Zsoltárok könyve 30

1[Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.] (2) Magasztallak, URam, hogy fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. 2(3) URam Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. 3(4) URam, felhoztad lelkemet a sírból, fölélesztettél a sírba szállók közül. 4(5) Dicsérjétek az URat, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. 5(6) Mert csak egy pillanatig tart haragja, de élethossziglan való jóakarata. Este bánat tér be, reggelre itt a vidámság. 6(7) Jó sorsomban azt mondtam: Nem rendülhetek meg soha. 7(8) URam, jóvoltodból megszilárdítottál, mint egy hatalmas hegyet, de mikor elrejtetted arcodat, megrettentem. 8(9) Hozzád kiáltok, URam! Az én URam irgalmáért könyörgök! 9(10) Mit használ nekem a vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por, hirdeti-e igazságodat? 10(11) Hallgass meg, URam, könyörülj rajtam! URam, légy segítségem! 11(12) Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. 12(13) Ezért zengedezek szentségednek, és nem hallgatok el, URam Istenem, mindenkor hálát adok neked.