„És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!”(1Móz 37:19)!
Alapige: „És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!”(1Móz 37:19)!
Mózes első könyvének utolsó szakasza József történetéről szól, attól kezdve, hogy Kánaánban az első álmát látta (1Móz 37:1-11) Egyiptomban bekövetkezett haláláig (1Móz 50:26). József valójában az összes többi pátriárkánál hoszszabb részt foglal el Mózes első könyvében. Ő csak az egyike Jákob fiainak, de Mózes első könyve nagy pátriárkaként mutatja be, hasonlóan Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákobhoz.
Amint majd látni fogjuk, József élete két fontos teológiai igazságot állít előtérbe: először is, Isten teljesíti az ígéreteit, másodszor pedig képes a rosszat jóra fordítani.
E heti tanulmányunkban József életének korai szakaszára összpontosítunk. Ő Jákob kedvenc fia, akit a ba’al hahalomot, az „álomlátó” (1Móz 37:19) gúnynévvel illetnek, ami szó szerint azt jelenti, hogy „az álmok mestere”. Ez arra utal, hogy értett az álmokhoz. Igen jól illik rá ez a cím, hiszen nemcsak kapott prófétai álmokat, amelyeket megértett és magyarázott is, hanem azok be is teljesedtek az életében.
Ezekben a fejezetekben majd ismét azt látjuk, hogy Isten gondviselése biztos, még az emberi szív gonoszsága, kegyetlensége ellenére is.
Június 11. – Az Egyházterületek különleges projektjeinek támogatása (adományok)
Június 11. – A női misszió napja
József Krisztust szemléltette. Jézus az övéihez jött, de övéi nem fogadták be. Visszautasították és megvetették, mivel cselekedetei igazak voltak, s mivel következetes, magát megtagadó élete szakadatlan megrovás volt azoknak, akik bár vallották az istenfélelmet, életük mégis romlott volt. József becsületességét és erényességét tüzes támadások érték, s a nő, aki bűnbe akarta vinni őt, nem tudott fölé kerekedni, ezért olyan erős lett gyűlölete azon erény és becsületesség ellen, melyet nem tudott megrontani, hogy hamis bizonyságot tett ellene. Az ártatlan igaz élete miatt szenvedett. Erényéért vetették börtönbe. Józsefet fivérei adták el rabszolgának jelentéktelen összegért az ellenségeinek. Az Emberfiát is tanítványa árulta el, legkeserűbb ellenségei kezébe. Jézus szelíd és szent volt. Élete a példátlan önmegtagadás, jóság és szentség élete volt. Semmi helytelenséget el nem követett. Ennek ellenére is hamis tanúkat béreltek ellene. Gyűlölték, mert hűségesen megrótta a bűnt és romlottságot. Józsefről fivérei letépték a tarka ruhát. Jézus kivégzői sorsot vetettek egybeszőtt öltözékére. – A Te Igéd igazság, 1. köt., 1096. o.
Most kell igyekeznünk arra, hogy Istent – ígéreteinek igénylésével – megismerjük. Az angyalok minden buzgó és őszinte imát feljegyeznek. Mondjunk le inkább önző kedvteléseinkről, mintsem elhanyagoljuk az Istennel való beszélgetést! A legnagyobb szegénység és a legönmegtagadóbb életkörülmény az Ő jóváhagyásával jobb, mint a gazdagság, méltóság, kényelem és barátság – anélkül. Időt kell szakítanunk az imádkozásra. Ha engedjük, hogy földi érdekek kössék le figyelmünket, az Úr adhat nekünk időt úgy is, hogy elveszi bálványozott aranyunkat, házunkat és termőföldünket. – A nagy küzdelem, 622. o.
Mennyei Atyánk nem akarja megszomorítani az embert, és szenvedést sem akar okozni nekünk. De saját terveit követi, amikor megengedi a vihart és a zivatart, a tűzvészt vagy az árvizet. Az Úr enged gyermekeire természeti katasztrófákat, hogy még nagyobb veszélytől mentse meg őket. Óhaja, hogy minden ember vizsgálja meg alaposan és figyelemmel a szívét, utána pedig közeledjen Istenhez, hogy Ő is közeledhessen hozzá. Életünk Isten kezében van. Ő látja a ránk leselkedő veszélyeket, amiket azonban mi nem láthatunk. Ő minden áldás Adományozója, Őtőle jön minden kegyelem, és minden átélt tapasztalat az Ő parancsait közli velünk. Látja a veszélyeket, amiket mi nem. Gyermekeire megengedhet olyan nehézségeket is, amelyek szomorúsággal töltik el az emberi szívet, de azért teszi, mert látja, hogy szüksége van az igaz úton való járásra, és arra, hogy ne sántikáljon. Ő teremtett, és nem felejtette el, hogy porból lettünk. Még a hajszálainkat is számontartja… Próbák érnek, amelyek önvizsgálatra késztetnek, hogy meglássuk, megtisztult-e a szívünk minden szennytől. Isten folyamatosan munkálkodik a jelen és jövendőbeli jólétünk érdekében. – In Heavenly Places, 265. o.
Jákob végül letelepedett azon a földön. Izsák még csak „jövevény” volt, a szöveg szerint ő viszont már „azon a földön lakott” (1Móz 37:1, ÚRK). Ám a letelepedésekor elkezdődtek a bajok, ekkor a családon belül. A harcok nem a föld vagy a kutak használata miatt robbantak ki, főként lelki természetűek voltak.
1. 1Móz 37:1-11 szakasza szerint milyen családi felállás miatt gyűlölték annyira Józsefet a bátyjai?
Tudjuk, hogy Jákob idősebb korában született fia, József különleges kapcsolatban volt az apjával, aki „minden fiánál jobban szerette” (1Móz 37:3, ÚRK), ráadásul „egy tarka ruhát csináltatott neki” (1Móz 37:3, RÚF), fejedelmi öltözetet (2Sám 13:18), ez sejtette titkos szándékát, hogy elsőszülötti státuszt akar adni Józsefnek, Ráhel első fiának.
A jövőben tényleg valóra válik Jákob vágya, mert József végül elnyeri az elsőszülött jogait (1Krón 5:2). Nem csoda tehát, hogy a testvérei annyira gyűlölték a fiút, képtelenek voltak békésen elbeszélgetni vele, egy jó szavuk sem volt hozzá (1Móz 37:4).
Ráadásul József beszámolt apjának a bátyjai helytelen viselkedéséről (1Móz 37:2), és az árulkodókat senki nem szereti.
Amikor pedig József elmesélte nekik az álmát, ami arra utalt, hogy Isten majd a testvéreinél magasabb pozícióba helyezi őt és meg fognak hajolni előtte, még jobban meggyűlölték. Az álom megismétlődése (lásd 1Móz 41:32) tovább erősíti az üzenet prófétai hitelességét. Jákob ugyan nyilvánosan megdorgálta a fiát (1Móz 37:10), de megőrizte az emlékezetében ezt az esetet, elgondolkodott a jelentésén és várta a teljesedését (1Móz 37:11). A szíve mélyén talán arra gondolt, hogy mégiscsak lehet valami ezekben az álmokban. Igaza lett, bár akkor még sok mindent nem tudhatott.
Gondolj egy-két, problémás családból származó személyre, és szólj hozzá néhány kedves, baráti szót!
Jákób bűne, valamint az események sora, amelyekhez ez a bűn vezetett, rossz befolyást árasztott, és hatása keserű gyümölcsöt érlelt fiai jellemében és életében. Amikor felnőttek, súlyos hibák fejlődtek ki bennük. A családban megmutatkoztak a többnejűség következményei. Ez az iszonyú bűn kiszáríthatja a szeretet forrását, és hatására meglazulnak a legszentebb kötelékek. Az anyák féltékenysége megkeserítette a családi kapcsolatot. A gyermekek egymással versengve irányítást nem tűrve nőttek fel, és az apa életét aggódás és fájdalom árnyékolta be. Volt egy fiú – Rákhel idősebb fia, József –, aki egészen más jellemű volt, mint a többiek. Kivételes szépsége mintha lelke és szíve belső szépségének tükre lett volna… Mivel anyja már nem élt, még jobban ragaszkodott atyjához, és Jákób szíve-lelke egy volt öregkorában született fiáéval. „Minden fiánál inkább szereti vala Józsefet.” (1Móz 37:3) De még ez a szeretet is baj és fájdalom okozója lett. Nem volt bölcs dolog Jákóbtól, hogy leplezetlenül kivételezett Józseffel. Ezzel többi fiát féltékennyé tette. – Pátriárkák és próféták, 209–210. o.
József megőrizte elméjében atyjának utasításait, és félte az Urat. Engedelmesebb volt bármely testvérénél atyja igaz tanításai iránt. Értékelte a kapott tanácsot, és szívesen engedelmeskedett teljes szívéből Istennek. Elszomorította őt némely testvérének a viselkedése, és alázattal kérlelte őket, hogy térjenek meg gonosz útjaikból. Ezzel azonban még inkább feldühítette fivéreit. József annyira gyűlölte a bűnt, hogy nem bírta végignézni, ahogy testvérei vétkeznek Isten ellen. Atyja elé tárta az ügyet, remélve, hogy az apai tekintély majd meg fogja jobbítani őket. Vétkeik kiteregetése azonban még nagyobb haragra gerjesztette a testvéreket. Felfigyeltek atyjuk József iránti nagy szeretetére, és irigykedni kezdtek. Irigységük gyűlöletté, majd gyilkossággá változott. – Spiritual Gifts, 3. köt., 138. o.
Egyetlen emberi lénynek sem szabad mások fölé magasztalnia magát, elfogadva társai dicséretét, és elfeledve azt, hogy mindene, amije van, az Istené. Az Úr áldásokat ígér azoknak, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, de semmi sem szomorítja meg Őt jobban, mint az emberi dicséret iránti vágy. […] Isten kegyelmének ajándékai és áldásai nélkül örök veszedelem várna ránk. Éppen ezért senki se dicsérje önmagát azért, hogy azzal feltételezett bölcsességét táplálja. Ha ő maga lenne talentumainak szerzője, akkor lenne oka öndicséretet gyakorolni. Ám az ember semmit sem ér el önmagában. Énünk felmagasztalásával ne mutassunk rá bölcsességünk hiányára. Alázattal boruljunk annak lábai elé, aki a talentumainkat ránk bízta. Használjuk és fejlesszük ezeket, majd az eredményeket kamatostól helyezzük az Adományozó lábai elé. – This Day With God, 200. o.
Borzalmas események következtek, amelyekre azonban akár számítani is lehetett. Amikor valaki ilyen szoros kapcsolatban, sőt rokonságban áll azzal, akit gyűlöl, az előbb-utóbb elkerülhetetlenül csak bajhoz vezethet, és így is történt.
2. Olvassuk el 1Móz 37:12-36 szakaszát! Ezek szerint mennyire lehet veszélyes és gonosz az ember bűnöktől meg nem tisztult szíve? Mi mindenre vihet rá bárkit ez az állapot?
A testvérei gyűlölték Józsefet, mert irigykedtek rá, mivel Isten kedvelte őt (ApCsel 7:9). Az események láncolatában minden lépésnél meg is nyilvánult az Úr jóindulata iránta. József nem találja a testvéreit, de találkozik egy férfivel, aki útbaigazítja (1Móz 37:15). Amikor a bátyjai a meggyilkolását tervezik, Rúben közbelép, javasolja, hogy inkább dobják a fiút egy kútba (1Móz 37:20-22). Nehéz még elképzelni is ilyen fokú gyűlöletet, kiváltképp egy családtag iránt! Hogyan lehettek ennyire kegyetlenek ezek a fiatalok? Nem gondoltak rá, még egy pillanatig sem, hogyan hat ez majd az apjukra? Bármennyi sértettséget is dédelgettek magukban az apjuk iránt, amiért kivételezett Józseffel, nem lehet mentséget találni arra, hogy képesek voltak ezt tenni a testvérükkel. Az emberi gonoszság iszonyatos megnyilvánulása volt.
„De némelyikük nyugtalan volt. Nem érezték a bosszújuktól várt elégedettséget. Nemsokára utazókat láttak közeledni. Ismaelita karaván volt. A Jordánon túlról jöttek fűszerekkel és egyéb áruval, és útban voltak Egyiptom felé. Júda most azt javasolta, hogy ne hagyják öccsüket meghalni, hanem adják el ezeknek a pogány kereskedőknek. Így elkerül útjukból, de tiszták maradnak a vérétől” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 170. o.).
Bedobták Józsefet a kútba, de azt tervezték, hogy majd később megölik. Arra haladt egy karaván, ezért Júda azt javasolta a testvéreinek, hogy adják el nekik az öccsüket (1Móz 37:26-27). Tehát eladták Józsefet a midianitáknak (1Móz 37:28), akik azután Egyiptomban továbbadták valakinek (1Móz 37:36) – tulajdonképpen előkészítve jövendő dicsőségét.
Miért különösen fontos Isten erejét kérni a rossz jellemtulajdonságok legyőzéséhez, mielőtt azok olyan tettekben mutatkoznának meg, amelyek elkövetését az ember addig el sem tudná képzelni magáról?
Isten szövetségét és rendelkezéseit a világ kétszer is elvetette. Isten fennhatóságát az özönvíz előtt élő emberek éppen úgy eltaszították maguktól, mint Noé leszármazottai. Azután Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, és választott magának egy népet, hogy törvényének letéteményesei legyenek. Sátán e nép elcsábítására és elpusztítására csapdákat állított fel. Jákób fiait megkísértette azzal, hogy kössenek házasságot a pogányokkal, és imádják azok bálványait. – Pátriárkák és próféták, 332. o.
Józsefet nyersen elutasították a testvérei. Elmondta nekik látogatása célját, de még csak nem is válaszoltak neki. Haragos tekintetük nyugtalanította Józsefet. Félelem szorította ki az örömet, önkéntelenül félve húzódott vissza tőlük. Bátyjai azonban erőszakkal megragadták. Szemére vetették az intéseket, melyekben a múltban részesítette őket. Megvádolták, hogy azért közölte velük álmát, hogy apjuk előtt föléjük magasztalja magát, hogy jobban szeresse Józsefet, mint őket. – A Te Igéd igazság, 1. köt., 1096. o.
A jellemet tégláról téglára kell építeni. Azokat a tulajdonságokat, amelyek képessé teszik majd a fiatalokat Isten ügyéért dolgozni, a tehetségük felhasználásával szerezhetik meg, ha a Gondviselő által felkínált minden lehetőséget kihasználva kapcsolatban maradnak a bölcsesség Forrásával. Nem kell megelégedniük alacsonyabb mércével. József és Dániel jelleme követendő példát jelent, de a legtökéletesebb példa számukra a Megváltó élete. Mindenkinek lehetőségében áll fejleszteni a jellemét. Mindannyian elfoglalhatják helyüket Isten nagy tervében. Az Úr már gyerekkorától szolgálatába fogadta Sámuelt is, mivel tiszta szívű volt. Istennek szentelte az életét, és Isten a világosság csatornájává tette őt. Ha a mai fiatalok úgy szentelik oda életüket, ahogy Sámuel tette, az Úr elfogadja és felhasználja őket a mű érdekében. Akkor majd elmondhatják: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.” (Zsolt 71:17) – Counsels to Parents, Teachers and Students, 537. o.
Egyáltalán nem helytelen, hogy Támár története ide került. Időrendi sorrendben azután következik, hogy Józsefet eladták Egyiptomba (1Móz 38:1). Egyebeesik ez azzal, hogy Júda otthagyta a testvéreit, ami az összekülönbözésüket sejteti. Ezenkívül a szövegben több közös szó és motívum is található az előző fejezetben lévőkkel, mint ahogyan egyezik a teológiai tanulság is: egy gonosztett jóra fordul, sőt a megszabadulással is összefügg.
3. Olvassuk el 1Mózes 38. fejezetét! Hasonlítsuk össze Júda és a kánaáni Támár viselkedését! A kettő közül ki járt el igazabban? Miért?
Júda kánaáni nőt vesz feleségül (1Móz 38:2), akitől három fia születik: Ér, Ónán és Sélá. Elsőszülött fiának, Érnek szintén kánaáni nőt adott feleségül, hogy biztosítsa a nemzedékrendet. Ér és Ónán is gonosz volt, amiért Isten büntetése következtében meghaltak, Júda pedig megígérte Támárnak, hogy majd legkisebb fia, Sélá feleségül veszi.
Bizonyos idő múlva azonban úgy tűnt, hogy megfeledkezett az ígéretéről. Júda a felesége halála után vigasztalódni akart. Támár prostituáltnak adta ki magát, hogy így kényszerítse rá az ígérete teljesítésére. Júdánál nem volt készpénz, hogy fizessen a nőnek, akit nem ismert fel, de megígérte, hogy később küld neki egy kecskét a nyájából.
Támár azonban ragaszkodott hozzá, hogy Júda azonnal adjon neki zálogot, a gyűrűjét, annak zsinórját és a botját. Az egyszeri együttlét alkalmával Támár teherbe esik. Később paráznasággal vádolják a nőt, mire ő bemutatja Júda gyűrűjét, a zsinórt és a botot. Júda megérti a helyzetet és elismeri a tettét. Ez a fájdalmas története Pérec születésének, akinek a neve azt jelenti: „áttörés”. Jákobhoz hasonlóan ő is másodikként született, mégis első lett, és az üdvösség történelmében Dávid egyik őseként (Ruth 4:18-22), végeredményben pedig Jézus Krisztus felmenőjeként maradt fenn a neve. Mária, Jézus anyja (Mt 1:16) előtt Támár a négy nő egyike, akit Ráháb (Mt 1:5), Ruth (Mt 1:5) és Uriás felesége (Mt 1:6) követ Jézus nemzetségi táblázatában.
A történetből levonható egyik tanulság, hogy Isten kegyelemből mentette meg Támárt, a rosszból jót hozott ki, és Ő Jézus keresztje által meg fogja menteni népét. József bajait pedig felhasználja arra, hogy megmentse Jákobot és a fiait.
Egyedül Isten Fia végezhette el megváltásunk művét, mert csak az egyszülött Fiú, ki az Atya kebelében volt, tudta Őt nekünk kijelenteni. Csakis Ő nyilatkoztathatta ki, aki az isteni szeretet nagyságát és mélységét önmaga is ismerte. Krisztusnak az elesett emberiségért hozott végtelen nagy áldozatán kívül semmi sem lett volna képes méltóan kifejezni mennyei Atyánknak a bűnbe süllyedt emberiség iránti szeretetét. […]
Isten egyszülött Fia elszakíthatatlan kötelékkel fűzte össze magát az emberek fiaival. Ezért „nem szégyelli őket atyjafiainak hívni” (Zsid 2:11). Ő áldozatunk, szószólónk és testvérünk lett, aki az Atya trónja előtti emberi formában és örök időkre eggyé lett velünk, akiket megváltott… Emberfiává lett. Mindezt azért tette, hogy az embert a bűn fertőjéből és lealacsonyító voltából megmentse és felemelje, hogy Isten szeretetét sugározhassa, és részesülhessen a megszentelt élet örömeiben. Megváltásunk ára, mennyei Atyánk végtelenül nagy áldozata, aki Fia életét áldozta fel értünk, ébresszen bennünk nemes, magasztos eszményeket arra nézve, hogy mivé lehetünk Krisztus által… „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1Jn 3:1) Micsoda értéket nyer ezáltal az ember! A bűn következtében az emberek Sátán alattvalói lesznek, de Jézus engesztelő áldozatában való hit által Ádám fiai ismét Isten gyermekeivé lehetnek. Az emberi természet felvételével Krisztus felemelte az elesett emberiséget olyannyira, hogy a vele való összeköttetés által tényleg méltók lehetnek az „Isten gyermekei” elnevezésre. – Jézushoz vezető út, 14–15. o.
A zsidók azt tanították, hogy a bűnösnek először meg kell bánnia bűneit, mielőtt Isten szeretetével felé fordulna. Véleményük szerint bűnbánattal érdemeket lehet szerezni Istennél. Ebből kiindulva a farizeusok döbbenten és haraggal kiáltották: „Ez bűnösöket fogad magához!” Azt képzelték, hogy Jézus csak a bűnbánókat engedheti közel magához. Krisztus azonban azt tanítja az elveszett juhról szóló példázatban, hogy üdvösségünk nem azon múlik, hogy mi keressük Istent, hanem azon, hogy Ő keres minket. „Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak.” (Róm 3:11–12) Nem azért térünk meg, hogy Isten szeressen minket, hanem Isten kinyilatkoztatta irántunk való szeretetét azért, hogy megtérjünk. – Krisztus példázatai, 189. o.
Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy a bűn ellen sikeresen küzdjünk, s keresztényi jellemet fejlesszünk. Az isteni befolyások, amelyek válaszként imáinkra hatásukat éreztetik, véghezviszik a kérelmező lelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög. Kérhetjük bűneink bocsánatát, a Szentlelket; kérhetünk Krisztushoz hasonló lelkületet, bölcsességet és erőt, hogy művét munkálhassuk; kérhetünk minden általa megígért adományt, mert ígérete így szól: „Kérjetek és megadatik néktek!” – Az apostolok története, 564. o.
Most pedig vegyük fel ismét József történetének a fonalát, amit „megszakított” Támár esete! József „a testőrök parancsnoka” (1Móz 39:1, RÚF) házában dolgozik rabszolgaként, gazdája az uralkodó hivatalnokainak börtönét felügyeli (1Móz 40:3-4; 41:10-12).
4. Olvassuk el 1Mózes 39. fejezetét! József tehát Potifár keze alatt irányította a házat. Milyen tényezők vezettek a sikeréhez?
Józsefet majdnem azonnal szerencsés emberként jellemzik (1Móz 39:2-3). Annyira jól végezte a dolgát, az ura úgy megbízott benne, hogy „mindenét, amije volt, kezére bízta” (1Móz 39:4, ÚRK), „háza felügyelőjévé tette” (RÚF).
Józsefet azonban nem rontotta meg a siker. Amikor Potifár felesége felfigyelt rá és le akart feküdni vele, József félreérthetetlenül visszautasította. Inkább lemondott az állásáról és a biztonságáról is. „Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen?” (1Móz 39:9, ÚRK) – felelte. Az elutasítás miatt megszégyenült asszony hazudott a szolgáinak és a férjének, amikor azt állította, hogy József erőszakot akart tenni rajta. Emiatt Józsefet börtönbe vetették.
József azt tapasztalta ekkor, amin mindannyian keresztülmegyünk: az érzést, hogy Isten elhagyott, pedig még ekkor, ebben a nehéz időben is „az ÚR Józseffel volt” (1Móz 39:21, ÚRK).
Végeredményben az Úr cselekedete megnyilvánult abban, amilyen kapcsolata lett Józsefnek a börtönparancsnokkal. Isten ott is megáldotta Józsefet, mint Potifár házában. Nyilvánvalóan tehetséges ember volt, és noha rosszabb körülmények közé került, mint korábban (amikor rabszolga volt), igyekezett a legjobbat kihozni a helyzetéből. A szövegből világosan kiderül, hogy minden tehetségével együtt csakis Isten tette sikeressé. „A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az ÚR Józseffel volt, és eredményessé tette az ÚR, amihez hozzáfogott” (1Móz 39:23, RÚF). Menynyire fontos észben tartani, hogy mindenki, aki tehetséges, „sikeres”, mindent Istentől kapott!
Olvassuk el 1Móz 39:7-12 verseit! Hogyan állt József ellen Potifár felesége közeledésének? Miért mondta konkrétan azt, hogy Isten elleni bűn lenne megtenni, amire az asszony kérte? Mit értett meg a bűn természetét és lényegét illetően?
József a legnagyobb szerencsétlenségnek tekintette, hogy Egyiptomba adták el őt; de annak szükségét is felismerte, hogy most még jobban bízzon Istenben, mint mikor apja szeretete védelmezte őt. József a szívében hozta Istent Egyiptomba, ami abból a derűből is kiviláglott, mellyel szomorúságát viselte. Ahogyan az isteni szövetség ládája nyugalmat és jólétet hozott Izráelnek, úgy hozott ez az Istent szerető, istenfélő ifjú áldást Egyiptomnak. Ez annyira látszott, hogy Potifár, akinek a házában szolgált, minden áldását, melyben részesült, pénzen vett rabszolgájának tulajdonította, s inkább fiává, mint rabszolgájává tette meg őt. Isten szándéka, hogy akik szeretik őt és tisztelik nevét, azok megtiszteltetésben részesüljenek, s az általuk Istennek tulajdonított dicsőség őrájuk is visszatükröződjék. – A Te Igéd igazság, 1. köt., 1096. o.
József testvérei elégedettek voltak, mert azt hitték, hogy most már biztosan sikerült megakadályozniuk testvérük furcsa álmainak a teljesedését. De az eseményeket az Úr irányítja, és Ő úgy rendelkezett, hogy az álmok épp a testvérek kegyetlen viselkedése által teljesedjenek, miközben ők azok valóra válását igyekeztek mindenáron meghiúsítani. – Spiritual Gifts, 3. köt., 143. o.
Amikor Józsefet megkísértették, hogy eltérjen az igaz útról, áthágja Isten törvényét, és hűtlen legyen gazdájához, szilárdan ellenállt, és bizonyítékát adta az istenfélelem felemelő erejének a gazdája feleségének adott válaszában… Nem engedte rábeszélni magát, hogy eltérjen az igazság ösvényétől, és lábbal tapossa Isten törvényét rábeszélés vagy fenyegetés által. […] Itt egy példa áll mindazok előtt, akik élni fognak a földön. Habár kísértéseknek lehetnek kitéve, mindig fel kell ismerniük, hogy közel a segítség; azért saját maguk lesznek a hibásak, ha nem találnak védelmet. Isten lesz igen bizonyos segítségük, Lelke pedig pajzsuk. Habár a leghevesebb kísértés veszi körül majd őket, rendelkezésükre áll egy forrás, amelyet igénybe vehetnek, és ellenállhatnak. Milyen heves támadás érte József erkölcsi tisztaságát. A kísértés olyan befolyásból eredt, amely a legvalószínűbb volt, hogy félrevezeti. Mégis milyen készségesen és szilárdan ellenállt. Szenvedett erényessége és feddhetetlensége miatt, mivel az, aki el akarta csábítani, megbosszulta erényességét, amelyet nem tudott megrontani. Befolyására börtönbe vetették őt, és ocsmány bűnnel vádolták. József itt azért szenvedett, mert nem akarta feladni feddhetetlenségét. Hírnevét és érdekeit azonban Isten kezébe tette le. Bár egy ideig eltűrte szenvedéseit, hogy előkészítsék egy fontos tisztség betöltésére; mégis Isten féltve őrizte őt, hogy a gonosz vádoló által befeketített hírneve később felragyogjon az Isten által legjobbnak látott időben. Isten még a börtönt is felemelkedésének útjává tette. Az erény idejében meghozza jutalmát. Az a pajzs, amely József szívét megvédte, Isten félelme volt, és ez arra indította, hogy hűséges legyen urához, igazságos gazdájához és igaz Istenéhez. – A megváltás története, 101–102. o.
5. Olvassuk el 1Móz 40:1–41:36 szakaszát! Mi a kapcsolat a fáraó álmai és a hivatalnokok álmai között? Mi a jelentősége ennek a párhuzamnak?
Továbbra is a gondviselés alakítja az eseményeket. A börtönben idővel Józsefre bízzák a foglyokat, akik közül ketten történetesen a fáraó korábbi hivatalnokai voltak, a főpohárnok és a fősütőmester (1Móz 41:9-11). Mindkettőjüket álmok nyugtalanították, nem értették azokat, mivel „nincs, aki megfejtse” (1Móz 40:8, ÚRK). József mindkettőjük álmát megfejti.
A két hivatalnok álmához hasonlóan a fáraó is két álmot lát, de senki nem tudja megmagyarázni azokat (1Móz 41:1-8). A gondviselésnek köszönhető, hogy a főpohárnoknak akkor eszébe jut József, akit a fáraó figyelmébe ajánl (1Móz 41:9-13).
Az előző álmokkal szintén párhuzamos, hogy a fáraót is nyugtalanítják a látottak, mint a hivatalnokait, és ő szintén elmondja az álmát (1Móz 41:1424), József pedig mindkettőt megfejti. A hivatalnokok álmához hasonlóan a fáraó álmaiban is a szimbólumok párhuzamai figyelhetők meg: kétszer hét tehén (kövér és sovány), valamint kétszer hét gabonafej (telt és száraz), amelyek jó és rossz évek sorozatát jelképezik. A hét tehén párhuzamos a hét gabonafejjel, ugyanazt az üzenetet ismétlik meg, ami az álmok isteni eredetéről tanúskodik, így történt József álmai esetében is (1Móz 41:32; vö. 37:9).
József megmagyarázza a fáraónak az álom jelentését, ugyanakkor határozottan a tudomására hozza, hogy Isten, Elohim mutatta meg a fáraónak azt, amit majd tenni fog (1Móz 41:25, 28). Az uralkodó nyilván megértette az üzenetet, mert elhatározta, hogy kinevez valakit az ország vezetésére, amit így indokolt meg: „Mivel Isten mindezt neked jelentette ki, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. Te légy az én házam gondviselője, és minden népem a te szavadra hallgasson” (1Móz 41:39-40, ÚRK).
Lenyűgöző! Istennek köszönhetően József először Potifár házának vezetője, azután a börtön vezetője, majd pedig egész Egyiptom ura lesz. Magával ragadó történet! Még az elkeserítőnek tűnő körülmények között is megmutatkozik Isten gondviselése.
Hogyan tanulhatunk meg még akkor is bízni Istenben, az ígéreteibe kapaszkodni, amikor az események egyáltalán nem tűnnek gondviselésszerűnek, amikor mintha Isten hallgatna?
De a mennyei kéz nemsokára kinyitotta a börtön kapuját. Egyiptom királyának egy éjszaka két álma volt, amelyek kétségtelenül egy és ugyanazon eseménynek – valami súlyos csapásnak – az árnyát vetítették előre. A király nem értette, mit jelentenek, és nem volt nyugta. Birodalmának mágusai és bölcsei nem tudták megmagyarázni az álmokat. A király egyre tanácstalanabb és nyugtalanabb lett. Rémület járta át a palotát. A nagy izgalom a főpohárnok eszébe juttatta saját álmának körülményeit, és velük együtt Józsefet is, és bántotta a lelkiismeret feledékenységéért és hálátlanságáért. Azonnal elmondta a királynak, hogyan magyarázta meg egy héber rab az ő és a fősütőmester álmát, és miként teljesedtek a jövendölések. A királyt megalázta, hogy országának varázslói és bölcsei helyett idegenhez és rabszolgához kell tanácsért fordulnia, de hajlandó volt elfogadni az alulról jövő szolgálatot is, hogy zaklatott lelke megnyugvást találjon. Azonnal Józsefért küldött. József levette börtönruháját, és megborotválkozott. Ezután a király elé vezették. „És monda a Fáraó Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza azt. Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod azt álmot, meg is magyarázod azt. És felele József a Fáraónak mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a Fáraónak javára van.” (1Móz 41:15–16) Az a válasz, amelyet József a királynak adott, alázatosságról és Isten iránti hitről tanúskodik. Szerényen elutasítja a dicsőséget, és nem vállalja, hogy önmagától volna rendkívül bölcs. „Nem én.” Egyedül Isten tudja megmagyarázni ezeket a titkokat. – Pátriárkák és próféták, 219–220. o.
József a börtönből kilépve egész Egyiptom urává emelkedett. Sok nehézségnek és veszélynek kitett, magas pozíció volt ez… De József jelleme kiállta a viszontagságok próbáját éppúgy, mint a jólétét. A fáraók palotájában éppúgy hűséges volt Istenhez, mint a börtöncellában. Még mindig idegen volt a pogány országban, elszakítva rokonaitól, Isten tisztelőitől; de teljes szívvel hitte, hogy isteni kéz vezette lépteit, és Istenben szüntelenül bízva becsületesen végezte hivatali feladatait. József által Egyiptom királyának és nagyjainak figyelme az igaz Isten felé fordult. – Pátriárkák és próféták, 222. o.
Az életben az Úr megenged próbákat, hogy magasztosabb életre emelje, és szent szolgálatra tegye képessé a keresztényt. Ezen próbák nélkül az ember egyre kevésbé tudna Krisztushoz hasonlóvá válni, és egyre nagyobb mértékben járná át őt… az emberi fellengzős filozófia, aminek hatására Sátán követőihez csatlakozna. […] Azok a férfiak [és nők], akik bizalmi állásokat töltenek be, szolgáljanak Isten eszközeiként az Ő dicsőségére. – Manuscript 85, 1906. augusztus 22.
Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, „József Egyiptomban” c. fejezet, 172–180. o., A Te Igéd igazság: „Isten áll minden ígéret mögött” című fejezet.
„Józsefet és Dánielt zsenge életkorban, alighogy ifjúból férfivá serdültek, elszakították otthonuktól, és fogolyként vitték őket pogány országokba. Különösen József volt kitéve olyan kísértéseknek, amelyek a szerencse nagy változásaival jártak együtt. Atyjának házában gyengéden gondozott gyermek; Potifár házában rabszolga, majd bizalmasa és társa, ügyeinek intézője. A fáraó börtönében állami fogoly, igazságtalanul elítélve az igazolás reménye vagy a szabadon bocsátás kilátása nélkül; a nagy válság idején a nemzet vezetésére elhivatott férfi. Mi képesítette őt feddhetetlenségének megőrzésére?… Józsefet gyermekkorában tanították meg Isten szeretetére és félelmére.
Atyja elmondta neki a Jabbok melletti küzdelmének történetét, ahonnan dédelgetett bűneit feladva győztesként került ki, és elnyerte az Isten fejedelme címet. Józsefnek, a pásztorfiúnak egyszerű, tiszta élete – mialatt atyjának nyáját őrizte – kedvezett testi és szellemi fejlődésének. Istennel való érintkezése által, a természet és a nagy igazságok tanulmányozása által, amelyek mint szent megbízatás szálltak apáról fiúra, szellemi erőt és szilárd elvhűséget szerzett. Életének válságos idejében, amikor azt a rettenetes utazást megtette gyermekségének otthonától Egyiptomba, a reá váró rabszolgaságba, és utoljára tekintett azokra a dombokra, amelyek elrejtették szemei elől rokonságának sátrait, József megemlékezett atyjának Istenéről. Visszaemlékezett a gyermekségében kapott tanításokra, és lelkét megremegtette az elhatározás, hogy hű marad atyjának Istenéhez, és mindig úgy fog cselekedni, mint aki a menny Királyának alattvalója lett” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 49–50. o.).
KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN
4Mózes 19-25; Evangelizálás,„Az evangélista megjelenése” c. alfejezet
1. Mennyi ideig volt tisztátalan az az ember, aki holttestet érintett meg?
2. Milyenek voltak az Úr által a zsidó népre bocsátott kígyók?
3. Milyen kontextusban hangzik el a kijelentés, hogy „nem ember az Isten”?
4. Mi olyan, „mint az Úr plántálta áloék”?
5. Melyek azok a dolgok, amelyek vagy Krisztussal gyűjtenek, vagy tékozolnak?
Alapszöveg: 1Móz 37:19
Tanulmányozásra: 1Móz 37–41:36
I. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
A tanulmány témái
Habár Jákob egyik fia, József Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákobhoz hasonló patriarchális személyiségként tűnik ki a sorból. Tulajdonképpen József több helyet foglal el a Teremtés könyvében, mint bármelyik az említett három pátriárka közül. József életének eseményei ellentétben állnak a korábbi erőszakos történetekkel, amelyek közül nem hiányzott a nemi erőszak, a gyilkosság és a prostitúció. A többi pátriárkától eltérően, akik gyakran botladoztak és illetlenül viselkedtek, József mindvégig tiszta és együttérző marad. Dániel prófétához hasonlóan, József bölcs ember, próféta. Okos férfi, aki értelmes módon viselkedik, és helyes megoldásokat talál politikai vagy gazdasági problémákra, de emellett prófétai ajándékkal is megáldott, aki kinyilatkoztatásokat kap Istentől, amelyeket népe felé közvetít. Álmokat lát, és képes értelmezni is azokat, mi több, a mások álmait is, legyenek azok a cellatársai vagy a fáraó udvara tagjainak álmai. József az erényes emberek példaképe. Túléli a bűncselekményt, az árulást és az erőszakot. Isten legyőzi a Gonosz cselekedeteit és meghiúsítja a József ellen kidolgozott terveket, és mindet felhasználja arra, hogy a saját terveit vigye véghez. Tulajdonképpen Isten minden gonosz cselekedetet és körülményt a József javára fordít. Minden alkalommal erősebben kerül ki a próbákból, akár a kiszáradt kútról, akár a rabszolgaságban, a tömlöcben vagy a fáraó udvarában szerzett tapasztalatokról van szó. Isten megáldotta őt, és ez az áldás nemcsak az ő boldogságát szolgálja. József által teljesedik Isten Ábrahámnak tett ígérete (vö. 1Móz 12:3; 22:18). József által nemcsak Izrael családja nyer áldást és menekül meg, hanem az összes nép.
II. MAGYARÁZAT
József álmai
Az a tény, hogy József álmokat kap Istentől, megalázó az ő testvéreire nézve – ezek az álmok „lelki” felsőbbrendűségének isteni jelei. Amikor őszinte lelkesedésből elmeséli nekik az álmait, még jobban felingereli őket. Egyre növekvő haragjuk oka az, hogy túlságosan is megértették az első álom jelentését (1Móz 37:8). Pásztorokként és földművelésből élő emberekként felfogták az alapélelmiszer előállításához szükséges kévék szimbolikus jelentését. Az, hogy az ő kévéik meghajolnak a testvérük kévéje előtt (1Móz 37:7) azt a világos üzenetet közvetítette számukra, hogy egy napon gazdaságilag a testvérüktől fognak függeni, sőt, szolgaként kell majd viselkedniük előtte. Az álom megismétlése annak hitelességét igazolja, illetve annak a jele, hogy Istentől származik (1Móz 41:32). Jákob értelmezése szerint a nap őt, azaz az atyát jelképezi, a hold az anyát, azaz a feleségét, a 11 csillag pedig az ő 11 fiát (1Móz 37:10). Jákob tehát megérti, hogy az álmok a saját családjára vonatkoznak, és hogy egy napon majd mindannyian leborulnak József előtt. Noha megfeddi Józsefet (1Móz 37:10), vagy legalábbis úgy tesz, mintha megfeddné őt, hiszen jelen vannak családjának a tagjai, Jákob értetlenkedik az álom miatt. Titokban elmélkedik felette, és türelmetlenül várja annak teljesedését (1Móz 37:11).
A testvérei azonban irigykednek Józsefre (1Móz 37:11), mivel érzik, hogy az álom veszélyt jelent rájuk nézve. Így hát kihasználva az első adódó alkalmat, megpróbálják eltávolítani az útjukból az álomlátót. Erre akkor kerül sor, amikor Jákob elküldi Józsefet a mezőre, hogy lássa, mit csinálnak a testvérei. Amikor megpillantják, azonnal tudatosul bennük, hogy ez az ő lehetőségük: végleg megszabadulhatnak tőle (1Móz 37:18). A többesszám első személyű buzdítás (1Móz 37:20) a bábeliek biztatását idézi fel (1Móz 11:3-4), amiből arra következtethetünk, hogy ebben az esetben is hasonló magatartásról, lelkületről van szó. A bábeli emberekhez hasonlóan a József testvérei átvennék Isten helyét, és szándékukban áll a saját kezükbe venni a sorsukat, illetve a testvérük sorsát. Nem azért akarják megölni Józsefet, mert mindenről jelentést tesz az apjuknak, vagy mert irigykednek rá, hanem egyedül az álmai miatt. Az általuk használt héber kifejezés József jellemzésére ironikus: ba´al hakhalomot, aminek szó szerinti jelentése: „az álmok ura” (1Móz 37:19).
Csakhogy amit ők gúnynak szántak, az a későbbiekben próféciának fog minősülni, mivel József valóban az álmok értelmezésének szakembere lesz. Habár egyedül kell szembenéznie a veszélyekkel, élete mindenik nehéz időszakában valaki közbelép az érdekében. Amikor a fivérek összeesküdnek, hogy végezzenek vele, Rúben meggyőzi őket, hogy vessék egy kiszáradt kútba. Amikor József a kútban volt és a halálát várta, Júda rábeszélte a testvéreket, hogy adják el őt az arra elhaladó karavánnak. A testvérek meg akarják őt ölni, mert veszélyeztetve érzik magukat az álmaitól (1Móz 37:20). Tervük az volt, hogy megölik és a sivatag egyik kiszáradt kútjába dobják. A jelenet, amelyben a testvérek az ebédjüket fogyasztják, miközben József a kútban van étlen és szomjan, előrevetíti a szituáció ellentétét, amikor József az, aki bőségben él, és a testvérek szenvednek az éhség és az elégtelen tápláltság miatt (1Móz 42:2, 33; 43:1-2; 44:1; 45:17-18). A „felemelék szemeiket és láták” (1Móz 37:25) kifejezés Isten jövőbeni megmentő közbelépésére utal (ld. 1Móz 18:2 és 22:13). A karaván megjelenése József megmenekülését jelenti, az pedig, hogy éppen abban a pillanatban tűnt fel a láthatáron, az isteni gondviselés bizonyítéka.
Júda az egyedüli, aki József érdekében cselekszik, a testvérei akaratával szemben. Míg Rúben csupán hallja a testvéreit József ellen szövetkezni, Júda a szavát hallatja testvéreivel, akiket meg is győz az érveivel. Rúben mindössze megtiltja József meggyilkolását, Júda viszont kész végérvényesen megmenteni őt a testvérei kezéből, és elindítani azt a folyamatot, amely nemcsak József pillanatnyi menekvéséhez, de Jákob teljes családjának a menekvéséhez is elvezet.
Júda, József és a Messiás
Miután eladták Józsefet a kereskedőknek, Júda nem érzi többé jól magát a testvérei társaságában, ezért úgy dönt, hogy elválik tőlük. A Júda és testvérei közötti nézeteltérések valószínűleg már korábban jelentkeztek, például amikor a vérségi kapcsolat érvével hozakodott elő József meggyilkolásának megakadályozására (1Móz 37:27). Júda lelkiismerete mindvégig erős és aktív, amint látni fogjuk Benjámin érdekében is közbenjárni (1Móz 44:18-34). Továbbá az „elméne az ő atyjafiaitól” (1Móz 38:1) kifejezés az ismaeliták által megvásárolt és Egyiptomba „lemenő” József jellemzését idézi fel (ld. 1Móz 37:25, 35; 39:1 – NTR, BTF).
Ez a párhuzam azt sugallja, hogy Júda elkülönülése bizonyos értelemben szolidáris volt a József helyzetével, lévén, hogy ez utóbbit is elvitték Egyiptomba. Íme miért van megemlítve a történetben Támárnak, a Júda menyének esete, amely epizód rögtön azután következik, hogy Józsefet eladják, és az egyiptomi Potifár házába kerül (1Móz 38:1). Amellett, hogy a 38. fejezetben feljegyzett történések a 37. fejezet eseményei után következnek, ahogy azt a bevezető szóhasználat is alátámasztja („abban az időben” – 1Móz 38:1), a két fejezetben közös nyelvészeti és tematikai elemek fedezhetők fel: ugyanazok a szavak („ismerd meg, fiad ruhája-e vagy nem” [1Móz 37:32]; „ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű” [1Móz 38:25]), továbbá ugyanaz az utalás a kecskebakra vagy kecskefiára (1Móz 37:31; 38:17). És ami még fontosabb, a két igeszakasz ugyanazt az alapvető teológiai igazságot közvetíti: az isteni gondviselés hatalma uralkodik a gonosz cselekedetek felett, és azokat Isten gyermekeinek javára fordítja. Júda gonosz tette pozitív eseménnyé alakult, amely Izrael szabadulásához vezetett. A Júda és Támár közti undorító nemi kapcsolat következménye nemcsak a gyermektelen Támár megváltása, hanem Dávid ősének, következésképpen az izraeli Messiásnak, a világ Megváltójának a megszületése is.
Az egyiptomiak álma
Amikor rábízzák a foglyok felügyeletét, József találkozik a fáraó pohárnokával és sütőmesterével, akik saját álmaik miatt zaklatottak (1Móz 40:1-8). József értelmezése szerint az álmaik jövendölések arról, ami történni fog velük: a pohárnok álma azt jelenti, hogy visszahelyezik őt a hivatalába (1Móz 40:9-15), míg a sütőmester álma annak felakasztását jövendöli meg (1Móz 40:16-19). A fejezet feljegyzi, hogy az álmok teljesedtek (1Móz 40:20-23), igazolva ezzel hitelességüket, valamint József értelmezésének helyességét.
Az udvar két hivatalnokának álmai után a fáraónak is van két álma, amit senki sem képes megfejteni (1Móz 41:1-7). A pohárnok, akinek hirtelen eszébe jut József, beajánlja őt a fáraónak (1Móz 41:8-13). És ugyanannak a forgatókönyvnek lehetünk a tanúi, mint az előző álmok esetében. A fáraó elmondja az álmait Józsefnek (1Móz 41:14-24), aki Egyiptom gazdasági jövőjével kapcsolatos isteni üzenetként értelmezve megfejti azokat (1Móz 41:25-36). A József bölcsességétől elragadtatott fáraó előlépteti őt, és rábízza az ország kormányzását (1Móz 41:37-46). József felel a begyűjtött gabonáért, és tervet fektet le annak érdekében, hogy az ország elkerülje a gazdasági csődöt (1Móz 41:47-57).
III. ALKALMAZÁS
József álmai: Olvassátok el és beszéljétek meg a csoportban Jer 28:8-9 szakaszát! Az igazság miért képvisel fenyegetést az emberek számára? Milyen reakciót váltanak ki bennetek az olyan zavarba ejtő bibliai szakaszok vagy White-idézetek, amelyek megkérdőjelezik a választásaitokat, véleményeteket? Milyen kritériumok alapján döntitek el, hogy a próféta igazat mond-e vagy sem? Említsetek a saját életetekből olyan fájdalmas tapasztalatokat, amelyek következtében fontos felfedezéseket tettetek, vagy amelynek nyomán megmentő események következtek. Miért volt szükség a keresztre az emberiség megmentéséhez?
Júda, József és Támár: Milyen kapcsolat van József Júda általi megmentése és Júda Támárral létesített viszonya között, amely viszonyból a messiási örökös származik? Beszélgessetek erről a csoportban. Mit tanít ez a párhuzam Isten cselekvési módszeréről a történelemben és az emberi tapasztalatok szintjén? Elmélkedjetek saját életetek felett: melyek azok a kudarcok és küzdelmek személyes múltatokban, amelyeket Isten az Ő dicsőségére használt fel? Mit tanulhattok Istenre vonatkozóan ezekből a tapasztalatokból? Hogyan segítenek küzdelmeitekben és kételyeitekben, amelyekkel a jelenben szembesültök?
Az egyiptomiak álma: Mit tanulhatunk József börtönben szerzett tapasztalataiból a misszióra vonatkozóan? Milyen kommunikációs módszert használ József a cellatársaival, illetve a fáraóval való viszonyában? Miért fontos bizonyságot tennünk a világ vezetői előtt? Milyen lelki üzenetet közvetíthetünk szolgálatunk minősége által?