1 [Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.] (2) URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak!

2 (3) Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél. [Szela]

3 (4) De te, ó, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölmagasztalod a fejem.

4 (5) Fennszóval kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat engem szent hegyéről. [Szela]

5 (6) Lefekszem és elalszom, majd fölébredek, mert az ÚR támogat engem.

6 (7) Nem félek sokezernyi néptől sem, amely ellenségesen körülvett engem.

7 (8) Kelj föl, URam, szabadíts meg, Istenem! Mert te vered arcul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetöröd.

8 (9) Az ÚRé a szabadítás. Legyen áldásod népeden!