Zsoltárok könyve 50

1[Ászáf zsoltára.] Az Istenek Istene, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. 2A tökéletes szépségű Sionról ragyog föl az Isten. 3Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat, emésztő tűz van előtte, és erős forgószél körülötte. 4Hívja az egeket odafenn és a földet, hogy megítélje népét. 5Gyűljetek elém, kegyeseim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem! 6Az egek hirdetik igazságát, mert Isten a bíró. [Szela] 7Halld, népem, hadd szóljak! Izráel, hadd tegyek bizonyságot ellened! Isten vagyok én, a te Istened. 8Nem feddlek meg véresáldozataidért, sem szüntelen előttem lévő égőáldozataidért. 9De nem fogadhatok el bikát a te házadból vagy bakokat a te aklaidból, 10mert enyém az erdő minden vadja, az ezernyi hegy minden állata. 11Ismerem a hegyek minden szárnyasát, és minden az enyém, ami mozog a földön. 12Ha megéhezném, nem mondanám meg neked, mert enyém e világ és ami azt betölti. 13Vajon a bikák húsát eszem-e, és a bakok vérét iszom-e? 14Hálával áldozzál Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! 15Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem. 16A gonosznak pedig azt mondja Isten: Hogy mersz beszélni rendeléseimről, és szádra venni szövetségemet? 17Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted beszédemet! 18Ha tolvajt látsz, mellé szegődsz, és paráznákkal közösködsz. 19Szádat gonoszságra tátod, és nyelved csalárdságot sző. 20Leülsz, és testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is szidod. 21Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddlek téged, és eléd sorolom mindezeket. 22Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül. 23Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki figyel az útra, annak mutatom meg Isten szabadítását.