Zsoltárok könyve 89

1[Az ezráhi Étán tanítása.] (2) Az ÚR kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Szám nemzedékről nemzedékre hirdeti hűséges voltodat. 2(3) Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted hűségedet az egekben. 3(4) Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: 4(5) Örökre megerősítem utódaidat, és nemzedékről nemzedékre megszilárdítom királyi trónodat. [Szela] 5(6) Az egek magasztalják csodálatos tetteidet, URam, hűségedet is a szentek gyülekezetében. 6(7) Mert kicsoda van a felhőkben, aki az ÚRhoz hasonlítható volna, s ki olyan, mint az ÚR a Hatalmas fiai között? 7(8) Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazoknak, akik körülötte vannak. 8(9) URam, Seregek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged. 9(10) Te uralkodsz a tenger háborgásán, mikor hullámai tornyosulnak, te lecsöndesíted őket. 10(11) Te döfted át halálosan Ráhábot, erős karoddal szélnek eresztetted ellenségeidet. 11(12) Tied az ég, és tied a föld is, te vetettél alapot e világnak és mindennek, ami betölti. 12(13) Te teremtettél északot és délt; nevednek ujjong a Tábor és a Hermón. 13(14) Karod hatalmas, kezed erős, jobbod méltóságos. 14(15) Igazság és jogosság az alapja királyi trónodnak, kegyelem és hűség jár arcod előtt. 15(16) Boldog nép az, amely érti a kürt szavát, amely arcod világosságánál jár, ó, URam! 16(17) Nevednek örvendeznek mindennap, igazságod fölmagasztalja őket. 17(18) Mert te vagy erejük ékessége; jóakaratod emeli föl a mi szarvunkat is. 18(19) Mert az ÚRtól van a mi pajzsunk és Izráel Szentjétől a mi királyunk. 19(20) Annak idején látomásban szóltál kegyeseidnek, és azt mondtad: Segítséget nyújtottam a vitéznek, fölmagasztaltam a népből választottat. 20(21) Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal kentem föl őt. 21(22) Kezem állandóan vele lesz, sőt az én karom erősíti meg őt. 22(23) Nem igázza le őt az ellenség, és gonosz ember sem nyomorgatja. 23(24) Mert előtte rontom meg szorongatóit, és verem le gyűlölőit. 24(25) Hűségem és kegyelmem vele lesz, és nevem által lesz magasztos a hatalma. 25(26) Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyókra. 26(27) Így szólít engem: Atyám vagy, én Istenem, és szabadításom kősziklája! 27(28) Én meg elsőszülöttemmé teszem őt, és feljebbvalóvá a föld királyainál. 28(29) Örökké megtartom kegyelmemet iránta, és nem szűnik meg szövetségem vele. 29(30) Mindig törődöm magzatai megmaradásával és trónjával, amíg csak tartanak az ég napjai. 30(31) Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem járnak végzéseim szerint, 31(32) ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, 32(33) akkor vesszővel látogatom meg bűnüket és csapásokkal álnokságukat. 33(34) De kegyelmemet nem vonom meg tőle, és hűséges voltomban nem hazudom. 34(35) Nem szegem meg szövetségemet, és nem másítom meg, ami kijött a számból. 35(36) Megesküdtem egyszer szentségemre; vajon megcsalhatnám-e Dávidot? 36(37) Magva örökké megmarad, és királyi trónja olyan előttem, mint a Nap. 37(38) Megáll örökké, mint a Hold: a hű tanú az égben. [Szela] 38(39) De te mégis elvetetted és megutáltad őt, megharagudtál fölkentedre. 39(40) Fölbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad koronáját. 40(41) Lerontottad minden kőfalát, rommá tetted erősségeit. 41(42) Minden arra járó fosztogatja, gyalázattá lett szomszédai előtt. 42(43) Fölmagasztaltad szorongatói jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. 43(44) Még fegyvere élét is elvetted, és nem segítetted őt a harcban. 44(45) Eltörölted fényességét, és királyi trónját a földre vetetted. 45(46) Megrövidítetted ifjúságának napjait, szégyent borítottál rá. [Szela] 46(47) Meddig rejtőzöl még, URam, oly soká; miért ég haragod, mint a tűz? 47(48) Emlékezzél meg rólam: milyen rövid az élet! Milyen mulandónak teremtettél minden embert! 48(49) Kicsoda az, aki életben maradhat, és nem lát halált; és ki szabadulhat meg a halál kezéből? [Szela] 49(50) Hol van előbbi kegyelmességed, Uram, hűséged, amelyről megesküdtél Dávidnak? 50(51) Emlékezzél meg, Uram, szolgád gyalázatáról: sok nép miatt hordozom azt bensőmben. 51(52) Mert ellenségeid gyaláztak, URam, fölkented lépéseit gyalázták. 52(53) Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen.