Zsoltárok könyve 63

1[Dávid zsoltára abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.] (2) Ó, Isten, te vagy az én Istenem! Téged keres, téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog testem, mint a kiszáradt, elepedt föld, amelynek nincs vize, 2(3) hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélhessem hatalmadat és dicsőségedet. 3(4) Hiszen kegyelmed jobb az életnél. Ajkam hadd dicsérjen téged! 4(5) Hadd áldjalak ezért életem fogytáig, hadd emeljem föl kezemet a te nevedben! 5(6) Mintha zsíros falatokkal és kövérséggel telne meg lelkem, amikor víg ajakkal dicsér téged a szám! 6(7) Rád gondolok ágyamban, őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem. 7(8) Mert te voltál segítségem, és szárnyad árnyékában örvendeztem. 8(9) Ragaszkodik hozzád a lelkem, jobbod megtámogat engem. 9(10) Azok pedig, akik halálra keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak, 10(11) kard martalékául esnek, és sakálok eledelévé lesznek. 11(12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsérik őt mindazok, akik rá esküsznek, de a hazugok szája be lesz dugva.