1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.] (2) Hallgasd meg szavamat, Istenem, amikor panaszkodom, az ellenség rettentésétől mentsd meg életemet!

2 (3) Rejts el engem a rosszakarók fondorlata elől, a gonosztevők csődülete elől,

3 (4) akik megélesítik nyelvüket, mint a kardot, és sértő beszédükkel mint nyíllal céloznak,

4 (5) hogy rejtekükből lövöldözzenek a feddhetetlenre; hirtelen meglövik, és nem félnek.

5 (6) Megátalkodottak gonosz szándékukban; titokban megegyeznek, hogy tőrt vetnek, mert így beszélnek: Ki látja meg?!

6 (7) Álnokságokat koholnak, és a koholt tervet végrehajtják. Mert az ember bensője és szíve kikutathatatlan.

7 (8) De Isten meglövi őket, hirtelen nyíl üt sebet rajtuk.

8 (9) Elejti őket, saját nyelvük lesz ellenük; fejét csóválja mindenki, aki csak látja őket.

9 (10) Akkor félelem fog el minden embert, és hirdetni fogják Isten tetteit, megértik cselekedeteit.

10 (11) Örvendeni fog az ÚRban az igaz, és hozzá menekül. És dicséretet mondanak a tiszta szívűek.