József, Egyiptom hercege

Alapige: „Monda továbbá a fáraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom földjén” (1Móz 41:41).

József most már Egyiptom fejedelme lett, a bátyjai pedig meg fognak hajolni előtte, miközben nem is tudják, hogy ki ő (1Mózes 42. fejezet). Megalázkodnak előtte, amikor József kényszeríti őket, hogy visszatérve hozzák magukkal Benjámint (1Mózes 43. fejezet). Amikor pedig tartanak attól, hogy Benjámin biztonsága veszélybe kerül (1Mózes 44. fejezet), kegyelemért könyörögnek a nagyhatalmú férfi előtt, akit olyannak látnak, „mint a fáraó”. Végül József felfedi kilétét, ők pedig megértik, hogy a tetteik dacára Isten az egészből jót hozott ki.
Érdekes módon inkább a testvérek megtéréséről szól az események egész következő sora, amelyben pedig József sikerének kellene kibontakoznia. Amikor oda-vissza utazgatnak József és az apjuk között, arra emlékeztetik őket az akadályok, amikbe ütköznek, hogy gonoszul cselekedtek Józseffel és az apjukkal, felmérik Isten előtti bűnüket. József testvérei isteni ítéletként élik meg a történteket. A mindenkit könnyekre fakasztó és mindenkiben örömet keltő, megindítóan érzelmes befejezésnek az az üzenete, hogy elfogadhatatlan, kegyetlen tetteik ellenére a testvérek mégis bocsánatot nyertek.

Június 18. – A menekültek napja
 

EGW idézet

Józsefnek a börtön eseményeiben betöltött szerepe végezetül jólétre és megtisztelő helyre emelte őt. Isten célja az volt, hogy a kísértés, a bajok és nehézségek közt tegyen szert tapasztalatra, hogy előkészítse őt a magas tisztségre. József mindenhová magával vitte vallását, ez volt tántoríthatatlan hűségének titka. Aki élő hit által fogadja Krisztust, az élő kapcsolatban áll Istennel, és tisztességes edény. A menny légkörét hordozza magával, ami az Isten kegyelme, olyan kincs, amilyet a világ nem tud megvásárolni. Aki élő összeköttetésben áll Istennel, alacsony helyzetben lehet bár, erkölcsi értéke mégis olyan nagy, mint Józsefé, Dánielé, akikben a pogány királyok felismerték, hogy velük az Isten Lelke. – A Te Igéd igazság, 1. köt., 1097. o.

Józsefet a testvérei adták el rabszolgának, ezért most attól féltek, hogy Isten büntetéseként ők maguk is rabszolgasorsra jutnak. – Spiritual Gifts, 3. köt., 156. o.

Őszintén megvallották bűnüket, a gonoszságot, amit Józseffel tettek, és kitartóan kérték, hogy bocsásson meg nekik. Felettébb örültek, látva, hogy testvérük él, hiszen lelkiismeret-furdalásaik voltak, és elméjüket szüntelenül zaklatta az iránta tanúsított kegyetlenségük. Gondolatuk felszabadult, amint megtudták, hogy nem ontottak ártatlan vért. – Spiritual Gifts, 3. köt., 167. o.

A kegyelem munkáját az ember szívén nem az érzelem, hanem az életmód bizonyítja. Krisztus mondotta: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” […] Isten kegyelmének munkája az ember szívében nem csupán pillanatnyi. Állandó mindennapi éber őrködés és Isten ígéreteibe vetett hit eredménye. A bűnbánó, hívő lelket, aki örvend hitének, és komolyan vágyakozik Krisztus megújító kegyelmére, azt Isten nem bocsátja el üresen. Kegyelmet ad neki. Szolgáló angyalok sietnek segítségére, mialatt kitartóan igyekszik felfelé jutni. – Evangelizálás, 286–287. o.

Ha azonban a szív enged a Szentlélek befolyásának, a lelkiismeret felébred; a bűnös felismeri Isten törvényének mélységét és szentségét, amely Isten kormányzásának alapját képezi a mennyben és a földön. Az a világosság, „mely megvilágosít minden embert” (Jn 1:9), bevilágít a lélek titokzatos kamráiba, és a sötétség elrejtett dolgait nyilvánvalókká teszi. Meggyőződés lesz úrrá szívén, lelkén. A bűnös egyrészt megérti Isten igazságosságát, és rettegéssel gondol arra, hogy egykoron bűnösen és tisztátalanul kell megjelennie a szívek Vizsgálóbírája előtt. Másrészt látja Isten szeretetét, a megszentelt élet szépségét, a lelki tisztaság örömét; vágyódik a megtisztulás után, és szeretné a mennyel való összeköttetést helyreállítani. – Jézushoz vezető út, 24. o.
 

Józsefnek bemutatták a fáraó álmai, amit Isten „cselekedni akar” (1Móz 41:28) az országban. Ő azonban nem szólítja arra a fáraót, hogy higgyen az Istenében, hanem azonnal cselekedni kezd. Egy gazdasági programmal áll elő. Érdekes, hogy a fáraóban József beszédének csak a gazdaságra vonatkozó része marad meg, úgy tűnik, hogy jobban foglalkoztatja az álom gazdasági, mint lelki tanulsága, vagy Isten szerepe, aki azt adta.

1. 1Móz 41:37-57 szakasza alapján mi volt Isten szerepe József sikerében?

A fáraó nem annyira azért választotta ki Józsefet, mert jól magyarázta az álmait és elmondta, hogy milyen probléma előtt áll az ország, hanem mert megoldást is javasolt, jó tanácsot adott, s ebben a fáraó és a szolgái is egyetértettek (lásd 1Móz 41:37). A fáraó döntése inkább pragmatikus, mint vallási alapú volt, noha felismerte, hogy Józsefben „Isten lelke van” (1Móz 41:38), alkalmas a feladatra, mivel „értelmes és bölcs ember” (1Móz 41:39). Ez a kifejezés az Istentől kapott bölcsességet jellemzi (lásd 1Móz 41:33; vö. 1Kir 3:12). A bibliai szöveg minden részlete jól illik a korabeli egyiptomi viszonyokhoz. Politikai szempontból nem tekinthető szokatlan lépésnek, hogy a fáraó kinevezte Józsefet Egyiptom fejedelmének, ugyanis bizonyítékok támasztják alá a külföldről származó vezetők szerepét a birodalomban.
A következő hét év olyan bőséges volt, hogy a gabonatermés „megszámlálhatatlan” lett. „A tengerpart homokja” (1Móz 41:49, RÚF) hasonlat pedig azt érzékelteti, hogy ez Isten áldása volt (1Móz 22:17). Fia születésekor József a gyermekáldásról gondolkodik (1Móz 41:52), ez az egybeesés is bizonyítja, hogy Isten áll mindkét jelenség mögött. Két fiának a neve József tapasztalatát tükrözi Isten gondviselésével, amitől a fájdalom emléke örömre vált (Manassé), a korábbi szenvedés után pedig termékenység következett (Efraim). Nagyszerű példa ez arra, hogy a rosszat Isten különösen jóra fordította.
 

A jelenlegi világjárvány miatti válság kontextusában hogyan láthatják magaviseletünkben a körülöttünk élők, hogy mennyire valóságos a mi Istenünk? Milyen gazdasági terveket sejtetnek a József szavai?

EGW idézet

József beutazta egész Egyiptomot, és hatalmas gabonatározók építését rendelte el. Tiszta elméjét és kiváló ítélőképességét felhasználva segítette a felkészülést arra, hogy el tudják raktározni az éhség hosszú idejére szükséges élelmet. Az egyiptomi hét bő esztendő egyszer csak véget ért. „És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér. De megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és amit mond néktek, azt míveljétek. És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.” – Spiritual Gifts, 152–153. o.

József azonban hűséges maradt Istenhez, és hűsége állandó bizonyság volt az igaz hit mellett. Ennek a fénynek az eloltásán munkálkodott Sátán József testvéreinek irigysége által; eladták Józsefet rabszolgaként egy pogány országba. Isten pedig úgy irányította az eseményeket, hogy éppen ennek köszönhetően az ő ismerete eljutott Egyiptom népéhez. Potifár házában – éppen úgy, mint a börtönben – József olyan neveltetést és kiképzést kapott, amely Isten félelmével társulva felkészítette magas miniszterelnöki tisztsége betöltésére. A fáraó palotájából József befolyása érezhető lett az egész országban, és így Isten ismerete is elterjedt közel és távol, széltében és hosszában Egyiptom földjén. Az izraeliták Egyiptomban jólétben éltek, és meg is gazdagodtak. Azok pedig, akik hűségesek maradtak közülük Istenhez, széles körben nagy befolyást gyakoroltak az egyiptomiakra. – Pátriárkák és próféták, 332. o.

Éppen így Egyiptom és mindazon népek számára, amelyek kapcsolatban voltak ezzel a hatalmas birodalommal, Isten kijelentette magát József által. Az Úr vajon miért döntött úgy, hogy Józsefet magas rangra emeli az egyiptomiak között? Isten más útról is gondoskodhatott volna, hogy Jákób gyermekeivel kapcsolatos szándékait megvalósítsa. Isten azonban Józsefet akarta világossággá tenni és elhelyezni a király palotájában, hogy a mennyei világosság elterjedhessen a közelben és a távolban. József a maga bölcsességével és igazságával, tisztaságával és jóindulatával, a nép érdekeinek odaadó szolgálatával – pedig az a nép bálványimádókból állt – Krisztus képviselője volt. Jótevőjükben, akinek Egyiptom egész népe hálával és elismeréssel adózott, ezeknek a pogányoknak meg kellett látniuk Teremtőjük és Megváltójuk szeretetét. Ugyanígy Mózesben is Isten világosságot állított a föld legnagyobb birodalmának trónja mellé, hogy mindenki, aki csak akarta, tudomást vehessen az egy igaz és élő Istenről. Mindezt a világosságot Isten még akkor adta az egyiptomiaknak, mielőtt ítéletre nyújtotta volna ki kezét felettük. – Pátriárkák és próféták, 368–369. o.
 

2. Olvassuk el 1Mózes 42. fejezetét! Mi történik itt? Hogyan mutatkozik meg az isteni gondviselés az emberi gonoszság és rosszindulat ellenére is?

Az éhínség miatt Jákob arra kényszerül, hogy Egyiptomba küldje a fiait gabonát vásárolni. Érdekes, hogy ezt éppen ő kezdeményezi (1Móz 42:1). A szegény idős ember, aki az általa nem befolyásolható körülmények áldozata, nem is tudja, hogy az események csodálatos láncolatát indítja el, ami végül elvezet a régóta gyászolt fiával való újbóli találkozáshoz.
A találkozás gondviselésszerű voltát két alapvető jellemző emeli ki. Először is, József álmának beteljesedéseként történik, hiszen prófétai álma megjövendölte: „A ti kévéitek… az én kévém előtt meghajoltak” (1Móz 37:7, ÚRK). Az álom ekkor teljesedett. József „az ország kormányzója” (1Móz 42:6) és „annak a földnek ura” (1Móz 42:30, 33). Nagy hatalommal bír, szemben szűkölködő testvéreivel, akik „arccal a földre borultak előtte” (1Móz 42:6, ÚRK) – tíz bátyja, akik korábban gúnyolták az álma miatt, nem hitték teljesedését (1Móz 37:8). Másodszor pedig a gondviselésszerű találkozást válaszként tünteti fel az  Ige. A két esemény nyelvi és tematikus összecsengései az igazságos büntetés gondolatát emelik ki. Az „ezt mondták egymásnak” (1Móz 42:21, ÚRK) fordulat jelenik meg akkor is, amikor gonosz tervet kezdtek szőni József ellen (1Móz 37:19). A testvérek börtönbe kerülése (1Móz 42:17) József fogságának (1Móz 40:3-4) visszhangjaként vehető, annyira, hogy a testvérek az akkori eseményeket összefüggésbe hozzák azzal, amit talán húsz éve tettek az öccsükkel. „És ezt mondták egymásnak: Bizony vétkeztünk testvérünk ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nekünk könyörgött, de nem hallgattunk rá. Ezért következett ránk ez a nyomorúság” (1Móz 42:21, ÚRK).
A korábbi tettük és a jelen helyzetük közötti kapcsolatot erősítik meg Rúben szavai: „vérét is keresik rajtunk” (1Móz 42:22), amikor felidézi, hogy ő figyelmeztette a többieket: „Ne ontsatok vért” (1Móz 37:22).
 

Bizonyára a legtöbben követtünk el olyasmit, amit később megbántunk. Hogyan tudnánk kárpótlást adni a tettünkért, amennyire tőlünk telik? És miért annyira fontos, hogy elfogadjuk Isten bűnbocsánatának az ígéretét, ami Jézus által lehetséges (lásd Róm 5:7-11)?

Jákób fiai a gabonát vásárolni akaró tömeggel együtt érkeztek meg József elé, és „arccal a földre borulának ő előtte”. József felismerte őket, de úgy tett, mintha ismeretlenek lennének számára, ezért kemény szavakkal szólt hozzájuk. „Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földéről jöttünk eleséget venni. Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt. És megemlékezék József az álmokról, amelyeket azok felől álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.”
Arról biztosították Józsefet, hogy csupán gabonát szeretnének vásárolni. József ismételten kémkedéssel vádolta meg őket. Meg akarta tudni, hogy vajon még mindig a régi fennhéjazó magatartást tanúsítják-e, mint amikor közöttük volt, de minél előbb híreket akart kapni atyjáról és Benjáminról is. […] A börtönben töltött három nap nagy keserűségben telt el Jákób fiai számára. Eszükbe jutott hajdani viselkedésük, különösen a Józseffel szembeni kegyetlen magatartásuk. Tudták, ha bebizonyosodik, hogy kémek, akkor vagy halálra ítélik, vagy rabszolgasorsba vetik őket. Abban is kételkedtek, hogy bármelyikük meggyőzhetné atyjukat, hogy Benjámint is engedje el Egyiptomba, főleg azok után, hogy az idős Jákób úgy tudta, József kegyetlen halállal halt meg. József gondolt arra, hogy atyja és a testvéreinek a családjai is szenvednek az éhség miatt, és meggyőződött arról is, hogy fivérei valóban megbánták vele szembeni viselkedésüket, és látta, hogy semmi esetre sem fognak Benjáminnal is úgy bánni, ahogy vele tették. – Spiritual Gifts, 3. köt., 154–156. o.

Az igazság befogadója, akit Krisztus igazított meg, késztetést érez, hogy teljes lényét adja át Istennek, ezért befogadást nyer Krisztus iskolájába, ahol attól tanulhat, aki szelíd és alázatos szívű. Isten szeretetének ismerete árad fentről a szívébe. Így kiált: „Ó, micsoda szeretet! Mily nagy irgalom!” Hittel kapaszkodva a gazdag ígéretekben, a menynyei természet részesévé válik. Mivel a szívét megüresítette az énjétől, élő víz áramolhat belé, és Isten dicsősége ragyoghat rajta keresztül a körülötte élőkhöz. Folyamatosan Jézusra tekintve az emberi dolgok helyét átveszik a mennyeiek. A hűséges lélek átalakul, és Krisztushoz hasonlóvá válik… Az ember jelleme mennyei jellemé alakul. Krisztus úgy tekint hűségeseinek tisztaságára és tökéletességére, mint az Ő szenvedéseinek, megaláztatásának és szeretetének jutalmára, és látja bennük legnagyobb dicsőségét – Jézus Krisztust, a nagy középpontot, ahonnan kiindulnak a dicsőség sugarai. – Our High Calling, 203. o.

Jákob nem tudta könnyen elengedni Benjámint, Ráhel egyetlen fiát, aki még vele volt. Félt, hogy őt is elveszítheti, amint Józsefet (1Móz 43:6-8). Csak akkor egyezett bele, hogy fiai másodszor is elmenjenek Egyiptomba, amikor már nem volt több ennivaló (1Móz 43:2), Júda pedig megfogadta, hogy visszahozza Benjámint (1Móz 43:9). Csak akkor engedte el velük.

3.    Olvassuk el 1Mózes 43. fejezetét! Benjámin jelenléte hogyan alakította az eseményeket?

Benjámin személye emelkedik ki az eseményekben. Amikor a testvérek megállnak József előtt, ő csak rá figyel (1Móz 43:16). Egyedül Benjámint nevezi a szöveg József „testvérének” (1Móz 43:29, ÚRK). Néven nevezi a leírás, míg a többi testvért nem, egyszerűen úgy utal rájuk, hogy „emberek” (1Móz 43:16).
Benjámint úgy szólítja József, hogy „fiam”, ezzel a megerősítő, gyengéd érzelmet kifejező szóval (1Móz 43:29; vö. 22:8). Üdvözlő áldásában a „kegyelmet” említi (1Móz 43:29), ami emlékeztet arra, amikor ő könyörgött kegyelemért, mégsem kapott (1Móz 42:21). József megadja a kegyelmet Benjáminnak, amit ő nem tapasztalt a bátyjaitól.
Az idősebb testvérek félnek, hogy börtönbe vetik őket a pénz miatt, amit a zsákjaikban találtak, József eközben lakomát készíttet nekik, mivel Benjámin is ott van. Mintha Benjámin az egész helyzetre jó hatással lett volna. A testvéreket a koruk szerint ültetik le, a tisztelet szabályainak figyelembevételével, de a legfiatalabbnak, Benjáminnak ötször annyi ételt szolgálnak fel, mint bátyjainak (1Móz 43:33-34). Ez a kivételezés azonban nem zavarja őket, másképp volt már, mint Józseffel, aki sok évvel korábban apja kedvence volt, és emiatt szörnyűségeket követtek el a féltestvérük meg az apjuk ellen (1Móz 37:3-4).
„Benjámin megkülönböztetésével József arról akart megbizonyosodni, hogy vajon testvérei a legfiatalabb testvérüket nem illetik-e ugyanazzal az irigységgel és gyűlölettel, amelyet vele szemben egykor kimutattak. Feltételezve, hogy József nem érti a beszédüket, a testvérek szabadon és nyíltan beszélgettek egymással. Így Józsefnek alkalma volt testvérei igazi érzéseinek megismerésére. További próbára tette őket. Eltávozásuk előtt megparancsolta, hogy az ezüst poharát rejtsék el a legfiatalabb testvér zsákjába” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 186. o.).

EGW idézet

Amikor fiai a veszélyes utazásra készülődtek,  az  idős  Jákób  megállt közöttük, az ég felé emelte karjait, és buzgón kérte az Urat, hogy legyen velük az úton. Egy csodálatos áldást is mondott rájuk: „A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig, ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.”
„Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezökbe és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József előtt.” Amint Benjámint meglátta, József nehezen tudta visszafojtani testvérei iránti szeretetét. Azonnal rendelkezett, hogy mindent készítsenek elő, mert a testvéreivel szeretne ebédelni. Amikor bevezették őket József házába, attól féltek, hogy most kérdőre lesznek vonva a zsákjaikban talált ezüst miatt. Arra gondoltak, hogy azért vannak ott, mert okot akarnak találni a megvádoltatásukra, hogy rabszolgákká tegyék őket. – Spiritual Gifts, 3. köt., 159–160. o.

A Bibliának kevés elismerő szava van az emberekről. Kevés helyet biztosít a legjobb emberek erényeinek felsorolására, akik valaha is ezen a földön éltek. A Biblia ezt szándékosan teszi. Ez az eljárás tanítást tartalmaz. Minden jó tulajdonság, amellyel az emberek rendelkeznek, Isten ajándéka. Jócselekedeteiket Isten kegyelmével Krisztus által viszik véghez. Mivel mindent Istennek köszönhetnek, egyedül Őt illeti a tisztelet mindazért, amivé lettek, és amit tesznek; ők csak eszközök kezében. Sőt mi több – mivel  a  Biblia  történetének  minden leckéje tanítja –, veszélyes dolog dicsérni vagy felmagasztalni az embereket; mert ha valaki szem elől téveszti az Istentől való teljes függősége tényét és saját erejében bízik, biztos, hogy elbukik. Az ember olyan ellenségekkel küzd, amelyek erősebbek nála. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Eféz 6:12) Lehetetlen számunkra saját erőnkkel megállni a küzdelemben. Mindaz, ami eltereli gondolatainkat Istenről, ami önmagunk felmagasztalásához vagy önmagunktól való függőségünkhöz vezet, a vereségünk útját készíti számunkra. A Biblia az emberi erőben való bizalmatlanságot igyekszik belénk nevelni, és arra bátorít, hogy bízzunk az isteni erőben. – Pátriárkák és próféták, 717. o.

Nos, ha Jézusnak adtátok át magatokat, ne vonuljatok vissza, és ne távolodjatok el tőle, hanem mondjátok napról napra: „Én Krisztusé vagyok, teljesen neki adtam magamat.” Kérjétek, hogy Lelkét adja néktek, és kegyelmében megtartson benneteket! Valamint az Istenben való hit és néki való teljes odaadás által lehettek gyermekeivé, hasonlóképpen egész életeteknek bele kell olvadni az Ő életébe. Az apostol figyelmeztetése így szól: „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne.” (Kol 2:6) – Jézushoz vezető út, 52. o.
 

4.    Olvassuk el 1Mózes 44. fejezetét! Miért tetette József a jövendölés poharát éppen a Benjámin, és nem valamelyik másik testvére zsákjába?

Ez a történet párhuzamos az előzővel. Mint korábban, József ekkor is konkrét utasításokat ad, és az előbbi esethez hasonlóan szintén étellel töltik meg a férfiak zsákjait. Ekkor azonban azt a furcsa parancsot adja, hogy Benjámin zsákjába tegyék bele a drága poharat.
Az események innen másként folytatódnak. Az előző út után a testvérek visszatértek Kánaánba, hogy magukkal vigyék Benjámint, ekkor azonban Egyiptomba kellett visszamenniük, hogy József elé álljanak. A korábbi esetben minden testvér ugyanazt találja a zsákjában, most azonban csak Benjámint választják külön, mivel nála van József pohara. Benjámin, a megkülönböztetett vendég váratlanul gyanúsított lett József kelyhe miatt, megvádolják, hogy ellopta az értékes tárgyat. Börtönbe kell mennie.
Józsefé volt a jövendöléshez használt kehely, ami nem jelenti azt, hogy hitt volna annak erejében. „Sohasem igényelte magának a jövendölés erejét, de el akarta velük hitetni, hogy olvasni tud életük titkaiban” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 187. o.).
József a varázspoharat akarta eszközül felhasználni arra, hogy a természetfelettire terelje a gondolatot, így ébresszen Isten előtti bűntudatot a testvérei szívében. Júda így is reagál József üzenetére, utal Isten büntetésére, ami a gonoszságuk miatt éri őket (1Móz 44:16). Az értékes tárgy ellopása igazolná a súlyos büntetés kiszabását, amivel József próbára akarta tenni a testvéreit. Figyelemreméltóak a testvérek erős érzelmei és a reakciójuk. Egyaránt erőt  vett rajtuk a fájdalom, féltek, hogy Benjámint is elvesztik, mint egykor Józsefet, aki szintén rabszolgává lett Egyiptomban, ártatlanul, mint ő volt. Ezért mondja Júda, hogy inkább őt vigyék el szolgának Benjámin „helyett” (1Móz 44:33), ahogyan az ártatlan Izsák „helyett” a kost áldozták fel (vö. 1Móz 22:13).
Júda áldozatként, helyettesként ajánlja fel magát azért, hogy megóvja apját a „nyomorúságtól”, ami sírba vinné (1Móz 44:34).
 

A szeretet melyik elve mutatkozik meg Júda szavaiban, amikor vállalta volna a büntetést a testvére helyett? Miért az ilyen szeretet a magyarázat a bibliai megváltás teológiai fogalmára (lásd Róm 5:8)?

EGW idézet

Benjámin biztonságáért Júda kezeskedett. „És beméne Júda és az ő atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének előtte. És monda nékik József: Mi dolog ez, amit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?” Annak kifejezésével, hogy igazi érzelmeiket könnyen kiderítheti, József lényegében a megbánásuk szavait akarta hallani. Sosem állította, hogy jövendőmondó lenne, de mindenképpen meg akarta velük értetni azt, hogy ismeri életük titkát. „Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, akinek kezében a pohár találtatott.” Júda azt mondta a testvéreinek, hogy Isten napfényre hozta a törvénytelenséget, amellyel eladták a testvérüket, és most bűnhődniük kell a vétkük miatt, és az Úr megengedi, hogy rabszolgasorsra jussanak. – Spiritual Gifts, 3. köt., 163–164. o.

Amikor a bűn megjelent, már volt egy Megmentő. Krisztus tudta, hogy szenvedni fog, mégis az ember helyettesévé vált, amikor Ádám vétkezett. Isten Fia kezeskedett az emberiségért. […] „Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged.” Az Ő tenyere viseli a kapott sebek helyét. Ha bennünket megbántanak vagy megsértenek, ha elviselhetetlen nehézségekkel szembesülünk, jusson eszünkbe, hogy mennyit kellett szenvednie Krisztusnak érettünk! […] Sátán kijelentette, hogy az ember nem élhet bűntelen életet. Jézus azon a területen járt, ahol Ádám megbotlott és elesett. Bűntelen életével előnyös helyzetbe juttatta az emberiséget, hogy bárki az Atya elé járulva befogadást nyerhessen. – In Heavenly Places, 13. o.

Az igazság útján járó munkásoknak Krisztus igaz életét kellene szemléltetniük, mint olyan értékes világosságot, ami nem új ugyan, de amely egy időre elkerülte az emberek figyelmét. Személyes Megváltónkként kell elfogadnunk Krisztust, és akkor Isten nekünk tulajdonítja Krisztusban való igazságát. Ismételjük nyomatékkal a János által leírt igazságot: „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1Jn 4:10)
Isten szeretete megnyitotta számunkra a drága igazság csodálatos kútforrását. Krisztus kegyelmének kincsesháza nyitva áll mind a gyülekezet, mind a világ előtt. … Micsoda szeretet, micsoda mérhetetlen szeretet az, ami arra indította Krisztust, hogy meghaljon értünk, bűnösökért! Milyen veszteséget jelent a lélek számára, ha megérti ugyan a törvény szigorú elvárásait, de Krisztus bővölködő kegyelmét nem ismeri! – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., 155. o.
 

5.    A szeretet, a hit és a reménység mely történeteit találjuk 1Mózes 45. fejezetében?

Pontosan abban a pillanatban, amikor Júda a „nyomorúságról” (Károli, ÚRK), „bajról” (RÚF) beszélt, ami „atyámat érné” (1Móz 44:34), József „fölkiáltott” és „megismertette magát testvéreivel” (1Móz 45:1, ÚRK). Ez utóbbi kifejezést gyakran Isten önkinyilatkoztatására vonatkozóan találjuk a Bibliában (2Móz 6:3; Ez 20:9), ami azt sejteti, hogy Ő is megnyilatkozott itt. Vagyis az Úr bemutatta, hogy gondviselése uralkodik, az emberi gyengeségek ellenére is.
A testvérek nem hisznek a fülüknek és a szemüknek, így Józsefnek még egyszer el kell mondania: „Én vagyok József, a ti testvéretek” (1Móz 45:4), és csak másodszorra, pontosan ezeknek a szavaknak a hallatán, hogy „akit eladtatok Egyiptomba” (ÚRK), akkor hiszik el.
József ezután kijelenti, hogy Isten küldte őt oda (lásd 1Móz 45:5). Az Istenre tett utalásnak kettős a célja. Egyrészt biztosítani akarja a testvéreit arról, hogy nincs benne rossz érzés irántuk. Ugyanakkor ez egy erős hitvallás is, a remény kifejezése, hogy a történtek a „nagy szabadítás” és a család megmaradása érdekében következtek be (1Móz 45:7).
Ezek után József sürgeti a testvéreit, hogy menjenek el apjukért, készítsék fel az útra, hozzák Egyiptomba. Még konkrétan azt is megnevezi, hogy melyik területen fognak élni: a gazdag legelőiről híres Gósen földjén, ami „Egyiptom földjének a legjava” (1Móz 45:18, 20). A szállításról is gondoskodik, szekereket küld, végül ezek győzik meg Jákobot arról, hogy a fiai nem hazudnak a történtekről. Jákob ezt a látható jelet annak konkrét bizonyítékaként fogadja el, hogy József életben van, amitől azonnal felélénkül (vö. 1Móz 37:35; 44:29). Most már minden rendben van. Jákob tizenkét fia él, őt pedig már „Izraelnek” nevezik (1Móz 45:28). Isten gondviselése hatalmasan megmutatkozott.

Igen, József könyörületes volt a testvéreivel. Meg is engedhette magának. Mi hogyan tanulhatunk meg megbocsátani azoknak, akik rosszat tettek ellenünk, még ha a mi esetünkben a dolgok nem is fordultak úgy jóra, mint József történetében?

EGW idézet

József elégedett volt. Próbára tette a testvéreit, és az igazi megtérés gyümölcseit látva annyira meghatódott, hogy tovább nem türtőztethette érzelmeit, ezért kérte, hadd maradjon egyedül a testvéreivel. Ez után szabadjára engedte érzelmeit, amelyeket oly sokáig igyekezett leplezni, és hangos sírásra fakadt. […] A testvérei annyira megrendültek, hogy szólni sem tudtak. El sem hitték, hogy az egyiptomi hatalmas vezér a testvérük, József, akire irigykedtek, akit meg akartak ölni, és akit végül rabszolgaként eladtak. Hajdani gonosz magatartásuk újra lepergett a szemük előtt, különösen azok az álmok, amelyeket annyira megvetettek, és amiknek a teljesedését minden áron meg akarták hiúsítani. […] Zavarodottságuk láttán József kedves szavakkal fordult hozzájuk: „Jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba.” Nemes lelkétől vezérelve igyekezett a pillanatot a lehető legkönnyebben elviselhetővé tenni a testvérei számára. Nem akarta megnehezíteni a helyzetüket azzal, hogy dorgáló szavakat szól. Érezte, hogy már úgy is eleget szenvedtek az ellene követett kegyetlenségek miatt, és próbálta vigasztalni őket. Így szólt: „És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek… Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és  Égyiptom  egész  földének  fejedelmévé.”  –  Spiritual  Gifts,  3.  köt., 165. o.
 
Tanulmányozd József és Dániel történetét! Az Úr nem hiúsította meg a nekik ártani akarók cselszövéseit, de azokat a próbák és küzdelmek között is bízó és kitartó szolgái javára fordította. Ameddig ezen a földön élünk, áldatlan hatásoknak vagyunk kitéve. Bosszúságok teszik próbára az idegeinket. De ha jó lelkülettel viseljük el őket, jellemünkben keresztény vonások fejlődnek ki. Ha Krisztus bennünk lakik, türelmesek, kedvesek és elnézőek leszünk; vidámak a bosszantások és ingerlések között is. Miközben napról napra és évről évre énünket legyőzzük, nemes lelkű hősökké formálódunk. Ezt kaptuk feladatként; de Jézus segítsége, kitartó igyekezet, rendíthetetlen elhatározás, folytonos éberség és szüntelen imádkozás nélkül ezt nem lehet megvalósítani. Mindenkinek meg kell vívnia a maga egyéni harcát. Közreműködésünk nélkül Isten sem tudja jellemünket nemessé és életünket hasznossá tenni. Akik kitérnek a harc elől, nem érzik a győzelem ízét és örömét sem. – A nagy Orvos lábnyomán, 487. o.

Krisztushoz közeledünk, ha szenvedéseiben részt veszünk. Minden önfeláldozás mások javára a jótékonyság lelkületét erősíti a jótevő szívében, és mind szorosabb összeköttetésbe hozza a világ Megváltójával. […] Ha Krisztus tanítványához méltóan munkába kívánsz menni, hogy neki lelkeket nyerj meg, csakhamar belátod, hogy az isteni dolgokban mélyebb tapasztalatokra és nagyobb ismeretre van szükséged, és éhezni és szomjúhozni fogod az igazságot. Imában Istennel fogsz küzdeni, és hited megerősödik; lelked felüdül a megváltás és üdvösség forrásánál. A megpróbáltatások és küzdelmek Isten Igéjéhez és az imához űznek. Krisztus kegyelmében és ismeretében fogsz növekedni, és gazdag tapasztalatokra teszel szert. – Jézushoz vezető út, 79–80. o.
 

Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, „József Egyiptomban” c. fejezet, 172–180. o; „József és testvérei” c. fejezetből 181–191. o.
„A bezártság három napja keserű szomorúság ideje volt Jákob fiai számára. A múltbeli rossz dolgaikon gondolkoztak, főleg a Józseffel szembeni kegyetlenségükön. Tudták, hogy ha kémeknek ítélik őket és nem tudnak bizonyítékot hozni, amivel tisztáznák magukat, mindannyiukra halál vagy rabszolgaság vár. Nem hitték, hogy egyikük is képes lenne meggyőzni apjukat, bármenynyire igyekeznének is, hogy elengedje velük Benjámint, miután – ahogy gondolta – József olyan szörnyű halált szenvedett. Eladták Józsefet rabszolgának, és most attól tartottak, hogy Isten büntetéseként a rabszolgaságot kell elszenvedniük. József tekintetbe vette, hogy apja és testvéreinek a családjai talán szenvednek az éhség miatt, és meggyőződött arról is, hogy bátyjai megbánták a vele szemben elkövetett kegyetlenségüket, semmiképpen nem tennék ugyanazt Benjáminnal, mint amit vele műveltek” (Ellen G. White: Spiritual Gifts. 3. köt. 155–156. o.).
„József megnyugodott. Próbára tette a bátyjait, és látta bennük a bűneikből való igazi megtérés gyümölcseit” (i. m. 165. o.).
 

KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN

4Mózes 26-32; Evangelizálás,„Az evangélista felesége” c. alfejezet

1.    Milyen módszerrel történt meg az ország felosztása?

 

2.    Mit kért Mózes az Úrtól, „minden test lelkének Istenétől”?
 

3.    Milyen körülmények között álltak meg a férjes asszony fogadásai?
 

4.    Mit tartottak meg maguknak a hadakozó férfiak?
 

5.  Mi a feltétele annak, hogy az evangélista felesége segítségére lehessen az ő férjének?

Alapszöveg: 1Móz 41:41
Tanulmányozásra: 1Móz 41:37–45:28; Róm 5:7-11

I.    ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
Bevezetés 
József nemcsak hogy elmagyarázza a fáraónak politikai és gazdasági vonatkozású álmai jelentését, hanem a megoldást is felajánlja neki. József nem elégszik meg Isten terveinek felfedésével, nem várja tétlenül, hogy Isten újabb csodát tegyen. Azt javasolja a fáraónak, hogy nevezzen ki „egy értelmes és bölcs férfit” (1Móz 41:33), aki felügyelje az éhínség időszakára való felkészülés összetett folyamatát. Ugyanezek a szavak írják le azt a bölcsességet is, amelyet Salamonnak adott Isten (1Kir 3:9-12), hogy az országot vezesse. Egyedül az isteni vezetés járulhat hozzá az azonnali válság megoldásához. E mellett a lelki tanulság bemutatása mellett József egy közgazdaságtani előadást is tart, és részleteket közöl a módszerről és a stratégiáról, amelyet alkalmaznia kell Egyiptomnak a válság átvészeléséhez. A fáraó megérti tehát, hogy József nem csupán álmodozó, hanem gyakorlati bölcsességgel megáldott férfi, aki tudja, mit kell tennie, a cselekvés embere, aki alkalmazni tudja a megfelelő stratégiát az ország megmentéséhez.
A fáraó tehát elhatározza, hogy kinevezi Józsefet felelősnek Egyiptom felett, és meg is adja neki az ehhez szükséges hatalmat. A számos próba után, amit Józsefnek át kellett vészelnie, ez a sikertörténet csodálatot ébreszt bennünk iránta. A bibliai narrációban a hangsúly mégsem Józsefre esik. A boldog véget nem a siker biztosítja, hanem a megtérés, a megbocsátás és Isten láthatatlan jelenléte a történelem során.

II.    MAGYARÁZAT
József, Egyiptom magas rangú tisztségviselője
József rendkívüli bölcsessége fontos szerepet játszott abban, hogy a fáraó tanácsosának nevezte ki őt, ami egyébként bevett szokás volt Egyiptomban a magas rangú tisztségviselők kinevezésekor, ahogy az Ptahhotep és Kagemni, a bölcsességirodalom képviselőinek esetében is történt. József „egész Egyiptom földje” felett rendelkezett (1Móz 41:41).
A krónikák feljegyzik, hogy Egyiptom történelmében voltak még idegen, sőt zsidó vezírei az országnak. A vezír jelentős felelősséggel bírt, többek között az igazságszolgáltatásért és a miniszterelnöki feladatok ellátásáért felelt. Bölcsességének köszönhetően választották egész Egyiptom igazgatására, amit az is alátámaszt, hogy az Egyiptomi Középbirodalom második átmeneti korának időszakában került erre a magas tisztségre (1Móz 41:39). A többi periódustól eltérően a második átmeneti kor időszakában a vezírek voltak a legnagyobb hatalommal rendelkező emberek Egyiptomban, és rövid hivatali idejük ellenére stabilitást kölcsönöztek az országnak.
József fáraó általi kinevezésének leírása beleillik az egyiptomi kontextusba. A gyűrű (1Móz 41:41), amely a héber szövegben tabba´t-ként jelenik meg, az egyiptomi pecsétre (djeba´ot) vonatkozik, amely kifejezés az „ujj” jelentésű djeba´ szóból származik, s amely a gyűrűnek az ujjon való pozíciójára utal. Ez a pecsétgyűrű mindenre kiterjedő tekintéllyel ruházta fel Józsefet, így az összes hivatalos dokumentumot aláírhatta a fáraó nevében. A héber ses szó, melynek jelentése „vékony lenruha”, tulajdonképpen egy egyiptomi kifejezés, amely a lenből készült ruházatot, illetve magát az alapanyagot jelentette az ókori Egyiptomban. József arany nyaklánca (1Móz 41:42) arra a nyakékre utal, amelyen Maat szimbóluma, az igazságosság jelképe függött, ami a vezíri tisztség jellemzője volt. A vezír szó török kifejezés, amely az arab nyelvből származik, és a jelentése: „az állam miniszterelnöke”. A második szekéren volt a helye, a fáraó után (1Móz 41:43), és ez jog szerint megillette őt: ő volt a második ember Egyiptomban a fáraó után.
Szintén egyiptomi gyakorlat volt a vezír kinevezési szertartása: szekéren vitték, a szekér előtt pedig emberek mentek és hirdették az eseményt (1Móz 41:43). A szövegünkben található ´abrek szó (amelyet általában a „térdet hajt” jelentéssel használnak) nem héber, hanem egyiptomi eredetű. Az egyiptomi nyelvben a jelentése: „Figyelem!”, „Csináljatok helyet!” Továbbá a fáraó tiszteletbeli nevet ad Józsefnek, hogy ezzel is jelezze különleges státuszát. Új neve Cafenát-Pahneákh (1Móz 41:45), amely a következő egyiptomi transzliterációnak (átbetűzésnek) felel meg: djf n t´ pw ´nkh, és a jelentése: „élelem az ország számára, ez maga az élet”.
Ez a bemutatás nemcsak hogy egybecseng az akkori helyzettel, hanem pontosan bele is illik az ókori Egyiptom történelmi kontextusába, mivel a dif (táplálék) szó a hükszoszok uralkodását megelőző XIII. és XIV. dinasztia magas rangú tisztségviselőinek nevében is szerepel. A fáraó továbbá ad József mellé egy egyiptomi feleséget, Aszenáthot, On papjának, Egyiptom egyik leghíresebb személyiségének lányát (1Móz 41:45). Józsefet ettől kezdve az egyiptomi társadalom minden osztályában elfogadják, és bárhová ellátogathat Egyiptomban (1Móz 41:45-46).
József találkozik a testvéreivel
20 év múlva József viszontlátja a testvéreit. 17 éves volt, amikor utoljára látta őket, és 30 éves, amikor Egyiptom miniszterelnöke lett. És most, hét évvel később, az éhínség kezdetekor 37 éves. Ez az a pillanat, amikor teljesednek az előtte leboruló apjáról és testvéreiről szóló álmai (1Móz 37:7-10). József álmainak teljesedése három szakaszban megy végbe, Egyiptomba érkező testvérei ugyanis háromszor találkoznak vele. Az első találkozóra csak tízen mennek el (1Móz 42), azok, akik annakidején kételkedtek József álmaiban, és gyűlölték őt ezek miatt (1Móz 37:8, 19). Ekkor hajolnak meg először József előtt (1Móz 42:6). A második találkozóra a tíz fivér mellett elmegy József legkisebb testvére, Benjámin is (1Móz 43-45); mind leborulnak József előtt, kétszer is (1Móz 43:26, 28). A harmadik találkozón Jákob is jelen van, életében először jár Egyiptomban (1Móz 46-47).
József felfedi az identitását
22 év telt el azóta, hogy a fiatal, 17 éves József első alkalommal beszélt az álmairól a testvéreinek és az apjának. A 39 esztendős József felfedi azonosságát a testvérei előtt. A „megismerteté magát” (1Móz 45:1) kifejezés palástolt utalás Istenre. Az egyedüli alkalom, amikor feltűnik még ez az igei forma az Ószövetségben, Isten önkinyilatkoztatása Mózesnek (4Móz 12:6). Ennek a formának a használata azt sugallja, hogy azonossága felfedésével József azzá az eszközzé válik, amely által Isten kinyilatkoztatja magát a Jákob családjának.
József minden bizonnyal észrevette a rémületüket, amikor felfedte előttük, hogy a testvérük, mert megismételte: „Én vagyok József ” (1Móz 45:3-4). A testvérek aggódtak, és az is lehet, hogy kételkedtek a József állításában, mivel az semmilyen kiegészítő információval nem szolgált nekik a már feltártakon kívül. Minden gyanús, főleg ha az ezzel az emberrel nemrég átélt tapasztalatokra gondolnak. Nyugtalanok, ezért József másodszor is elmondja nekik:
„Én vagyok József, a ti testvéretek”, csakhogy ezúttal egy olyan részletet is elmond, amelyről rajtuk kívül senki sem tudhatott: „… kit eladtatok volt Egyiptomba” (1Móz 45:4). Majd hozzáteszi, hogy Isten „küldte” őt, mégpedig jól meghatározott céllal: „A ti megmaradásotokért küldött el engem Isten ti előttetek” (1Móz 45:5). József szerint szükséges volt, hogy eladják őt a testvérei, hisz ily módon most biztosíthatja a túlélésüket. A testvérek azt hitték, hogy ők adták el Józsefet, holott Isten vezette az eseményeket.
A „fáraó atyja” kifejezés (1Móz 45:8) az egyiptomi itf-ntr tisztséget tükrözi, amelynek szó szerinti jelentése „Isten atyja”, és amely a fáraóra mint Istenre utal. József nem úgy használja a kifejezést, ahogy az az egyiptomi nyelvben szokásos volt, mivel félt, hogy nehogy istenkáromlásnak hangozzék. Papi tisztség volt ez, amelyet magas rangú tisztségviselők viseltek, beleértve a vezíreket, úgymint Ptahhotep, Iszeszi vezírje (Kr. e. 2675). József második tisztsége – „Egyiptom egész földjének fejedelme” (1Móz 45:8) – az ország teljesterülete, az Alsóés a Felső-Egyiptom feletti ellenőrzésre vonatkozott, és egy másik egyiptomi rangcímre világít rá: nb t3 wy, azaz „úr a két vidék felett”, amely a fáraó helytartójának állandó hivatalos tisztsége volt. Megjegyzendő, hogy a héber mitsrayim kifejezés kettős formája Egyiptom megnevezésére az ország két részét jelöli. József állhatatossága a saját státuszát illetően szándékos: hangsúlyozza rendkívüli pozícióját, emlékeztetve a testvéreit az álmára, amely olyan vezetőként mutatja be őt, aki előtt mindenkinek (még az apjuknak is) le kell borulnia (1Móz 37:9). Az álomra utalva József a teljesedését érvként használja fel az isteni gondviselés alátámasztására.

III.    ALKALMAZÁS
József, Egyiptom magas rangú tisztségviselője: Hasonlítsátok össze Józsefet és Dánielt magas állami tisztségviselői minőségükben! Hogyan szolgál példaként ez a két férfi a politikai életben szereplő kegyes életű emberek számára? Milyen tulajdonságai vannak Józsefnek a modern politikusoktól eltérően? Miért lenne nehéz egy hetednapi adventistának miniszterelnöknek lenni napjainkban? Mi motiválta Józsefet, hogy vezetővé váljon? Milyen vállalkozás-vezetési leckéket tanulhatunk József módszeréből? Beszélgessetek a csoportban e tanulságok gyakorlati szempontjairól a családi életben, a munkahelyen és a gyülekezetben.
József találkozik a testvéreivel: A prófécia teljesedése miért és hogyan befolyásolja erkölcsi döntéseiteket? Beszélgessetek a mindennapi magatartás és a végidőre vonatkozó tudatosság közötti összefüggésről! Az Isten országába vetett reménység miért befolyásolja a körülöttünk élőkhöz való viszonyunkat? Beszélgessetek a csoportban a József és testvérei közötti találkozás jelenetéről! Képzeljétek el, mit érezhetett József, amikor meglátta a testvéreit és az apját, amint leborulnak előtte! Hogyan kell viszonyulnunk az ellenségeinkhez, amikor kudarcot vallanak, miközben mi sikeresek vagyunk?
József felfedi az identitását: Mit tanulhatunk a megbékélésről és a megbocsátásról József magatartásából? Hogyan reagálhatott volna József, ha a dolgok rosszabbul alakultak volna az esetében?