Kain és a hagyatéka

Alapige: „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta” (1Móz 4:7).

Mózes első könyvében a bűneset, majd Ádámnak és Évának az Édenből való kiűzetése után többnyire csak születések és halálesetek következnek, Istennek az előző fejezetben elhangzó próféciái teljesedéseként. A 3. és a 4. fejezet párhuzamos, több közös témát és szót tartalmaz: a bűnről szóló leírás (1Móz 3:6-8; vö. 4:8), a földre (’ádámáh) vonatkozó átok (1Móz 3:17; vö. 4:11)
és a kiűzetés (1Móz 3:24; vö. 4:12, 16).
Ezek a párhuzamok is kiemelik a teljesedését a korábbi próféciáknak és jövendöléseknek, amelyeket Isten mondott Ádámnak és Évának a bűneset után. A kiűzetést követő első esemény reményteli: az első fiú születése – Éva a messiási próféciában (1Móz 3:15) kapott ígéret teljesedését látja benne. Azt gondolta, hogy ez a gyermek lehet a megígért Messiás.
A következő események, Kain bűne, Lámek bűne, az élettartam csökkenése és a gonoszság terjedése mind-mind annak az átoknak a teljesedéseként történtek, ami Mózes első könyve 3. fejezetében hangzott el.
Ám mindeközben sem veszett el minden remény!
 
Április 9–16. – A vallásszabadság hete
Április 16. – A vallásszabadság napja (adományok)

EGW idézet:

Krisztus volt a zsidó üdvrend alapja. Ábel azért halt meg, mert Kain nem fogadta el Isten tervét az engedelmesség iskolájában, hogy Jézus vére mentse meg őt, amit a Krisztusra mutató áldozat  jelképezett. Kain elutasította a vér kiontását, ami Krisztus vérének a világ bűnéért való kiontását jelképezte. Isten készítette az egész szertartásrendet, s Krisztus vált az egész rend alapjává. A szertartásrendnek az a feladata, hogy iskolamesterként (mai nyelven tanítóként) Krisztus megbecsüléséhez vezesse a bűnös embert.
Aki részt vett a szenthely szolgálatában, azt folyton arra tanította, hogy Krisztus fog közbenjárni az emberért. Ez a szolgálat az Isten törvényének szeretetére hívatott késztetni az embert, hiszen az Isten országának a törvénye. Az áldozati szertartás szemléltető oktatás volt Istennek Krisztusban megnyilatkozó szeretetére. Ő lett a szenvedő, meghaló áldozat, aki magára vette az ember bűnét, az ártatlant téve bűnné érettünk. – A Te Igéd igazság, 6. köt., 1109. o.

Amióta elhangzott a kijelentés a kígyóhoz az Édenben: „Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között és az ő magva között” (1Móz 3:15), Sátán tudta, hogy nincs korlátlan hatalma a világ felett. Látta, hogy az emberekben olyan erő munkálkodik, amely ellenáll uralmának. Feszülten figyelte az Ádám és fiai által bemutatott áldozatokat. A föld és az ég közötti kapcsolat jelképét ismerte fel a ceremóniákban. Elhatározta, hogy ezt a kapcsolatot megzavarja. Hamis színben tüntette fel Istent, és félremagyarázta a Megváltóra mutató szertartásokat. Ezért az emberek féltek Istentől, mert azt hitték, gyönyörködik pusztulásukban. Csak azért hoztak áldozatokat, hogy haragját csillapítsák, holott azoknak Isten szeretetét kellett volna kinyilatkoztatniuk. Sátán gonosz szenvedélyeket szított az emberben, hogy megerősítse hatalmát felette. Amikor Isten írásba adta Igéjét, Sátán tanulmányozta a Megváltó eljöveteléről szóló próféciákat. Nemzedékről nemzedékre azon munkálkodott, hogy vakká tegye az embereket e jövendölések iránt, és visszautasítsák Krisztust, amikor megjelenik. – Jézus élete, 115. o.

A farizeus és a vámszedő az Istent imádók két nagy osztályát ábrázolja. A világra született első két gyermekben felismerhetjük első képviselőiket. Kain igaznak vélte önmagát, és csak hálaáldozattal járult Isten elé. Nem tett bűnvallomást, és nem ismerte be, hogy szüksége van kegyelemre. Ábel vért hozott, amely Isten Bárányára mutatott. Bűnösként jött, beismerve elveszett állapotát. Egyedüli reménye Isten ki nem érdemelt szeretete volt. Az Úr elfogadta Ábel áldozatát. Kaint és áldozatát pedig nem becsülte. Ínségünk tudata, nyomorúságunk és bűnösségünk beismerése az első feltétele annak, hogy Isten elfogadjon minket. „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” (Mt 5:3) – Krisztus példázatai, 152. o.
 

1. Mit tudunk meg 1Móz 4:1-2 szakaszából a két fiúgyermek születéséről?

Az Éden kertjéből történt kiűzetés után a bibliai író egy születésről számol be elsőként. 1Móz 4:1 héber szövegében „az Úr” (JHVH) közvetlenül kapcsolódik a „férfi  szóhoz, amint a következő, szó szerinti fordítás is érzékelteti:
„Nyertem egy férfit, valóban az Úr maga”, ami egy angol fordításban így hangzik: „Fiúgyermeket szültem – az Urat.”
Ez a szó szerinti fordítás azt sejteti, hogy Éva, emlékezve 1Móz 3:15 messiási próféciájára, hitte, hogy a Megváltó, az Úr született meg tőle. „Az Üdvözítő eljövetelét Isten már az Édenben megjövendölte. Amikor Ádám és Éva első ízben hallották az ígéretet, annak gyors bekövetkezését várták. Örömmel fogadták elsőszülött fiukat, remélve, hogy ő lesz a Szabadító” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 23. o.).
Valójában Kain foglalja el a történet legnagyobb részét. Nemcsak ő az elsőszülött, a szülei által csaknem „imádott” fiú, hanem Mózes első könyvében a testvérek közül egyedül ő szólal meg. Kain születéséről Éva lelkesen beszél, Ábeléről azonban nem mond semmit, legalábbis a feljegyzett szöveg szerint. Az elbeszélés egyszerűen beszámol arról, hogy Éva „ismét szült” (1Móz 4:2, ÚRK).
A Kain név a héber qanah igéből ered, és azt jelenti, hogy „szerezni”, valamilyen értékes és nagy dolog elnyerését jelöli. Az Ábel (héberül Hebel) jelentése pedig: „hiábavaló” (Zsolt 62:10) vagy „lehelet” (Zsolt 144:4), arra utal, hogy valami megfoghatatlan, üres, tartalmatlan. Ez a szó (hebel – Ábel) többször is előfordul a Prédikátor könyvében, „hiábavaló” jelentéssel. E rövid szövegekbe nem kívánunk többet beleérteni, mint ami valójában bennük van, de talán azt fejezik ki, hogy Ádám és Éva csak Kainban reménykedett, mert úgy hitték, hogy nem a testvére, hanem ő a megígért Messiás.
 

Mi mindenre mondható az életben, hogy valójában hebel, pedig úgy tekintünk rá, mintha sokkal fontosabb volna? Miért kell tisztában lenni a lényeges és a nem fontos dolgok közötti különbséggel?

EGW idézet

Az Üdvözítő eljövetelét Isten már az Édenben megjövendölte. Amikor Ádám és Éva első ízben hallották az ígéretet, annak gyors bekövetkezését várták. Örömmel fogadták elsőszülött fiukat, remélve, hogy ő lesz a Szabadító. Az ígéret teljesedése azonban késett. Akik először hallották, meghaltak anélkül, hogy valóra válását meglátták volna. […] Mindazáltal, ahogy a csillagok haladnak roppant körforgásukban a számukra kijelölt pályán, úgy Isten sem siet és nem is késik szándéka véghezvitelében… Ugyanígy határozta meg a mennyei tanács Krisztus eljövetelének óráját is. Amikor az idő hatalmas mutatója ehhez az órához ért, Jézus megszületett Betlehemben. – Jézus élete, 31–32. o.

Ádám két fiának, Kainnak és Ábelnek a jelleme merőben különbözött egymástól. Ábel hű volt Istenhez. Igazságosnak és irgalmasnak látta azt, ahogy a Teremtő az elbukott emberrel bánik, és hálás volt az üdvösség lehetőségéért. Kain pedig lázongott, zúgolódott Isten ellen, amiért Ádám bűnéért megátkozta a földet és az emberiséget. Kain engedte, hogy gondolatai abba a mederbe terelődjenek, amely Sátán bukásához is vezetett. Magát akarta felmagasztalni, és ő is megkérdőjelezte Isten igazságosságát és tekintélyét. – Pátriárkák és próféták, 71. o.
 
A szórakozás szeretetére buzdítás lényegében a vallásos elfoglaltságok iránti szeretet elleni lázítást jelenti, mivel a szív annyira betelik az érzékek által kedvelt hiábavalóságokkal, hogy Jézus számára már nem marad hely. […] Ha meg akarjuk ismerni Isten gondolatait, cselekedetek által munkálkodó és lelket megtisztító hitre van szükségünk. Bár némelyek hisznek Krisztusban, és nem tartják csalónak, és hiszik, hogy a Biblia Isten jellemének a kinyilatkoztatása, továbbá értékelik a Szentírás szent tanait, tiszteletben tartják az Ő nevét, az egyetlent, amely az embernek adatott üdvösségre, mégis mindezen ismereteik ellenére ők is lehetnek pontosan olyan tudatlanok Isten kegyelmével kapcsolatosan, mint a legbűnösebb ember. Nem tárták ki a szívüket, és nem fogadták be Jézust. – That I May Know Him, 307. o.

Nincs messze az idő, amikor Isten gyermekei elhívatnak, hogy tegyenek bizonyságot a föld vezetői előtt. Húsz emberből még egy sem veszi észre, hogy milyen gyors léptekkel haladunk történelmünk legnagyobb válsága felé… Már nincs idő a hiú és hiábavaló dolgokra, és arra, hogy az elménk jelentéktelen dolgokkal foglalkozzon. […] Most jött el az ideje, hogy Isten Igéjét tanulmányozva érd el értelmi erőid legmagasabb szintjét. De ha közömbös vagy, és nem teszel meg mindent annak érdekében, hogy mélyre áshass az igazság tárnájában, nem fogsz felkészülni a nemsokára ránk zúduló válságra. Ó, bárcsak felismernéd, hogy minden perc aranyalkalom! Ha az Isten szájából származó igék alapján élsz, akkor nem fogsz felkészületlennek találtatni. – Our High Calling, 355. o.
 

A Kain és Ábel közötti különbség, amint a nevükben is tükröződik, nem csupán a személyiségükkel kapcsolatos, hanem abban is megnyilvánult, amilyen foglalkozást választottak. Kain „földműves” volt, ez kemény fizikai munkát igényelt, Ábel pedig „juhpásztor” (1Móz 4:2, ÚRK) lett, ami érzékenységet és könyörületet sejtet.
Kain földművesként gyümölcsöt termesztett, Ábel pedig juhokat tartott. E két foglalkozás nemcsak az áldozatuk jellegére magyarázat (Kain a föld gyümölcsét, Ábel bárányt vitt), hanem az azokkal kapcsolatos pszichológiai hozzáállásra és mentalitásra is. Kain azért dolgozott, hogy „megszerezze” a gyümölcsöt, míg Ábel vigyázott, hogy „megtartsa” a nyájat, amit kapott.
 

2. Olvassuk el 1Móz 4:1-5 és Zsid 11:4 verseit! Miért fogadta el Isten Ábel áldozatát, Kainét pedig miért nem? Hogyan értsük azt, ami ott történt?

„Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Nyájuk elsőszülöttei feláldozásával tanúsíthatták, hogy hisznek Krisztusnak, mint a megígért engesztelő áldozatnak a vérében. Ezenkívül a föld első zsengéjét is be kellett hálaáldozatként mutatniuk az Úrnak” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 45. o.).
Ábel Isten útmutatása szerint az égő állatáldozat mellett gyümölcsökből is áldozott, Kain azonban nemtörődöm volt. Nem vitt állatot áldozatként, hanem csak a föld gyümölcséből ajánlott fel Istennek. Ez nyílt engedetlenség volt, ellentétben a testvére magatartásával. Sokan úgy tekintenek erre a történetre, mint ami klasszikus példája a hit általi megváltásnak (Ábel a véres áldozattal), szemben a cselekedetek által biztosítani próbált üdvösséggel (Kain áldozata a föld gyümölcseiből).
Bizonyára bírtak lelki jelentőséggel ezek az áldozatok, de önmagukban nem volt mágikus erejük, csupán szimbólumok, jelképek voltak, Istenre mutattak, aki nemcsak megtartást, hanem megváltást is ajánl a bűnösöknek.
 

Olvassuk el Ézs 1:11 és Mik 6:7 verseit! Hogyan vonatkoztathatjuk az ezekben a versekben foglalt elvet a saját életünkre és istentiszteletünkre?

EGW idézet

Némelyek szerint az embernek nem megváltásra, hanem fejlődésre van szüksége, mivel saját erejéből képes kifinomultabbá, fejlettebbé és megújultabbá válni. Ahogy Kain is hitte, hogy elnyerheti Isten jóindulatát olyan áldozattal, amelyből hiányzott az engesztelő vér, úgy várják ezek az emberek is, hogy az emberiség fölemelkedhet mennyei mérce és engesztelés nélkül is. Kain története azonban rámutat, hogy ez milyen következményekkel jár. Megmutatja, hogy mivé válhat az ember Krisztustól távol. Az emberiség nem képes magától megújulni. Nem tud felemelkedni, nem tud a menny felé haladni, csak lefele, Sátán útján tud járni. Krisztus a mi egyedüli reménységünk. – Conflict and Courage, 25. o.

Kain nem tért meg. Ahelyett, hogy elfogadta volna a feddést, és iszonyodott volna saját hitetlenségétől, inkább tovább hangoztatta, hogy Isten igazságtalan és részrehajló. Irigységében és gyűlöletében vitába szállt Ábellel. Testvére szelíden mutatott rá a tévedésére, ő azonban már attól a pillanattól kezdve meggyűlölte Ábelt, amikor Isten kifejezte elfogadásának jelét. Ábel próbálta nyugtatni őt, rámutatott Isten irgalmára, elmesélve azt, hogy szülei életét is megtartotta, pedig azonnali halállal büntethette volna. Elmondta Kainnak, hogy Isten őt is szereti, különben nem adta volna ártatlan és szent Fiát azért, hogy elszenvedje mindazt, amit az embernek az engedetlensége miatt kellene elszenvednie. Miközben Ábel az isteni tervet mutatta be, Kaint elöntötte a düh, ami végül oda vezetett, hogy megölte testvérét. Isten megkérdezte tőle, hogy hol van a testvére, azonban Kain hazugsággal válaszolt: „Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? …A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét a te kezedből. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.” – Spiritual Gift, 3. köt., 49–50. o.

Veszélyes a Sátán sugallta előnyöket mérlegelnünk. A bűn szégyent és szerencsétlenséget jelent minden bűnbe esett léleknek. Vakít és félrevezet a bűn, és behízelgő, ámító káprázatokkal csalogat. Ha Sátán területére merészkedünk, nincs biztosíték, amely megvédene minket a hatalmától. Amennyiben lehetséges, zárjunk el minden ösvényt, amelyen át a kísértő megközelíthetne bennünket. […]
A bűn ellen egyedüli védelem, ha Krisztus igazságosságába, szent voltába vetett hit által Ő lakik a szívünkben. A kísértéseknek azért van hatalma felettünk, mert önzés él a szívünkben. De amikor Isten nagy szeretetét szemléljük, az önzést undorítónak látjuk, s szeretnénk kiűzni a szívünkből. Amikor a Szentlélek dicsőíti előttünk Krisztus áldozatát, a szívünk meglágyul és lecsillapodik, a kísértések erejüket veszítik, és Krisztus kegyelme átalakítja jellemünket. – Gondolatok a hegyibeszédről, 118. o.
 

3. 1Móz 4:3-8 szakasza szerint milyen folyamat vezetett oda, hogy Kain meggyilkolta a testvérét? Lásd még 1Jn 3:12!

Kain reakciója kettős: „Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét” (1Móz 4:5, ÚRK). Úgy tűnik, hogy a haragja Istenre és Ábelre irányult. Azért haragudott Istenre, mert önmagát igazságtalanság áldozatának vélte, Ábelre pedig irigységből haragudott. Miért irigykedett? Csak az áldozat miatt? Biztosan több történt a színfalak mögött, mint amit ez a néhány szöveg elárul. Mindenesetre Kaint nyomasztotta, hogy Isten nem fogadta el az áldozatát. 1Móz 4:6 versében Isten két kérdése arra a két dologra vonatkozott, ami Kainban megnyilvánult. Figyeljük meg, hogy nem vádolta Kaint. Mint Ádám esetében, itt is kérdést tett fel, nem mintha nem tudta volna a választ, hanem azt akarta, hogy Kain magába nézzen és megértse lelkiállapota okát. Az Úr, mint mindig, ekkor is meg akarta menteni az elbukott embert, annak ellenére, hogy ő nyilvánvalóan elfordult tőle. A kérdések után pedig tanácsot adott Kainnak. Először arra biztatta, hogy cselekedjen „jól”, viselkedjen helyesen. Ezzel megtérésre szólította, arra, hogy változtasson a hozzáállásán. (Egy angol fordítás szerint) Isten megígérte neki, hogy „elfogadja”, bocsánatot nyer – (Károli: „emelt fővel járhatsz”). Bizonyos értelemben ezzel azt mondta neki, hogy elfogadhatja, de nem Kain, hanem csak az Ő feltételei szerint.
Azonban „ha… nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta” (1Móz 4:7). Isten tanácsa rámutatott a bűn gyökerére, ami magában Kainban volt. Igyekezett arra az útra vezetni, amelyen járnia kellett volna. Isten tanácsának második szava arra vonatkozik, hogyan viszonyuljon Kain a bűnhöz, ami az ajtó előtt leselkedik, „és reád van vágyódása”. Isten azt javasolta neki, hogy gyakoroljon önuralmat: „uralkodjál rajta”. Ugyanezt az elvet visszhangozza Jakab, amikor arról beszél, hogy „mindenki saját kívánságától vonva és csalogatva esik kísértésbe” (Jak 1:14, RÚF). Az evangélium nemcsak a bűnbocsánat, hanem a bűn feletti győzelem ígéretét is felkínálja (lásd 1Kor 10:13). Végeredményben Kain senkit nem vádolhatott a bűnéért, csak önmagát. Nem így van általában mindannyiunkkal?
 

Ez a hét a vallásszabadság hete. Mire tanít Kain szomorú története a szabad akarattal és azzal kapcsolatban, hogy Isten nem kényszerít engedelmességre?

EGW idézet

Isten megadta Kainnak a bűnvallomás lehetőségét… Jól tudta, hogy milyen szörnyű bűnt követett el, és hazugsággal próbálta leplezni azt, mégis lázongott, így a büntetést nem lehetett halogatni. […] Bár a gyilkosság miatt Kain halálbüntetést érdemelt, az irgalmas Teremtő megtartotta az életét, és megadta neki a megtérés lehetőségét. Kain azonban csak azért élt, hogy megkeményítse szívét, hogy az isteni tekintély ellen lázadjon, és a vakmerő, elbukott emberek fejedelmévé váljon. Ez a Sátán által vezérelt egyetlen hitehagyó ember végül másokat is kísértésbe vitt. Példája és befolyása hatására a föld annyira betelt erőszakossággal, hogy szükségessé vált annak elpusztítása. […]
Miután Isten  átkot  mondott  rá,  Kain  elhagyta  az  atyai  házat… A lehető legtávolabbra próbált menekülni Isten jelenlététől, eltékozolva az elveszett Éden visszaszerzésének isteni ígéretét. A bűn átka alá került föld gazdagságát és gyönyörét kereste, és ekképpen lett azon hatalmas tömeg fejévé, akik e világ urát imádják. Bár utódainak földi és anyagi téren fejlődésben volt részük, viszont figyelmen kívül hagyták Istent, és szembehelyezkedtek az emberre vonatkozó isteni tervvel. – Conflict and Courage, 27. o.

Isten megkímélte a gyilkos Kain életét. Példájából láthatja a világ, mi lenne, ha a bűnös élve maradva folytathatná zabolátlan gonoszságát. Kain „vallásának” és példájának hatására utódai tömegesen sülylyedtek a bűnbe, amíg „megsokasult az ember gonoszsága a földön”, és „szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” lett. „A föld pedig romlott vala Isten előtt, és megtelék a föld erőszakoskodással.” (1Móz 6:5, 11) – A nagy küzdelem, 543. o.

Isten minden emberre kiszabta feladatát; s ha bárki hátat fordít az Isten által rábízott kötelességnek, hogy a Sátán munkáját végezze, hogy megfertőzze testét, és mást is bűnre vezessen, az ilyen cselekedete átkozott, ezért a Kain bélyegét helyezik rá. Áldozatának veszte Istenhez kiált, mint Ábel vére kiáltott.
Bárki legyen az, lelkipásztor vagy egyháztag, aki kényszeríteni vagy ellenőrizni akarja a másik ember értelmét, a Sátán eszközévé válik, hogy az ő munkáját végezze, és a mennyei mindenség szemében Kain bélyegét viseli. – A Te Igéd igazság, 1. köt., 1087. o.
 

4. Olvassuk el 1Móz 4:9-16 verseit! Miért teszi fel Isten a kérdést, hogy „Hol van Ábel, a testvéred” (1Móz 4:9, ÚRK)? Mi a kapcsolat Kain bűne és aközött, hogy „bújdosó és vándorló” lett a földön (1Móz 4:12)?
 

A Kainnak feltett kérdésben az visszhangzik, amit Isten Ádámtól kérdezett az Édenben: „Hol vagy” (1Móz 3:9)? Ez arra utal, hogy kapcsolat van az Édenben történt és az ekkor elkövetett bűn között. Az utóbbi bűn (Kainé) a korábbi (Ádámé) következménye.
Kain azonban nem hajlandó beismerni a vétkét, hanem tagadja, Ádámmal ellentétben, aki elismerte, még ha igyekezett is másokat okolni érte. Kain nyíltan szembeszegült Istennel, aki viszont azonnal szembesíti őt a bűntettével. Amikor Isten felteszi a harmadik kérdést: „Mit cselekedtél?” (1Móz 4:10), anélkül, hogy megvárná a választ, emlékezteti Kaint, Ő mindenről tud: „testvéred vére kiált hozzám a földről” (ÚRK). Ez a kép arra utal, hogy Isten mindent tud a gyilkosságról, a tett nem marad válasz nélkül. Ábel a földön fekszik, ez közvetlen kapcsolatot jelent a bűnesettel és azzal, amit az Úr Ádámnak mondott arról, ami történni fog vele (1Móz 3:19).
 

5. Mi a jelentősége 1Móz 4:14 versében Kain szavainak: „a te színed elől el kell rejtőznöm”?

Ábel vére kiomlott a földre, ezért a föld újból átkozott lett (1Móz 4:12). Ennek következményeként Kain azt az ítéletet kapta, hogy bujdosó legyen, távol Istentől. Kain meghallotta az ítéletet, és csak ekkor ismerte el Isten jelenlétének fontosságát, mivel Istentől távol halálfélelem gyötörte. Annak ellenére, hogy Kain hidegvérrel meggyilkolta a testvérét, majd szemrebbenés nélkül le is tagadta azt, Isten mégis kegyelmet tanúsított iránta. „És elment Kain az ÚR színe elől” (1Móz 4:16, ÚRK), az Úr azonban még akkor is biztosított neki valamiféle védelmet. Azt ugyan nem tudjuk, hogy pontosan mi lehetett az a „bélyeg” (1Móz 4:15), de bármi is volt, Kain csak Isten kegyelméből kapta azt.

„Hol van a te atyádfia?” A mai nap folyamán hívj fel egy olyan személyt, aki már régen elhagyta az egyházat, és ajánld fel számára az idődet és a törődésedet!

EGW idézet

Isten megadta Kainnak a bűnvallomás lehetőségét… Jól tudta, hogy milyen szörnyű bűnt követett el, és hazugsággal próbálta leplezni azt, mégis lázongott, így a büntetést nem lehetett halogatni. […]
Bár a gyilkosság miatt Kain halálbüntetést érdemelt, az irgalmas Teremtő megtartotta az életét, és megadta neki a megtérés lehetőségét. Kain azonban csak azért élt, hogy megkeményítse szívét, hogy az isteni tekintély ellen lázadjon, és a vakmerő, elbukott emberek fejedelmévé váljon. Ez a Sátán által vezérelt egyetlen hitehagyó ember végül másokat is kísértésbe vitt. Példája és befolyása hatására a föld annyira betelt erőszakossággal, hogy szükségessé vált annak elpusztítása. […]
Miután Isten  átkot  mondott  rá,  Kain  elhagyta  az  atyai  házat… A lehető legtávolabbra próbált menekülni Isten jelenlététől, eltékozolva az elveszett Éden visszaszerzésének isteni ígéretét. A bűn átka alá került föld gazdagságát és gyönyörét kereste, és ekképpen lett azon hatalmas tömeg fejévé, akik e világ urát imádják. Bár utódainak földi és anyagi téren fejlődésben volt részük, viszont figyelmen kívül hagyták Istent, és szembehelyezkedtek az emberre vonatkozó isteni tervvel. – Conflict and Courage, 27. o.

Isten megkímélte a gyilkos Kain életét. Példájából láthatja a világ, mi lenne, ha a bűnös élve maradva folytathatná zabolátlan gonoszságát. Kain „vallásának” és példájának hatására utódai tömegesen sülylyedtek a bűnbe, amíg „megsokasult az ember gonoszsága a földön”, és „szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” lett.
„A föld pedig romlott vala Isten előtt, és megtelék a föld erőszakoskodással.” (1Móz 6:5, 11) – A nagy küzdelem, 543. o.

Isten minden emberre kiszabta feladatát; s ha bárki hátat fordít az Isten által rábízott kötelességnek, hogy a Sátán munkáját végezze, hogy megfertőzze testét, és mást is bűnre vezessen, az ilyen cselekedete átkozott, ezért a Kain bélyegét helyezik rá. Áldozatának veszte Istenhez kiált, mint Ábel vére kiáltott.
Bárki legyen az, lelkipásztor vagy egyháztag, aki kényszeríteni vagy ellenőrizni akarja a másik ember értelmét, a Sátán eszközévé válik, hogy az ő munkáját végezze, és a mennyei mindenség szemében Kain bélyegét viseli. – A Te Igéd igazság, 1. köt., 1087. o.
 

6. Olvassuk el 1Móz 4:17-24 szakaszát? Mi lett Kain hagyatéka? A bűne hogyan nyitott ajtót az emberiség egyre növekvő gonoszságának?

Kain ük-ükunokája, Lámek a saját bűnét a Kainéval összefüggésben említi. Sokat mond a kettejük vétke közötti összehasonlítás. Kain hallgat az egyetlen feljegyzett bűntettéről, Lámek azonban úgy tűnik, egyenesen dicsekszik vele, megénekli (1Móz 4:23-24). Kain Isten irgalmát kéri, míg Lámek esetében nincs ilyen feljegyzés. Isten hétszeres bűnhődéssel fenyegeti azt, aki bántja Kaint, Lámek hite szerint viszont a bosszú hetvenhétszeres érte (lásd 1Móz 4:24), ami azt sejteti, hogy nagyon is tisztában volt a bűnével.
Kain monogám életet élt (1Móz 4:17), Lámek azonban bevezette a többnejűséget. A Szentírás világossá teszi, hogy „vett magának két feleséget” (1Móz 4:19). A gonoszság egyre intenzívebbé válása és magasztalása kétségtelenül befolyásolja Kain leszármazottainak következő generációit.
Közvetlenül a Kain családjának gonoszságát érintő epizód után a bibliai szöveg egy új eseményről számol be, ami ellentétes a kaini irányzattal. „Ádám pedig megint ismerte a feleségét” (1Móz 4:25, ÚRK), ezek után megszületett Sét, akinek azért adta Éva ezt a nevet, hogy kifejezze: „Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett”.
Valójában a Sét név története az Ábelt megelőző időre nyúlik vissza. A messiási prófécia bevezetőjében (1Móz 3:15) szereplő héber ’asit (tesz, helyez, szerez) igéből származik. A Messiás vonala Sét ágán halad tovább. Tehát a bibliai szöveg Séttel kezdődően vezeti le a messiási vonalat (1Móz 5:3), amibe beleveszi Énókot, Matuzsálemet (1Móz 5:21), végül pedig Noét (1Móz 6:8).
A „Isten fiai” (1Móz 6:2, ÚRK) kifejezés Sét vonalára utal, mert az volt Isten terve velük, hogy megőrizzék az istenképűséget (1Móz 5:1, 4). Az „emberek leányai” (1Móz 6:2) kifejezés negatív értelműnek tűnik, ellentétbe állítja az istenképűek leszármazottait azoknak az utódaival, akikben az emberi kép tükröződik. Az „Isten fiai” az „emberek leányainak” hatása alá kerülve „feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak” (1Móz 6:2, RÚF) – ez arra utal, hogy az emberiség rossz irányba tartott.

Beszélj ma a Börtönszolgálat egyik önkéntesével, és támogasd őt a munkájában!

EGW idézet:

Isten adott Ádámnak egy másik fiút, hogy ő örökölje Isten ígéreteit, a lelki elsőszülöttséget. Ez a fiú a Séth nevet kapta, jelezve, hogy ő „elrendelt” vagy „kárpótolt”, mert ezt mondta az anya: „Adott … énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.” (1Móz 4:25) Séth még szebb volt, mint Kain vagy Ábel, és jobban hasonlított Ádámra, mint a két másik fiú. Szép jellemű volt; Ábel nyomdokába lépett, de nem volt több öröklött jó tulajdonsága, mint Kainnak. Ádám teremtéséről ezt olvassuk: „Isten képére teremté őt” (1Móz 1:27), de a bukás után az ember „nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára” (1Móz 5:3). Míg Ádámot Isten bűntelennek teremtette a saját képére, Séth, akárcsak Kain, örökölte szülei bukott természetét. Ő is tudott a Megváltóról, és tanulta azt, hogyan kell igaz életet élni. Isten kegyelme által szolgálta és tisztelte Istent; igyekezett – ahogy Ábel is tette volna, ha életben marad –, hogy a bűnös embereket megtanítsa tiszteletet adni és engedelmeskedni Teremtőjüknek. – Pátriárkák és próféták, 80. o.

A gyilkosság bűnét, amelyben Kain járt az élen, Lámekh, az ötödik leszármazott a többnejűség bűnével tetézte. Kihívó kérkedéssel hivatkozott ugyan Istenre, de csak azért, hogy a Kaint sújtó bosszú ellen védelmet kapjon. Ábel a pásztor életét élte, és sátorban lakott. Séth leszármazottai ugyanezt tették. Magukat idegennek és vándornak tartották a földön, akik „[…] jobb után vágyódnak, tudniillik a mennyei után” (Zsid 11:13, 16).
 
A két osztály egy ideig külön maradt. Kain családja első településüktől elszéledve szétszóródott azokon a síkságokon és völgyekben, amelyeket akkor már Séth gyermekei laktak. Az utóbbiak, hogy elmeneküljenek a kainiták szennyező befolyásától, a hegyekbe húzódtak, és ott telepedtek le. Amíg ez az elkülönültség tartott, istentiszteletük megőrizte tisztaságát. De az idő múlásával lassanként arra merészkedtek, hogy összekeveredjenek a völgyek lakóival. Ez a társulás a legroszszabb következményekkel járt. „És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok…” (1Móz 6:2) Séth gyermekeit lebilincselte a Kain utódaitól született lányok szépsége, és velük kötött házasságukkal megharagították az Urat. Isten számos hívő gyermekét bűnre csábították az őket állandóan kísértő hatások, és különleges, szent jellegük eltorzult. Összekeveredtek az erkölcsileg romlott emberekkel, lelkületük és cselekedeteik az övékéhez hasonult. Nem vették figyelembe a hetedik parancsolatot, „[…] és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek” (1Móz 6:2). Séth gyermekei „[…] a Kain útján indultak el” (Júd 11). Világi jólétre és élvezetekre összpontosították figyelmüket, és mellőzték az Úr parancsolatait. „[…] nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák” (Róm 1:28);
„[…] okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett” (Róm 1:21). Ezért „[…] odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra” (28. v.). A bűn halálos lepraként terjedt szét az egész földön. – Pátriárkák és próféták, 81. o.
 

„Énók Istennel járt” (1Móz 5:22, ÚRK, lásd még 22. vers) – ez az ismétlődő kifejezés az Istennel való közeli, napi kapcsolatot jelenti. Olyan különleges volt a viszonyuk, hogy „Isten magához vette” (1Móz 5:24, ÚRK). Még ha Ádám nemzetségi táblázatában egyedülálló is ez az utolsó kitétel, nem támasztja alá azt az elgondolást, hogy aki „Istennel jár”, az közvetlenül a Paradicsomba kerülne. Figyeljük meg, hogy Noé is „Istennel járt” (1Móz 6:9, ÚRK), de meghalt, mint a többi ember, beleértve Ádámot és Matuzsálemet is. Arra is érdemes felfigyelni, hogy nincs indoklás erre a különös kegyelemre. „Énókh az igazság prédikátora lett. Elmondta az embereknek, amit Isten kinyilatkoztatott neki. Azok, akik félték Istent, felkeresték ezt a szent embert, hogy tanítsa őket és imádkozzon velük. Nyilvánosan is dolgozott, Isten üzenetét hirdette mindenkinek,  aki  meghallgatta  intő  szavait.  Munkája  nem  korlátozódott a séthitákra. Azon a földön, ahova Kain próbált Isten színe elől elmenekülni, Isten prófétája feltárta azokat a csodálatos jeleneteket, amelyek elvonultak szeme előtt. »Ímé – mondta – eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek« (Júd 14-15)” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 58. o.).

KÉRDÉSEK A BIBLIA ÉS AZ EVANGELIZÁLÁS C. KÖNYV ALAPJÁN

2Mózes 30-36; Evangelizálás,„Titkos társaságok” c. alfejezet

1.    Hány éves kortól számlálták a férfiakat Izraelben?     

 

2.    Hogy hívták az Isten által a gyülekezet sátrának megépítéséhez kiválasztott mestereket?       

3.    A bizonyság két kőtáblájának melyik oldalára voltak bemetszve Isten szavai?

4.    A szentélynek való adományozáskor mit hoztak magukkal a nép vezetői?

 

5.  Mi a helyes viszonyulási mód a szabadkőműves páholyokkal és a titkos társaságokkal szemben?

Alapszöveg: 1Móz 4:7
Tanulmányozásra: 1Móz 4; Zsid 11:4; Jel 6:9
 
I.    ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
 
Bevezetés 
1Móz 4., az emberiség történelmének következő fejezete leírja az első születést, amely a Messiás által megvalósított szabadulást hirdeti, majd bemutatja az első erőszakos cselekedetet és az első halálesetet. Ezek az események feltárják előttünk annak a távlatát, hogy milyen lesz az ember élete a bűnbeesés után: élet és halál keveréke. A születés és a halál szálai egymásba szövődnek. A 4. fejezet szerkezete egy kiazmus (tükörképes, keresztező elhelyezés a retorikában, a ford. megj.) által közvetíti e két, egymással ellentétes fogalom közti feszültséget:
A.    Ádám és Éva gyermekei: Kain és Ábel.
B.    Gyilkosság: Kain.
C. Születés: Kain ás Lámekh utódai.
B1: Gyilkosság: Lámekh.
A1: Ádám és Éva gyermeke: Séth.
A Teremtés könyve 4. fejezetéből több fontos tanulság vonható le. Isten szabadítása keresztüllép egy sor különbözőségen, amely nyilvánvaló volt Kain és Ábel közt, és elsősorban kettejük nevében, magatartásában és áldozatában mutatkozott meg. Ezek az eltérések Kain és Lámekh közt is láthatóak voltak. Habár a Kain, illetve a Lámekh által elkövetett gyilkosság a teljes fejezetet lefedi, mégis reménység övezi ezt a részt: a messianisztikus ígérettel kezdődik és ér véget. A fejezet elején megszületik Kain, a végén pedig Séth látja meg a napvilágot. Miközben Kain születése kudarcba torkolló életet és korlátolt távlatokat eredményezett – emberi megvalósításokat és erőszakot felvonultató életet –, aminek következményeként Isten özönvízzel sújtotta az emberiséget, addig Séth születése helyrehozza az előbb bekövetkező kudarcot, és helyreállítja az Isten által lefektetett megváltási tervet, aminek eredményeként az emberiség megmenekül.

 
II.    MAGYARÁZAT

Kain születése 
Éva Kain születését a Jehova jelenlétével társítja (YHWH). Éva volt az első személy, aki megemlíti az Úr nevét. Úgy hitte, hogy maga Isten ereszkedett le a mennyből, és vált azzá, akit ő maga szült meg: „Fiúgyermeket szültem – az Urat”, olvassuk 1Móz 4:1 versét az angol ISV fordításban (a Károli-változatban ez áll [akárcsak az új-protestáns vagy a katolikus Bibliában]: „Nyertem férfiat az Úrtól” / „Fiút kaptam az Úrtól” / „Isten segítségével embert hoztam a világra”, a ford. megj). Ez a szó szerinti fordítás nyelvtanilag indokolt, mivel Isten nevét (YHWH) ugyanaz az ´et szócska előzi meg, amely a Kain nevét is. Tulajdonképpen az ebben a versben szereplő összes név előtt ez a segédszócska áll. Továbbá az ´et qayin („Kain”) kifejezés párhuzamos az ´et YHWH („az Úr”) kifejezéssel. Ez a két szókapcsolat ugyanazon a helyen jelenik meg, azaz a mondat végén, amelynek része, és ily módon együtt rezonál. Mi több, az ´et segédszócska használata az „Úr” név előtt még jobban kihangsúlyozza az „Úr” szót.
Ez a beazonosítás csupán egy jel arra vonatkozóan, hogy mit érezhetett Ádám és Éva. Megemlékezvén az 1Móz 3:15 versében lejegyzett ígéretről, talán megfordult Éva elméjében a gondolat, hogy Megváltójának adott életet. Ellen White ekképpen értelmezi ezt a szakaszt: „Amikor Ádám és Éva első ízben hallották az ígéretet, annak gyors bekövetkezését várták. Örömmel fogadták elsőszülött fiukat, remélve, hogy ő lesz a Szabadító” (Jézus élete, 31. o.).
Olvassátok el 1Móz 4:1-2 szakaszát! Beszélgessetek a csoportban a két testvér közti különbségek jelentőségéről! Kain volt az elsőszülött, Ábel a második. A „Kain” név jelentése „kap”, „megszerez”, „birtokol”, míg az „Abel” névé: „gőz”, „mulandóság”, „hiábavalóság”. Kain beszél, Ábel sosem szólal fel. Hasonlítsátok össze kettejük áldozatait is (lásd az alábbiakban)!
Kain áldozata
Miközben Kain „ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből” (1Móz 4:3),
„Ábel is vive…” áldozatot (1Móz 4:4). A Kain ajándékától eltérően azonban az Ábel ajándéka megegyezett azzal a törvénnyel, amely „kedves illatú, tűzáldozatot” követelt az Úrnak (2Móz 29:39-41). Ábel tehát engedelmeskedett az isteni előírásoknak, Kain viszont figyelmen kívül hagyta azokat. A két áldozat összehasonlítása során újabb különbségre derül fény: „Kain ajándékot vive az Úrnak”, illetve „Ábel is vive [ajándékot]” – az „Úr” neve nem jelenik meg Ábel ajándékhozatalának leírásakor.
Ennek az apró különbségnek mély jelentősége van, mivel két, alapvetően különböző imádatra vonatkozó perspektívát tükröz. Miközben Kain az áldozatát ajándékul szánta Istennek, addig Ábel értelmezésében az áldozat nem más, mint az arról való megemlékezés, hogy Isten előzőleg elárasztotta őt ajándékaival. Kain a saját vallását Isten felé történő mozgásnak tekinti, ezzel szemben Ábel szerint az igaz vallás egy fentről – Istentől – lefelé tartó dinamika. Ez az egymásnak feszülő, ellentétes mentalitás egy másik különbségre is magyarázattal szolgál az áldozatként bemutatott ajándékok kiválasztását illetően. Önmagában véve az Ábel áldozata nem volt jobb a Kainénál. Tulajdonképpen a Kain termése minőségileg még jobb is volt, mint az Ábel ajándéka. A lényegi különbség mégis az volt, hogy Ábel a bekorotból – a mózesi törvény alapján „a föld zsengéjének elsejéből”, az illető termés legértékesebbjéből (2Móz 23:19), „az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből” (1Móz 4:4) – választotta ki az Úrnak bemutatandó áldozatot, míg Kain tetszőlegesen választott a föld terméséből.
Az előző fejezetek alapján a két áldozat eltérő dolgokat idéz. A föld terméséből vitt áldozat (´adamah) 1Móz 3:19 versére mutat, amely az emberi erőfeszítéssel és a halál perspektívájával társítható. Valamely állat áldozatként való bemutatása viszont 1Móz 3:21 versére utal, és az isteni oltalom ígéretét és az élet perspektíváját közvetíti. Kain áldozata az ember azon erőfeszítésének kifejezése volt, hogy eljusson Istenhez, míg Ábel áldozata az emberiségnek az Isten által felkínált szabadulás iránti szükségletét szemléltette. Továbbá Ábel áldozata kölcsönös viszonyban áll a messiási Bárányról szóló ígérettel (1Móz 3:15), amely Bárány a későbbiekben feláldoztatott a világ üdvösségéért, miközben a Kain áldozata üres, lényegtelen szertartás volt. Ugyanez az ellentét figyelhető meg a ruházatuk tekintetében is: ember készítette viselet fügefalevelekből (1Móz 3:7), szemben az Isten által állatbőrből készített ruházattal, amivel vérontás járt együtt (1Móz 3:21).
A Kain által elkövetett gyilkosság
A wayyo´mer qayin („és szól s beszél vala Kain Ábellel” [1Móz 4:8]) szókapcsolat a wayyo´mer YHWH ´el qayin („és monda az Úr Kainnak” [4:6]) szintagmára utal, amiből arra lehet következtetni, hogy Kainnak válaszolnia kellett Istennek. Ahelyett azonban, hogy hittel válaszolt volna az Úrnak, Kain elment és megölte a tulajdon testvérét (1Móz 4:8). Jelentőségteljes a tény, hogy Kain gyilkos tette rögtön azután következik be, hogy megváltozott a párbeszéd iránya: kudarcot vallott a függőleges dialógus síkján, és átkapcsolt a vízszintes párbeszéd hullámhosszára. Láthatjuk tehát az első, vallási okokból elkövetett gyilkosság mechanizmusát. A túlbuzgók nem azért követik el a szélsőséges cselekedeteiket, mert úgy vélik, hogy nekik van igazuk! Azért történnek vallásos fanatizmusból és türelmetlenségből elkövetett gyilkosságok, mert az egyén képtelen megfelelő választ adni Isten Igéjére. Amikor a hit helyét átveszi az ember műve és ellenőrzése, csupán egy lépésnyire van a gyilkosság. Kain nem azért ölte meg a testvérét, mert meg volt győződve, hogy neki van igaza és Ábel téved, hanem ellenkezőleg: mivel ő maga volt gonosz, és Ábel feddhetetlen (lásd 1Jn 3:12).

A Lámekh által elkövetett gyilkosság
Különbség van a Kain és a Lámekh által elkövetett gyilkosság között. Kaintól eltérően Lámekh még messzebbre ment el: dicséretre méltó, értékes cselekedetnek minősítette a tettét, gyakorlatilag büszkélkedett vele. Míg Kain hallgatott róla, Lámekh éneket is írt a gaztettéről. Kain Isten irgalmáért esdekelt (1Móz 4:13-14), Lámekh ellenben semmibe vette Istent, és arra kényszerítette a feleségeit, hogy végighallgassák a „hőstettéről” írt litániáját. Ugyanazt a paradigmaváltást érjük tetten Lámekh esetében is, mint a Káin gyilkossága ügyében: az Isten és ember közti függőleges kapcsolat kudarcának következménye a felebarát elleni erőszakos megnyilvánulás. Lámekh voltaképpen a megbocsátással ellentétes irányba halad. Bosszúról, jövőbeni gyilkosságokról beszél. A bosszúja is jelentősen felerősödik. Míg Kain tettére hétszeres bosszú a válasz, Lámekh hetvenhétszeres bosszút kér önmaga ellen (1Móz 4:24). Jegyezzük meg, hogy Jézus is hetvenhétszeres megbocsátásra buzdít Mt 18:21-22 szakaszában.
Séth születése
Az első gyermek (Kain) megszületésére vonatkozó kifejezés ismétlése (1Móz 4:1) a kezdetekhez való visszatérést sugallja. Az „ismét” határozószó tehát Séth születésével kapcsolatban (1Móz 4:25) újra felveszi a megszakadt történet fonalát: Séth átveszi az Ábel helyét („adott úgymond énnékem az Isten más magot Ábel helyett” [1Móz 4:25]). Továbbá a héber sat ige („adott”), amely rámutat az Évába „magot ültető” Istenre, ugyanaz a szó, amely leírja a kígyó és az asszony közt ellenségeskedést szerző (sat) Istent (1Móz 3:15). Ez által a célzás által a bibliai szerző profetikusan utal a szabadulás eseményére, ahogyan az Jézus Krisztus testet öltésében megnyilvánult.
Elmélkedésre és megbeszélésre: Séth születésének eseménye miként mutat előre Jézusra?

III.    ALKALMAZÁS
Kain és Ábel: Milyen jellemre vonatkozó tanulságokat vonhatunk le a Kain és Ábel közötti különbségekből? Kain beszél, miközben Ábel hallgat. Kain az elsőszülött, Ábel a második. Kain erőszakos, Ábel viszont áldozat. Kivel azonosítjátok magatokat, és miért? Miért Ábel képviseli Isten mártírjait (Jel 6:9; 20:4)?
Az Istennek bemutatott áldozatok: Kain és Ábel áldozatának összehasonlításából milyen tanulságokat vonhatunk le a vallásra vonatkozóan? Mi a fontosabb: az, hogy mit kapunk Istentől, vagy az, hogy mit ajánlunk fel neki? Miért Isten ajándéka az egyedüli út a megmentésünkre?

Kain haragja (1Móz 4:6-7; Mt 5:21-26): Miért haragudott meg Kain? Emlékezzetek vissza, mikor haragudtatok meg valakire legutóbb, majd magára a haragra gondolva tegyétek fel magatoknak a kérdést: Hogyan készíti fel a harag az ember szívét a gyilkosság elkövetésére? Kainnak a vallásos életben bekövetkezett kudarca összefüggésben van-e a testvérével való kapcsolatának kudarcával? Miért gyilkosság az eredménye sokszor a túlbuzgó vallásgyakorlatnak? Isten Kainnak adott parancsából milyen tanulságot vonhatunk le az önkontrollra vonatkozóan?
A Lámekh által elkövetett gyilkosság: Vessétek össze egymással a Kain és a Lámekh által elkövetett gyilkosságokat! Az erkölcsi züllés szempontjából miben hasonlít egymásra ez a két emberölés? Mit tanulhatunk Lámekh költészet iránti vonzódásából, illetve abból, hogy Lámekh fiai szerették a zenét? A szépművészetekben való jártasság megóv bennünket a gonoszság/törvénytelenség elkövetésétől? Milyen történelmi személyiségek példája bizonyítja ennek az ellenkezőjét? Beszélgessetek erről a csoportban!
Séth születése: Miután Kain megölte Ábelt, Isten egy újabb feddhetetlen
„magot” állított Séth személyében, aki által véghez viheti a világ megváltásának tervét. Mit tanít a tervek e változása Isten kitartásáról, hogy megmentse az embert, illetve jóakaratáról, hogy a gyengeséggel és kudarccal terhelt ember által „hozott anyagból” dolgozzon?