1 [A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.] (2) Hallgass meg, ha kiáltok, igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem. Könyörülj rajtam, és halld meg imádságomat!

2 (3) Emberek fiai! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek a hiábavalóságot, és meddig keresitek a hazugságot? [Szela]

3 (4) Tudjátok meg, hogy az ÚR kiválasztotta magának a kegyest, és meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok!

4 (5) Ha haragudtok is, ne vétkezzetek; beszéljetek a szívetekkel az ágyatokban, és csillapodjatok! [Szela]

5 (6) Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban!

6 (7) Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel ránk arcod világosságát, ó, URam!

7 (8) Nagyobb örömöt adsz így szívembe azokénál, mint amikor sok a búzájuk és boruk.

8 (9) Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, URam, hogy biztonságban lakjam.