Zsoltárok könyve 9

1[A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.](2) Dicsérlek, URam, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet. 2(3) Örülök és örvendezek tebenned, zengem nevedet, ó, Magasságos! 3(4) Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak és elvesztek színed előtt. 4(5) Mert véghezvitted ítéletemet és ügyemet, trónodra ültél, mint igaz bíró. 5(6) Megdorgáltad a népeket, elveszítetted a gonoszt, örökre eltörölted nevüket. 6(7) Megsemmisült az ellenség, örökre rommá lettek a városok, amelyeket kiszaggattál, még az emlékük is kiveszett. 7(8) Az ÚR örökké trónján ül, ítéletre állította fel székét. 8(9) Igazságosan ítéli meg a világot, méltányosan törvénykezik a népek fölött. 9(10) Az ÚR a nyomorultak kővára, erősség a szükség idején. 10(11) Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet, mert nem hagyod el azokat, URam, akik keresnek téged. 11(12) Énekeljetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik; hirdessétek fenséges tetteit a népek között! 12(13) Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik róla, nem feledkezik el a szegények jajkiáltásáról. 13(14) Könyörülj rajtam, URam! Lásd meg nyomorúságomat, amely gyűlölőim miatt ért! Te emelsz föl engem a halál kapujából, 14(15) hogy hirdethessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örvendezzek szabadításodnak. 15(16) A népek a maguk ásta verembe süllyedtek, rejtett hálójukban megakadt a lábuk. 16(17) Megismertette magát az ÚR, ítéletet hozott; a gonoszt saját keze munkája ejti el. [Közjáték. Szela] 17(18) A Seolba jutnak a gonoszok, oda jut minden olyan nép, amely elfeledkezik Istenről. 18(19) Mert nem marad örökre elfelejtve a szegény, a nyomorultak reménye sem vész el végképp. 19(20) Kelj föl, URam, ne hatalmasodjék el a halandó; vond magad elé ítéletre a népeket! 20(21) Rettentsd meg, URam, őket, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak halandók.