Zsoltárok könyve 52

1[A karmesternek: Dávid tanítása] (2) [abból az időből, amikor az edómi Dóég elment, és hírt vitt Saulnak, és ezt mondta neki: Dávid Ahimelek házába ment be.] (3) Mit dicsekszel gonoszságoddal, ó, te nagy hős? Isten kegyelme szüntelen megmarad. 2(4) Ártalmamra vagy te, ármánykodó, nyelved olyan, mint az éles borotva! 3(5) Inkább szereted a gonoszt, mintsem a jót; és inkább hazugságot mondasz, mint az igazságot. [Szela] 4(6) Szeretsz minden ártalmas beszédet, és álnok a nyelved. 5(7) Romlást hoz rád Isten végleg, megragad, kigyomlál hajlékodból, és kiszaggat téged gyökerestül az élők földjéről. [Szela] 6(8) Látják ezt az igazak, és félnek, és őrajta nevetnek majd: 7(9) Íme, egy olyan férfi, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem nagy gazdagságában bízott, és gonoszságában volt az ereje! 8(10) De én olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében örökkön-örökké. 9(11) Áldalak téged örökké, hogy így tettél, és szentjeiddel együtt nevedben reménykedem, mert jó.