1 [A karmesternek: „A liliomok”-ra. Kórah fiainak tanítása. Ének a szerelmesről.] (2) Szívemből szép beszéd árad; így szólok: művem a királynak szól. Nyelvem olyan, mint a gyors írnok tolla.

2 (3) Te vagy a legszebb az ember fiai között, kedvesség árad ajkadról, ezért meg is áld Isten örökre.

3 (4) Kösd derekadra kardodat, te vitéz, dicsőségedet és ékességedet!

4 (5) Ékességedben légy diadalmas az igazságért, szelídségért és jogosságért, és jobb kezed félelmetes dolgokra tanítson!

5 (6) Nyilaid hegyesek, a király ellenségeinek szívébe hatolnak; népek hullnak lábad alá.

6 (7) Trónod, ó, Isten, örökkévaló. Királyi pálcád az igazság pálcája.

7 (8) Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent föl Isten, a te Istened társaid fölé az öröm olajával.

8 (9) Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből; elefántcsont palotákból hárfazene vidámít téged.

9 (10) Nemes asszonyaid között királylányok, jobb kezed felől a királyné áll ofíri aranyban.

10 (11) Halld csak, leány, nézd csak, fordítsd ide füledet! Feledd el népedet és apád házát.

11 (12) Szépségedet a király kívánja. Hiszen urad ő, hódolj hát neki!

12 (13) Tírusz leánya és a nép gazdagjai ajándékkal hízelegnek neked.

13 (14) Csupa ékesség a király leánya odabent, arannyal van bevonva ruhája.

14 (15) Hímes öltözetben viszik a királyhoz, társai, a szűzek vonulnak utána; eléd vezetik őket.

15 (16) Örömmel és vígsággal vezetik be őket; így mennek be a király palotájába.

16 (17) Atyáid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön.

17 (18) Hadd hirdessem nevedet nemzedékről nemzedékre. Örökkön-örökké dicsérni fognak a népek!