1 [Ászáf tanítása.] Miért vetettél el teljesen, Istenem? Miért füstölög haragod legelőd juhai ellen?

2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet régen szereztél, és örökséged törzséről, amelyet megváltottál a Sion hegyéről, amelyen lakoztál!

3 Fordítsd lépteidet oda, ahol régóta romok vannak: mindent tönkretett az ellenség szent helyeden!

4 Támadóid a gyülekezésed helyén ordítanak, kitűzték ott saját jelvényeiket.

5 Úgy tűntek föl, mint akik fejszét emelgetnek az erdő sűrű fái között.

6 Faragványait már mind összetörték fejszével és kalapáccsal.

7 Szent helyedet lángba borították, neved hajlékát porig alázták.

8 Azt mondták szívükben: Dúljuk föl őket mindenestül! Isten minden hajlékát fölgyújtották az országban.

9 Jeleket nem látunk, próféta sincs többé, és nincs közöttünk, aki tudná, hogy meddig tart ez.

10 Istenünk, meddig szidalmazhat a sanyargató? Örökké gyalázhatja nevedet az ellenség?

11 Miért tartod vissza kezedet? Vond ki jobbodat kebledből, végezz velük!

12 Mert Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadulást szerez e földön.

13 Te hasítottad ketté hatalmaddal a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét.

14 Te zúztad szét a leviátán fejeit és a puszta népének adtad eledelül.

15 Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat.

16 Tied a nappal, az éjszaka is a tied. Te formáltad a világító testeket és a napot.

17 Te szabtad meg a föld határait; te szereztél nyarat és telet.

18 Emlékezzél meg erről, URam, mert ellenség szidalmaz, és bolond nép káromolja nevedet.

19 Ne add fenevadaknak galambod lelkét; szegényeid életéről ne feledkezzél meg végképp!

20 Tekints szövetségedre, mert e föld eldugott szögletei is tele vannak erőszakos helyekkel.

21 Ne maradjon szégyenben az elnyomott, dicsérjék nevedet a nyomorultak és szűkölködők!

22 Kelj föl, Istenem, és védd a te ügyedet! Emlékezzél meg a gyalázásról, amellyel naponként illet téged a bolond!

23 Ne felejtkezzél el ellenségeid szaváról és támadóid háborgásáról, amely szüntelen növekszik!