Zsoltárok könyve 4

1[A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.] (2) Hallgass meg, ha kiáltok, igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem. Könyörülj rajtam, és halld meg imádságomat! 2(3) Emberek fiai! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek a hiábavalóságot, és meddig keresitek a hazugságot? [Szela] 3(4) Tudjátok meg, hogy az ÚR kiválasztotta magának a kegyest, és meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok! 4(5) Ha haragudtok is, ne vétkezzetek; beszéljetek a szívetekkel az ágyatokban, és csillapodjatok! [Szela] 5(6) Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban! 6(7) Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel ránk arcod világosságát, ó, URam! 7(8) Nagyobb örömöt adsz így szívembe azokénál, mint amikor sok a búzájuk és boruk. 8(9) Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, URam, hogy biztonságban lakjam.