Zsoltárok könyve 94

1URam, bosszúállás Istene! Bosszúállás Istene, jelenj meg! 2Kelj föl, te, földnek bírája, fizess meg a kevélyeknek tetteik szerint! 3Meddig fognak még a hitetlenek, URam, meddig fognak még a hitetlenek örvendezni? 4Háborognak, keményen beszélnek, kérkedik minden gonosztevő. 5Népedet tiporják, URam, örökségedet nyomorgatják. 6Megölik az özvegyet és a jövevényt, az árvákat is fojtogatják. 7Azt mondják: Nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene! 8Eszméljetek föl, ti bolondok a nép között! És ti balgák, mikor tértek észre? 9Aki a fület plántálta, az ne hallana? És aki a szemet formálta, az ne látna? 10Aki a népeket megfeddi, az ne büntetne? Ő az, aki az embert ismeretre tanítja. 11Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. 12Boldog ember az, akit megfeddesz, URam, és megtanítasz törvényedre, 13hogy nyugalmat adj neki a veszedelem napján, mialatt a gonosznak megássák a sírját. 14Bizony nem veti el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét! 15Mert igazságra fordul az ítélet, és követi azt minden igaz szívű. 16Ki kel föl az én oldalamon a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevők ellen? 17Ha az ÚR nem lett volna segítségemre, már-már ott lakozna lelkem a csöndességben. 18Mikor azt mondtam, hogy lábam kicsúszik alólam, kegyelmed, URam, megtámasztott engem. 19Mikor megsokasodik bennem az aggódás, vigasztalásod megvidámítja lelkemet. 20Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény látszata alatt? 21Egybegyűlnek az igaz lelke ellen, és kárhoztatják az ártatlan vérét. 22De kőváram lett az ÚR, és Istenem az én oltalmam kősziklája. 23Visszafordítja rájuk álnokságukat, és saját gonoszságukkal veszíti el őket. Elveszíti őket az ÚR, a mi Istenünk.