Zsoltárok könyve 36

1[A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé.] (2) A gonosz hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs őelőtte istenfélelem; 2(3) Mert azzal hízeleg önmagának, hogy bűnözhet és gyűlölködhet. 3(4) Szájának beszéde gonoszság és hamisság; nem tud bölcs lenni és jót cselekedni. 4(5) Hiábavalóságot gondol ki ágyában, nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. 5(6) URam, kegyelmed az égig ér, hűséged a felhőkig! 6(7) Igazságod olyan, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; embert és állatot te tartasz meg, URam! 7(8) Ó, Istenem, milyen drága a te kegyelmed! Szárnyad árnyékába menekülnek az ember fiai. 8(9) Dúslakodnak házad bőséges javaiban, gyönyörűséged folyóvizéből itatod meg őket. 9(10) Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. 10(11) Terjeszd ki kegyelmedet a téged ismerőkre és igazságodat az igaz szívűekre! 11(12) Ne jöjjön ellenem a kevélyek lába, és ne üldözzön engem a gonoszok keze! 12(13) Hullanak már a gonosztevők; elveted őket, és nem tudnak fölállni.