Zsoltárok könyve 5

1[A karmesternek: fúvós hangszerre.] [Dávid zsoltára.] (2) URam, figyelj beszédemre, értsd meg sóhajtásomat! 2(3) Ügyelj kiáltásomra, én Királyom és én Istenem, mert hozzád imádkozom! 3(4) URam, jó reggel halld meg hangomat. Jó reggel eléd készülök, és várlak. 4(5) Mert nem olyan Isten vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél, nem lakhat nálad gonosz. 5(6) Nem állhatnak meg szemed előtt a kevélyek, gyűlölsz mindenkit, aki bűnt cselekszik. 6(7) Elveszíted, akik hazugságot szólnak, a vérszomjas és álnok embert gyűlöli az ÚR. 7(8) Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba, leborulok szent templomodban, mert tisztellek téged. 8(9) URam, vezess engem igazságodban, ellenségeim miatt egyengesd előttem utadat! 9(10) Mert nincsen szájukban igazság, bensőjük csupa álnokság. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel hízelegnek. 10(11) Ítéld el őket, Istenem, essenek el saját fondorlataik miatt! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert fellázadtak ellened. 11(12) De örüljenek mindnyájan, akik menedéket leltek nálad; örökké vigadjanak, mert te megoltalmazod őket. Örvendeznek benned, akik szeretik nevedet. 12(13) Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed jóvoltoddal, mint egy pajzzsal.