Zsoltárok könyve 64

1[A karmesternek: Dávid zsoltára.] (2) Hallgasd meg szavamat, Istenem, amikor panaszkodom, az ellenség rettentésétől mentsd meg életemet! 2(3) Rejts el engem a rosszakarók fondorlata elől, a gonosztevők csődülete elől, 3(4) akik megélesítik nyelvüket, mint a kardot, és sértő beszédükkel mint nyíllal céloznak, 4(5) hogy rejtekükből lövöldözzenek a feddhetetlenre; hirtelen meglövik, és nem félnek. 5(6) Megátalkodottak gonosz szándékukban; titokban megegyeznek, hogy tőrt vetnek, mert így beszélnek: Ki látja meg?! 6(7) Álnokságokat koholnak, és a koholt tervet végrehajtják. Mert az ember bensője és szíve kikutathatatlan. 7(8) De Isten meglövi őket, hirtelen nyíl üt sebet rajtuk. 8(9) Elejti őket, saját nyelvük lesz ellenük; fejét csóválja mindenki, aki csak látja őket. 9(10) Akkor félelem fog el minden embert, és hirdetni fogják Isten tetteit, megértik cselekedeteit. 10(11) Örvendeni fog az ÚRban az igaz, és hozzá menekül. És dicséretet mondanak a tiszta szívűek.