Zsoltárok könyve 74

1[Ászáf tanítása.] Miért vetettél el teljesen, Istenem? Miért füstölög haragod legelőd juhai ellen? 2Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet régen szereztél, és örökséged törzséről, amelyet megváltottál a Sion hegyéről, amelyen lakoztál! 3Fordítsd lépteidet oda, ahol régóta romok vannak: mindent tönkretett az ellenség szent helyeden! 4Támadóid a gyülekezésed helyén ordítanak, kitűzték ott saját jelvényeiket. 5Úgy tűntek föl, mint akik fejszét emelgetnek az erdő sűrű fái között. 6Faragványait már mind összetörték fejszével és kalapáccsal. 7Szent helyedet lángba borították, neved hajlékát porig alázták. 8Azt mondták szívükben: Dúljuk föl őket mindenestül! Isten minden hajlékát fölgyújtották az országban. 9Jeleket nem látunk, próféta sincs többé, és nincs közöttünk, aki tudná, hogy meddig tart ez. 10Istenünk, meddig szidalmazhat a sanyargató? Örökké gyalázhatja nevedet az ellenség? 11Miért tartod vissza kezedet? Vond ki jobbodat kebledből, végezz velük! 12Mert Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadulást szerez e földön. 13Te hasítottad ketté hatalmaddal a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. 14Te zúztad szét a leviátán fejeit és a puszta népének adtad eledelül. 15Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. 16Tied a nappal, az éjszaka is a tied. Te formáltad a világító testeket és a napot. 17Te szabtad meg a föld határait; te szereztél nyarat és telet. 18Emlékezzél meg erről, URam, mert ellenség szidalmaz, és bolond nép káromolja nevedet. 19Ne add fenevadaknak galambod lelkét; szegényeid életéről ne feledkezzél meg végképp! 20Tekints szövetségedre, mert e föld eldugott szögletei is tele vannak erőszakos helyekkel. 21Ne maradjon szégyenben az elnyomott, dicsérjék nevedet a nyomorultak és szűkölködők! 22Kelj föl, Istenem, és védd a te ügyedet! Emlékezzél meg a gyalázásról, amellyel naponként illet téged a bolond! 23Ne felejtkezzél el ellenségeid szaváról és támadóid háborgásáról, amely szüntelen növekszik!