A szülői TEKINTÉLY

Pál több évig Róma rabja volt. Bár a keresztény gyülekezetek hiányolták személyes munkáját, a hozzájuk intézett leveleket megkapták. Ő pedig ily módon tanácsolta és bátorította őket.

Írásait mindig türelmetlenül várták és nagyra értékelték. A jelenlegi kommunikációs technológia ismeretében nehezen tudjuk elképzelni, mekkora eseménynek számított akkor egy levél érkezése. Nagy izgalommal lesték, hogy Pál segédje, Tikhikus, mikor érkezik Efézusba a legújabb „hírekkel” Rómából és egy levéllel magától Páltól. Az efézusi gyülekezetben sok fiatal volt, akik a gyülekezeti terembe zsúfolódva hallgatták, amint Tikhikus felolvasta a nekik szóló levelet.

Pált őszintén érdekelte a gyülekezet jóléte, és megértette, hogy az erős gyülekezet titka az erős családokban rejlik. „A gyülekezet az otthonban alakul, a családi körben tapasztalt lelkület, hajlandóság egy az egyben megtalálható a gyülekezetben.” (The Review and Herald, 1889. július 2.) Az erős családok erős gyülekezeteket, a megosztott családok megosztott gyülekezeteket alkotnak. Ez volt az egyik oka annak, hogy Pál családoknak szóló tanácsokat is megfogalmazott leveleiben.

Az efézusiaknak írt levelében a boldog házasságot körvonalazta. Nemcsak a férj és a feleség, az apa és az anya feladatait, hanem a még házasság előtt álló fiatalok szüleik iránti kötelességeit is felvázolta. Olyasmire emlékeztette őket, amit hajlamosak voltak könnyen elfelejteni: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.” (Ef 6:1) Jézus, szüleivel való kapcsolata legyen a fiatalok példaképe. Ő „engedelmes vala nékik”. (Lk 2:51) A szüleinkkel való kapcsolatunk készít fel minden további kapcsolatunkra például az iskolában, a gyülekezetben, a lakóközösségben, a munkahelyen vagy hatósági szinten. Pál tanácsa kiegyensúlyozott. Semmilyen helyzetben nem kell vakon engedelmeskednünk, még a szülői tekintélynek sem. Egy fiatal legelőször a legnagyobb hatalomhoz, Istenhez legyen hűséges. „Szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban.” Pál a Biblia egy fontos kérdését ismételte meg. A valaha élt legbölcsebb ember ezekkel a szavakkal kezdte a Példabeszédek könyvét: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranylánc a te nyakadra.” (Péld 1:8-9) Ez a tanács visszhangozza Isten Sínai-hegynél mondott szavait. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.” (2Móz 20:12) Függetlenül attól, hogy idősek vagy fiatalok vagyunk, kötelességünk és kiváltságunk egész életünkben tisztelni szüleinket. Szenteljünk most egy kis időt a „tisztelet” szónak. A szülők tiszteletével járó kívánalmak korosztályonként változnak. Nagyon fiatal korunkban úgy tiszteljük őket, hogy figyelünk rájuk, alávetjük magunkat a tekintélyüknek és engedelmeskedünk nekik. Ahogy növekedünk, úgy mutatjuk ki irántuk érzett tiszteletünket, hogy illedelmes viselkedéssel éreztetjük szeretetünket, bizonyos házimunkák elvégzését magunkra vállalva próbálunk könnyíteni terhükön, és vigyázunk jó hírnevükre. Amint szüleink idősödnek, azzal tiszteljük őket, hogy kedvesen és figyelmesen segítjük, támogatjuk őket. 

Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy önszántukból engedelmeskedjenek Isten akaratának; ez a legjobb bizonyság arra, hogy a magukat kereszténynek vallók valóban keresztények. – Gyermeknevelés, 489. old.

Az Isten iránti engedelmesség első lépéseként tanítsák és követeljék meg a szülők iránti engedelmességet! – Pátriárkák és próféták, 142. old.

1. A tanulmányban azt olvastuk, hogy az erős gyülekezet erős családokból áll. Miért?

2. Gondoljuk tovább ezt a kijelentést. A családok egyénekből állnak. Ezek szerint mi az erős család titka?

Gondolj saját családodra. Mit tehetsz a megerősítése érdekében?

3. Időnként könnyű engedelmeskedni a szülőknek. Mikor tartod nehéznek az engedelmességet?

Ha csak időnként engedelmeskedsz a szüleidnek, az jobb, mintha soha nem engedelmeskednél?

A 1Sám 15:1-23-ban leírt történet hogyan válaszol erre a kérdésre?

4. Sorolj fel néhány dolgot, amelyek által kimutatod tiszteletedet szüleid felé.

A szülők tisztelete nem természetünkből fakad. Bűnös énünk szeretné a saját útját járni. Senkinek nem tetszik a vezetés, irányítás, korlátozás vagy tanács, függetlenül attól, hogy az a szülők vagy más tekintély részéről jön. Ez mégis szükséges, még a fiatalok életében is. Ameddig szüleinktől függünk étkezés, ruházkodás, oktatás, lakás tekintetében, engedelmeskednünk kell nekik, ameddig ez nem ütközik Isten akaratával.

Isten ciklusokba szervezte az emberi életet. Nagyon fiatal korunkban teljes mértékben a szüleink gondoskodásától függünk, majd fokozatosan válunk egyre függetlenebbé. Idővel a szüleink megöregednek, és ők függnek tőlünk, alkalmat adva ezzel nekünk, hogy gondoskodjunk róluk, ahogy egyszer ők is gondoskodtak rólunk. Nincsenek mindenkinek szülei. Talán meghaltak, vagy valami más okból kifolyólag nincsenek jelen. Vannak, akiket a nagyszüleik vagy gyámok nevelnek fel betegség, válás vagy lemondás miatt. Ha közülünk valaki ilyen, nincs szerencsés helyzetben. De tudnia kell, hogy Isten minden szomorúságát és fájdalmát átérzi. Ő mindenkiről különlegesen gondoskodik. Ő szeretne az az Atya lenni, aki egyeseknek hiányzik. „Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten.” (Zsolt 68:6) Ha valakinek nincs édesanyja vagy testvérei, ha szegénységben él vagy más gondjai vannak, Ő gondoskodik róluk. „Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.” (Mk 10:30) Ha tiszteljük mennyei Atyánkat, Ő minden otthonban és szívben betölt minden űrt, és tiszteli azokat, akik Őt tisztelik. (lásd: 1Sám 2:30) Isten mindenki számára a tekintély példaképe, azoknak is, akiknek nincsenek szüleik. Fontos megtanulni tisztelni ezt a tekintélyt. Ha kizárólag természetes hajlamainkat követjük, ha dacosak és haragosak vagyunk veszteségeink miatt, azzal csak növeljük fájdalmunkat és szomorúságunkat. Istennek van egy sokkal jobb módszere, hogy meggyógyítson és kivívja tiszteletünket. Azzal engedelmeskedünk Isten akaratának, ha tiszteljük azokat, akiket Ő rendelt fölénk, függetlenül attól, hogy rokonok vagy tanárok. Hadassa árva leány volt. „És ez gondviselője volt Hadassának, azaz Eszternek az ő nagybátyja leányának; mert sem atyja, sem anyja nem volt, (…) s mikor meghalt az ő atyja és anyja, Márdokeus leánya gyanánt magához fogadá.” (Eszt 2:7) Eszter megtanulta tisztelni Márdokeust. Ezt akkor is megtartotta, amikor már nem otthon lakott, és a saját lábán állt. „Meg nem mondá Eszter az ő nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja.” (Eszt 2:10) A szüleink iránti tisztelet általában tükrözi mindenféle tekintély iránti tiszteletünket. Eszter alázatos természete gyorsan kedvenccé tette annak szemében, aki a királynőnek választandó lányok házának felelőse volt. Nemcsak engedélyt kapott, hanem különleges szépészeti kezelésekben részesült, és hét szolgája volt. (lásd: Eszt 2:9)

Függetlenül attól, hogy a szüleid pillanatnyilag jelen vannak-e az életedben vagy sem, vannak más tiszteletre méltó személyek is, akikkel kapcsolatban vagy. Például hivatalos képviselők, iskolai- vagy gyülekezeti vezetők. Nevezz meg néhányat, majd mondd el, hogyan tiszteled őket. Lásd: Róm 13:1-7

Szüleink tisztelete soha nem jelenti azt, hogy követjük őket a bűnben. Mennyivel jobb lett volna Jákobnak, ha nem követte volna anyja tanácsát, hogy becsapják apját, Izsákot!

Jákobbal ellentétben Kóré fiai helyes döntést hoztak. Bár nem lehetünk biztosak benne, hogy a zsidó hagyományok pontosak, de azok szerint Kóré a fáraó kincstárnoka volt, és a kivonulás előtt nagy vagyonnal rendelkezett Egyiptomban. Ha ez igaz, azt jelenti, hogy mindent hátrahagyott, amikor csatlakozott a kivonuló izraelitákhoz. Első unokatestvéréhez, Mózeshez hasonlóan Kóré is Jákob dédunokája volt. Befolyásos vezető volt az izraeliták körében. „Kóré és összeesküvő társai olyan emberek voltak, akiket Isten saját hatalmának és nagyságának kinyilatkoztatásával tüntetett ki. Azok közé tartoztak, akik Mózessel együtt felmentek a hegyre és megláthatták Isten dicsőségét.” (Pátriárkák és próféták, 396. old.) Abban az időszakban „láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég. (…) jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is”. (2Móz 24:10-11) Kóré lehetett volna annak a hetven embernek az egyike, akikre kitöltetett a Szentlélek és prófétáltak (lásd: 4Móz 11:25). A zsidó hagyomány szerint Kóré látomásban látta Sámuel prófétát az ő leszármazottai körében és erről prófétált. Gyermekei biztosan büszkék voltak apjuk tetteire. De sajnos, minden előnye ellenére, Kóré lelki élete 180 fokos fordulatot vett. Amikor Isten nem választotta ki az általa áhított tisztség betöltésére, ő Mózest okolta és visszautasította tekintélyét. Idővel felborította azt a rendet, amit Isten Izrael számára lefektetett. Kóré lázadása komoly dilemmát jelentett gyermekeinek. Apjuk Isten követőjének vallotta magát, tudták, hogy Isten megtisztelte őt. Most akkor kövessék Mózest, akit Isten Izrael vezetőjévé választott, és utasítsák vissza saját apjuk kéréseit? Vagy engedelmeskedjenek neki, és szálljanak szembe Mózessel? Kóré gyermekei engedelmeskedtek Istennek, bár ez azt jelentette, hogy nem követték földi apjukat. Amikor Mózes kijelentette az izraelitáknak: „Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül” (4Móz 16:24), Kóré gyermekei engedelmes4 kedtek. Elkülönültek saját szüleiktől. Megmentették az életüket. Amikor „megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és Kórét”, a fiai „nem halának meg” (4Móz 26:10,11). Amikor a szülők eltérnek az igazságtól, a gyerekeik úgy tisztelik őket a legjobban, ahogy Kóré gyerekei tették: hűségesek maradva az igazsághoz. Engedelmességgel tisztelni Istent az egész család számára tiszteletet hoz. Kóré utódai is pontosan ezt tették. Sámuel próféta és „Kóré fiai”, akik néhány zsoltárt is írtak, egyenes ágú leszármazottai voltak annak a gonosz embernek, de nem követték őt a bűnben. Ezékiel bátorítja azt a gyereket, aki „látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint (…) ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen.” (Ez 18:14-17) 

6. Hogyan kell tisztelni egy gonosz vagy lázadó szülőt, aki szeretné, ha bűnös életmódját követnéd?

7. Keress egy vagy több példát a Bibliából, amikor egy gyermek a szülei tévedései helyett a jót választotta.