Zsoltárok könyve 66

1[A karmesternek: zsoltárének.] Örvendezz Istennek, ó, te egész föld! 2Énekeljétek neve dicsőségét, tegyétek dicsőségessé dicséretét! 3Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid! Hatalmad nagy volta miatt hízelegnek neked ellenségeid. 4Az egész föld leborul előtted, neked énekel, énekli neved dicséretét. [Szela] 5Jöjjetek, és lássátok Isten tetteit: csodálatos tetteit az emberek fiain. 6A tengert szárazzá változtatta, a folyón gyalog mentek át; ott örvendeztünk neki. 7Örökké uralkodik hatalmával, szemmel tartja a népeket, hogy az engedetlenek föl ne fuvalkodjanak magukban. [Szela] 8Áldjátok, népek, a mi Istenünket, és harsogjátok dicséretét! 9Megeleveníti lelkünket, és nem engedi, hogy lábunk megtántorodjon. 10Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. 11Hálóba vetettél minket, terhet raktál a hátunkra. 12Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk, de bőségre hoztál ki bennünket. 13Égőáldozatokkal megyek házadba, megfizetem neked fogadalmaimat, 14amelyeket ajkam ígért és szám kimondott nyomorúságomban. 15Hizlalt állatokat áldozom neked égőáldozatul, kosok jó illatú áldozatával, ökröket és bakokat áldozom neked. [Szela] 16Jöjjetek el és halljátok meg, hadd beszéljem el minden istenfélőnek, hogy mit cselekedett lelkemmel! 17Hozzá kiáltott a szám, és magasztalás volt nyelvemen. 18Ha hamis szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az én Uram. 19Ámde Isten meghallgatott, figyelt könyörgésem szavára. 20Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és nem vonta meg tőlem kegyelmét.