangéliumot, és vigyük magunkkal, bárhová megyünk, adjunk másoknak is a belőle sugárzó reménységből. A hit pajzsa (Ef 6:16) a gonosz nyílvesszőinek elhárítására szolgál. Az ördög tudja, mit vegyen célba mindegyikünk jellemében, hogy megbotoljunk és elessünk: egyeseknek a trágár beszéd a gyengéjük, másoknak a testi gyönyörök vagy az alkohol. A hit pajzsának felvétele ellenállást biztosít a kétely, a bűn és a kísértés ellen, mivel bízunk abban, hogy Isten rendelkezik a számunkra szükséges erővel. Megígérte, hogy amikor gyengélkedünk, helyettünk is erős lesz (2Kor 12:10).
Az üdvösség sisakja (Ef 6:17) Krisztus áldozatának és feltámadásának köszönhetően az örök élet reménységére emlékeztet. Az üdvösség bizonyossága nyugalomban tartja az elménket. És végül a Lélek kardja (Ef 6:17), amely nem más, mint Isten Igéje, Szentírás iránti szükségünket fejezi ki. Hatékony fegyver ez az ördög ravaszkodásai ellen. Ebből az okból kifolyólag nagyon fontos a bibliaszövegek megtanulása. Ha egyik kezünkben a hit pajzsát tartjuk, a másikban pedig a Lélek kardját (Isten Igéjét), nem lesz szabad kezünk, amivel gonoszt tehetnénk, bosszút állhatnánk, erkölcstelenséget, csalást követhetnénk el. Ha fegyverként használjuk a hitet és az Igét, nem esünk kétségbe és nem csüggedünk el.
Pál imádkozásra buzdít a Szentlélek által (Ef 6:18). Ha nem akarunk elesni Sátán cselszövései miatt, akkor imádkoznunk kell a Szentlélekért, erőért, hogy ellenállhassunk a kísértéseknek, bölcsességért, hogy helyesen döntsünk, szeretetért embertársaink iránt, nagyobb hitért, bátorságért, hogy hirdethessük Krisztust. Sátán meg akar minket ijeszteni, el akar távolítani Istentől a szórakozás, az erős érzelmek és a szabadság illúziójával, de Isten felfegyverez minket, hogy megmaradjunk Krisztusban.
Alkalmazás
1 Életed mely területén van szükséged erőre, hogy szilárdan megállj a hitben? Meg kell védened valakit, ki kell állnod a hited mellett, bátrabbnak kell lenned, amikor Krisztust hirdeted? Imádkozz azért, hogy felfegyverkezz Isten minden fegyverével! Nevezd nevén mindenik „harci felszerelést”, majd kérd az Urat, hogy ruházzon fel ezekkel a „fegyverekkel”! Imádkozz ezért naponta egy hónapon keresztül, és figyeld meg, milyen változások következtek be az életedben!
2 Gondolj valakire, akit személyesen ismersz, és Sátán kísértéseivel küzd! Imádkozz, hogy az illető felfegyverkezzen Isten minden fegyverével! Ezúttal is vedd sorra a „fegyvereket”, és kérd Istent, hogy „öltöztesse fel” az illető személyt, hogy védve legyen az ördög támadásai előtt.