1 [A karmesternek: Dávid tanítása] (2) [abból az időből, amikor az edómi Dóég elment, és hírt vitt Saulnak, és ezt mondta neki: Dávid Ahimelek házába ment be.] (3) Mit dicsekszel gonoszságoddal, ó, te nagy hős? Isten kegyelme szüntelen megmarad.

2 (4) Ártalmamra vagy te, ármánykodó, nyelved olyan, mint az éles borotva!

3 (5) Inkább szereted a gonoszt, mintsem a jót; és inkább hazugságot mondasz, mint az igazságot. [Szela]

4 (6) Szeretsz minden ártalmas beszédet, és álnok a nyelved.

5 (7) Romlást hoz rád Isten végleg, megragad, kigyomlál hajlékodból, és kiszaggat téged gyökerestül az élők földjéről. [Szela]

6 (8) Látják ezt az igazak, és félnek, és őrajta nevetnek majd:

7 (9) Íme, egy olyan férfi, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem nagy gazdagságában bízott, és gonoszságában volt az ereje!

8 (10) De én olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében örökkön-örökké.

9 (11) Áldalak téged örökké, hogy így tettél, és szentjeiddel együtt nevedben reménykedem, mert jó.