Zsoltárok könyve 32

1[Dávid tanítása.] Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. 2Boldog ember az, akinek az ÚR nem tulajdonít bűnt, akinek lelkében nincsen csalárdság. 3Amíg hallgattam, megavultak csontjaim a naphosszat tartó jajgatás miatt. 4Míg éjjel-nappal rám nehezedett a kezed, ellankadt az életerőm, mint a nyári hőségben. [Szela] 5Vétkemet bevallottam neked, bűnömet nem fedeztem el. Azt mondtam: „Bevallom hamisságomat az ÚRnak”, és te elvetted rólam bűnömet, amellyel vétettem. [Szela] 6Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, amíg még megtalálhat. Ha a nagy vizek áradnának is, nem érhetik el őt. 7Te vagy oltalmam, te mentesz meg a veszedelemtől. Körülveszel engem a szabadulás örömével. [Szela] 8Bölccsé teszlek és megtanítalak téged, hogy melyik úton járj; szememmel tanácsollak téged. 9Ne legyetek oktalanok, mint a ló és az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell szorítani az állát, másképpen nem enged neked. 10Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az ÚRban, azt ő kegyelemmel veszi körül. 11Örüljetek az ÚRban, ujjongjatok, ti igazak! Vigadozzatok mindnyájan, ti tiszta szívűek!