1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.] (2) Várva vártam az URat, és ő hozzám hajolt, meghallgatta kiáltásomat.

2 (3) Kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből. Sziklára állította lábamat, és megerősítette lépteimet.

3 (4) Új éneket adott a számba: Istenünk dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.

4 (5) Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedőkhöz!

5 (6) Sokat tettél értünk, URam Istenem, csodáiddal és terveiddel. Nincs hozzád hasonló. Hirdetném és elbeszélném, de több az annál, semhogy fölsorolhatnám.

6 (7) Véresáldozatot és ételáldozatot nem kedveltél, de megnyitottad fülemet. Égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.

7 (8) Akkor azt mondtam: Íme, jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem.

8 (9) Akaratod teljesítésében lelem kedvemet, ó, Istenem, törvényed szívem közepén van.

9 (10) Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben; íme, nem zárom be ajkamat, te tudod, ó, URam!

10 (11) Igazságodat nem rejtem el szívem mélyén, hanem elbeszélem hűségedet és szabadításodat. Nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezet előtt.

11 (12) Te, URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, kegyelmed és igazságod védjen meg szüntelen!

12 (13) Mert annyi baj vett körül, hogy meg se számolhatom. Utolértek bűneim, a végét nem is látom. Számosabbak hajszálaimnál, és a szívem is elhagyott engem.

13 (14) Tessék, URam, neked, hogy megments engem! URam, siess segítségemre!

14 (15) Szégyenüljenek meg és piruljanak mindazok, akik életemre törnek, hogy elveszítsék azt. Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik a bajomat kívánják.

15 (16) Pusztuljanak el gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nekem: Hahaha!

16 (17) Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Hadd mondhassák mindig, akik vágyódnak szabadításodra: Magasztaltassék föl az ÚR!

17 (18) Noha szegény és nyomorult vagyok, az én Uram gondoskodik rólam. Te vagy segítségem, szabadítóm; ó, Istenem, ne késsél!