Zsoltárok könyve 6

1[A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.] (2) URam, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem felindulásodban! 2(3) Könyörülj rajtam, URam, mert ellankadtam, gyógyíts meg, URam, mert csontomig hat a rettegés! 3(4) Lelkem is igen retteg, és te, ó, URam, meddig maradsz távol? 4(5) Térj vissza, URam, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért. 5(6) Mert nem emlékeznek meg rólad a halálban, kicsoda dicsőít téged a Seolban? 6(7) Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással öntöztem ágyamat. 7(8) Szemem elbágyadt a bánattól, elgyengült sok szorongatóm miatt. 8(9) Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert az ÚR meghallgatja sírásom hangját. 9(10) Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, elfogadja imádságomat az ÚR. 10(11) Megszégyenül és megzavarodik majd minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek egy pillanat alatt.