Zsoltárok könyve 71

1Hozzád menekülök, URam! Ne szégyenüljek meg soha. 2Ments meg és szabadíts meg engem igazságoddal, fordítsd felém füledet, és segíts meg engem! 3Légy sziklaváram, ahova mindig mehetek, rendelkezzél megtartásom felől, mert te vagy kőszálam és erősségem! 4Én Istenem, szabadíts meg a gonoszok kezéből, az álnok és kegyetlen emberek kezéből! 5Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam gyermekségemtől fogva! 6Rád támaszkodom születésem óta, te hoztál ki engem anyám méhéből. Téged dicsérlek szüntelen. 7Csodává lettem sokaknak, de te vagy az én erős menedékem. 8Megtelik szám dicséreteddel, mindennap a te dicsőségeddel. 9Ne vess el engem időskoromban sem, mikor elfogy az erőm, ne hagyj el engem! 10Mert rólam beszélnek ellenségeim, együtt tanácskoznak, akik az életemre törnek. 11Azt mondják: Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, aki megszabadítsa! 12Ó, Istenem, ne távozz el tőlem! Istenem, siess segítségemre! 13Szégyenüljenek meg és enyésszenek el lelkem ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek! 14Én pedig szüntelen reménykedem, és folyton dicsérlek téged. 15Igazságodról beszél a szám és szabadításodról mindennap, mert oly számtalan az. 16Az ÚR Isten nagy tetteivel járok, csak a te igazságodat emlegetem! 17Ó, Istenem, te tanítottál gyermekségemtől fogva, és egészen mostanáig hirdetem csodatetteidet. 18Vénségemig és ősz koromig se hagyj el engem, Istenem, hogy hirdessem hatalmadat e nemzedéknek és nagy tetteidet minden elkövetkezőnek. 19Hiszen igazságod, Istenem, fölhat a magasságba, mert nagy dolgokat cselekedtél. Kicsoda hasonló hozzád, Istenem? 20Sok bajt és nyomorúságot láttattál velem, de ismét megelevenítesz, és a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 21Tegyél naggyá, fordulj hozzám, és vigasztalj meg engem! 22Én is magasztallak téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Hárfával énekelek neked, ó, Izráel Szentje! 23Örvend az ajkam, hogy énekelhetek neked, és lelkem is, amelyet megváltottál. 24Nyelvem is mindennap hirdeti igazságodat, mert megszégyenültek, és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.