Zsoltárok könyve 25

1[Dávidé.] URam, hozzád emelem lelkemet! 2Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg, ne örüljenek rajtam ellenségeim. 3Senki se szégyenüljön meg, aki benned bízik. Azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled. 4Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5Vezess igazságodban, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem. Mindennap benned reménykedem. 6Emlékezzél meg, URam, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. 7Ifjúságom vétkeiről és bűneimről ne emlékezz meg! Kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, URam! 8Jó és igaz az ÚR, azért útba igazítja a vétkezőket. 9Igazságban vezeti az alázatosakat, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. 10Az ÚRnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intéseit. 11A te nevedért, URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van. 12Ki az, aki féli az URat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon. 13Annak lelke megmarad a jóban, és utódai öröklik a földet. 14Az ÚR titka azoknál van, akik őt félik; és szövetségével oktatja őket. 15Szemem mindig az ÚRra néz, mert ő húzza ki lábamat a csapdából. 16Tekints rám, és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok! 17Szívem szorongásai megsokasodtak, nyomorúságaimból szabadíts meg engem! 18Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet, bocsásd meg minden bűnömet! 19Lásd meg ellenségeimet, hogy megsokasodtak; gyilkos gyűlölettel gyűlölnek engem. 20Őrizd meg lelkemet, és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy hozzád menekültem. 21Ártatlanság és becsület védelmezzen engem, mert benned reménykedem. 22Mentsd ki, Istenem, Izráelt minden bajából!