1 [A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Dávid tanító bizonyságtétele,] (2) [amikor a naharaimi és a cóbai arámokkal harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és megverte az edómiakat, tizenkétezer embert a Sós-völgyben.] (3) Istenem, elvetettél minket, elszélesztettél minket. Megharagudtál ránk, de állíts helyre minket!

2 (4) Megrendítetted az országot, szétszakítottad. Gyógyítsd be romlásait, mert megingott.

3 (5) Nehéz dolgokat láttattál népeddel; bódító borral itattál minket.

4 (6) De zászlót adtál a téged félőknek, hogy megmenekülhessenek az íj elől. [Szela]

5 (7) Segíts jobboddal, és hallgass meg minket, hogy megszabaduljanak kedveltjeid!

6 (8) Szent helyén azt mondta Isten: Örvendezve osztom ki Sikemet, és mérem ki Szukkót völgyét.

7 (9) Enyém Gileád, és enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda pedig az uralkodói pálcám.

8 (10) Móáb a mosdómedencém, Edómra teszem rá sarumat, nekem örül Filisztea!

9 (11) Ki vezet engem az erős városba? Ki kísér el Edómig?

10 (12) Csak nem te magad, Istenem, bár megvetettél minket, s nem vonultál ki seregeinkkel?

11 (13) Segíts meg minket nyomorgatóink ellen, mert az emberi segítség hiábavaló.

12 (14) Istennel győzelmet aratunk, és ő tapossa el ellenségeinket.