Zsoltárok könyve 44

1[A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.] (2) Ó, Istenünk! Fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk azt a dolgot, amelyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. 2(3) Nemzeteket űztél ki saját kezeddel, őket pedig helyükbe ültetted. Népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. 3(4) Mert nem fegyverükkel szereztek földet, és nem az ő karjuk segített nekik, hanem a te jobbod, a te karod és a te arcod világossága, mert kedvelted őket. 4(5) Te vagy a királyom, ó, Istenem! Rendelj segítséget Jákóbnak! 5(6) Általad verjük le szorongatóinkat, nevedben tiporjuk le támadóinkat. 6(7) Mert nem az íjamban bízom, és kardom sem véd meg engem, 7(8) hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. 8(9) Istent dicsérjük mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. [Szela] 9(10) Mégis elvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. 10(11) Megfutamítottál minket szorongatóink elől, és gyűlölőink kifosztottak bennünket. 11(12) Odadobtál minket mint vágójuhokat, és szétszórtál minket a nemzetek között. 12(13) Nagyon olcsón adtad el népedet, és nem tartottad magasra az árát. 13(14) Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyolnak és nevetnek a körülöttünk levők. 14(15) Példabeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják a nemzetek. 15(16) Gyalázatom naponta előttem van, és arcom szégyene elborít engem 16(17) a csúfolók és káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt. 17(18) Mindez utolért minket, mégsem felejtettünk el téged, és nem szegtük meg szövetséged. 18(19) Nem pártolt el tőled a szívünk, lépteink sem tértek le ösvényedről; 19(20) noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. 20(21) Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna föl kezünket, 21(22) vajon nem vette volna észre ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szív titkait. 22(23) Bizony érted gyilkolnak minket mindennap; vágójuhoknak tekintenek minket. 23(24) Kelj fel! Miért alszol, Uram? Kelj föl, ne vess el minket örökre! 24(25) Miért rejted el arcodat, miért felejted el nyomorúságunkat és elnyomatásunkat? 25(26) Bizony porba hanyatlik lelkünk, földhöz tapad a testünk. 26(27) Kelj föl segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!