1 [A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Ászáf zsoltára.] (2) Magasztalunk téged, Istenünk, magasztalunk, mert közel van neved, ezt hirdetik csodatetteid.

2 (3) Ha kijelölöm az idejét, én méltányosan ítélek.

3 (4) Ha meginog a föld minden lakójával együtt, én erősítem meg oszlopait. [Szela]

4 (5) A kérkedőknek azt mondom: „Ne kérkedjetek!”, a gonoszoknak pedig, hogy „Ne emeljetek szarvat!”.

5 (6) Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal.

6 (7) Mert nem keletről, nem nyugatról és nem is a puszta felől támad a fölmagasztalás,

7 (8) hanem Isten a bíró, aki az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.

8 (9) Mert pohár van az ÚR kezében, tele pezsgő, kevert borral. Ha tölt belőle, ki kell inni, még a seprőjét is ki kell hörpintenie a föld minden gonosztevőjének.

9 (10) Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és dicséretet énekelek Jákób Istenének.

10 (11) A gonoszok szarvait mind letördelem, az igaznak szarvai pedig fölmagasztaltatnak.