Zsoltárok könyve 37

1[Dávidé.] Ne bosszankodj az elvetemültek miatt, ne irigykedj a gonosztevőkre! 2Mert hirtelen levágják őket, mint a füvet, s elfonnyadnak, mint a gyönge növény. 3Bízzál az ÚRban, és cselekedj jót, e földön lakjál, és élj hűségesen. 4Gyönyörködj az ÚRban, és megadja neked szíved kéréseit. 5Hagyjad az ÚRra utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. 6Felhozza igazságodat, mint a világosságot, és jogodat, miként a delet. 7Csendesedjél le az ÚR előtt, és türelmesen várjad őt! Ne bosszankodjál azon, hogy azoknak szerencsés az útjuk, akik álnok tanácsokat követnek. 8Szűnj meg haragudni, hagyj fel a heveskedéssel. Ne bosszankodjál, az csak rosszra vinne! 9Mert az elvetemültek kipusztulnak; de akik az Úrban remélnek, ők öröklik a földet. 10Még egy kevés idő, és nincs gonosz, nézed a helyét, és nem találod. 11A szelídek öröklik a földet, és elégedettek lesznek sorsukkal. 12Fondorlatot sző a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja ellene. 13Az ÚR nevet rajta, mert látja, hogy eljön az ő napja. 14Kardot rántanak a gonoszok, kifeszítik íjaikat, hogy elejtsék a szegényt és nyomorultat, és levágják az egyenes úton járót. 15De kardjuk saját szívükbe hatol, és íjuk eltörik. 16Jobb a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok gonosznak. 17Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az ÚR. 18Jól ismeri az ÚR a feddhetetlenek napjait, és örökségük örökké megmarad. 19Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban. 20De a gonoszok elvesznek, és az ÚR ellenségei elenyésznek, még ha olyanok is, mint a mező ékessége: füstként enyésznek el. 21Kölcsönt kér a gonosz, és nem fizeti vissza, de az igaz irgalmas és adakozó. 22Mert akiket megáld az ÚR, öröklik a földet, és akiket megátkoz, kipusztulnak. 23Az ÚR megerősíti annak az embernek lépteit, akinek útját kedveli. 24Ha megbotlik is, nem esik el, mert az ÚR kézen fogja. 25Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna. 26Mindennap könyörül és kölcsönad, és magzata áldott. 27Kerüld a rosszat, cselekedj jót, és örökké megmaradsz. 28Mert az ÚR szereti az igazságot, és nem hagyja el kegyeseit. Megőrzi őket örökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja. 29Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta laknak. 30Bölcsességet mond az igaz ember szája, és nyelve igazat szól. 31Istenének törvénye van szívében, nem ingadoznak léptei. 32Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi. 33De az ÚR nem hagyja a kezében, és nem kárhoztatja, amikor ítéletre kerül. 34Remélj az Úrban, őrizd meg az ő útját; akkor fölmagasztal téged, és öröklöd a földet. Meglátod, hogy kipusztítja a gonoszokat. 35Láttam egy erőszakos, gonosz embert: szétterjeszkedett, mint egy dús lombú, zöldellő fa. 36De eltűnt, és íme, nem volt többé, kerestem, de nem volt található. 37Ügyelj, hogy feddhetetlen légy, vigyázz, hogy becsületes maradj, mert a jövendő a béke emberéé. 38De a bűnösök mind elvesznek, a gonoszok vége pusztulás. 39Az igazak megmaradása azonban az ÚRtól van, ő az erősségük a szükség idején. 40Megsegíti őket az ÚR, és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól, és megtartja őket, mert hozzá menekültek.