1 [A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.] (2) Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki Józsefet mint juhnyájat vezeted. Te, aki kerúbokon ülsz, jelenj meg fényeddel!

2 (3) Efraim, Benjámin és Manassé előtt támaszd föl hatalmadat, és jöjj el, hogy megszabadíts minket!

3 (4) Istenem, állíts helyre minket, és ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk!

4 (5) Seregek URa, Istene, meddig haragszol néped könyörgésére?

5 (6) Könnyhullatás kenyerével eteted és könnyhullatás árjával itatod őket.

6 (7) Vita tárgyává tettél minket szomszédaink között, ellenségeink csúfolódnak rajtunk.

7 (8) Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk!

8 (9) Egy szőlőtőt hoztál ki Egyiptomból; kiűzted a népeket, és elültetted azt.

9 (10) Helyét elegyengetted előtte, gyökeret eresztett, és ellepte a földet.

10 (11) Hegyeket takart el az árnyéka, és vesszői olyanok lettek, mint termetes cédrusfák.

11 (12) Indáit a tengerig eresztette, hajtásait a folyamig.

12 (13) Miért rontottad le kerítését, hogy minden járókelő szaggathasson róla?

13 (14) Pusztítja azt a vaddisznó, és lelegeli a mezei vad.

14 (15) Ó, Seregek Istene! Kérlek, térj vissza hozzánk, tekints alá az egekből, lásd és vedd gondjaidba e szőlőtőt!

15 (16) És a csemetét is, amelyet jobbod ültetett, a fiút, akit fölneveltél!

16 (17) Mert megégett a tűzben, levágták. Vesszenek el arcod haragjától!

17 (18) Legyen kezed a férfival, jobbod azzal az emberfiával, akit fölneveltél magadnak,

18 (19) és mi nem térünk el tőled! Eleveníts meg minket, és mi imádjuk nevedet.

19 (20) Seregek URa, Istene! Állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk!