1 [A karmesternek: Dávid zsoltára] (2) [abból az időből, amikor Nátán próféta elment hozzá, miután Betsabéval vétkezett.] (3) Könyörülj rajtam, Istenem, a te kegyelmességed szerint, nagy irgalmasságod szerint töröld el bűneimet!

2 (4) Moss ki egészen álnokságomból, és vétkeimből tisztíts meg engem!

3 (5) Mert ismerem bűneimet, és vétkem szüntelen előttem van.

4 (6) Egyedül ellened vétkeztem, és azt tettem, ami gonosz a szemedben. Ezért igaz, amit mondasz, és helyes az ítéleted.

5 (7) Íme, én vétekben születtem, és bűnben fogant engem az anyám.

6 (8) Íme, te a szívben levő igazságban gyönyörködsz, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.

7 (9) Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek; moss meg, és fehérebb leszek a hónál.

8 (10) Hallass velem örömöt és vigasságot, hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket összetörtél.

9 (11) Rejtsd el arcodat vétkeim elől, és töröld el minden álnokságomat!

10 (12) Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

11 (13) Ne vess el arcod elől, és szent lelkedet ne vedd el tőlem!

12 (14) Add vissza nekem szabadításod örömét, és az engedelmesség lelkével támogass engem.

13 (15) Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.

14 (16) Szabadíts meg, mert vért ontottam, Istenem, szabadításom Istene, hogy nyelvem igazságodról zengjen.

15 (17) Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet!

16 (18) Mert te nem kedveled a véresáldozatot, és ha égőáldozatot adnék, abban sem gyönyörködnél.

17 (19) Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és bűnbánó szívet, Istenem, nem veted meg!

18 (20) Tégy jót a Sionnal kegyelmed szerint, és építsd föl Jeruzsálem kőfalait!

19 (21) Akkor majd kedvesek lesznek neked az igaz áldozatok: az égőáldozat és az egészen elégő áldozat; akkor majd áldozhatnak neked bikákat oltárodon.