1 [A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul elől a barlangba menekült.] (2) Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert hozzád menekül a lelkem, és szárnyad árnyékában keresek oltalmat, amíg elvonul a veszedelem.

2 (3) A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez felőlem.

3 (4) Segítséget küld a mennyből, és megtart engem, megcsúfolja azt, aki elnyelne engem. [Szela] Isten elküldi kegyelmét és hűségét.

4 (5) Oroszlánok között vagyok, tűzokádók között fekszem, akiknek foga lándzsa és nyíl, nyelve pedig éles kard.

5 (6) Magasztaljanak téged az egekig, Istenem, az egész földön legyen ott a dicsőséged!

6 (7) Hálót vetettek a lábamnak, lelkem meggörnyedt. Vermet ástak nekem, de ők estek bele. [Szela]

7 (8) Kész a szívem, Istenem, kész a szívem. Hadd énekeljek és zengedezzek!

8 (9) Serkenj föl, dicsőségem, serkenj föl, lant és hárfa, hadd költsem föl a hajnalt!

9 (10) Hálát adok neked, Uram, a népek között, és zengedezek neked a nemzetek között.

10 (11) Mert az egekig ér a te kegyelmed és a felhőkig a te hűséged.

11 (12) Magasztaljanak az egekig, Istenem, az egész földet töltse be dicsőséged!