Zsoltárok könyve 45

1[A karmesternek: „A liliomok”-ra. Kórah fiainak tanítása. Ének a szerelmesről.] (2) Szívemből szép beszéd árad; így szólok: művem a királynak szól. Nyelvem olyan, mint a gyors írnok tolla. 2(3) Te vagy a legszebb az ember fiai között, kedvesség árad ajkadról, ezért meg is áld Isten örökre. 3(4) Kösd derekadra kardodat, te vitéz, dicsőségedet és ékességedet! 4(5) Ékességedben légy diadalmas az igazságért, szelídségért és jogosságért, és jobb kezed félelmetes dolgokra tanítson! 5(6) Nyilaid hegyesek, a király ellenségeinek szívébe hatolnak; népek hullnak lábad alá. 6(7) Trónod, ó, Isten, örökkévaló. Királyi pálcád az igazság pálcája. 7(8) Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent föl Isten, a te Istened társaid fölé az öröm olajával. 8(9) Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből; elefántcsont palotákból hárfazene vidámít téged. 9(10) Nemes asszonyaid között királylányok, jobb kezed felől a királyné áll ofíri aranyban. 10(11) Halld csak, leány, nézd csak, fordítsd ide füledet! Feledd el népedet és apád házát. 11(12) Szépségedet a király kívánja. Hiszen urad ő, hódolj hát neki! 12(13) Tírusz leánya és a nép gazdagjai ajándékkal hízelegnek neked. 13(14) Csupa ékesség a király leánya odabent, arannyal van bevonva ruhája. 14(15) Hímes öltözetben viszik a királyhoz, társai, a szűzek vonulnak utána; eléd vezetik őket. 15(16) Örömmel és vígsággal vezetik be őket; így mennek be a király palotájába. 16(17) Atyáid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön. 17(18) Hadd hirdessem nevedet nemzedékről nemzedékre. Örökkön-örökké dicsérni fognak a népek!