1 [A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.] (2) URam, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem felindulásodban!

2 (3) Könyörülj rajtam, URam, mert ellankadtam, gyógyíts meg, URam, mert csontomig hat a rettegés!

3 (4) Lelkem is igen retteg, és te, ó, URam, meddig maradsz távol?

4 (5) Térj vissza, URam, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért.

5 (6) Mert nem emlékeznek meg rólad a halálban, kicsoda dicsőít téged a Seolban?

6 (7) Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással öntöztem ágyamat.

7 (8) Szemem elbágyadt a bánattól, elgyengült sok szorongatóm miatt.

8 (9) Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert az ÚR meghallgatja sírásom hangját.

9 (10) Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, elfogadja imádságomat az ÚR.

10 (11) Megszégyenül és megzavarodik majd minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek egy pillanat alatt.