Zsoltárok könyve 78

1[Ászáf tanítása.] Népem, figyelj tanításomra, fordítsátok fületeket szám beszédeihez! 2Példabeszédre nyitom számat, rejtett dolgokat szólok a régi időből. 3Amiket hallottunk és tudunk, amiket atyáink beszéltek el nekünk, 4nem titkoljuk fiaink elől, a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az ÚR dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett. 5Mert bizonyságot állított Jákób elé, és törvényt rendelt Izráelben, és megparancsolta atyáinknak, hogy tanítsák meg rájuk fiaikat. 6Tudja meg azokat a jövő nemzedék, a születendő fiak, és fölnövekedve beszéljék el az ő fiaiknak, 7hogy Istenbe vessék reménységüket, ne felejtkezzenek el Isten dolgairól, és tartsák meg parancsolatait. 8Hogy ne legyenek olyanok, mint atyáik: makacs és lázadó nemzedék. Olyan nemzedék, amelynek nem volt szilárd a szíve, és lelke sem volt hű Isten iránt. 9Mint Efraim fiai, a fegyveres íjászok, akik meghátráltak az ütközet napján. 10Nem őrizték meg Isten szövetségét, és nem akartak törvénye szerint járni. 11Sőt elfelejtkeztek tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott nekik. 12Atyáik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. 13Kettéválasztotta a tengert, és átvitte őket, a vizeket pedig falként állította föl. 14Nappal felhő által vezette őket, egész éjen át pedig tűz fényével. 15Sziklákat hasított meg a pusztában, és bőven adott inniuk a mélységes vizekből. 16Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára öntötte vizüket. 17Mégis folyton vétkeztek ellene, és lázadoztak a Felséges ellen a pusztában. 18Megkísértették Istent a szívükben: kívánságuk szerinti ennivalót kértek. 19Így szóltak Isten ellen: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? 20Íme, megütötte a kősziklát, és víz ömlött, és patakok áradtak; de vajon tud-e kenyeret is adni és húsról gondoskodni népe számára? 21Meghallotta ezt az ÚR, és megharagudott; tűz gyulladt föl Jákób ellen, és haragra gerjedt Izráel ellen, 22mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. 23Akkor parancsolt a felhőknek odafönn, és megnyitotta az ég kapuit. 24Mannát hullatott rájuk eledelül, és mennyei gabonát adott nekik. 25Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel küldött nekik eleséget. 26Megindította a keleti szelet az egekben, és elhozta erejével a déli szelet. 27Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövenye. 28Táboruk közepén hullatta le őket, a sátraik körül. 29Ettek, és igen megelégedtek, amit kívántak, azt hozott nekik. 30Mégsem hagytak föl kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. 31Ezért fölgerjedt ellenük Isten haragja, sokakat megölt nagyjaik közül, és levágta Izráel ifjait. 32Mindezek ellenére újból vétkeztek, és nem hittek csodáinak. 33Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, éveiket pedig rettegésben. 34Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek, és Istent keresték. 35Eszükbe jutott, hogy Isten a kősziklájuk, és a felséges Isten a megváltójuk. 36És szájukkal hízelegtek, de nyelvükkel hazudoztak neki. 37Szívük nem volt állhatatos iránta, és nem voltak hűségesek szövetségéhez. 38Pedig ő irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem engedi fölgerjedni indulatát. 39Megemlékezik arról, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, amely nem tér vissza. 40Hányszor lázongtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a kietlenben! 41Újra és újra kísértették Istent, ingerelték Izráel szentjét. 42Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem arról a napról, amelyen megváltotta őket a nyomorgatótól, 43amikor jeleket tett Egyiptomban és csodákat Cóan mezején. 44Vérré változtatta folyóikat, nem ihattak patakjaikból. 45Bogarakat bocsátott rájuk, amelyek emésztették őket, és békákat, amelyek pusztították őket. 46Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskának. 47Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat ónos esővel. 48Odavetette marháikat a jégesőnek, jószágukat pedig a mennyköveknek. 49Rájuk bocsátotta haragja tüzét, mérgét, búsulását és a szorongattatást: a gonosz angyalok seregét. 50Utat tört haragjának, és nem óvta meg lelküket a haláltól, életüket döghalálnak vetette. 51Megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő zsengéjét Hám sátraiban. 52Elindította népét, mint juhokat, és vezette, mint nyájat a pusztában. 53Biztonságban vezette őket, és nem féltek, ellenségeiket pedig elborította a tenger. 54Bevitte őket szent határába, arra a hegyre, amelyet jobbjával szerzett. 55Népeket űzött ki előlük, elosztotta nekik az örökséget sorsvetéssel, és letelepítette sátraikban Izráel törzseit. 56De ők megkísértették a magasságos Istent, lázongtak ellene, és nem őrizték meg intelmeit. 57Elfordultak, és hűtlenek lettek, mint atyáik, átfordultak, mint a csalfa íj. 58Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. 59Mikor Isten meghallotta ezt, fölgerjedt, és nagyon megutálta Izráelt. 60Elvetette magától silói hajlékát, a sátrat, amelyben az emberek között lakott. 61Sőt fogságra adta erejét, ékességét pedig ellenség kezébe. 62Népét a fegyvernek szolgáltatta ki, fölgerjedt öröksége ellen. 63Ifjait tűz emésztette meg, és szűzei nászdal nélkül maradtak. 64Papjai fegyver által hullottak el, és özvegyei nem sirathattak. 65Akkor, mint aki addig aludt, fölserkent az Úr, mint egy bortól vigadozó hős, 66és visszaverte ellenségeit, és örök gyalázatot hozott rájuk. 67De megutálta József sátrát, és nem választotta Efraim törzsét, 68hanem Júda törzsét választotta, Sion hegyét, amelyet szeret. 69Fölépítette szent helyét, mint egy magaslatot, mint a földet, melynek örök alapot vetett. 70Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és elhozta a juhok aklaiból. 71A szoptatós juhok mellől hozta el, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét és Izráelt, az ő örökségét. 72És szívének tökéletessége szerint legeltette őket, és bölcs kezével vezette őket.