Zsoltárok könyve 90

1[Mózesnek, Isten emberének imádsága.] Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. 2Mielőtt hegyek lettek, mielőtt a föld és a világ formáltatott, öröktől fogva mindörökké vagy te, Istenem. 3A halandót visszatéríted a porba, és azt mondod: Térjetek vissza, embernek fiai! 4Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt; és mint egy őrjárásnyi idő éjjel. 5Elragadod őket, olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad. 6Reggel virágzik és sarjad, estére elhervad és megszárad. 7Bizony megemészt minket haragod, és megrettenünk fölindulásod miatt. 8Magad elé vetetted álnokságainkat; titkos bűneinket arcod világa elé. 9Bizony elmúlik minden napunk fölindulásod miatt; tovatűnnek éveink, mint egy sóhaj. 10Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük fáradság és keserűség, amely gyorsan elszáll, mintha repülnénk. 11Ki mérheti föl haragod erejét és félelmetességed szerint való bosszúállásodat? 12Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. 13Térj vissza, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! 14Jó reggel elégíts meg minket kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden napon. 15Örvendeztess meg bennünket nyomorúságunk napjaihoz mérten, azokhoz az esztendőkhöz mérten, amelyekben gonoszt láttunk. 16Hadd látszódjék meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. 17Legyen mirajtunk Istenünknek, az Úrnak jóindulata, és kezünk munkáját tedd maradandóvá; kezünk munkáját tedd maradandóvá!