Zsoltárok könyve 35

1[Dávidé.] Perelj, URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! 2Ragadj pajzsot és vértet, és kelj föl segítségemre! 3Szegezz dárdát, és rekeszd el üldözőim útját! Mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged! 4Szégyen, gyalázat érje azokat, akik lelkemet keresik; hátráljanak meg és piruljanak, akik vesztemet tervezik! 5Legyenek olyanok, mint a polyva a szélben, az ÚR angyala űzze őket. 6Legyen útjuk sötét és csuszamlós, az ÚR angyala kergesse őket! 7Mert ok nélkül, titkon vetették elém hálójukat, és ok nélkül ástak vermet lelkemnek. 8Váratlanul érje őket a romlás, fogja meg őket hálójuk, amelyet ők vetettek ki, essenek ők veszedelembe! 9Lelkem pedig vigad majd az ÚRban, örvendezik szabadításában. 10Minden porcikám azt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, URam?! Megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt a rablójától. 11Hamis tanúk állnak elő, olyat kérdeznek tőlem, amiről nem tudok. 12Rosszal fizetnek nekem a jóért, hogy megrövidítsék életemet. 13Pedig amikor ők betegek voltak, zsákruhába öltöztem; böjttel gyötörtem lelkemet, és újra meg újra szívből imádkoztam. 14Mintha barátom, testvérem volna, úgy forgolódtam körülötte; mintha anyámat siratnám, úgy görnyedtem a szomorúság miatt. 15Ők pedig örültek, amikor megbotlottam, és összegyűltek; idegenek gyűltek össze körülöttem, akiket nem ismertem, gyaláztak engem, és nem nyugodtak; 16az ingyenélők léha csúfolkodások közepette fogukat vicsorították rám. 17Ó, URam, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásuktól, életemet az oroszlánoktól. 18Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged. 19Ne örüljenek rajtam hazug ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek, és ne kacsintsanak össze. 20Mert nem beszélnek békességgel, hanem álnok dolgokat koholnak azok ellen, akik békések e földön. 21Föltátották rám szájukat, és hahotázva azt mondták: Láttuk saját szemünkkel! 22Láttad mindezt, ó, URam, ne hallgass, ó, URam! Ne légy távol tőlem! 23Kelj föl, ébredj, szolgáltass igazságot, ó, URam, Istenem, az én ügyemben! 24Ítélj meg engem igazságod szerint, ó, URam, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam! 25Ne mondhassák szívükben: Hahaha! Vágyunk teljesült. Ne mondhassák: Elnyeltük őt! 26Szégyenüljenek meg, piruljanak mind, akik örülnek, hogy bajban vagyok! Szégyen és gyalázat borítsa el azokat, akik fölfuvalkodtak ellenem! 27Vigadjanak és örüljenek, akik igazságomat kívánják! Hadd mondják mindenkor: Nagy az ÚR, aki szolgái előmenetelében gyönyörködik. 28Nyelvem hirdeti igazságodat és dicsőségedet minden napon.